Cambridge Audio AXC35 CD játszó és AXA35 integrált erősítő

Cambridge Audio AXC35 CD játszó és AXA35 integrált erősítő

A Cambridge Audio belépő Topaz sorozatát leváltó új AX család készülékei a high-end Edge modelleknél feltűnt sötétszürke színben pompáznak, karcsúak és ízlésesek, és természetesen szintén profitáltak a „nagyok” fejlesztési eredményeiből.

Az AX sorozat a leköszönő Topazhoz hasonlóan kettő CD játszóból, kettő integrált erősítőből és kettő sztereó receiverből áll majd; közülük az első körben a Topaz CD10/AM10 párost leváltó AXC35/AXA35 duó érkezett meg. A két készülék egyaránt karcsú, afféle slim kivitelű, a korábbi fekete és ezüstszínek helyett pedig immár csak egyféle sötétszürke változatban kapható. Megjelenésük kulcselemei a jól bevált minimalizmus és a modern pontmátrix kijelző, míg ketten együtt értelemszerűen egy harmonikus és ízléses párost alkotnak, amelyet elnézve nem feltétlenül az olcsóság jut elsőként az ember eszébe.

Az AXC35 játszó digitális szekciója a gyártó által régóta preferált Wolfson gyártmányú DAC chipre, mégpedig a nívós WM8524 típusra épül; a 2-pólusú Butterworth szűrővel együttműködő egység nagyon részletező jelfeldolgozásra képes. A mechanika gyors, precíz, bár a lemezfiók nem kimondottan japános kulturáltsággal működik. Először egy picit gondolkozik, aztán gyorsan kivágódik, majd ugyanolyan tempóval el is nyeli a tálcára helyezett lemezt.

A készülék a gyári és írható CD lemezek mellett a CD-R illetve CD-RW lemezekre írt MP3 és WMA fájlokat is lejátssza. Hátlapján a sztereó analóg kimenet mellett egy koax digitálisat is találunk külső DAC használatához. A hálózati csatlakozója az erősítőtől eltérően meglepő módon egy ún. borotvazsinór aljzat, ami azért nem túl szerencsés, mivel sajnos eléggé behatárolja a hálózati kábel speciális típusra való cseréjét.

A klasszikus hi-fi sztereó rendszerekben az integrált erősítők mindig is a központi elem szerepét töltötték be, és egy mai belépő vagy büdzsé szettbe a Cambridge Audio AXA35 sztereó integrált erősítő ideális választás lehet. A gyártó high-end sorozat után megalkotott, és abból így szintén jótékonyan profitáló készülék 8 Ohmon 2×35 W teljesítménnyel rendelkezik, ami átlagos méretű terekben és legalább átlagos érzékenységű hangsugárzókat használva bőségesen elegendő lehet a normál vagy akár még a hangosabb, dinamikusabb zenehallgatáshoz is.

A csatlakozó repertoárja négy line analóg bemenetből és egy phono MM bemenetből áll, emellett az előlapján még helyet kapott egy 3,5 mm-es jack aljzat is, amelyhez például hordozható lejátszókat lehet praktikus módon csatlakoztatni. A választék része még egy Rec Out kimenet, egy előlapi 6,3 mm-es jack fejhallgató aljzat, tovább egy USB A port a hátlapon, azonban ne örüljünk korán, az utóbbi jeleket nem fogad, mindössze mobil eszközök töltésére szolgál maximálisan 500 mA terhelhetőségig. Hangsugárzó csatlakozóból egy szett áll rendelkezésre, a bemenetekhez pedig direkt elérésű gombokat találunk az előlapon a pontmátrix display alatt, amely a kiválasztott bemenetet és a hangerő aktuális értékét mutatja. A balansz és a magas illetve mély hangszínek szintén szabályozhatók, ezeket a funkciókat azonban nem direkt potméterekkel, hanem az erősítő menüjében érhetjük el, a beállítás értékeit pedig szintén a kijelzőn kísérhetjük figyelemmel. Az erősítőhöz a CD játszó párjához hasonlóan egy karcsú fekete rendszer távvezérlőt mellékeltek, amivel a két készülék kényelmesen együttesen vezérelhető.

A vadonatúj CD játszó és integrált erősítő mindössze röviddel azelőtt érkezett meg a forgalmazóhoz, mielőtt mi is, így az első darabokat úgymond olyan frissen és melegen hoztuk el, ahogy a gyárból küldték őket. A márka kedvelőjeként, akinél az Edge meghallgatása óta amúgy is rendkívül nagyot nőtt a gyártó ázsiója, hazaérve egyből bekötöttem szettet és belehallgattam az évek óta a lemezszekrényemben „porosodó” Cocteau Twins Four Calendar Café albumba, amely hazafelé valamiért az eszembe jutott. Meglepődve tapasztaltam, hogy a szűz új és „jéghideg” kettős milyen nyíltan, egészségesen, levegősen és az erősítő 35 Wattját teljesen meghazudtoló dinamizmussal szólaltatta meg a rég hallott kellemes dalokat. A szinte mindegyikben komoly szerepet játszó gitárok hangja izgalmasan és nagyon jó felbontással cizelláltan „zizegve” szólalt meg, a magasak általánosságban tiszták, nyíltak és levegősek, míg a dobok dinamikusak és erőteljesek voltak, Elizabeth Fraser éteri finomságú szopránja pedig könnyedén szárnyalt a hangsugárzók közti térben, tőlük teljesen elszakadva. A Bluebeard-nál aztán jól fel is hangosítottam az erősítőt és akkor jött az újabb meglepetés, ugyanis továbbra is jöttek a plusz energiák, a dobokat még erőteljesebben „püfölték”, a hangkép pedig mindenféle pozitív jellemzőjét megőrizve ugyanolyan maradt, mint kisebb hangerőn. Semmiféle bántó vagy zavaró jelenséget nem tapasztaltam, a nagy hangerő nem tette maszatossá a hangképet, a jókora toroid transzformátorral táplált „kis” erősítő pedig rendületlenül „pumpálta” az energiákat.


Amint azt bizonyára sokan tapasztalták a korábbi években, a Cambridge Audio készülékek hangzásvilága a kezdetek óta mindig is kellemes, finom, felül nagyon finoman elsimogatott, alul pedig testes, analógosan kerek basszussal rendelkező volt, ráadásként egyértelmű audiofiles jellemzőkkel, amelyek a márkát így a kis pénzért minőségi hangot keresők egyik legfőbb favoritjává tették. Aztán a CX sorozat megjelenésekor valami megváltozott, ugyanis a karakter, ha úgy tetszik modernebbé, nyíltabbá, határozottabbá, világosabbá és dinamikusabbá vált, természetesen a finomságok és az audiofil értékek maradéktalan megőrzése mellett. A márka klasszikus hangzásvilágát a komolyabb 851-es modellek vitték tovább, majd a belőlük kiindulva megalkotott high-end Edge széria is ugyanezen a vonalon mozogva muzsikált és vett le engem is teljesen a lábamról. Az eredeti Cambridge hangzásvilágú Topaz készülékeket leváltó AX modellek viszont egyértelműen a CX sorozattal rokonok, és a náluk megismert műfaj független, dinamikus, nyílt, és világos karaktert mutatják. Természetesen az Edge készülékek kifejlesztése nekik is ugyanúgy számos pozitívumot hozott, ugyanis a felsőbb régiókba sikeresen átránduló fejlesztők ezután az olcsó szegmensben is érezhetően sokkal minőségibb hangzást „állítottak elő”, talán már csak afféle ujjgyakorlatként a high-end munkálatok után.
Az egyik legelső megállapításom, ami már rövidesen azután felötlött bennem, hogy a dobozukból kivéve megszólaltattam a készülékeket, a magabiztosságuk volt. Függetlenül attól, hogy milyen hangszerek szólalnak meg, sok van belőlük, vagy kevés, halkan, közepes hangerőn vagy hangosabban hallgatjuk a zenét, a hangzás mindig egységes, jól szervezett, energikus, és még az erőteljes részleteken sem kemény, maszatos vagy színezett. A szett, és azon belül külön-külön is meghallgatva a modelleket, az egyes komponensek hangja egyaránt természetes, tiszta, gyors, sima, nyílt és világos; vagyis egyértelműen a zenét magukon átengedő típusba tartoznak, ami ennyiért igen nagy szó. Műfajtól függetlenül rengeteg az apró részlet, szín és árnyalat, a hangzást azonban mégsem érzem mérnöki jellegűnek, az árcédulák által sugallt olcsóságnak pedig a leghalványabb nyoma sincs. A különböző felvételek műfajból, hangszerelésből és hangmérnöki munkából adódó egyedi jellege minden esetben tökéletesen érvényre jut, ami a készülékek semleges karakterét mutatja. A hangok szépen elszakadnak a hangszóróktól és minden irányban kiterjedt dimenziókkal rendelkező levegős teret építenek fel. Pop és rockzenéken felhangosítva a hangzás meglepően energikus és dinamikus, a másik oldalról viszont lehalkítva sem válik lapossá és érdektelenné, a két csatorna együttfutása pedig példaértékű ebben a kategóriában. Az olcsó készülékek jóságát mindig az mutatja meg a legjobban, hogy vannak-e zavaró hibáik, az AX készülékeknek viszont egyáltalán nincsenek. A gyártónak valahogyan sikerült úgy megalkotnia őket, hogy nem azt vesszük észre náluk, hogy mi nincs, hanem, hogy mi van. Egyre többet hallgatva őket egyre inkább tetszenek, és egyre inkább azt érzem, hogy a Cambridge tényleg óriásit dobott velük. Azok számára, akik kedvező áron keresnek CD játszót, integrált erősítőt vagy egy ilyen szettet és beérik a klasszikus funkciókkal (nincs DAC, Bluetooth, hálózat stb.) az AX modellek abszolút telitalálatnak bizonyulnak, olyan kiváló hangú és nem mellesleg ízléses megjelenésű készülékeknek, amelyeknek ebben a kategóriában jelen ismereteim szerint nincs párja. Egy energikus kisdobozzal vagy egy érzékeny állódobozzal párosítva őket ideális belépő/büdzsé rendszer lehet belőlük, az erősítő 35 Wattja pedig tényleg csak egy szám; a hallgatása során jóféle hangsugárzó használva józan elváráosk mellett azt kell mondjam, szinte sohasem éreztem korlátokat miatta.

Ajánlás

Vegyétek meg!

Műszaki adatok:

Forrás:[www.hifipiac.hu]