Gyári állapotában egy hálózati lejátszó, amit a Conductor alkalmazással lehet vezérelni, de opcionális HDD/SSD tárolóval kibővítve az Aurender N200 teljes értékű zenei szerverré fejleszthető.
A zenék tárolása: Nem könnyű kérdés, főleg azért, mert azok a hálózati lejátszók, amelyek fixen beépített tárhelyet tartalmaznak, általában nem fejleszthetők. A tárolókapacitás gyártó általi növelése mondjuk egy új Apple számítógép esetében 400 font per Terabyte. Jelentősen csökkenthető lenne a kiadott összeg akkor, ha például HDD tárolót választhatna.
Az Aurender N200 esetében más a helyzet. A 6700 fontos ára nem tartalmaz fedélzeti tárhelyet. A beépített 240 GB NVMe SSD a caching lejátszás kiszolgálását végzi, de a hátlapon két rekeszbe 2,5 inches HDD, vagy SSD építhető be a tulajdonos igényeihez igazodó kapacitással (és áron). Ha így nézzük 1 TB valahol 100 font körül jön ki mondjuk egy Samsung SSD-vel, ami tovább csökkenthető a Seagate Barracuda HDD választásával. A tároló tekintetében az Aurender nem nagyon válogatós, ráadásul könnyű házilag beszerelni.
Tárhely beépítése:
Én Samsung SSD tárolót építettem be pillanatok alatt. Ki kell kapcsolni a készüléket, kicsavarni a fedő lapok csavarját, és be kell illeszteni a tárolót. A fogadó egységbe visszatolva már csak be kell kapcsolni, és kész. 7-15 mm vastagságig választhat HDD vagy SSD tárolót. A beépítéshez nem kell szerszám, és nem kell apró csavarokkal varázsolni.
A koreai tervezők alaposan végiggondolták a méretezés dolgot. Korábban járt nálunk az Aurender A30 CD ripper/hálózati lejátszó/szerver, amely egy High-End szörnyeteg a maga 19.000 fontos árával, és hatalmas méretével. Az N200 ahhoz képest egy igencsak kompakt méret, annak ellenére, hogy több tápegysége van ennek is. Közös funkció a nagyágyúval a Super Capacitor alapú szünetmentes tápegység. Áramkimaradás esetén verhetetlen.
Ám az N200 nem all-in-one eszköz. Mivel nincs beépített digitális analóg konvertere, külső DAC csatlakoztatása szükséges. USB kimenetéhez, vagy a koaxiális SPDIF kimenetéhez kötheti az analóg konvertert, esetleg az integrált erősítő megfelelő digitális bemenetét. Az előlap négy gombja mellett a Conductor alkalmazással vezérelhető. Az első beállításokhoz mindenképpen ez utóbbira lesz szüksége, sőt később is sokkal könnyebb ezzel boldogulni.
A belső rész:
Az N200 szíve az új Intel Quad-Core processzor, amit alacsony zajú analóg tápegység lát el energiával. A hátlapon Ethernet csatlakozó, két USB port – további külső tárolók csatlakoztatására található. A kettős izoláció segít a zajok távoltartásában, emellett a vastag alumínium ház sem megvetendő árnyékolás. A kijelző nagy, fényes, és könnyen olvasható.
Az Aurender lejátszók közös jellemzője, hogy a caching metódust használják. A módszer lényege az, hogy az adatfolyamot a 240 GB SSD olvassa be, így elkerülhető a drop out hiba ugyanúgy, mintha beépített tárhelyről játszana le. Ez a funkció a külső USB memóriáról, sőt a Tidal vagy Qobuz szerverről is működik, és komolyan javítja a hangminőséget.
Kipróbáltam a Super Capacitor szünetmentes funkciót is. A legtöbb hálózati szerver nagyon nem szereti a tápellátás megszakadását, de jelen esetben elegendő energia áll rendelkezésre a biztonságos kikapcsoláshoz. Végül is egy számítógépről beszélünk.
Néhányan érezhetik esetleg úgy, hogy az Aurender N200 ára kicsit sok ahhoz, hogy hálózati lejátszót vásároljanak, de tudniuk kell, hogy nem érzik majd pénzkidobásnak, ha meghallgatják a kedvenc lejátszási listájukat a Qobuzról, vagy a Tidalról (az MQA minőség kicsit magasabb előfizetési díjért érhető el, mint a normál)
Az N200 nem Roon kompatibilis (mint ahogy egyik Aurender sem). A gyártó azt mondja, hogy a Roon lejátszás minősége erősen processzor teljesítmény függő. Egy szervernek pedig nem a jelfeldolgozás a szerepe. A számítógépek CPU-ja rengeteg más dologgal foglalkozik egyszerre, ezért az Aurender saját operációs rendszert fejlesztett minimalista szempontok figyelembe vételével. Véleményük szerint a készülékük csak annyira számítógép, amennyire feltétlenül muszáj, így jelentős számítás kapacitás szabadul fel, ezért szólnak olyan jól. Ha Roon szoftvert használ, AirPlay kapcsolaton keresztül természetesen lehetősége van a lejátszásra.
Ha külön megvásárolható tárolók beépítésével szerverré fejleszti, mondjuk 2 TB kapacitásra, hozzávetőleg 15.000 CD lemezt tárolhat rajta FLAC formátumban, vagy 2000-et 192 kHz 24 bit felbontásban, amelyeket külső USB memóriából is bemásolhat. Hálózathoz csatlakoztatott NAS-ról is behúzhatja a zenéket. A művelet nem gyors, de a háttérben működik, így közben van lehetősége zenét hallgatni. Az alkalmazásban csak a Copy From NAS művelet van beépítve, ám az én 30 TB zenei könyvtáram semmiképpen nem fér bele.
A meghallgatás:
Többféle külső DAC egységgel is meghallgattam az N200-at. Végül az iFi Audio Neo DSD mellett maradtam, amely az USB kimenetről kapta a jelet. Naim erősítést használtam. Nem csak a tárhely beépítése, de a setup beállítás is gyors, az Aurender pillanatok alatt készen állt a lejátszásra.
Az iFi háromnegyedes méretű DAC-ja legalább olyan figyelemre méltó tulajdonságokat mutat a maga kategóriájában, mint az N200. Pink Floyd Hey Hey Rise Up 96kHz/24bit felvétele kiváló színpad mélység ábrázolással szólal meg a drámai nyitó részen, háttérben Nick Mason dobjaival, az előtérben pedig David Gilmour jellegzetes gitár játékával. Már ez az egyetlen felvétel is igen meggyőzően mutatja az N200 streaming képességeit, és a caching technológia előnyeit, de itt még nem ér véget a varázslat. A BBC Radio élő koncert felvétele 320 kbps m4a formátum. Dinamikus, részlet gazdag, és a koncert terem valódi érzését nyújtja Bach St Matthew Passion nyitányán.
Sok időt töltöttem azzal hogy különböző felvételek meghallgatásával és a setup beállítások módosításával felmérjem a hangzásbeli jellegzetességeit. John Carpenter The Fog (Silva Screen FILMCD 342) felvételéből az N200 kihámozta a rendező szándékait, és kiválóan érzékeltette a fenyegető hangulatot.
Nick Cave Where The Wild Roses Grow élő felvételétől Kylie Monique The Abbey Road Session (Parlophone P015 0232) daláig az énekesek valódi hangja tökéletesen tetten érhető. Még Monique I Should be So Lucky című számát is élvezet ezen a rendszeren hallgatni.
Mitsuko Uchida Bethoven Diabelli Variations (Decca 4852731 192 kHz 24 bit) hallgatásakor a billentyűk érintésének ereje is érzékelhető. Sebesség, és definiált hangzás, még az olyan összetett mű esetén is, mint a Variation 33 fuga. A futamok egymást követő hullámzása lélegzetelállító.
Britten Young Person Guide To The Orchestra Michael Stern/Kansas City Symphony (Reference Recordings RR 120 SACD DSD64) olyan felvétel, amit többször is meghallgattam, annyira tetszett. Az Aurender–iFi kombo a hangszereket csodálatos aurával szólaltatta meg, és a záró tétel drámai bemutatója kényszerített erre.
Maximális jutalom:
A sebesség, és a teljes test ábrázolás minden zenei stíluson tetten érhető, de különösen élvezetes McCoy Tyner és a Freddie Hubbard Quartet Live At Fabrik Hamburg 1986 (Jazzline D77100) jazz felvételén, vagy a The Red Hot Chilli Peppers The Heavy Wing (Ultimated Love Warner Records 093624880646) című számában. Stílustól függetlenül nagyon rövid idő alatt nyilvánvalóvá válik az Aurender N200 által képviselt zenei bemutatás mód.
Értékelés:
Mint minden szerver/streamer kombinációnak, az N200-nak is megvannak a sajátosságai. Ám ettől függetlenül a teljesítménye és a felhasználó által megválasztható tárhely beépítésének lehetősége kiemeli a riválisok tömegéből. Kiválóan teljesít mint streamer, az online szervizeken, de lehetőséget ad komoly fejlesztésre is.
Mérési eredmények:
Az Aurender N200-hoz hasonló berendezéseket nem tekinthetjük egyszerű tárolóknak, sokkal inkább mint transzkódoló kell őket vizsgálni, mint jelkezelők, vagy átalakítók. Az N200 nem végez digitális szűrést miközben az USB vagy SPDIF kimenetei felé továbbítja a jeleket. Az adat buffer (relocking/jittering), és a nagyon alacsony zajú jeltovábbítás módja miatt nyugodtan nevezhető „nagyteljesítményű caching zenei szerver”-nek, ahogy a gyártó honlapján jellemzik.
A teljesítményét befolyásolja az is, hogy milyen külső DAC egységgel párosítja. A mérés során többféle DAC és a számítógép az összehasonlítás alapja USB kimeneten keresztül. A lenti ábrán látható, hogy ahol 550 psec volt a jitter hiba +/-33/66/99 Hz oldalsávokon a számítógépről (piros a lenti ábrán), ott ez 10 psec alá csökkent az Aurender USB kimenetén (fekete a lenti ábrán). 24 bit 48 kHz mérőjel iFi Audio Neo iDSD DAC használatával.
Ugyanez a mérőjel egy AudioQuest Dragonfly DAC csatlakoztatása esetén. A PC a piros, a fekete pedig az N200. Itt is látható, hogy a ciklikus interferenciák és a korrelált jitter hatalmas eltérést mutat a kétféle forrásról. A ciklikus interferencia 95 százalékkal csökkent, a jitter torzítás pedig megfeleződött amikor az Aurender N200 volt az USB forrás.
Írta: Andrew Everard
Mérés: Paul Miller
Forrás: HiFi News júniusi nyomtatás
Műszaki adatok: Aurender N200