Audio Research VSi75 bemutató Hometheater High Fidelity

Audio Research VSi75 bemutató Hometheater High Fidelity

A VSi75 több szempontból a hetvenes évek terméke, néhány elegáns modern frissítéssel. Az Audio Research régóta él és virul, ami az általuk gyártott készülékek rendkívül hosszú élettartamának is köszönhető.

Az audiofil zenehallgatók egy része irtózik a csövek meleg eufónikus hangjától, mert túlságosan lágynak, mélyben szegénynek tartják, és hiányolják a szikrázó magas tartományt. Véleményem szerint a VXi75 hangja valahvá a csöves és a félvezetős közé tehető, amely mindkét tábor számára vonzó alternatíva lehet.

Általános jellemzők:

• Csatornánként 75 W
• Masszív letisztult design
• Egyértelmű, és könnyen leolvasható kijelzések
• Egyszerű bias beállítás
• Üzemóra számláló a cső élettartam nyilvántartásához

Bevezetés:

Tudnia kell rólam, hogy félvezető pártinak tartom magam. Azonnal hallgatni akarom a készülékemet, miután bekapcsoltam. Nincs türelmem a bemelegedést kivárni, és nem szeretem a beégetést sem, én a zenét azonnal akarom. Ugyanakkor azt is elismerem, hogy a türelem egyfajta erény. Elég sokféle elektroncsöves készüléket hallgattam ahhoz, hogy tisztába legyek a különbségekkel, amit az üzembe helyezésük jelent. Lélekben felkészültem egy újabb elektroncsöves készülék első indításával kapcsolatos kihívásokra, de be kell vallanom, hogy kellemesen csalódtam. A VSi75 telepítése rendkívül egyszerű.

Design és setup:

Masszív szálcsiszolt alumínium vázával, és 36 fontos súlyával a VSi75 szinte ipari megjelenésű. Látszik rajta, hogy kézzel épített, és nagy odafigyeléssel készült. Amennyire a réseken keresztül bele láttam, az alkatrészek szellősen vannak elhelyezve, hogy a hűtés jobb legyen. A VSi75 az előd VSi60 továbbfejlesztett változata, amely négy darab KT150 végfok, két darab 6H30 előerősítő csövet tartalmaz. A bejövő jeleket JFET fokozatok fogadják, és szabályozzák. Mivel Single End rendszerű, csak RCA bemenetei vannak. Aki felvételt szeretne készíteni, TAPE OUT kimenetet is talál rajta. A hátlap RCA csatlakozásai masszív felépítésűek, nem kell attól tartani, hogy idővel kikopnak, vagy kilazulnak.

Az elektroncsövek legnagyobb részét Oroszországban és Kínában gyártják. Sokan imádják a csövek csereberélését (mint más audiofilek a hangszedők váltogatását), de én a bemutatóm során csak a gyártó által szállított elektroncsöveket használtam. A KT150 nagyobb méretű mint a KT88 előd modell, emellett nagyobb teljesítményre is képes. A VSi75 azonban fel van készítve ennek a többlet teljesítménynek a kezelésére úgy a belső kábelezéssel, mint a kimeneti trafóval. Az elektroncsöveket külön dobozban szállítják, és minden darabra kézzel rá van írva, hogy melyik aljzatba kell bedugni. Sárga műanyag csavarhúzót kap a készletben, amellyel be kell állítani a 65 mA-es munkapontot csövenként. A beállításról még később írok. Minden csőfoglalat egyértelműen jelölve van, ezekbe kell bele dugni a szintén egyértelműen jelölt csöveket. Nem okozhat problémát.

Mindig kesztyűt viselek a csövek behelyezésekor, hogy elkerüljem az ujjlenyomatokat. A kéz zsírja ugyanis túlmelegedést okozhat az adott ponton, ami meghibásodást okozhat. Ügyeljen arra, hogy függőlegesen, a megfelelő pozícióba állítva tolja le ütközésig a foglalatba a csöveket. Miután csatlakoztattam a hangfal kábeleket és a hálózati kábelt, bekapcsoltam. Egyszerűnek hangzik a csövek beszerelése, majd a bias beállítása, és végül is tényleg egyszerű. Az embert egyfajta „ezt is megoldottam” érzéssel tölti el, ami hiányozhat a félvezetős egységeknél.

A VSi75 távvezérlője masszív alumínium. Nagyszerű darab, amely jól használható, sőt szükség is van rá. Mikor az erősítő bekapcsol, negyven másodperces visszaszámlálás kezdődik, majd a készülék nulla hangerő, és csendesítés móddal kapcsol be. Ez kiváló arra, hogy elkerülhető legyen a túl magas bekapcsolási hangerő. Ha viszont nem akar a készülék mellett várakozni, a távvezérlő jó szolgálatot tehet.

A távvezérlővel ellenőrizhető a csövek munkapont beállítása, valamint az üzemóra is. Ez praktikus, mert a végfok csövek szerviz élettartama 2000 óra, ezután javasolt őket cserélni. A kijelzőről minden kényelmesen leolvasható, ráadásul a kijelzés fényerő változtatható, ha valaki csak az elektroncsövek halvány fényében kíván sütkérezni. A bias beállítással csövenként optimalizálja a kimeneti teljesítményt. Fontos dolog, mert ez a hangminőségen kívül az élettartamukat is befolyásolja. A túl magas beállítás csökkenti az élettartamot, a túl alacsony pedig rontja a hangminőséget. Mikor ellenőriztem, úgy tapasztaltam, hogy a csövek gyárilag jól voltak párba válogatva, mindössze egy kismértékű korrekciót kellett végeznem. A kis műanyag csavarhúzó praktikusan használható. Miért műanyag? Mert nem lenne jó ötlet fém rúddal kotorászni egy olyan készülék belsejében, ami nagyfeszültséggel üzemel. Javasolt dolog a bias beállítása előtt 20-30 percig melegíteni az erősítőt, majd egyesével a kijelzőt figyelve elvégezni a műveletet. Elismerem, hogy sok erősítő tartalmazza az automatikus bias beállítást, ami a használatot rendkívül egyszerűvé teszi, de higgye el, ez sem nehéz. Olyan fajta nosztalgia, mint a lemezjátszó beállításainak időszakos ellenőrzése. Azt olvastam, hogy a VSi75 legalább 100 órányi előjáratást igényel, mielőtt kritikus módon érdemes lenne meghallgatni. Nem akarom az idejét hosszan rabolni, de leírok néhány tapasztalatot a bejáratás során hallható változásokról. A legelső három órában, amikor meghallgattam, a magasak kicsit harsányak voltak, a mélyek pedig búgósak. A színpad ábrázolás inkább kétdimenziósnak tűnt, alig volt mélysége.

Ahogy teltek a napok, a kezdeti hiányosságok megoldódtak. A magas tartomány gyönyörűen szikrázóvá vált, de soha nem tűnt karcosnak, vagy erőltetettnek. A mélytartomány egy elektroncsöveshez képest meghökkentően erőteljes lett, elegendő melegséget és energiát mutatott. A „letisztult” szó többször is felrémlett mint a hang jellemzése, miközben hallgattam. A hangzása határozott, meleg, lágy analógos. A tapasztalataimról a meghallgatás fejezetben pontosabban is beszámolok. A rendszeremben Oppo 203 volt a forráskészülék, Kimber PBJ összekötő kábeleket, Revel Concerte 2 F36 teljes sávú hangfalakat használtam. Aktív szubot nem csatlakoztattam, mert ultramély támogatás nélkül szerettem volna a VSi75 hangját vizsgálni. A lehető legegyszerűbb két csatornás összeállítást alkalmaztam.

Meghallgatás:

A legtöbb kritikus meghallgatást a csövek 20 órányi járatása után végeztem. Nem tudom pontosan kommentálni, hogy mi fog történni mondjuk 100 óra járatás után, de a közben tapasztalt változások alapján megjósolható, hogy a 3D képalkotás egyre pontosabb lesz, a hang pedig folyamatosan egyre simábbá fog válni. Nem vagyok híve a félvezetős eszközök bejáratásának sem, de a csöves eszközök esetében ez elengedhetetlen. Legyen velük türelmes, és a hang folyamatosan javulni fog, ez egyfajta evolúciós folyamat náluk.

Az énekhang általában kiváló a középtartomány természetességének megítélésére. Frank Sinatra Live at the Sands lemezéről néhány számot meghallgatva a hangulat, és a felvételi környezet is tökéletesen érzékelhető. A nevetgélés, a poharak asztalra helyezése, és más idegen zajok azt az érzetet keltik, mintha ott lenne. A füstös teremben Sinatra hangja teljes természetességében élvezhető. A magas tartomány rendben volt, és még a digitális remastering is érzékelhető, a mesterszalag alapzajából. Ugyanez a hatás igaz szinte az összes általam birtokolt öreg felvételre. A felső traktus részlet gazdag, de kicsit zajos. Engem ez egyáltalán nem zavart, természetes jelenség a régi felvételekben. Másik nagyon jó anyag a Roxy Music Avalon lemeze. Brian Ferry érzéki hangja elbűvölő, és nagyon élvezetes. A mélyeket kicsit kövérítették a mixben, de így jobban értelmezhető a zenekar által támogatott érzelmi mondani való. Ez a felvétel surround újrakevert SACD volt, de a sztereó verzió is nyílt, szépen ábrázolt térben szólal meg.

Stílust váltottam, és meghallgattam néhány Handel Orgona koncert művet. A zenekart az orgona előtt ábrázolta a térben, és a kis kamrás hangszer a teljes hátfalat kitöltötte elől középen. A húrosok szépen, meleg árnyalattal szólaltak meg. A felső regiszterben érzékeltem némi vékonyságot, de ez nem ment a részlet ábrázolás rovására. A kisméretű orgona mélyei tömörek, a magasi szikrázók voltak. Ezután léptem vagy 150 évet előre az időben, és Handel művét az Aaron Copland Symphony for Organ and Orchestra felvételéről hallgattam meg. E. Power Biggs közreműködésével, amit az Avery Fisher Hallban rögzítették 1968-ban. Az orgona igen jellegzetes hangú, egyedi jellegzetességekkel. A zene finom összehangolása még egy világ színvonalú zenekar számára is igazi kihívást jelent. Az orgona basszusa mellett a rézfúvósok mélytartalma is erőteljes. Először azt hittem, hogy a VSi75 ki fog fogyni a szuszból, és hozzá kell nyúlnom a hangerőhöz, de az erősítő erőlködés nélkül teljesítette a kihívást. Érzékelhető a felvételben a 40 éves mester szalag zaja, de még az erőteljes mélytartalom sem csökkentette a magasak részlet gazdagságát. Orgona zenét én még elektroncsöves erősítőn így nem hallottam szólni. Ahogy a 32 pedálos hangszert megjelenítette, az példa értékű.

The Who: Greatest Hits

Ha a zenei ízlése a rock and roll felé mutat, tudnia kell, hogy ezen is kipróbáltam. Az újra kevert Sgt. Peppertől a The Who Greatest Hits albumáig szörföztem a műfajban. Igen, azt hiszem reménytelenül a „régi iskola” híve vagyok. A The Who Join Together bevezetésében a szintetizátor és a harmonika mellé mikor belép a basszusgitár, az hatalmas, szinte az arcomba szólt. A VSi75 nagy erővel ábrázolta. Arra számítottam, hogy a mélytartalom el fog kicsit sikkadni, de ez nem történt meg. Roger Daltrey jellegzetes tenor hangja érzelmekkel teli. Nagyon tudott énekelni. Mára már öreg, és süket mint az ágyú, de senki nem tud a nyomába érni, legalábbis az aktuális amerikai sztárok közül.

Értékelés:

Mindent összevetve a VSi75 bármely zenei stílusra alkalmazható. Elég kifinomult az énekhangok, az akusztikus hangszerek, és a klasszikus zene ábrázolásához, de megvan az ereje a rock and rollhoz is.

Tetszett benne:

• Olyan a hangja, ami a csöves és a félvezetős hívőknek is tetszeni fog
• Rengeteg dinamika
• Egyszerű beállítások
• Könnyen leolvasható kijelző

Szeretném látni benne:

• Jól jönne egy fejhallgató kimenet

A félvezetős és elektroncsöves háborúban a VSi75 hang karakterisztikája olyan, ami minkét tábor számára tetszeni fog. Azt tapasztaltam, hogy a mélytartomány egy kicsit lekerekített a legalján, de még mindig megvan a megfelelő ereje például a kedvenc orgona muzsikáim hallgatásához. A csövek meleg hangja és a magas tartomány harsányságának hiánya sok hívőt fog neki szerezni. Bár úgy néz ki, mint egy tank, a minőség kívülről, és belülről is nyilvánvaló. Könnyű üzembe helyezni, és használni, ha tetszenek a tetején parázsló csövek. A beépített kényelmi és védelmi rendszerek segítenek a csövek élettartamának meghosszabbításában, de a véletlen balesetek elkerülésében is. A masszív távvezérlő vélhetően a készülék teljes élettartama alatt kitart. Ugyan nincs benne háttérvilágítás, de ez csak a mozi szobákban jelent hátrányt. Az Audio Research VSi75 egy befektetés, amelyet a legkomolyabb Hi-Fi rendszerében is alkalmazhat, és a kamatot zenei élvezetekben fizeti ki, hosszú éveken át.

Műszaki adatok:

• Audio Research VSI75 Csöves Sztereó Integrált Erősítő

Forrás:[https://hometheaterhifi.com]

Írta: Jim Milton

2018 május 7