Audio Rersearch I/50 bemutató Stereonet

Egyesek szerint az elektroncsöves erősítőket már 1970 körül történelemmé kellett volna nyilvánítani, ám vannak, akik ezt másként gondolják. A Minneapolis székhelyű Audio Research éppen 1970-ben dobta piacra az első csöves termékeit, amelyek az akkoriban elavultnak nyilvánított forró üvegekkel működtek. Ahogy azt a bakelit újjáéledése is bizonyította, az egykor túlhaladottnak tartott kiváló hangú technológiák jó szokása, hogy újra visszatérnek.

Az Audio Research I/50 integrált erősítő belépő szintet képvisel a gyártó High Definition világába. Az ára talán magasnak tűnhet egy belépő kategóriás termékért, de az Audio Research soha nem volt olcsó. Ráadásul az I/50 más sok gyártó palettáján akár zászlóshajó modell lehetne.

A vizsgálati mintánk az alap kivitelű egység volt, de bővíthető lehet külön megvásárolható MM phono előerősítő modullal, és/vagy DAC modullal. A DAC modul majd Roon Ready lesz, ami sokak számára megkönnyíti majd a rendszerbe integrálását. Mindkét modul választása esetén pedig úgy az analóg, mint a nagy felbontású streaming hangzását élvezheti vele.

Az 50 W csatornánkénti kimeneti teljesítményt két pár Sovtek 6550WE párba válogatott cső állítja elő push-pull kapcsolásban. Az előerősítő rész három 6922 triódát tartalmaz. Érdekes módon csak a középsőn van csillapító gyűrű, a másik kettőn nincs. A gyártó tájékoztatása szerint ezek olyan áramköri részekben üzemelnek, amelyek nem érzékenyek a mikrofóniára, ezért felesleges rájuk a csillapítás.

Az elektroncsövek külön dobozban vannak a csomagolásban, be kell őket szerelni. Nem kell megijedni a feladattól, egyértelmű jelölések, és tartozék csavarhúzó segíti a műveletet. A védőrácsot kell leszerelni, és az alá kell a csöveket bedugni a megfelelő aljzatokba. Aztán, hogy a védőrácsot visszaszereli, vagy nem, az a körülményektől függhet. Aki gyönyörködni akar a csövek lágy izzásában, az hagyja a dobozban, de ha kíváncsi kis kezektől kell megóvni a készüléket, akkor mindenképpen szerelje vissza.

Az elektroncsövek használatában járatlan felhasználók számára az Audio Research részletes tájékoztatást ad. A 6922 cseréje 4000 üzemóra, a 6550 cseréje pedig ennek fele után javasolt. Az új csőkészlet beszerelését képzett technikusnak kell végezni, mert a beállító elemek a készüléken belül találhatók. Lényeges dolog, hogy a 6550 nem cserélhető könnyedén a KT88-ra, ezért ez az integrált erősítő nem támogatja a kísérletezést.

Az Audio Research I/50 integrált erősítő hatféle színösszeállításban rendelhető. A hagyományos ezüst és fekete színek mellett igazán funky piros, fehér, sárga és kék fedél is választható. A vizuális élményt LexieTubes kijelzők fokozzák, amelyek a műsorforrás és hangerő beállítást mutatják. A kijelzés fényereje módosítható, de teljesen ki nem kapcsolható. Készenlétben két kis pont jelenik meg rajtuk. Javasolnám a gyártónak, hogy tegye teljesen kikapcsolhatóvá a kijelzést azok számára, akik használat közben nem akarnak semmiféle más látványosságot, mint a csövek lágy izzását.

Két forgató gombja van. az egyik a bemenet választásra, a másik a hangerő beállításra szolgál. Akik a távvezérlést preferálják, azok is elégedettek lesznek a tartozék fém egységgel. A minőség érzetét sugallja a súlya, amit egy olcsó műanyag képtelen biztosítani.

Az építés módja kiváló, az Audio Research mindent maga csinál. A fedél Cerakote festés módja saját fejlesztésük, a ház alkatrészeit is saját gépeikkel csinálják.

A kijelző csövek között az egyik oldalon a be/kikapcsoló gomb, a másik oldalon pedig a náluk újdonságnak tekinthető 6,3 mm-es fejhallgató kimenet található. A hátlapon három RCA bemenet van, amelyek közül az egyik a Phono modul beépítése után MM lemezjátszó bemenetté változik, illetve található egy XLR szimmetrikus is. A hangszóró kimenet elrendezés vízszintes, 4 és 8 ohmos csatlakozást kínál.

Bekapcsolás után a LexieTube kijelzőn 50-től visszaszámlálás kezdődik. A nulla elérésekor az integrált erősítő működésre kész. Ám szüksége van még némi bemelegedés időre ahhoz, hogy a csövek édes hangon kezdjenek zenélni. Nem árt megjegyezni, hogy az erősítő mindig csendesítéssel kapcsol be, amit a hangerő halványabb kijelzésével mutat. Ne feledje megnyomni a Mute gombot, mielőtt feltekeri.

A csöves erősítők között az I/50 50 wattnyi teljesítménye nem kevés. Szinte bármilyen hangfal meghajtásához elegendő lehet. Több az erő a push-pull kapcsolástechnikában, mint a single end felépítésben. A Tannoy érzékeny hangfalaimat könnyedén hajtotta, de nem okozott problémát neki a 82,5 dB érzékenységű BBC LS3/5a-sem. Mennyországba repített a Quad Electrostatics hangfalaimmal is, pedig ez hatalmas impedancia ingadozásával könnyedén térdre kényszerít gyengébb félvezetős erősítőket is.

A meghallgatás:

Azok a vásárlók, akik az elektroncsövek klasszikus melegét és színét várják, csalódni fognak. Az I/50 alsó közép, és felső basszusa nem tartalmaz mesterséges melegséget, sőt nincs a hangjában semmiféle mesterkélt rózsaszín árnyalat. Ez igen jó dolog. A régi Leak Stereo 20 erősítőmet hallgatni jó, de nem mond igazat, inkább karamell ízű középtartománnyal édesíti a hangzást, a valódi mély és kiterjesztett magas tartomány ábrázolás helyett.

Az Audio Research mindazokat a pozitív termikus hangzás jellegzetességeket felvonultatja, mint a nyílt élénk színekkel ábrázolt középtartomány (túlszínezés nélkül), de figyelmet fordít a szélsőségek uralmára is. A Led Zepplin Since I’ve Been Loving You című 1970-es harmadik albuma, amit a gyártó alapításának évében adtak ki, jól demonstrálja ezt. Megdöbbentett John Bonham lábdobjának hatalmas súlya, és alacsony frekvenciás átvitele. Ez minden zenei stílusnak jót tesz. A Tannoy hangfalamon az I/50 megszólaltatta a hang hatását, és testét. Érezhető volt az ütés ereje, és a dob rezonancia lecsengése közötti összefüggés. Még az is nyilvánvalóvá vált a felvétel hallgatása közben, hogy jót tett volna Bonzo pedáljának némi WD40, mert kicsit nyikorgott.

Másik klasszikus 1970-es felvétel Nick Drake At The Chime Of A City Clock (Bryter Later). Itt még szembetűnőbb az I/50 fókusza felbontása, és áttekinthetősége. Nick énekhangja és akusztikus gitárja szépen kiemelkedik a selymesen sima vonós és füstös szaxofon kíséretből, ami az előadást magával ragadóvá tette.

Annak ellenére, hogy kiváló harmonikus összhatásokkal és finomsággal játszik ott, ahol a legtöbb félvezetős erősítő szürkén szól, nem kever a hangba felesleges színeket, amit a legtöbb vintage elektroncsöves erősítő. Inkább széles tónus palettát használ, hogy élénk zenei színekkel ábrázolhasson.

A hangzás karaktere nem buja vagy laza, inkább erőteljes és lendületes, hogy megtartsa az irányítást a drámai részeken. Don Rendell/Ian Carr Quintet Black Marigolds felvételében a zongora lágy, a trombita távoli, de időnként robbanékony. A fafúvósok és az ütő hangszerekkel kombinált előadás megzavarhatja a kis teljesítményű erősítőket. Az I/50 viszont mindent megtesz, hogy a látványos dinamika változásokat jól szólaltassa meg.

A tónus pontos, a dinamikus kontraszt kiváló, a tempó és a lendület nyilvánvaló az erőteljes bekezdéseken. Az I/50 nem úgy gyors, hogy mesterségesen kiemeli a ritmust, mert az a test és a tömeg rovására menne, inkább agilis, és magabiztos. James Brown JBs vagy az elektronikus pop Saint Etienne-től kiváló példa erre.

Ítélet:

Az Audio Research I/50 egy igazi diadal, annak ellenére, hogy nem lesz a kedvence az elő és végerősítőt kedvelők táborának. Mindent biztosít viszont azok számára, akik jó minőségű elektroncsöves integrált erősítőt keresnek, ami sokféle hangfallal jól szól. Ha figyelembe veszem a fejleszthetőségét is, ez egy fantasztikus lehetőség a csöves hangzás világ modern megtapasztalására.

Írta: John Pickford

2023 Február 6.

Forrás és képek: Stereonet és Audio Research

Műszaki adatok: Audio Research I/50 integrált erősítő