T+A Criterion TCD 310S álló hangsugárzó – Hangzásvilág

Közel tizenöt éve nem volt ez a márka megfelelően képviselve itthon, de most újra disztribútorra lelt. Az első kontingensbe több, az audiofil és High-End rajongókat felettébb érdeklő készülék érkezett a Criterion hangsugárzókkal egyetemben. A Criterion sorozat a T+A választékában illusztris helyet foglal el, mondhatni az all-round zenehallgatást szolgálja, mégis be tudja bizonyítani hangzása átlag felettiségét, minősége kiemeltségét, azokat a kis különbségeket, amikre kíváncsiak vagyunk.

A TCD 310 S egy 1982 óta tartó, igen hosszú, evolúción átment sorozatának új darabja. Az eltelt több mint harminc év megváltoztatta az audio-rendszerek komponenseit, de az esztétikai elvárások sokkal nagyobbak lettek, ezért a mai, modern Criterion még vonzóbb, még jobban érezteti a luxust. Kifejező, saját karaktere jobban kötődik a polgári esztétikához, mint az „ipari” stílushoz. Míg a kivitel a hölgyeknek, a műszaki tartalom az uraknak kedvez. Kiemelkedő mechanikai jellemzőkkel rendelkező alapegységei az óriási mágnessel, öntött alumínium kosárral, nagy lengőtekerccsel rendelkező hangszórók és a sajátságos akusztikus rendszere.

Ennek a három-utas rendszernek ismertetését formabontóan alulról felfelé kezdve, először a kettő 170 mm átmérőjű mély-hangszórót mutatjuk be. A rendkívül kemény, dombornyomásos porsapka-kúppal ellátott, szénszálas erősítésű, cellulóz-membránokkal készült mély-hangszórók, akár nagy hangnyomást is keltve, igen mély, pontos basszust generálnak helységünkben.

A szintén kettő darab 150 mm membrán-átmérőjű, zseniálisan megtervezett közép-hangszóró kiegyenlítetten fedi le a teljes hangterjedelem 250-2000 Hz közé eső részét, ahol tulajdonképpen a legtöbb hangszer szól. Ezek nagyon hasonlók egy „Revelator” nevű modellhez, de nem azonosak azzal, mert az ördög a részletekben rejlik. A saját fejlesztésű T + A membránok kivitele egyszerűbb, a membránon nincs bevágás, felületei pontos kézi munkával készülnek.

A kiváló meghajtó-egységet és az akusztikus lencsével szimbiózist alkotó szövött kupolát tartalmazó lágy-dóm magas hangszóró kezeli a nagyon magas frekvenciák hanggá való átalakítását.

Az ívelt kabinet többet nyújt az elegáns megjelenésnél. Ez egy akusztikus labirintus (acoustic trasnsmision-line) vagy más néven tört-csatornás rendszer. Az ilyen labirintus rendszer egy, a membrán hátrafelé mozgásából adódó energiák kinyerésére szánt, az áramló levegő részére rezonancia-pontosan hangolt „csővezeték”. Alkalmazása jelentős nyereséget nyújt a hangnyomás tekintetében, az alacsony frekvenciákon. Mindezt különböző „iskolák” szerint lehet megvalósítani.

Az elvet először 1937-ben Stromberg & Carlson rádiógyára alkalmazta Ausztráliában. Saját márkával (Audiola és Crosley) ellátott rádióinak elektronikája mellett kettő gerjesztett mágnesű Electro Magnetic Dynamic LS (moving-coil with field excitation coil) hangszóróját akkora akusztikus labirintusba szerelték, mint egy komód. A Stromberg & Carlson: Acoustical Labyrinth 837 tip. (szabadalmi sz: 655244 327×303) rádiójának valódi fa szekrénye, benne az akusztikus labirintussal, akkoriban eleganciát sugárzó kuriózumnak számított.
Dr. A.R. Bailey és az A.H. Radford értekezésében (Wireless World Magazin) 1965-ben kifejtette a hangszórómembrán hátsó felén keletkező energia, a labirintus hossza és a keletkező rezonancia összefüggéseit. A cél: az „alagút” megfelelő hosszával elérni a kívánt legalacsonyabb frekvencia lesugárzását. A hossz kiszámítására egyszerű képlet (λ = 344 / (4 × f)) áll rendelkezésre, segítségével kiszámítható a „negyed hullámhossz”. Amennyiben az akusztikus energia a hosszú „alagútban” csillapodik, nem gerjeszt rezonanciákat, megfelelő hosszúsággal a rezgési-energia vesztesége szinte teljes, minimalizálva a kimeneti torzítást a nyitott végen. Bár azóta sincs egyetértés a csatorna alakjának (bővülő, egyenletes keresztmetszetű) kérdésében, az elvet néhány igen híres hangsugárzó tervező cég régóta alkalmazza.

A T+A Criterion hangdobozának megépítése nagyfokú merevséget ad, az oldallapok szilárdan kötődnek a belső, törtcsatornás labirintushoz. Ez a megoldás jelentős beruházást igényel a tervezőktől, hatását más konstrukciók tuning-jával nem lehet elérni. Az új, talán fiatalosnak mondható megjelenést a meghajlított, perforált hangszórórács (grill) kölcsönzi, a rajta áttörő fény kihangsúlyozza a pontos megmunkálás minőségét. Az üvegtábla lábazat görbülete egyértelműen folytatja a kabinet struktúráját, a Criterion TCD 310 hangsugárzó optikailag és effektíven is helytakarékos.
A T+A Criterion TCD 310S álló hangsugárzóban alkalmazott nyersanyagok között fellelhetjük a ma elérhető legjobb minőségűeket, technikai megoldásokban a legkifinomultabb változatokat. A kettő közép- és egy magas-hangszóró D’Appolito elrendezésben a fő kamrától elszeparált, zárt egységben alkotja a dallam-szekciót. Ennek a megoldásnak használata segít optimalizálni a hangszóró lesugárzási jellemzőit, pontosabban nagyobbra nyitja a lesugárzási szöget. A német mérnökök által Waveguide-Kalotte szisztémának nevezett megoldással készített részegység hangszórói, majdnem 140 fokos szögben élvezhető, egyenletes lesugárzást tesznek lehetővé helységünkben. Ez azt jelenti, hogy csak enyhén kell befordítani a hangsugárzókat magunk felé.
A T+A Criterion TCD 310 S fel van szerelve egy saját fejlesztésű (FSR), háromutas keresztváltó rendszerrel. Az az áramkör könnyedén dolgozza fel még a legnagyobb jelszinteket is és biztosítja, hogy a három részre bontott frekvenciatartomány tökéletesen illeszkedjék a beszerelt hangszórókhoz. Csatolói bi-wired és bi-amped erősítésre is fel vannak készítve, banándugót és spade villát egyaránt képesek fogadni. Összegzésképpen azt mondhatjuk ez a hangsugárzó a múlt gyártási sikerein alapuló jövő.

A telepítés során csak egy kis időre van szükség a jó elhelyezéshez és máris élvezhetünk egy csodálatos színpad-panorámát és az előadás eleganciáját. A meghallgatás rövid ideje alatt bizonyosságot nyert, hogy még a legkeményebb dinamikai csúcsok esetében is gyors, szellős, nyoma sincs a keménységnek vagy a bántó élességnek, szinte hihetetlenül természetes a hangzás. Tökéletesen összehangolt az összes hangszóró sugárzási jellemzőinek egysége, így képes kezelni a teljes hangterjedelmet csipetnyi elszíneződés nélkül. A lyukacsosan áttört fémlemez kisebb hatással van a hangsugárzásra, mint egy vékony szövet, ezért nem kell levenni zenehallgatás közben.
A következő zenéket hallgattuk: Liszt 1. Zongoraversenye, a Bostoni Szimfonikusok előadásában, Seji Ozava vezényletével. (DG 423 571-2 1988). Joe Williams és a Count Basie Orchestra (Telarc 83329) 20-bites felvétele 1993-ból. Percel György George’s Blues – a Liszt Ferenc Zeneakadémia jazz fakultásának koncertje (PJ 1048 1996)
Olyan érzetet kelt, hogy elég közel ülünk a zenekarhoz és így minden apró részletet, még a széken mocorgást is halljuk. Életteli hangon szólnak a hangszerek, kevés, vagy csak szigorúbban kritizált hibát találni egyes hangszerek fátyolossága esetén. A hangszercsoportok egysége és egyensúlya érzékelhető. Nagyon jól mutatja be a dobokat és egyéb ritmus hangszereket, méretük és anyaguk szerinti jellegzetes hangszíneiket „mintha látnánk magunk előtt”. A dobszerelés egyes elemeinek testességét valósághoz közelien mutatja be. A mély-tartományban inkább a basszusgitárt szereti, mint a nagybőgőt, akusztikus basszusokon egy kicsit egyhangú, nem dalol annyira, mint középtájon. Torzítás nélkül tudja a legnagyobb dinamikai csúcsok leképezését, nagy hangerőnél sem esik szét a hangzástér, nem esik ki a hangzási balanszból, ekkor is levegősen szól.

Tesztjeimben mostanában előszeretettel használom az AIX Records 24 bit/96 kHz-es felvételeit, igényes felvételi technikákkal készült remekeit. Mivel ezen felvételek többségében (DVD-Audio sztereó hangzással) látható a felvételkészítés körülménye és a felhasznált arzenál, segít jobban megérteni azt a komoly munkát, ami a stúdiókban zajlik.

A T+A Criterion TCD 310 S jól hangsúlyozza a laza és átlátható előadói stílust, egyeseknek lehet, hogy ez hideg szakmaiság, pedig a részletesség felesleges csillogás nélkül inkább kedvezően hat az élményre, mint ellenkezője. Szubjektíven megítélve igen jó helyre sikerült a keresztváltók átmeneti pontjait tenni, mert a zene hallgatása közben nincs vagy csak nagyon kis mértékű az átfedés, takarás.
A lényeg, hogy sikerült ebben a hangsugárzó rendszerben megvalósítani a hangászok temérdek vágyát. Pontos hangszerhanghoz közeli megszólalás, a hangfekvések a helyükön szólnak. Színezetlen hang, ez a valóságérzetet növeli. Energikusság – bár összefügg az érzékenységgel – mégis bőven elégnek ítéljük. Térleképezése háromdimenziós, minden felvétel hangzásterének különbségét megmutatja. Ha kell, színpadot rajzol elénk, ha kell, beültet a zenekarba. Természetesen alkalmazkodik a nagy-felbontású formátumok által támasztott széles spektrumú követelményekhez. Nemcsak a frekvenciatartománya széles, a lesugárzott érzelmi skála is láb- és szívdobogtató.

Konklúzió

Az új TCD sorozatból a legkisebb álló sugárzó a teszt során bizonyította ügyesen hangsúlyozott, magas szintű zenei képességeit. A 310S az átlagostól szokatlanul eltérő, világos, pontos és magabiztos hangzással kezeli a zene struktúráját. A TCD 310 S általában kiegyensúlyozottan mutatja a mély-, közép- és magas-hangok energikus lesugárzását. Arra a kérdésre, hogy miért nem teljesen új dimenziójú hangdoboz kabinetet gyártottak egyszerű a válasz: mert minden kritikusnak az volt a véleménye, hogy a T+A Criterion TCD 310S a legjobban eltalált membránfelület/dobozméret együtthatóval rendelkezik. Mivel az ember hangsugárzót nem egy évre vásárol, hű társ egy ilyen nagyobb beruházás akár több évtizedre is.

Pro
+ Természetes hangzás, tökéletes méretpontosságú kivitelezés
+ Igen részletes hangkép
+ Koherens, koncentrált együtthangzás

Kontra
– A basszus-átvitel nem lineáris 45 Hz tartomány körül, az intenzitás csökkenése –6 dB

Forrás:[www.hangzasvilag.hu]

Specifikáció