Wadia m330 médiaszerver – HFP Online

Hatalmas és nehéz dobozt kaptam az Audiophile Szalontól, Wadia m330 felirattal. Az audio lejátszók kedvelőinek nem mindennapi csemege, de úgy gondolom, nincs olyan hifi rajongó, aki közömbösen tudna kinyitni egy ehhez hasonló kaliberű készüléket. Persze nem csak nagy és nehéz, de különleges is a maga nemében…

88-as alapítása óta a Wadia Digital neve egyet jelent a digitális audio technológia élvonalával. A CD korszak kezdetét jellemző barátságtalan hangzásvilágból az elsők között a Wadia mutatott kiutat D/A átalakítóival, és a fejlesztés azóta is töretlenül folyik. A cég ma már a Fine Sounds Group cégcsoport égisze alatt működik, olyan meghatározó márkák mellett, mint a McIntosh, a Sonus Faber vagy az Audio Research, önállóan, de kihasználva egymás tudását, tapasztalatát és kutatási eredményeit.

Az m330 formája rendszeres olvasóinknak ismerős lehet, a Wadia 321 DAC már 2014-ben bemutatkozott virtuális hasábjainkon, erősen olasz-barát Miklós kollégám őszinte megelégedésére. Ő sem tudta másképp kezdeni az írását, mint a készülék külső jegyeinek méltatásával. A hatalmas, csaknem négyzet alakú alumínium ház lekerekített sarkaival és (fekete) üveg fedlapjával gyönyörű látványt nyújt, szinte sajnáltam a készülékállvány polcára becsúsztatni. Bekapcsolás után ráadásul hideg fehér fényben ragyogó Wadia logó világít az üveg felület közepén, és elöl a bal szélen, az alu felületből kivágott homorú részben. Az eloxálás kifogástalan, az élek kissé letörve, az illesztések pedig hajszálpontosak.
Kezelőszervek nem csúfítják az előlapot, mindössze egy bekapcsoló gomb árválkodik a jobb oldalon. Hátul már nagyobb a „kínálat”, de nem nehéz eligazodni a csatlakozások rengetegében. Balról a külső tápegység kábelét fogadó aljzattal indul a sor, vagyis a hatalmas házban nincs trafó (akkor mitől ilyen nehéz?) Bemenetként szolgáló USB aljzatokból összesen négyet kapunk, ebből kettő már 3.0-ás verziójú, ezek külső meghajtók fogadására szolgálnak, ugyanúgy, mint az e-SATA csatlakozás is. A DVI és HDMI port monitorokat fogad, a LAN a hálózati csatlakozást biztosítja.
Kimenetekből is akad itt bőven; koax és optikai digitális, analógból szimmetrikus (XLR) és aszimmetrikus (RCA) egyaránt, így bármely rendszerbe könnyedén illeszthető.

A külső persze nem minden, legfeljebb csak egy impulzus lehet a végső döntéshez, egy high-end produktumot inkább a használhatósága és a hangja határoz meg. A Wadia tervezői igyekeztek olyan készüléket alkotni, ami tudásban és funkcionalitásban is a legmagasabb szintet hozza, ezért az m330 nem csupán egy médialejátszó, ezért is nevezik médiaszervernek. Egy digitális forráskészülék, ami az otthoni hálózat szerves részeként, 1TB (bővíthető) tárolókapacitással helyet ad zenei gyűjteményünknek, hozzáférést biztosít netes rádióadók műsorához, online streaming szolgáltatásokhoz (mint pl. Spotify, Tidal stb.), mindezt egy felhasználóbarát kezelőfelületről, a fotelból kényelmesen menedzselhetjük. Ehhez rendelkezésünkre állnak mobil applikációk, vagy egyszerűen PC-ről böngészőn keresztül is elérhető ugyanaz a felhasználói felület, ill. hagyományos távvezérlő is jár a készülékhez. Ha ez utóbbi vezérlési megoldást választjuk, a HDMI és/vagy DVI kimenetére csatlakoztatott megjelenítő segíti a navigációt.

Nem kell megijedni az üzembe helyezéstől sem, ugyan nem árt, ha vannak számítógépes felhasználói ismereteink, de alapfokú kezelési képességekkel megáldott júzerek is képesek lesznek elvégezni az alapvető beállításokat, ha követik a mellékelt – és letölthető – használati utasítást. A csekély önbizalom sem probléma, a forgalmazó természetesen a készülék nívójához illő támogatást nyújt a vásárlóknak.
Az m330 menürendszere eltér a médialejátszóknál megszokott, alapvetően mappa/lista jellegű megoldásoktól, annál sokkal praktikusabb, az online szolgáltatásokhoz hasonlóan előadó/album/cím szerint csoportosított. Nem kell tehát tudnunk, melyik albumunk a hálózaton belül hol található (belső tároló, külső HDD, NAS stb.), az m330 a számára elérhető tartalmakat indexeli, majd a keresési listához adja. Az applikáció felületén pedig – ha az album mappájában megtalálható – a lemezborítók képei jelennek meg.

A Spotify vagy Tidal ugyanígy, a kezelőszoftverbe integrálva használható, csupán az account információkat kell megadnunk egyszer a használathoz, másodszorra már – szinte – olyan gyorsan érünk el egy-egy albumot, mintha az a Wadia saját merevlemezén lenne. Hallgathatunk komplett albumokat, készíthetünk lejátszási listákat, vagy csak véletlenszerűen csemegézünk az idővel bizonyosan óriásira duzzadó gyűjteményből. Az m330 kezelése még az ortodox hifisták számára is öröm lehet, bár ők bizonyára hiányolnák a vinilekkel járó szertartásosságot, de csak egy darabig…

A Wadia 300-as sorozatából a komplett lánc összerakható, az m330 mellé egy ’321’-es „decoding computer” és mondjuk az ’a315’ végfok passzolna, úgy műszakilag, mint design tekintetében, a teszthez ezúttal egy Meridian G06-tal kellett kibékülnie. A párosítás sikeres volt, bár erről a meghallgatás első perceiben még nem voltam meggyőződve.

Amint összeraktam a láncot, gondoltam elindítok valami zenét hamar, csak hogy melegedjenek egy kicsit a komponensek. Kézenfekvőnek tűnt a Spotify, mint műsorforrás használata, hát gyorsan elindítottam egy lejátszási listát a könnyebb műfajból. Nem vagyok rendszeres Spotify felhasználó, de a multimédiás tesztekhez, a Bluetooth hangszórókhoz gyakran használom, és a minőséggel is elégedett voltam – mindezidáig. A „felpumpált” jobbára erősen loudnesses jellegű hangszórók után egy tiszta, lineáris és színezetlen high-end láncban jellegtelen és lapos megszólalás fogadott. Bár csak háttérzenének indítottam el a lejátszást, nem tudtam nem odafigyelni a jelenségre. Attila – a hazai forgalmazó – ugyan többször említette, hogy a Spotify audiofil zenehallgatásra alkalmatlan (nem pont így fogalmazott), jómagam most először próbáltam ki nívós berendezésen, és egyet kell, hogy értsek. Aki az online streaming felé kacsintgat, inkább a Tidal-ra fizessen elő, az – bár el nem éri – azért jóval közelebb van a CD hanghoz. Praktikus és olcsó módja ez a zenehallgatásnak, és ha nincsenek nagy igényeink, tulajdonképpen jó megoldást is kínálnak, de a high-end azért más világ. Akkor elő a CD ripekkel és a nagy felbontású anyagokkal! Kezdett kirajzolódni a kép. A Wadia könyörtelenül megmutatja a felvétel hibáit és pozitívumait egyaránt, nem színez, nem köntörfalaz, pontosan úgy szólaltatja meg a zenei anyagokat, ahogy azt a hangmérnökök kiadták a kezükből. Ha jó munkát végeztek, széles mosolyra húzódik a szánk, mint pl. Dave Brubeck „Take Five”-ját hallgatva. Ez a kitűnő felvétel még a belépő rendszereken sem okoz csalódást, de igazán itt tud kibontakozni. Simogató, selymes és lágy hangok érkeznek a hangszórókból, nagyon pontos színpadot rajzolva elénk. Minden hangszer helyes tónusban, hiteles, hihető méretben jelenik meg, a cintányérok csengése elképesztő, a szaxofonos most egészen közel játszik. Döbbenetes energiák szabadulnak fel, ugyanakkor a legapróbb rezdülések is hallhatók. A hangulat is fergeteges, mintha ott ülnék a koncertterem közepén.

Klasszikus zenén mindezek mellett az érzelmek kerülnek előtérbe, a varázslatos hangulatot teremt, a hangok csak úgy ömlenek a hangszórókból, az egész szobát megtöltve. Már a jazzen is magával ragadott, de itt nyer értelmet minden hangzáshűség érdekében tett erőfeszítés. Ha kihasználjuk a 24bit/192 kHz-es lejátszási képességet, még közelebb kerülünk az élő zene élményéhez. Tisztább, természetesebb a hang, elragadó a vonóskar játéka, az élmény magával ragad. Mindig kritikus pont a zongorahangok reprodukálása, a Wadia lejátszója valós méreteket és komplex hangokat tesz hallgatója elé. Hatalmas a dinamika, extrém hosszú lecsengésekkel és minden járulékos zörejjel, rezdüléssel együtt.
A pop és rock lemezek már nem jelentenek ekkora élményt, mert kíméletlenül megmutatja a hibákat is, és azok bizony bőven akadnak, bár nagy a szórás a különböző kiadók lemezei között, de ez amúgy sem az a műfaj, amit elmélyülten szokás hallgatni. Az U2 felvételek hangminősége felejtős, mint mindig, a Simple Minds lemeze egy kicsit jobb, de nyújtott már nagyobb élményt nagyságrendekkel olcsóbb rendszereken. Dido és Tracy Chapman lemezei élvezhetőek, de ha csak őket hallgatnám, nem látnám indokoltnak a Wadia m330 csatasorba állítását.

Ha médialejátszó vásárlásán töröd a fejed, letisztult, elegáns, high-end megoldást keresel, a Wadia m330 mellett nem szabad elmenni. Elsősorban a klasszikus és jazz zene rajongóinak ajánlanám, közülük is azoknak, akiknek szenvedélye a jobbnál jobb felvételek gyűjtése. A Wadia készüléke egyszerre és professzionális módon oldja meg a tárolás és lejátszás feladatát, kezelhetősége és hangminősége talán még az analóg lemezek kedvelőit is meggyőzi, hogy kedvenc pörgetőjük mellett (alatt) egy médialejátszónak is helye lehet.

Forrás:[www.hifipiac.hu]

Specifikáció