Nincsenek termékek a kosárban.
06
Sze
Sze
Sumiko Starling bemutató Hifinews
A vinyl iránti folyamatos szeretet egyik bizonyítéka, hogy állandóan cseperegnek az új hangszedők, és ez nem mutat csökkenést már hosszú ideje. A buliba az amerikai székhelyű Sumiko is újra beszállt.
Első körben négy új mozgó mágneses típust mutattak be Rainier, Olympia, Moonstone, és Amethyst néven. Az árak sorrendben 160, 225, 325, és 600 Font. Ezek a kínálat megfizethetőbb végén helyezkednek el. Ám annak érdekében, hogy a magasabb igényeket támasztó lemezhallgatókat is ki tudják szolgálni, két új mozgó mágneses hangszedőt is piacra dobtak. 899 Fontért a Songbird, és 2099 Fontért a bemutatóban szereplő Starling-ot.
A Sumiko már több mint 40 éve gyárt hangszedőket, és bár amerikai vállalat, a gyártást egy japán cég végzi. Hírnevüket elsősorban a megfizethető MM modellekkel, és a még éppen észszerű árú Blue Point MC hangszedőkkel alapozták meg, amelyek évek óta sláger darabok. Az volt a baj, hogy a Sumiko kínálatában volt némi űr, amit ki kellett tölteni.
A Sumiko kínálata:
A Blue Point Special EVO III legújabb verziója 599 fontért kapható a kiskereskedelemben. Nagy ugrást jelent a palettán a Blackbird 1399 fontért. Ezt követően még nagyobb ugrás következett a 3499 fontos Pearwood Celebration II magasságához, nem beszélve az 5000-be kerülő Palo Santos nevű zászlóshajóról, amely rózsafa testével, és Line-Contact tűformával aratja a babérokat.
De térjünk vissza a Starling-hoz, amely a Songbird-hez és a Blackbird-hez hasonlóan nyitott generátorral van szerelve. Ez az építés mód jól kamatozik, ha súlycsökkentésről, és rezonancia optimalizálásról beszélünk, de kissé ipari, és nem High-Tech megjelenést ad neki.
A meztelen igazság:
Kicsit hátrányt jelent a nyitott felépítés abban a tekintetben, hogy hajlamosabb a porosodásra, és óvatosan kell vele bánni, amikor beszereli a hangkarba, mert bizony sérülékeny.
A Songbird és a Starling is alumínium fedőlappal van szerelve, a különbség köztük a tűszár anyaga, és a tű konfiguráció. Emellett a Songbird kapható kis és nagy (2,5 mV) jelszintű verzióban, a Starling csak klasszikus kis jelszintben létezik.
Ahogy az elvárható a legnagyobb nyitott testű hangszedőtől, a Starlingban is rengeteg technológia lapul, igaz minimalista megjelenés mellett. A tekercsek X – elrendezésben vannak felépítve, és a Micro-Ridge tűforma bór konzolhoz csatlakozik. A tűszár felfüggesztése szintetikus gumi, ami garantálja, hogy az engedékenység jobban ellenőrizhető maradjon sokféle éghajlati hőmérsékleten, hosszú évekig. Jó hír ez a felhasználónak, mert sokáig meg fog felelni az eredeti adatoknak, sőt az élettartama várhatóan hosszabb lesz – természetesen a tű kopásának határain belül.
A Starling stílusos fából készült dobozba van csomagolva tartozék rögzítő elemekkel, és erős védő burkolattal. A Sumiko weboldaláról letöltött felhasználói kézikönyv nem kevesebb, mint 15 oldalas, és abszolút mesterkurzus, amit tartalmaz. Miután ismertették a hangszedő mögött lapuló tervezés és szellemiség filozófiát, mintegy 10 oldalon valós útmutatást ad a tulajdonosnak mind a telepítésről, mind a beállításról, hogy miként lehet az optimális teljesítményt elérni.
Barázda érintés:
A kézikönyvben leírtak szerint beszereltem a hangszedőt az SME 309 karomba. A Starling felülről rögzítendő menetes furatot tartalmaz. Könnyű volt beszerelni a levehető headshellbe. Még egy dolog, amit szeretnék megjegyezni: a csatlakozó csapjai kicsit rövidebbnek tűnnek a szokásosnál a lekerekített végeikkel. Finoman össze kellett szorítanom a headshell csatlakozásait, hogy jó legyen az érintkezés. Mindent beállítottam, még a 2,0 grammos tűnyomást is, és a Michell Gyro SE lemezjátszóm készen állt.
Annak ellenére, hogy a Starling nyílt magas tartományt kínál, nem kell attól tartania, hogy túl fényes lesz, mint néhány más MC. A tű profilja, és a kiváló barázda követés nagyon is messze áll az üvegtörés rideg hangjától. Sokkal inkább csodálatosan zeneinek nevezném ezt a párosítást.
Inkább a teljesítménye csillog, mint a hangja. A barázda legmélyéről is kihozza a részlet gazdag hangot, amit tágas színpadon, tökéletesen elrendezett hangszerekkel szólaltat meg. Ha be akarja csukni a szemét, és el akarja képzelni ahogy kedvenc művészei játszanak, akkor a Starling tökéletes partnere lesz. Ráadásul nem sebészi úton próbálja a zenét boncolni, hanem mindig igyekszik hű maradni a muzsika üzenetéhez.
Cseréljünk hangkart:
A legjobb az a Starlingban, hogy a hangkar cseréjével együtt változik a hangzás. Az SME 309 természetes hangú, ami nem ad melegséget, vagy eufóniát a bemutatóhoz. Amikor átszereltem az Audio Note Arm Two/II-be, még folyékonyabbá vált, és egy kicsit lágyabb lett a hangzás. A Starling bizony kiválóan finom hangolható a karral. Mivel nekem jobban tetszett a dinamikusabb, kicsit gazdagabb hang, a bemutató során az SME 309-et használtam. Azt viszont el kell ismernem, hogy az Audio Note és Starling kombinációja rendkívül vonzó finomságot mutatott.
A Starling csodákra képes a filigrán részletek feltárásakor. Semmi nem marad előle rejtve! A cintányér seprűzése, az ujj halvány csusszanása a fogó lapon benne van, de ez nem zavarja a zene áramlását.
Nem igazán emlékszem arra, hogy valaha is hallottam volna Tony Bowers ujjainak zaját, amikor a basszusgitáron játszik a Simply Red Sad Old Red (Elektra EKT 27 960452-1) című számában. És bár a Starling megmutatta azt, ahogy a keze a fogólapon le és fel mozdul, legalább olyan ügyesen megmutatta a hang gazdagságát. Pontosan indult, és állt meg, a zene ritmusára.
Mély töltés:
A részlet szót gyakran használom a jegyzeteimben, és az írásomban. A Starling esetében ezt úgy gondolom, hogy a halk részletekre is hangsúlyt helyez. Mindig aggodalomra ad okoz az, ha egy kivételes képességű hangszedő kivételes magas tartománya felfelé tolja az átvitelt. Itt erről nincs szó. Az egyes zeneszámok mélyére gondolok, csodálatos és részlet gazdag mély átvitel mellett.
Emellett a Starling pontosan tudja, hogy mit kezdjen ezekkel az információkkal, emiatt ez az egyik legjobb hangszedő, amivel pályafutásom alatt találkoztam ebben az árkategóriában. Tömör, de szinkronizált a basszusgitár amely Sade Diamond Life lemezéről a Why Can’t We Live Together (Epic EPC 26044) számában kiváló alapot ad Adu kisasszony hangjának.
Ha már szót ejtettem a Starling basszus részletező képességéről, nem mehetek el említés nélkül a mély beütések mellett. A hangszedő pontos ritmusra jár, elkapja a legapróbb mély részleteket is, de lehetne kissé súlyosabb a mély tömeg. Rush Leave That Thing Alone számában a Counterparts (Atlantic 7567-82528) jó példa erre. Geddy Lee basszusgitárját, és a néhai Neil Peart pergő dobjait öröm volt hallgatni, de nem ártott volna még egy kis többlet energia a tökéletesség eléréséhez.
Örömzene:
Ami semmi módon nem kifogásolható, az a középtartomány tisztasága, levegőssége, és a hangulat tolmácsolása. Alison Goldfrapp hangja az Annabel című számban (Goldfrapp Tales Mute Artist STUMM356) csodálatosan érzelem dús, minden hang remegtetése borzongást keltett a gerincemben. Az akusztikus gitár a háttérben pontos, jó helyen van a színpadon ábrázolva, finoman helyet hagyva a művészek körül.
Mint minden audiofil, én is rendelkezek néhány kevésbé jó minőségű, erősen kopott felvétellel. Jó teszt az is, hogy miként képes megbirkózni a hangszedő ezekkel. Az én példányom Bach C-moll koncertje két csembalóval, és nagyzenekarral (Nunesuch H-71019). Még azért használható állapotú, és rengeteg varázslat rejtőzik a barázdáiban.
Szerencsére a Starling úgy vágott át a ködön, mint meleg kanál a fagylalton. Az Allegro témáját nyújtó két csembaló dinamikus és természetes hangzású, öröm volt hallgatni a közös játékukat. A kísérő húrosok megfelelő távolságban jelennek meg a színpadon úgy, hogy soha nem kerülnek fölébük, de közben megtartják a saját tisztaságukat.
Hi-Fi News ítélet:
A Sumiko óriási sikerrel töltötte ki a kínálatában tátongó űrt. A Starling bár köztes állapot, jól illeszkedik a kínálatba, és felveszi a kesztyűt, amikor a lejátszás megkezdődik. Nagyon részlet gazdag, van benne lendület, kifinomultság és vonzerő. Az is egyfajta kinyilatkoztatás, ahogy a gyengébb nyomású lemezeket kezeli. Tökéletes választék bővítés.
A Sumiko története:
A legtöbb disztribútor csak a termékeket importálja. A Sumiko ennél többet tett, mert a gyökerei mélyen a hangkarok és hangszedők világába kapaszkodik. Az 1970-es években áradtak szét az MC hangszedők Japánból a nyugati világba. Dave Fletcher a legendás tervező, és a Sumiko társalapítója, akkoriban a Grace hangkarokat és a Supex hangszedőket importálta Amerikába. Azt mesélik, hogy Ő mutatta be a Grace/Supex kombinációt Ivor Tiefbrun-nak, a Linn alapítójának. A Linn LP12 lemezjátszókban ezt alkalmazták, amíg át nem tértek a Linn saját tervezésű hangkarjára, és az Asak hangszedőjükre.
Az elmúlt évtizedek alatt a Sumiko adta nekünk az MDC-800-at („The Arm” néven ismeretes), a Virtuoso DTi, és sok más egyéb hangszedőt, mielőtt az USA egyik Hig-End piaci résztvevőjévé vált. Mostanában a Fine Sounds Group részeként tevékenykedve olyan márkanevet is importálnak, mint a Sonus faber. Szerencsére a Sumiko megtartotta a saját identitását úgy a hangzásban, mint a hangszedő építésben. Specialitásuk például a Micro-Ridge gyémánt forma bór tűszáron, X – elrendezésű mozgó tekercsekkel, ahogy az a képen is látszik.
Mérési eredmények:
Néhány tervezési és építési jellegzetesség, nem utolsó sorban az X tekercs elrendezés, és a felfüggesztés előfeszítése kiváló teljesítményt, és fényes magas tartomány átvitelt ad. Hasonló a Lyra féle hangszedőhöz, de mégis jól megkülönböztethető attól. A generátorban van némi aszimmetria, így a jobb csatorna melegebb +1 dB-vel a közép tartományon, amely +6 dB-re emelkedik 20 kHz-en. A maximális eltérés az L+R vágáson 2,3 dB.
A bal oldal enyhébb +2,5 dB/20 kHz oldalsó, és +1,5 dB/20 kHz függőleges válaszú, ám ennek ellenére a torzítás egyenletes. Ez azért megdöbbentő, mert nem túl lineáris, szokatlanul nagy a magas kiterjesztése, de a torzítása nem ugrik meg.
A fenti ábrán a piros a nyomkövetés, a fekete pedig a generátor torzítása 2-4 harmonikus között 20 Hz – 20 kHz átvitelen
A kimeneti jelszint a gyártó által megadottnál magasabb. 0,5 mV a gyári specifikációja, de a mérés szerint 580 uV (1 kHz/5 cm/ sec). A csatorna balansz 0,2 dB-vel igen feszes, a közép tartományon pedig 25 dB az áthallás csillapítás.
A Micro-Ridge tű jól csiszolt, szépen polírozott, és pontosan van a bór szárba ragasztva. A VTA szerintem közelebb van a 26 fokhoz, mint a gyár által megadott 20-hoz. A felfüggesztés engedékenysége 10-11 cu. Egy általános 7,8 grammos hangszedő tömeg, ami napjaink 9-14 grammos effektív tömegű karjaihoz jól alkalmazható. Mivel a Starling engedékenysége relatív alacsony, a hangszedő érzékeny a pontosan beállított 2,0 grammos tűnyomásra, mert ekkor éri el a 80/80 um tekercs elmozdulást, és ekkor képes fenntartani a relatív magas +15 dB-es barázda modulációt 0,5% THD alatt. A korábban tesztelt Sumiko-val együtt ez sem a Hi-Fi-ben általánosan használt lágy hangú MC verziónak minősülő darab.
Műszaki adatok:
Írta: Adam Smith
Mérés: Paul Miller
2020. május 8
Forrás:[https://www.hifinews.com/]
