Sonus faber Sonetto VIII bemutató The Ear

Sonus faber Sonetto VIII bemutató The Ear

Azt kell mondanom, nekem nagyon tetszett a vintage B&O lemezjátszó is a Sonus faber Sonetto szériájának bemutató videójában. Nehéz igazságot tenni, de egy hangfal megjelenése igenis számít, főleg akkor, ha olasz. A Sonetto sorozat kiváló példája ennek, a maga elegáns lant formájával. A tesztre küldött darab zongora fekete színe is szép, de a dió kivitel vízszintesen erezett csíkjai talán még szebbek.

A Sonetto széria a második a Sonus faber kínálatában, ami drámai fejlődésen ment át az utóbbi években. Mikor utoljára alkalmam volt egy hangfalukkal játszadozni, akkor még sokkal kisebbek voltak, de mára már a High-End audió piac egyik meghatározó elemévé léptek elő. A Sonetto széria teljes kínálata két állványosból, három állóból, két centerből, és egy falra szerelhető hangfalból áll.

A bemutatóban szereplő Sonetto VIII a sorozat legnagyobb álló hangfala. Négy támasztó lábon áll, a súlya közel 58 lbs (26 kg), ami ugyan nem könnyű, de még nem rokkantja meg. A hangszóró készlete három fém membrános mélyből, egy kisebb átmérőjű kevert cellulóz membrános középből, és egy DAD lágy dóm magasból áll. A nagy méretű kicsatoló nyílás az alján helyezkedik el. Ez dob a megjelenésén, és könnyebbé teszi a szobában való elhelyezést. A tüskék eléggé felemelik a földtől ahhoz, hogy a nyílás lélegezni tudjon. A driverek körül lévő fém színű keretek jól illeszkednek a lábazat tüskéihez, és a rögzítő anyákhoz. A specifikációja szerint az érzékenysége 90 dB, ami nagyobb a megszokottnál, és előre vetíti, hogy könnyű meghajtani. Ám ez az adat 4 ohmon volt mérve. 8 ohmos meghajtás módban becslésem szerint valahol 87 dB közelében lehet. Ez egy félvezetős erősítő számára nem okoz gondot, de az elektroncsöves meghajtás single end rendszerének esetleg igen. A keresztváltó két bemenetét a hangfal hátlapján alulra helyezték el. A matt ezüst színű leszorítók is harmonizálnak a hangszórók körül látható gyűrűk színével.

A magas sugárzó a Sonus faber Damped Apex Dome technológiáját használja. A közép membránja cellulóz pép keverék, amit egy új fejlesztésű öntött alumínium kosár tart. A fém membrános mélysugárzók szintén új fejlesztések. A szellőztetett alumínium kosár nagy sebességet biztosít még kis hangerősség beállításban is, mint ahogy ez később kiderül. Szóval ez nem csak egy dekoratív hangfal, de magas mérnöki tudást is rejt magában.

A hangminőség:

A Sonetto VIII a nagy érzékenységének köszönhetően a Radiohead Burn the Witch (Moon Shaped Pool) felvételét nyílt, erőteljes módon szólaltatja meg. Kiváló betekintést ad a hang rétegeibe, és a visszaverődésekbe, ahogy azok Nigel Godrich producer beállításait követik. Erős a mélységérzet. Amikor a Deck Dark megszólal, a basszus a zsigerekig hatol, a mélyek erősek és sötétek, életre keltik ezt a számot, és igen intenzív élménnyé teszik a hallgatását. Tetszik, amilyen könnyedén játszik a Sonetto még átlagos hangerőn is, és az, hogy a hangerő növelésével is ugyanilyen nyugodt marad. Egy másik elektronikusan turbózott hanganyag Jakes Blade Retrográd című száma. A basszus itt is tiszta, és egyértelműen uralkodó. Fiona Boyes hangja (Reference Recordings) szépen elkülönül a jól csillapított lábdobtól a Professin’ the Blues című számban.

Bill Wither jól ismert Naked and Warm című számában a háttér vokált kiválóan ábrázolja a bemutatóban messze hátul a színpadon, ráadásul nem fedi el a mix halk részleteit sem. Stabilan megtartja a fókuszt még akkor is, amikor felpörögnek az események. Rajongója vagyok Gwenifer Raymond akusztikus gitár játékának, amit a Sonetto VIII rengeteg vitalitással és tempóval szólaltatott meg. Doug MacLeod gazdagabb hangzásvilágán is jól szól. Ez sokkal kifinomultabb, mint Raymond játéka, de a maga módján mindkettő ugyanolyan vonzó. A Sonus faber hangja rendkívül természetes, és a háttér nagyon csendes. Én úgy tapasztaltam, hogy akkor mutatják a legjobbjukat a hangfalak, ha felém vannak fordítva, de ez természetesen a szoba akusztikájától is függ. Ez egy áttekinthető bemutatóra képes hangfal, amely a legjobb hangzást egy stabil, feltáró jellegű forrással, és erősítéssel nyújtja.

Másik erősítővel is kipróbáltam, hogy lássam, mire képes. A hagyományos A/B osztályú ATC P2-ről egy D-osztályú Didit AMP212-re váltottam. Ez aztán életre keltette a hangfalakat, és megmutatta milyen érzékeny tud lenni a meghajtás módjára. A közép kicsit előrébb jött, a basszus vastagabb lett, és az erősítő bemenetei közötti átkapcsolással csodás egyensúlyt lehetett állítani. Igen izgalmas játék ez, ezért mindenkit arra bíztatok, hogy soha ne becsülje alá a meghajtás módjában rejlő hangzásbeli potenciált.

Összefoglalás:

A Sonetto VIII hangja kis hangerősségen is összeáll, de ha az erősítője képes rá, akár nagy hangerőig is elmehet vele. Nem nehéz meghajtani. A legtöbb hangfal csak nagy hangerősségen szól jól, de a Sonus faber Sonetto VIII már a szomszéd barát szinten is kiválóan teljesít, akár egy kisebb erősítővel is. Meghálálja a jó minőségű meghajtást. Nem próbáltam házimozi körülmények között, de a dinamika ábrázolása, és a jó mély hang átvitele miatt biztos vagyok benne, hogy ott is jól teljesít majd. Az erősen feldolgozott körülölelő hanganyagok ábrázolás módja nem fog neki gondot okozni, mert ez egy transzparens hangú hangfal, amit szeretni fog. Ezek a tulajdonságai a kétcsatornás zenei anyagokon is nagy előnyt jelentenek majd.

Írta: Jason Kennedy

Forrás: the-ear.net

Műszaki adatok: Sonus faber Sonetto VIII