Sonus faber PRYMA mobil hifi fejhallgató teszt – Av-Online

A Sonus faber exkluzív külsejű audiofil hangfalainak népszerűségén felbuzdulva úgy határozott, hogy ideje az "olasz dizájnt" egy fejhallgatóban megtestesíteni. Nem vitás, a PRYMA egy szépség, persze a külső nem minden.

Príma ötlet, de kinek?

A Sonus faber ékes példája annak, hogy a hifisták, zenerajongók egy részének igenis fontos a dizájn. Ez alatt nem az elvont, ilyen-olyan színű avantgárd formákra gondolunk, hanem az elegáns, bútorszerű megjelenésre és a dekoratív, luxusszínvonalú motívumokra. Amikor értesültünk a PRYMA piacra kerüléséről, minket már nem is ért annyira meglepetésként a hír, hiszen ma már az furcsa, ha egy ismert hangfalgyártó cég nem készít bármilyen jellegű, méretű, árú fülest.

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy vajon kik lehetnek a PRYMA jövőbeli potenciális tulajdonosai. Nos, ugyanazok a személyek, akiknek bármilyen oknál fogva, korábbi prémiumkategóriás fejhallgató tesztjeink is felkeltették az érdeklődésüket. A szofisztikált, ugyanakkor letisztult dizájn nem lehetőség, hanem elvárás lett mára, ezzel némileg összefügg az iPhone egyeduralma is. Ugyanis a PRYMA nem egy klasszikus, otthoni zenehallgatásra tervezett fejhallgató, hanem egy aránylag kompakt, utcai használatra optimalizált eszköz. Persze a gyártó nem győzi hangsúlyozni, hogy mindehhez egy jókora adag "olasz divatkellék" életérzés is társul. Lássuk, mely motívumok felelősek ezért!

Első kézbevétel

Ritkán fejtjük ki egy eszköz csomagolásának minőségét, elvégre egy halom papír és hungarocell a tesztalany képességeivel nem függ össze. A PRYMA mégis megérdemli, hogy e tekintetben kivételezzünk vele, mert dobozának kialakítása, a termék "tálalása" kivételesen jól sikerült. Közhelyes kifejezéssel élve, a lélegzetünk is elakadt, amikor felnyitottuk a vaskos és nehéz papírdoboz fedelét, holott a prémium fejhallgatós berkekben alkalmazott giccseket (pl. selyempárna) mellőzték. A PRYMA komponenseire bontva, formaigazított szivacságyban pihenve üdvözölt minket, olyan szemgyönyörködtető elrendezésben, amit csak olasz elmék képesek megálmodni. A doboz fedeléből, egy selyemfogantyús fiókocska kihúzásával férhettünk hozzá a mellékelt kiegészítőkhöz: moduláris kábel és a tárolásra szolgáló batyu.

A fejhallgatót, hogy használhatóvá tegyük, nekünk kellett összeszerelnünk. Ez nem igényelt semmilyen extra szerszámot, lényegében csak rá kellett "akasztanunk" a kapszulákat a pántra. Utóbbi tetejére valódi bőr kárpit, alsó, fejünkkel érintkező oldalára pedig lélegző, mikroszálas szövet került. A karóraszíjakra emlékeztető pánt két végén öt rozsdamentes acél lyuk közül választhattuk ki a mi fejméretünhöz legjobban illőt. Ezután a kapszulákat rá kellett fűzni az idomra, majd a külső lemezeken lévő, ugyancsak fém "pöcköt" merőlegesen elfordítani. Ez a procedúra nem csak leírva, hanem a valóságban is igencsak szokatlannak bizonyult, leginkább egy komoly pénztárca becsukásához hasonlított.

Használat

A PRYMA szép külseje egy-két hét után már nem akadályozott meg minket abban, hogy ugyanúgy használjuk, mint a legtöbb utcai fejhallgatót. A kábel kellően rugalmas és hosszú volt ahhoz, hogy mobileszközünket kabátzsebbe vagy oldaltáskába téve hallgassuk a zenét. A használaton kívüli tárolást némiképp bonyolította a mellékelt védőzsák. Utóbbit rövidebbre szabták a kelleténél, emiatt a kábelt minden alkalommal kicsit jobban a "batyuba" kellett gyömöszölnünk. A vezetőszál megtörését elkerülendő, ha hátizsákba vagy egyéb, zsúfolt helyre tesszük a fejhallgatót, érdemes belőle kihúzni a csatlakozókat. Az összképből kicsit hiányoltunk egy, a PRYMA-val harmonizáló védőtokot, vagy legalábbis egy jobban védelmező tároló alkalmatosságot.

A fejpánton lévő, hangszórókamra-rögzítő mechanika kapcsai tesztidőszakunk végéig szép stabilan a helyükön maradtak, még véletlenül sem engedték leesni a kapszulákat. A PRYMA szemüveggel együtt is viselhető, ilyenkor azonban előfordulhat, hogy a párna és a szemüvegszár egymáshoz érve zavaró, nyikorgó hangot hallat. Mindazonáltal a párnák szimmetrikus, szokatlan formájuk ellenére kényelmesnek bizonyultak. A PRYMA éreztette velünk a jelenlétét, kicsi nyomást fejtett ki oldalról és felülről is, de egyórás használat után sem lett fájdalmas, vagy zavaróan kényelmetlen. Átlagos fülméret esetén biztos, hogy sokakat kiemelkedő komfortban részesít, nagyobb vagy elálló hallószervvel rendelkező felhasználóknak viszont elképzelhető, hogy fizikailag nagyobb kialakításra lesz szüksége.

A PRYMA zajszűrő képességével nem emelkedik ki drasztikusan az átlagból, tehát repülőgépen nem fog csodát művelni, általános szituációk során viszont egész hatékonynak bizonyult. Már közepes hangerőn történő zenehallgatás esetén is képes a körülöttünk lévő gépjárművek és embertömeg morajlását egy elviselhető szintre csökkenteni, leginkább a beszűrődő basszusok okozhatnak némi dinamika csökkenést. Természetesen, ha nyugodtabb környezetben használjuk a fejhallgatót, vagy eleve kicsit hangosabban hallgatjuk a zenét, akkor ennek nincsen annyira jelentősége. Egyébként a PRYMA fülpárnáinak rögzítése mágneses, szükség esetén könnyen cserélhetők. A fejpántból szintúgy rendelhetünk később más színűt, ha úgy tartja kedvünk.

Hangminőség

Frissen kicsomagolva borzalmasan szólt a fejhallgató, egy-két nap elteltével viszont lényegesen felengedett és elhagyta a kezdeti, hideg nejlonzsákba burkolt részleteket. Kis idő elteltével előtérbe kerültek a finomságok és váratlanul jó felbontásban kaptunk meg olyan hangsávokat, mint az énekhang, a basszusok vagy egyéb spontán, dinamikai felbontást igénylő effektusok.

Nincsen tudomásunk arról, hogy kivel kooperált a Sonus faber, de meg mernénk esküdni rá, hogy a PRMYA belsejében lévő, 40 mm-es hangszórókat valamelyik nagy szakmai múlttal rendelkező fejhallgatós cég szolgáltatta. A néhány napos bejáratást követően tényleges hifi hangzást kaptunk. Az emberi beszéd és ének például sok esetben nagyon élethűen, hitelesen szólalt meg még a teszteléshez használt iPhone kimenetéről is. A magas frekvenciákban néhány csipetnyi "savanyúság" (nem a legalkalmasabb jelző a hang leírásához, de jobb szó nem jutott eszünkbe) lappangott néha, különösen, ha nagyon komplex zenekari felvételekre vagy egyéb, tömény információt tartalmazó hanganyagra került sor. Ez kicsit éreztette a fejhallgató jelenlétét, az összkép viszont kerek egészként, finomhangolt és könnyen emészthető dózisban mutatkozott meg.

A PRYMA hangja olyan, amit (bármilyen furcsa ezt saját magunknak is beismerni) egy 32 ohmos, mobilitásra tervezett fejhallgatótól csak ritkán kapunk meg. Mindenekelőtt, egy vájtfülűnek is jó érzés hallgatni. Sztereó tere meglehetősen közeli és irányítottsága is viszonylag egyszerű, ez mégsem jelentett gondot, mivel a részletek és a dinamikatartomány folyamatosan kényeztették a dobhártyánkat. A basszusokat is nagyon jól eltalálták. Nem a klasszikus hifi fejhallgatók fakó, moderált kullogását, hanem egy kicsit élénkebb, melegebb tónust kaptunk 100 Hz alatt. Ettől egy leheletnyi plusz erőhöz jutott rengeteg felvétel, és lendületesebb, izgalmasabb lett a zene anélkül, hogy a basszusok pimaszul összemaszatolták, beködösítették volna a többi sávot.

A PRYMA könnyed és laza, ugyanakkor szelíden részletező stílusa lehetővé tette, hogy kicsit nagyobb hangerővel is belekóstoljunk referencia felvételeinkbe. Egy Andreas Varady koncertalbumot végighallgatva elégedettséggel tapasztaltuk, hogy finom, akusztikus darabokkal is gondtalanul együttműködik a füles. Nem rángatja magával a hallgató figyelmét és nem produkál teljes jelenlétérzetet, viszont egy kis légiességgel széttagolta egymástól a felvételben lévő zenészeket. Magyarán a zene súlytalan, áramló jellegét megkaptuk, a mélységérzetről és a térábrázolásról viszont le kellett mondanunk. Ettől függetlenül egy zárt, mobil rendszerhez képest nagyon ügyesen szerepelt. Az alábbi zeneszámokkal sikerült a fejhallgató legfontosabb tulajdonságait felszínre hozni:

Daft Punk – Gife Life Back to Music

Az első pillanatoktól kezdve hallatszó, tercelő szintetizátoros háttérzörej alapján máris kiderül, hogy a PRYMA hajlandó a félreeső, halk részletekkel is törődni. A felszámoló lábdob mellett számos egyéb, apró csilingelő effektust vettünk észre, ahányszor csak újra indítottuk. Ahogy a robothang elkezdett "énekelni", az olcsó fejhallgatókkal ellentétben élesebbnek, úgymond borostásabbnak érződött a gépiesre kevert dalszöveg. A PRYMA nem csupaszította le a zenét zavaróan őszintére, a kellemes basszusok folyamatosan diszkrét támogatóként segítettek a lendületességben. Akik combos, szubláda-szerű diszkó mélyekre vágynak, azoknak nem ilyen füles való. A Sonus faber moderáltan és érzékletesen ereszti útjára a basszusokat, hogy a dobhártyaszaggató brummogás helyett lágyabb érzetünk legyen. A Give Life Back to Music esetében épp olyan puha és könnyed módon támadtak az ütemek, ahogy egy levegővel telefújt rágógumi kipukkan. Ez viszont jót tett a funky stílusnak.

Deadmau5 – I Remember

Ki akartuk próbálni kicsit keményebb elektronikus zenével is a PRYMA-t, ezért jó hasznát vettük Deadmau5 trendi hangzású, ugyanakkor nem túlkomplikált munkájának. Itt (a zenei műfaj sajátosságából eredően) tény, hogy elviseltünk volna még egy kis basszust. Tesztalanyunk nem akart dühöngeni, csak a maga úrias módján tolta a mélyhullámokat, közben viszont sok mást is mutatott. Például a női énekhang szinte csiklandozóan hatott ránk. Ahogy az első sor szavai elhangzottak (Feeling the past moving in), a nyakunkon felállt a szőr és kirázott a hideg. A negyedek végét jelző, elúszó effektek elillantak a sötétségbe, amitől jobban átérezhettük a zene kissé álomittas, lebegő atmoszféráját. Erre mondják azt, hogy a kevesebb néha több. A diszkós pörgés helyett teljesen más élményt nyújtott a PRYMA, a felvétel finomabb, intimebb oldalát mutatta meg – és ez valószínűleg sok trance/house rajongónak tetszeni fog. Techno fanatikusok figyelem, ne tessék elfelejteni, a PRMYA 100 Hz alatt cseppet sem bőkezű. Jobban mondva, reális jelszinten való használat esetén még nem bőkezű, komolyabb terhelésen viszont combos impulzusokat produkál. Ez azonban a hallásnak nem tesz jót, de jó volt megtapasztalni, hogy a PRYMA szükség esetén, 50 %-os hangerő fölött is egész stabilan bírja a terhelést.

The Dave Brubeck Quartet – Take Five

Alighanem az egyik legismertebb jazz felvétel, mellyel a bemutatótermek legtöbbször demózni szoktak, és gyakorta a mi tesztanyagunkba is beférkőzik. A korábban említett, icipicit fakó, kesernyés íz megint megjelent a cintányér folyamatos sziszegése alatt, a pergődob viszont gyors volt és spontán. Az összkép kissé szerénynek tűnt, ám a zene egységesen, egy stabil központ köré épülve áramlott. A szaxofon nem sipított és nem bántott úgy, mint a kíméletlenül naturális hifi rendszereken, de ettől még agyilag fel tudtuk fogni, hogy élő hangszereket hallunk. A dobszólóban megtestesült a PRYMA remek dinamikafokozó képessége, és a korábban taglalt, kellemes basszusok élvezeti értéke. Nem ez volt életünk legintimebb "Brubeck élménye", de rég hallottuk ezt a számot ennyire élvezhető és kerek tolmácsolásban.

Julianna Raye – Slowly

Bármennyire sokféle zenével kísérleteztünk, a Slowly és a hozzá hasonló muzsikák nyújtották a legkellemesebb élményt. Olyannyira ellazított és mámorított minket ez a felvétel, mintha beültünk volna borozgatni egy forró jakuzziba. Na jó, azért nem egészen, de a kényeztető, meleg hatás tényleg érezhető volt. Aki a PRYMA legprímább arcára kíváncsi, énekes jazzel próbálja ki, mert azzal szól igazán "mézesen". Artikulált, meglepően élethű énekhang, szépen definiált zongorabillentyűk, szerény dobkíséret és alig észrevehető, mégis őrülten dinamikus klasszikus gitárhang a háttérben. Egy igazi lazító koktél audiofileknek.

Végszó

El tudunk képzelni egy célközönséget, akik őszinte áhítattal és örömmel tudnák használni a PRYMA-t. Ők pedig nem mások, mint a zenész, vagy zenéből élő, és persze zenét imádó hölgyek. Ez a fejhallgató domináns ruházati eszköz, amivel akarva akaratlanul is feltűnővé válunk, gyakorlatilag a prémium színvonalú ruhadarabok vizuális jegyeit tesszük a fejünk tetejére. Most, hogy a vanília színű fülkamrákkal és világosbarna pánttal ékeskedő példányt kézbe vehettük, átéreztük a PRYMA nőiességét. Persze, választhatjuk a fekete, karbonszálas oldallemezzel díszített verziót is, de a lényeg valójában nem a szín, hanem a kicsomagolás. Nehéz lesz elfelejteni a pillanatot, amikor először elénk tárult a PRYMA dobozának a tartalma, azzal az egyedi tálalással és kialakítással. Ettől függetlenül persze nem szabad megfeledkezni a legfontosabbról, vagyis a hangjáról, ami csodás.

Mérleg

+ Az eddigi egyik legszebben csomagolt termék, amivel találkoztunk

+ Hangjával ténylegesen "mobil hifi" értékeket mutat fel, dinamikailag, gyorsaságban és részletező képességben is

+ Igényes férfi és női felhasználókon egyaránt jól álló színvariációk, finom anyagminőséggel

+ A prémium fejhallgatókra jellemző kényelem

+ Későbbiekben igény esetén könnyen, szervizes beavatkozás nélkül cserélhető fülpárna és fejpánt

– Nem összecsukható

– A kábelt mindkét oldalon be kell kötni (szemben a manapság elterjedt, féloldalas megoldásokkal), a mikrofonos modul nem tartalmaz hangerő szabályzó gombokat

– Az összképből némiképpen hiányoltunk egy PRYMA-hoz méltó védőtokot, ami használaton kívül óvja a fülest

Szubjektív vélemény

Specifikáció

Forrás:[www.av-online.hu]