Sonus Faber Olympica 1 – HFP-Online Teszt

Előadás otthon

Az Olympica család a neve ellenére nem a sportról szól, hanem valójában a patinás gyártó meltó tisztelgése a vicenzai Olimpia Színház és az általa sugallt végtelen harmónia előtt, ahogy a színház beleilleszkedik a város képébe, és amilyen határtalan módon áramlanak a hangok a belsejében az élményt teljessé tevő remek akusztikájának köszönhetően.

Az Andrea Palladino által tervezett Olimpia színház a tökéletes arányok, a harmónia és az időtlen szépség keresését jelenti – így nem nehéz észrevenni az analógiát közte és az ugyancsak vicenzai hangsugárzó gyártó szellemisége között. Amióta a Sonus Faber létezik, minden egyes hangsugárzója a művészet és a technológia tökéletes összhangját jelenti, amiben a kettő szerves egészet alkot, de az utóbbi mégis szerényen megbújik az előbbi mögött. Ennek köszönhető, hogy ránézve egy Sonus Faber dobozra mindig a szépséget látjuk, nem pedig a lélektelen technikát, miközben természetesen az is ugyanolyan fontos elemét jelenti.

Az Arcugano gyáregységben készülő három-tagú Olympica családnak az Olympica 1 monitor a legkisebb tagja (a másik kettő állódoboz). A dobozok a gyártó által leggyakrabban alkalmazott diófából készülnek, természetesen az elmaradhatatlan bőrbetétekkel kiegészítve; a két anyagot a szokásos módon rendkívül szigorúan válogatják és a régi idők szakértelmével munkálják meg és dolgozzák össze. A különféle anyagok izgalmas ívekben való találkozása tulajdonképpen már maga egy csoda, illesztési hibát még a legkritikusabb, kákán is csomót kereső szem sem találhat bennük. A hangsugárzó teteje és az alaplapja tömör diófából készült, míg az oldallapok kialakításához világos juhart is felhasználtak vékonyka betétek formájában, melyek belekombinálása a dió lapokba szintén megér egy misét. Az Aidánál bemutatkozott aszimmetrikus lant formájú Olympica tetőlapján alumínium keretre feszített természetes bőr található díszes varrással és elegáns Sonus Faber logóval. Ugyancsak bőr fedi a front lap csavarjait is, valamint még a legkevésbé szem előtt levő, így sok gyártó által olcsón megoldott hátlapra is bőven került belőle.

Az Olympica 1 monitor kiváló minőségű hangszórói számára a körültekintően kialakított, progresszív anyagvastagságú, triplán ívelt oldalfalú kabinet biztosít megfelelő működési körülményeket, a megfelelő helyeken elhelyezett rezgéscsillapítással és tömör diófa merevítésekkel. Az érdekes, hegyes fém hullámterelővel kiegészített Arrow Point DAD (Damped Apex Dome) 29XTR2 tweeter a Sonus Faber gyártmánya, az egység a klasszikus dóm csipogót ötvözi a körsugárzóval, neodímium mágnesének köszönhetően pedig dinamikus hangzásra képes. Az alatta elhelyezkedő M15XTR ultra lineáris mély/középsugárzót a Sonus Faber tervezte, a hangszóró lengő csévéjében a CCAW vezeték típust alkalmazzák kompozit hordozón, amely az elrendezésnek köszönhetően mentes az örvényáramtól. A speciális membránt levegőn szárították és az anyagba természetes rostokat kevertek a hangzás javítása érdekében, a maradék rezonancia csökkentésére pedig viszkóz felületi csillapító anyagot alkalmaztak. A keresztváltó rezonanciamentes, progresszív meredekségű típus optimalizált amplitúdó/fázis átvitellel és Paracross elrendezéssel.
A dió és grafit színekben kapható bassz-reflex rendszerű monitor reflexnyílása szintén nem éppen szokványos módon helyezkedik el, új iskolát teremtve a kabinet oldalán található, a doboz teljes magasságában végigfutó nyílást perforált fémlemezzel zárták le, melyen szintén található egy Sonus Faber logo.

A Sonus Faber monitorsugárzók mindig is a speciálisan hozzájuk tervezett állványokkal alkottak szerves egységet és nincs ez másként az Olympica 1 esetében sem. Az elegáns feketére eloxált alumínium állvány tetőlapjára csavarokkal rögzül a hangsugárzó, a lábat pedig az egyben a hangsugárzó „selymeként” is funkcionáló jellegzetes gumihúrok veszik körbe, ez a különleges megoldás annak idején a Guarnieri hangsugárzó lábazatánál mutatkozott be elsőként és az óta igazi Sonus Faber védjeggyé vált. Az éleken vékony krómcsíkok futnak körbe, amelyek ha a fény rájuk esik, felcsillanva fokozzák tovább az amúgy sem kutya látványt.

Egy Sonus Faber hangsugárzót már nézni is gyönyörűség, főleg egy ilyen normál lakásbarát monitort, mint az Olympica 1, amit azt hiszem, könnyen meg is tudnék szokni az otthonomban. Amikor úgy szemre ideális pozícióban elhelyeztem a dobozokat és leültem eléjük, valamiért Vivaldi Négy Évszaka jutott eszembe, a világ talán legismertebb és legtöbbször felcsendülő, mégis megunhatatlan klasszikus zeneműve. Talán a hétfői tavaszias időjárás miatt volt, nem tudom. Mindesetre néhány másodperccel később már felcsendültek a tavasz első dallamai és az Olympica valóban tavaszi hangulatot is varázsolt belőlük. Nekem a Sonus Faber, leszámítva talán a valóban extrém és érezhetően más iskola alapján készült Extremát, mindig a natúr és természetes megszólalást jelentette és jelenti a mai napig. Nincs cicoma, nincsenek legek és nem tolakodik előtérbe a technika, hanem csak ZENE van, csupa nagybetűvel és a számtalan idézőjelbe tett „csak” szóval. A hegedűfutamok és a felvétel különlegességét jelentő fuvola lágyan simogatják a hallójárataimat, a hangok szó szerint hullámokban érkeznek. Monitor dacára az Olympia nem a pontsugárzást, hanem az egészre való koncentrálást és az atmoszférateremtést helyezi előtérbe – itt utalnék vissza a névadó színházra, hiszen ott sem egy személynek szól a zene és az előadás, hanem a komplett nézőtérnek, ugyanúgy, ahogy a hangsugárzó esetében. A dobozka a digitális műsoranyagokból sok tekintetben analóg hangulatút varázsol, a megszólalása sima, természetes és koherens. Odafigyelve menetrendszerűen érkeznek a jól ismert részletek is, de nem tüntet velük, inkább a komplex hangképébe integrálja őket és helyettük az élményt helyezi előtérbe. Ettől biztosan nem ő lesz a sóhajokra, kottalapozásokra és nyálcuppogásra kihegyezett fülű zenebarátok kedvence, nekik az analitika istenségének oltárán áldozó dobozok között kell inkább keresgélniük. 150 mm-es woofere és viszonylag kicsi literszáma ellenére a hangsugárzó testes megszólalásra és korrekt basszusra képes, hangképe egyáltalán nem magasba húzó még nagyobb hangerőn sem, a felső basszus felpúpozásának trükkjével pedig már csak elvből sem él. A Sonus Faberek állandó csemegéit jelentő klasszikusok után jazz muzsika következik, amit a dobozka a rá jellemző érzékenységgel és odafigyeléssel ábrázol. Friss és testes dobok diktálják az ütemet és általában véve az egész ritmusszekció nagyon aktív, ettől a muzsika pezsgő és életteli, csakúgy, mint eredetiben, a klubban. A klarinét megint csak izgalmas terep neki, a szólózó hangszert gazdagon árnyalva és különösen a mélyebb regiszterekben nagyon szép hangszínekkel szólaltatja meg. A hangszerből kiáramló levegő szintén nagy élmény, ami nélkül egy fúvós hangja nem is lenne az igazi. A klarinétot követő vibrafonnál a frissesség és a bensőségesség keveréke nyűgöz le, ennél a résznél a pezsgő hangulatú klub mellett egy nyugis lounge bár kényelmes foteljében is el tudnám képzelni magam.

A kevés hangszeres művek a kisdobozok másik kedvencei szoktak lenni, ezektől még a gyengébbek sem gabalyodnak össze és hálás demót lehet velük tartani. Az Olympica 1-nek ez persze csak ujjgyakorlat. A zongora-szaxofon duó játékánál különösen nagyot alkotott, óriási jelenlétérzettel, életszerű akusztikával és sok levegővel. Ilyen pillanatokban lehet a zenészeket csukott szemmel a szobába képzelni, és egy ilyen minőségi előadásnál még csak blődségnek sem érzi az ember azt a feltevést, hogy a zenészek ott ácsorognak a nappalijában.
Sorban jönnek a különféle zenék, egyértelműen jelezve, hogy ez a hangsugárzó bizony zenehallgatásra csábítja az embert valamint az általa előidézett élménnyel ügyesen altatja a kritikai érzéket. Nem retten meg a repertoár „veszélyesebb” darabjaitól sem, jöhetnek a dinamikus tutik és a komplex zenei jelenetek csakúgy, mint a húzósabb rock és popzenei darabok. Nem állítom persze, hogy egy vérbeli házibuli darab lenne, vagy, hogy kimondottan neki találták volna ki a nyersebb, szikárabb zenei darabokat, de akár hihetetlenül hangzó dobütéseket vagy bőgő, ill. basszusgitár hangokat is megszólaltatott, és a szigorúbb kihívásoknak is remekül megfelelt.

A szemet – fület gyönyörködtető Olympica 1 ínyenc külsejéhez ínyenc megszólalás párosul, az a fajta, ami műfajtól függetlenül könnyedén lenyűgözi az értő közönséget. Hangszeres és főleg klasszikus zenéken sima, természetes és eszköztelen megszólalásával hódít és az extrém eseteket leszámítva a poposabb, vagy akár a rock műfajokon sem vall szégyent.
A márka alapértékeihez hűen tartalmas és valódi hatású zenei élményt kínál; ráadásként az állvánnyal együtt nagyjából másfél millió forintért nem csak a high-end monitor kategória egyik igazán erős karakterű szereplőjét vihetjük haza, hanem egy valódi műalkotást is kapunk.

Forrás:[www.hifipiac.hu]

Specifikáció