Sonus faber gyárlátogatás

Sonus faber gyárlátogatás

Nagy örömömre szolgált, hogy idén nyáron meglátogathattam az olaszországi Vicenza városában a Sonus faber központját. Ahogy a repülőm leszállt Velencétől 45 kilométerre, megérintett a régi világ érzése, ami a Sonus faber munkatársait és engem is elvarázsolt. A Cég 1983-ban alakult ugyanabban az évben, mikor én kezdtem az audio-üzletben karrieremet. Akkoriban egy jó barátom a helyi audió és videó társaságnál dolgozott. Tudta rólam, hogy imádom a zenét, mert ismerte a szenvedélyt, amit Mona nagymamám ajándéka váltott ki bennem. Egy zeneszekrényt kaptam tőle, ami meghatározta a további pályámat. Amikor elkezdtem a szakmában dolgozni, a leghidegebb szobát kaptam, mindössze egy hangfal, egy lemezjátszó, egy rádió, és a lemezek tárolására szolgáló szekrény volt benne. Mikor az értékesítésre kerültem át, az jelentette az igazi ugródeszkát, amely végül a Definitive-hez vezetett, ahol már négy éve dolgozom, emellett lehetővé tette számomra, hogy eljussak Olaszországba, ehhez a nagynevű céghez.

Az ihlet a hangszerektől származik

A Sonus faber mindig a gazdag olasz kultúrából merít ötletet, amelyet kimagasló minőségű kézimunkával tesz teljessé. A hangfalaik tényleg úgy néznek ki, mint a különleges hangszerek. Jó példa erre a Serafino, amely egy álló hangfal, és nevét Santo Serafino-ról kapta. A névadó egy híres hegedűkészítő mester volt, aki a XVIII. században alkotott.

Ha már a hegedűről beszélünk, pont ilyen forma a Sonus faber központi irodájának tetőzete. Kívülről modern üveg felület, és oszlopok. Belül irodák, tervező helyiségek, és hallgató szobák vannak. Mindet megtekinthettem Marta Vecellio Reane marketing igazgató kíséretében. Rendkívül szívélyes fogadtatásban, és idegenvezetésben volt részem, hiszen ilyen az igazi olasz vendégszeretet

A kézművesség története

Az idegenvezetés alatt Marta mesélt nekem a cég történelméről, amelyet Franco Serblin alapított. Ő úgy nőtt fel, hogy gyakorlatilag csak komolyzenét, elsősorban zongorát hallgatott, és ez az élmény minden általa tervezett hangfal hangjában tetten érhető. Édesapja asztalos mester volt. Mikor Franco az audio-ipar felé fordult, megérezte, hogy változásokra van szükség a készülékek tervezésében. Más módon tekintett az audió komponensekre, mint a kortársak. 1980-ban fejlesztette ki, és építette meg a Snail nevű all-in-one rendszert, amelynek házát tömör fából készítette.

Három évvel később megalapította a Sonus fabert, ami kezdetben csak egy kis laboratórium volt Monteviale-ben a Vicenza hegy oldalában. Még abban az évben piacra dobta a cég az első termékét, Parva néven. A Parva egy két-utas monitor hangfal volt kevlár mélyközéppel, amelyet tömör diófa házba épített. Ahogy teltek az évek a Sonus faber a világ egyre több országában ismertté vált. A legtöbb nemzetközi disztribútor a kezdetek óta együtt dolgozik és fejlődik a céggel

Csak a legjobb alapanyagokból dolgoznak

A központi irodában tett idegenvezetés után lehetőségem nyílott szétnézni az asztalos műhelyben, és a végső szereldében. Mikor a kabinet műhelyben jártunk, Marta mutatott két diófa darabot, hogy érzékeltesse az alapanyagok közötti különbséget. Az egyik halványan színezett és ritka anyagú, míg a másik nagyon tömör, gyönyörű mintázattal. Folyamatos csapatmunkát igényel az, hogy a kabinetek minősége kiváló legyen, hiszen ez kihat a hangra is. A faanyagra ezért rengeteget költenek, csak a legjobb jöhet számításba. Mint faipari szakmunkás felesége ezt még én is nagyra értékeltem.

Nagyon tetszett, hogy minden hangfalban az összes kamrát külön-külön bemérik és egyformára hangolják a driver beszerelése után. Az ilyen szintű gondoskodás meg is érződik a termékeken. Alkalmam volt látni egy Sonetto V építését. Az újdonság hangfal egy olyan három-utas álló lesz, amely még egy nagyobb méretű szobát is bezenél. Természetesen ezt is, mint minden Sonus faber terméket az olasz kultúra ihlette. A Sonetto egy régi olasz költészeti mód, amelyben a verset zenei aláfestéssel adták elő

A központi iroda és a műhelyek megtekintése után megnéztük a Teatro Olimpico épületét. A világ első nyitott színházépületét a kor egyik legnagyobb építésze Andrea Palladio tervezte 1580-ban. Különleges élmény volt bejárni. A csarnokban, a lobby szobában, és a színházteremben is Sonus faber hangfalakból szólt a klasszikus zene. A beltér egy nyitott színházat mintáz, a thébai hét fa perspektívával. A Sonus faber Olympica néven hangfal sorozatot tervezett, amelynek névadója ez a színház volt. Az élő előadások látogatóinak száma 400-ra korlátozva van, így az épület nem károsodhat.

A tervezési filozófia

A programok közötti időben ettünk, ittunk, és nevettünk. A szabadban vacsorázva élveztük a mindennapi olasz élet örömeit. Paolo Tezzon részletesen elmagyarázta a hangfal tervezésük alapjait. Elmondta, hogyan választják ki az alapanyagokat, miként tesztelik a hangsugárzókat, valamint azt, mennyi apró részletre terjed ki egy új hangfal tervezése. Ez rendkívül időigényes dolog. Filozófiájuk szerint a régi és az új világ találkozását valósítják meg az anyaghasználat, a kutatás és az elektroakusztikai megoldások ötvözésével. Elmondta, hogy a Sonus faber DNS-ébe van kódolva a zenei kiválóságra való törekvés, amely a jelennek és a jövőnek is része lesz.

Szépség, luxus érzet és a legmagasabb szintű hangzás teljesítmény… mille grazie Sonus faber!

Írta Carrie Conolly

Forrás:[www.definitive.com]