Az analóg hang igazi varázsa, avagy fennállásunk legfurcsább kiállítása

Az analóg hang igazi varázsa, avagy fennállásunk legfurcsább kiállítása

Hatalmas megtiszteltetésként éltük át, hogy háttérbe szorulhattunk. Ez a mondat valószínűleg magyarázatra szorul. A megtiszteltetés része számunkra az, hogy a Djabe együttes alapítója, Égerházi Attila azzal a kéréssel keresett meg minket, hogy állítsunk össze számára olyan referencia hangrendszert, amely képes az egyes analóg felvételek közötti hangzás különbségek bemutatására, és nem mellesleg mintegy nyolcvan négyzetméteren zenélni képes a 19. HiFi-Show kiállításon. Igazi kihívást jelentett számunkra, hát természetesen elvállaltuk.

Tudtuk, hogy enyhén szólva sem ideális körülmények uralkodnak ott a High-End hangzáshoz, hiszen a Hilton Budapest City termeit és szobáit egyéb követelmény rendszer szerint tervezték. Nem sokat javított helyzetünkön a felül nyitott préselt-papír paraván sem, amellyel a nagyobb konferencia helyiséget ketté választották. Aki csak tehette, meg sem szólaltatta a rendszerét, vagy ha megtette, hát megbánta – ezt a látogatók és kiállítók visszajelzései alapján tudjuk.

Természetesen, több kiállítónál is voltak ifjú titánok, akik a körülmények ellenére lelkesen próbálkoztak a manapság futó slágerek puffogó mélyeivel, és néha karcos magas hangjaival elbűvölni a látogatókat. Hiába volt azonban a digitális technika formátumainak jelenlegi legjobb képessége, a nagyérdemű még az áldatlan körülmények ellenére is meghallotta a különbségeket.

Égerházi Attila jól felépített tematika szerinti előadás sorozatában mutatta be azt, hogy milyen fejlődési szakaszokon megy át egy hangfelvétel, mielőtt elnyeri végleges kereskedelmi formáját. A közönségnek alkalma volt mesterszalagot, félsebességgel vágott, limitált lejátszási mennyiségű lakk lemezt és a végleges LP-formátumot is meghallgatni. Különleges élményt jelentett minden látogatónak, akinek sikerült beülni a hangfalak között elhelyezett húsz székre. Ennek ellenére sokan állva is hegyezték a fülüket, és türelmesen kivárták, amíg hely szabadult fel. Intim közelségbe lehetett kerülni nem csak a zenével, de egy olyan zenei együttessel is, amely a sorsát a saját kezébe vette, és a megszólalás stílusát a lehető legmagasabb szintre emeli. A Djabe együttesnek az analóg LP a legfőbb megjelenési formája. Természetesen adnak ki CD és DVD-Audio lemezeket is, de a legteljesebbet a vinyl életmű sorozat alkotja. A hangmérnöki munkát a csapat egyik oszlopos zenész tagja, Barabás Tamás basszusgitáros végzi, ami garantálja az igazi művészi bemutatási módot. Az együttes három tagja személyesen is mesélt a közös munkáról, de a fő szerep a zenehallgatásé volt.

Mint minden kiállításon, itt is várható lett volna, hogy repkedni fognak a műszaki paraméterekre vonatkozó konkrét kérdések, és persze a „mit tud”, „mit bír” jellegű általános csacsiságok. Azt kell mondanunk, hogy gyakorlatilag ilyen kérdés nem hangzott el. A látogatók mikor meghallották a folyosóra kiszűrődő muzsika hangját, bejöttek – sokan többször is a nap folyamán – leültek – ha volt hely – és élvezettel hallgatták a bemutatót.

Ott álltunk a jel per zaj viszony, és a bemeneti érzékenység értékeket készenlétbe helyezve, de ehelyett inkább mi is üdvözült arccal hallgattuk az unikumnak minősülő analóg felvételeket. Életünkben először éreztük megtiszteltetésnek, hogy a zene bemutatása során háttérbe szorultunk, alig voltak néhányan kíváncsiak arra, miféle technika képes ilyen szépen szólni.

Persze sokan készítettek fényképeket a hangrendszerről, néhányan még a hangfalak mögé is bekukkantottak, hogy hová rejtettünk a szub-mélysugárzót, de nekik csalódniuk kellett, mert mi klasszikus elektroncsöves rendszert szólaltattunk meg egy pár hangfallal. A varázslat a teljesen analóg hangzásban, és az azt előállító eszközökben rejtőzött. Mindenki elismeréssel nyilatkozott.

Mint minden műszaki berendezéssel és hangfalakkal foglalkozó cég, azt hittük, hogy a lényeg a tuti felszerelés, a zene pedig a szükséges hozzávaló. Itt komolyan megtapasztaltuk, hogy éppen a fordítottja az igaz. Amint felcsendült a Djabe zenéje, aki csak tehette rohant helyet foglalni, és élvezte. Tény és való, erre a kiállításra elsősorban azok váltottak belépőt, akik a muzsika megszállottjai, ezért talán nem is meglepő. A reakciókat figyelve megtanultuk, hogy bizony a hangrendszer van a zenéért. A műszaki paramétereknek, és az előállított hangzásnak egyetlen célja lehet, mégpedig az, hogy hű módon tudja tolmácsolni a művészek által láttatni kívánt érzelmeket. Ha erre képes, akkor jó, ha pedig nem, akkor a célnak nem felel meg. Mi igen magas minőségű hangrendszert állítottunk össze a kiállításra, amely erre kiválóan alkalmas volt. Jutalmunk az lett, hogy a muzsika gyönyörű hangja tökéletesen háttérbe szorította a műszaki hátteret. Tényleg alig néhányan kérdezték meg, hogy milyen eszközök szólnak. A megfelelő alázattal közelítve a zenéhez, a jó minőségű berendezés a szükséges rossz, a lényeg az érzelmek pontos ábrázolása, akkor a bemutatóban hiba nem lesz. Köszönjük Djabe, rengeteget tanultunk!

Ha a fentiek után még bárkit is érdekel, a kiállításon részünkről az alábbi analóg rendszer szolgálta az igazi művészet bemutatását:

Lemezjátszó: Acoustic Solid One,

MC illesztő trafó: Audio-Technica T2000

Phono előerősítő:

Előerősítő: Audio Research LS28

Végerősítő: Audio Research VT80 SE

Hangsugárzó: Sonus faber Stradivari

Kábelezés: Vertere Hand Built

A mesterszalagokat egy Studer A80 stúdió magnetofon játszotta le, amit az együttes egyik rajongója biztosított

Írta: Smile 🙂

Kedves Vendégeink!

2024.03.30-án, Szombaton, kizárólag előzetes bejelentkezés esetén tartunk nyitva!

Nyitás: 2024.04.02.

 Megértésüket köszönjük!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk!