Primare NP30 teszt – HFP Online

Primare NP30 Hálózati lejátszás felsőfokon!

2014-ben egyetlen high-end gyártó sem létezhet valamilyen számítógépes, fájl alapú hangreprodukáló eszköz nélkül. Azaz igen, de az ő kivétele csak erősíti a szabályt. Óriási változást él át a hifi iparág, a kompaktlemez egyeduralma megtört, alig jelennek meg új fejlesztések ebben a szegmensben, ha pedig mégis, azok nem a futóművek, hanem inkább a digitál-analóg átalakítók osztályában. Ezeken az egységeken pedig egyre több és főbb helyet követel magának az USB bejárat, esetleg LAN és/vagy Wi-fi csatlakozó. Ezzel meg is érkeztünk mai tesztünk alanyához, a Primare NP30-as hálózati lejátszóhoz. A svéd cég régi motoros a szakmában, 1985-ben alapították, filozófiája pedig a legnemesebb skandináv hagyományokat idézi, amelyet jelmondatukban is viszontláthatunk: „Leaner, Cleaner, Greener".

A letisztult formaterv minimalista, egyszerű a kezelhetőség, a környezetbarát technológiák alkalmazása és persze a kimagaslóan tiszta megszólalás is az NP30-as sajátja, ez a Primare legújabb fejlesztése. A tavaly debütált hálózati mindenes jól titkolja technikáját, és a gyártó sem túl bőbeszédű a paramétereket illetően. A megépítettsége példás, az anyaghasználat kifogástalan, a készülék súlya pedig magáért beszél: 8,5 kg! Az előlap vastag, szálhúzott alumínium, a két szélén egy bekapcsoló (készenlétből) és egy bemenetválasztó gombbal, valamint nyolc kis leddel, ami a kiválasztott bemenetek aktivitását mutatja (első 5), valamint a hálózat állapotáról ad tájékoztatást, illetve jelzi, ha USB-s eszköz van csatlakoztatva. A hátsó felén az ígért funkcióknak megfelelően találunk 1 koax és 3 optikai bemenetet, 1 koax kimenetet, egy USB-A és egy USB-B bejáratot, egy LAN csatlakozót, valamint a mellékelt wifi antenna csavarbekötését. Kimenetből van analóg RCA és XLR is. Eddig szépen állunk, panaszra nincs okunk. A dobozban találtam még egy sima szabványos tápkábelt (szóval adott ennek a tetszés szerinti cseréje, megéri beruházni egy jó tápkábelbe), és egy távirányítót. Egy Siltech ezüstkábellel csatlakoztattam is az előfokhoz, miközben melegedett, letöltöttem a telefonomra a Play áruházból a „Primare" nevű alkalmazást, amellyel gyakorlatilag a távirányítást végezhetjük. Az NP30-at vezetékkel kötöttem be a routerbe, egyrészt mert mindig rendelkezésre áll egy szabad dugó erre a célra, másrészt én jobban bízom a kanócban. A hálózatra gond nélkül felmászott a svéd, alapból DHCP-n keresztül kapja az IP címet, amin változtathatunk (nálam ennek ellenére mindig ugyanazt a címet osztotta ki a router, pedig hét eszköz lóg rajta). Az első meglepetés akkor ért, amikor nem jött ki hang a készülékből. Kiderült, hogy minden kikapcsolás után leveszi a hangerőt 0-ra. Először gondban voltam, mert a mellékelt távirányítóval hiába tekertem fel a hangerőt, nem történt semmi (igen, a mellékelt gombelemeket beraktam, ráadásul megfelelő polaritással). A problémát a telefonomon keresztül, a vezérlő applikációval oldottam meg, neki engedte a hangerőt állítani, de a kijelzés szerint csak 0 és 79-es érték között. Így a hangerő rendben volt, bőségesen erős volt a kimenő jel (2.2V), hogy az előfok kezelni tudja. Érdekes tapasztalás, hogy bekapcsolás után rövid időn belül három alkalommal veszi el a feszültséget a táp, ami nem tesz jót a rá csatlakoztatott merevlemeznek! Ráadásul, ha úgy kapcsoljuk be az NP30-at, hogy rá van dugva egy USB-s merevlemez, nem ismeri fel az egységet az androidos vezérlőszoftver. Ilyenkor a HDD leválasztása és újracsatlakoztatása segít csak. A teszt során néha előfordult, hogy az androidos vezérlőszoftver kilépett a telefon (és a táblagép) memóriájából is, ilyenkor újra kellett csatlakozni, de a lejátszást ez nem érintette. Lehetséges, hogy ezeket a problémákat orvosolni fogják az újabb firmware-ekben, vagy a vezérlőszoftverben.

Internetrádióval járattam be a készüléket, kezdjük akkor ezzel az ismertetést. Tetszett, hogy a szolgáltató IP címe alapján felismerte, hogy Magyarországon vagyunk, így egyből a hazai webrádiókat ajánlotta fel elsőként, műfaj szerinti rendezési lehetőséggel. A korábban nálam járt Yamaha hálózati lejátszó sajnos nem ismerte ezt a képességet, de mivel mindkét masina el tudja tárolni a kedvenc adókat, ez nem volt akkora nagy gond. Az NP30 stabilan tartotta az adatfolyamot, elegendő mennyiségben pufferelte azt, megakadásnak nyoma sem volt. Az adások hangminőségét sokkal inkább azok tömörítettsége határozta meg, semmint a belső (DAC) feldolgozása. Sajnos lehetne még hová emelni a minőséget: a 192 kbit/sec-es átvitel már igen jónak számít (az átlag valahol 128 kbit körül mozog), de még így is jócskán el van maradva mondjuk egy élő operaközvetítéstől. Emiatt a hangját sem ezen keresztül ítélnem meg, maradjunk annyiban, hogy nem volt sem jobb, sem rosszabb az előbb említett japán médiajátékosétól. Folytatás…..

Forrás:[www.hifipiac.hu]