Primare I22 és CD22
Az igényes hifik világában minden gyártó valami különleges, egyedülálló technológia köré építi csoda-gépeit. Így, hogy minden egyedi, végül mintha semmi sem lenne az. Minden ami azzal kezdődik, hogy különleges, elcsépelten hangzik, már a mondat befejezése előtt. Kemény dolog, de tény, hogy a Primare, ebben a közegben meg kell dolgozzon az elismerésért.
Itt van egy svéd gyártó, aki valamit másképp csinál. Jelen esetben a kulcstechnika, ami köré a cég a termékeit építi, a D osztályú erősítés egy kicsit átdolgozott, továbbgondolt változata. Ahogyan azt a Primare is hangoztatja, a D nem a digitális rövidítése, hanem egy eltérő, de még analóg működési módé. Ellentétben a mosógépekkel és kávéfőzőkkel, az erősítők világában az A osztály kevésbé hatékony, mint a D. Ám ismét hangsúlyozni kell, hogy a D, miként az A is, működési elvről árulkodik, semmi másról. Az eltérő hatékonyság csupán egy járulékos tulajdonság. Nem a tavaszi mező illatától megrészegült környezetvédők találták ki, hanem a forrasztóón füstjében eltompult mérnökök.
Anélkül, hogy nagyon elmerülnénk a mikéntben, egyet tisztázzunk! Egy széles frekvenciatartományban működő D osztályú erősítő tervezése nem egyszerű feladat. Legtöbben nem is foglalkoznak vele, éppen csak arra használják a D osztályt amire a legkönnyebb. Alacsony frekvenciák stabil, minőségi erősítésére. Többnyire mélysugárzókban találkozhatunk velük, ahol külön áldás, hogy az elektronkia csak nagyon kis mennyiségű hőt ad le, hiszen azt nehéz volna a mélyláda dobozából kivezetni. (nem, a kifelé álló hűtőborda nem megoldás, az csak rontja a doboz akusztikai tulajdonságait)
A Primare mérnökei azonban vették a fáradtságot, és megoldották a D osztály problémáját. Aktív visszacsatolás szabályozással stabilizálták az erősítőt, így kiterjesztve annak előnyös tulajdonságait a teljes hallható frekvenciatartományra. Az eredmény pedig egy a teljesítményéhez és masszív építéséhez mérten könnyű, mindössze 10 kg-os erősítő, ami alig fogyaszt egy kevéskét. A hatékonyságról szólva, az elektronika apróbb erényei közé tartozik, hogy nem fűtésre pazarolja el a felvett áram nagyját, úgy ahogyan azt az A osztályú elektronikák teszik, ezért teljesen zárt lehet. Vagyis nem ül bele a por az évek során és nem is igényel olyan légáramlást maga körül, mint más modellek.
No, ennyit az erősítő technológiájáról!
Van azonban még valami, ami a Primare számára nagyon fontos, ez a moduláris felépítés. Az erősítő kiegészíthető egy digitális részegységgel, ami három bemenettel gazdagítja azt. Kettő a jól ismert optikai és koaxiális digitális bemenet, amihez ugye számtalan eszközt csatolhatunk. A harmadik pedig a mostanság egyre népszerűbb USB bemenet. Vagyis az erősítő egyúttal külső hangkártyához hasonló módon is csatlakozhat számítógépeinkhez. Kell ennek előnyeit ecseteljem? Ugye nem!
Fiatal kereskedő koromban mennyire örültem volna egy ilyen márkának! Ésszerű kínálat, egyszerű kezelés és az igazán racionális igények kiszolgálásának lehetősége! Igen, a Primare mint márka tetszik…
A 22-es rendszer egy CD-játszóból és erősítőből áll, CD22 és I22 nevet viselve.
A CD22 előlapja igazán egyszerű. Elől 3 gomb és egy kijelző, no meg a CD tálca. Hátul egyszerű analóg kimenet, szokásos optikai és koax kijárat, egy haszontalan USB és az érdekességek. Olyanok, mint a trigger, az infra távvezérlő ki- és bemenetek, és egy RF távvezérlő portja, végül egy RS232. Komoly rendszerbe foglalási lehetőségek vannak itt! Szóval az egyszerű funkció mögött igen napra kész technika figyel.
A CD-játszó rendelkezik egy USB aljzattal, amivel pendriveról, hordozható lejátszóról is hajlandó zenét megszólaltatni. A szolgáltatás akár dicséretes is lehetne, ha az MP3 és a WMA mellett használható lenne valami értelmesebb formátummal is. Sajnos efféle lehetőségből nem jutott. Ez a buta bemenet hatalmas kontraszt a készüléke amúgy fergeteges képességeihez képest. Persze ki kellett próbálni. Meg is tettem, de az élményt nem osztanám meg, inkább nézzük a CD-lejátszási képességeit!
A teszt nagy részét alapbeállításon zenélte végig a CD22, méghozzá igen szépen. A vége felé azonban eljött a kísérletezés ideje. A 22-esnek van egy titkos fegyvere: képes 44,1 mellett 48, 96 és 192 kHz-en is dolgozni. Persze a CD ettől még csak CD, de próbálkozni mégis érdemes.
Az alapbeállítás, a 44,1 kHz volt a leginkább nyitott és közvetlen. A következő, a 48 kHz, mintha egy egészen cseppet fátylat húzna a magastartományra. A hangzás nem lett igazán sem jobb, sem rosszabb, csak egy kicsit más. 96 kHz-en a dinamika mintha egy kicsit szelídült volna. Érdekes módon, Paradigm hangfalakkal a sztereó kép így mintha egy kicsit kiterjedtebb lett volna. A meglepetést a 192 kHz hozta, ami tágasabb és élvezetesebb teret varázsolt, egy kicsit lágyabb hangzás mellé. Ezen a ponton a vonósok (szubjektíven) hatalmasat profitáltak. A két szerethető beállítás így a 44,1 és a 192 kHz. Előbbi közvetlensége és dinamikája, utóbbi könnyed és lágy jellege miatt. Bár mindez egyedi ízlés és persze felvétel kérdése.
Az erősítő szintén egyszerű előlappal kedveskedik. Az alapfunkciókhoz tartozó három gomb mellet van egy hangerőgombja is. Utóbbi elektronikus, vagyis végállások nélkül körbeforog. A hangerőt és a forrás sorszámát az kijelzőről olvashatjuk le. A hangerőkezelés példásan értelmes alappal indul. A 75-ig terjedő skála 10-es állása az, amivel a gép bekapcsol. Mennyire egyszerű és jó megközelítés. A hangerőszabályzó gombocska precízen megmunkált. A rögzítőcsavar nyílásába viszont igazán belemarhattak volna szögben, mert így picit karcol. Nem sorjás, hanem tökéletesen megmunkált, mint egy penge. Az illesztések azonban csodásak, a gombok csiszoltsága tökéletes, nagyítóval nézve is gyönyörű.
A hátlapon a megszokott csatlakozók sorakoznak: négy analóg bemenet, egy kimenet. A hangfalak aljzatai, szokatlan módon nem +–+ elrendezésűek, hanem +-+-. Akad itt még trigger kimenet, infra és rádiós távvezérlésnek csatlakozó és RS232. Analóg fronton az I22 még egy kis meglepetést tartogat, egy előfok kimenet képében. Vagyis a rendszerünket később végfokkal kiegészíthetjük. Ahogyan magát az erősítőt is bővíthetjük a digitális bemeneteket tartalmazó modullal. Ez a kis upgrade, bár csak három aljzattal gazdagít, mégis egy kategóriával feljebb lépteti a gépet. Van benne egy digitális koax és egy optikai bemenet, valamint egy USB B aljzat. Ez utóbbi egyfajta külső hangkátya funkciót kölcsönöz a gépnek, még a legszimplább netbookból is audiofil lejátszót varázsolva. Az egész készülék szép, átgondolt, egyszerű mégis, rugalmasan fejleszthető.
Az erősítő azonban zúg. Mármint a lemezfedél alól szabadul ki a hang, amit tipikusan a transzformátorokból szoktunk hallani. Bár lassan minden második tesztkészülék zajos táppal érkezik, itt mégis felmerült a kérdés, hogy esetleg hibás példánnyal van-e dolgunk? A válasz azonban nemleges. A halk zúgás egy jó minőségű hálózati szűrővel orvosolható.
Mindkét egység három lábon áll, így billegni biztosan nem fog, ha csak rá nem támaszkodunk bekötés közben. Persze elég nehezek és a lábuk is rendesen gumírozott, így kicsi az esélye annak, hogy hátul matatva eltolnánk bármelyiket is (ez inkább olcsó CD- és Blu-ray lejátszókkal szokott megesni) mégis, ha RCA-kat dugdosva le szeretnénk szorítani őket, azt középen tegyük! Folytatás…..
Forrás:[www.av-online.hu]