Primare A35.2 bemutató Stereophile

Az íróasztalom egy nagy kertre néz, ahol csirkék, méhek és elvadult macskák élnek. A székem hat láb távolságban van a hangfalaktól a bal oldalon. A festő állványom a hangfalak között van elhelyezve, és nincs tíz láb távolságnál messzebb a boszorkánykonyhámban elhelyezett oszcilloszkópomtól, meg a fúrógépemtől. A legjobb az, hogy az íróasztal mindössze hat lábnyira van a kerítésemre akasztott madáretetőtől, amit a verebek rendszeresen látogatnak. Ezek a valós látványok segítenek a bal és jobb agy féltekém közötti egyensúly fenntartásában. Ugyanígy segíti az analóg és digitális források, valamint a félvezetős és analóg erősítők hangjának összehasonlítása a hallgatási gyakorlatomat. Ám nem mindig. Az Apollón énem néha küzd a dionüszoszi felemmel. Ez különösen igaz egy olyan D-osztályú végfok, mint például a Primare A35.2 meghallgatása közben.

Én valahogy így látom:

A D-osztályú erősítők a mennyiségekről szólnak. Nagy teljesítmény, magas csillapítási tényező, alacsony hőmérséklet, kis tömeg, kedvező watt/dollár ráta. A D-osztály igazi bal agyfélteke élvezet, amely mindezt úgy értékeli, hogy ez igen okos vásárlói döntés.

A D-osztály hívői Bruno Putzeys belga mérnököt tisztelik leginkább, akinek sokat köszönhet ez az erősítő kategória. Ő tervezte a népszerű UcD Philips erősítő modult, valamint a későbbi NCore és Hypex egységeket. Jómagam is örök híve maradok Bruno D-osztályának, mert kivételesen tiszta, és igen dinamikus teljesítményre képes megfizethető áron. Szuper dolog, hogy a Hypex modulok nem csak a gyártók számára (mint például a Bel Canto, NAD, MBL) elérhetők, hanem egyéni vásárlók is megvehetik a készleteket. Napjainkban jogos a kijelentés, hogy Putzeys fejlesztései átformálták a High –Fidelity világát. Számomra a D-osztály legnagyobb erénye az, hogy a felsőbb osztályú hangzásvilág csodáját hozza el a megfizethető kategóriába.

Az A-osztály viszont a tulajdonságokról szól. A dzsentrik által kedvelt erősítés kategória a jobb agyféltekére hallgató audiofil zenerajongókat vonzza, akik vonzódnak az érzéki izgalmak, és a szabadidős élvezetek világához. Ők szeretik a kandallókat, a szép terítőket, és a hosszan érlelt Châteaux borokat. Az A-osztály is felmelegíti a hallgató vérét, mint egy finom bor. Ám ez az erősítő osztály jellemzően alacsony teljesítményű, nehéz dobozba van építve, és rengeteg meleget termel.

Az idők változnak, és az öreg királyoknak szembe kell nézniük a D-osztályú erősítő gyártók trónkövetelőivel. Ezek a készülékek már besurrantak a trónterembe, és divatos öltözékükben, jóval visszafogottabb áron egyre nagyobb népszerűségre tesznek szert.

A bemutatóban szereplő Primare A35.2 a 3.495 dolláros árért divatos megjelenésével pont egy ilyen D-osztályú végfok. Az a tervem, hogy miközben hallgatom a hangját, felbontok egy üveg Châteaux Margaux bort.

Haladjunk sorjában:

A végfok felülvizsgálata úgy történik, hogy kiveszem a rendszeremben használt referenciámat, és bekötöm a vizsgálati mintát. A határidőm mindig az adott hónap 10. napja, így általában másnap bekötöm, és bent hagyom a rendszeremben. Az első pillanatban csak abban reménykedek, hogy működik, és torzításmentes hangja lesz. Ha ez teljesül, jó eséllyel megkeresem a havi jussomat.

December 11-én kötöttem be a rendszerembe a Svédországból frissen érkezett A35.2 végfokot. A Magnepan 7 kvázi szalag panel hangfalaim áramra éhező darabok, amelyeknek 3-4 ohm közötti névleges impedanciája van. Elméletileg az A35.2 végfok 400 wattos teljesítménye elegendő lehet. És csakugyan elég is volt. A Maggie tiszta, torzítás nélküli hangon szólalt meg, ami arra csábított, hogy leüljek eléjük, és elindítsam Alexandre Tharaud Barbara (24/44.1 FLAC Erato/Qobuz) című számát. Kiváló minőségű felvétel, és a Primare erősítővel a hangzás csodálatosan artikulált. A tonalitás jó, az áttekinthetőség szembetűnő, ám teljesen másként szól, mint a 20 wattos Schiit Aegir, amihez szintén szokva vagyok. Az A35.2 határozott körvonalakkal ábrázolta Alexandre Tharaud hangját. A zongora játék alsó regisztere szilárdabb lett, de kevésbé rezonáns. Az énekhang jól artikulált, ám egy csöppet kevesebb benne az érzelem.

Több alkalommal okozott meglepetést a végerősítő azzal, hogy mikor lecsendesítettem a forrást bejövő telefon híváskor, vagy amikor valaki csengetett, és be kellett engednem, automatikusan kikapcsolt készenlétre. A kezelési útmutatója szerint, ha nem érzékel bejövő jelet, a gyári beállítás szerint 20 perc várakozás után kikapcsol. Bosszantott a dolog, ezért ezt a funkciót kikapcsoltam, így később nem okozott problémát.

Általános bemutatás:

A Primare A35.2 sztereó végerősítő 26 lb súlyú, 5,7×16,9×15,7 inch méretű egység. A Primare ajánlása szerint a saját szabadalmaztatott UFPD2 analóg D-osztályú erősítés technológiával épült. A teljesítmény 8 ohmon 200 W, de hídba kötve pedig az elképesztő 800 W is kivehető belőle 8 ohmon.

A hátlapon 12 V-os 3,5 mm-es trigger be és kimenetek, RCA és XLR végfok bemenetek, és természetesen hangfal kimenetek találhatók. Négy apró kapcsolóval állíthatók be a különböző üzemmódok, amelyek között ott található a bemeneti jel figyelés funkció, amelynek hatására az erősítő bekapcsol, ha bejövő jelet érzékel. Itt található a híd üzemmód választó, illetve a +6dB kapcsoló, ami csak híd módban hatásos.

Primare stílusú D-osztály:

E-mail üzenetben kaptam a gyártótól egy tájékoztatót, amelyben Terry Madelen bemutatja a technológia hátterét. A D-osztály feltalálásának legfőbb hajtóereje a hatékonyság, és a teljesítmény növelése, emellett az, hogy az erősítő a bejövő jel lehető legjobb minőségben jelenjen meg a kimeneten. Egyes gyártók viszont nem használják ki a technológiában rejlő összes potenciált, de a Primare mindent megtesz ennek érdekében. A lehető legmagasabb szintű hatékonyság, és zeneiség volt a cél. A tájékoztató el is magyarázza, hogy miért gondolja úgy a gyártó, hogy az A35.2 jobb a többi D-osztályú erősítőnél.

A D-osztályú formatervek torzítását elsősorban a kimeneti demodulálást végző egység okozza, amely instabillá válhat, hacsak nincs megfelelő visszacsatolás. A hangfal impedancia dinamikus változásaival ha nem tud az erősítő megbirkózni, az lerontja a hangzást, és a magasabb tartományokban erősödő harmonikus torzítást okoz. Ez kezdetben dinamikus és élénk hangzást mutathat, de hosszú távon így fárasztó zenét hallgatni, különösen komplex terhelés esetén.

Az UFPD2 állandó 26 dB-es visszacsatolt hurok erősítést biztosít a teljes átviteli tartományon, sőt azon túl is. Ahelyett, hogy az erősítő és a visszacsatolás szűrő külön egységként működne, az UFPD2 egybe integrálja, így sokkal gyorsabb a szabályzás.

Megkérdeztem Terry-től, ki tervezte az A35.2 végfokot:

A termékeinket közös munkával fejlesztjük. Az egyes részegységeket külön specialista tervezi. Az A35.2 D-osztályú erősítésének kimeneti fokozatát Patrick Bostrom (svéd), a tápegységét Bjorn Sandberg (dán) és Bent Nielsen (svéd) mérnökök tervezték. Közös munkával alakították úgy az egyes fokozatokat, hogy azok a lehető legjobban tudjanak együtt dolgozni a készüléken belül. Terry tájékoztatása szerint az UFPD2 erősítő és AFPC tápegység modulokat OEM gyártó készíti Kínában. A szerelést Kína egyik legnagyobb, és legkifinomultabb munkára képes üzeme végzi. A végső ellenőrzést és tesztelést pedig a svédországi létesítményeikben végzik.

Magnepan 7 hangfalakkal hallgatva:

Egy hét általános hallgatás után alakult ki bennem a vélemény. A Magnepan ribbon panel nem fadobozba épített, dóm magassal szerelt egység, ezért elképesztő hangzásteret tud rajzolni. Az a legjobb velük kapcsolatban, hogy behunyt szemmel teljesen el tudnak tűnni, csak a zene marad és a színpadábrázolás kép. A Primare A35.2 igen csendes háttere (alacsony saját zajú erősítése – fordító megjegyzése) segítette a hangfalakat abban, hogy még jobban érvényesülhessen ez a hatás.

Azok számára, akik nem ismerik ezt a hangfal típust, elmondom, hogy megfelelő erősítővel hajtva képesek a pontos tonalitásra, megmutatják a húrok rezgését, a dob beütéseket, de még a harang rázás erősségét is, igaz enyhén lekerekített módon. Gyönyörűen ábrázolják a tonalitás csillogását, de kicsit elmossák a bekezdéseket. Bennem legalábbis az évtizedes használata alatt ez a kép alakult ki róla. Példákat mondok, hogy pontos képet alkothasson róla.

Az olyan sötét és visszhangos felvételeken, mint Anouar Brahem Blue Maqams (24/96 FLAC ECM/Tidal) a hangfal a bekezdés élét kicsit elkerüli, de aztán hagyja, hogy a test és a hangzás szabadon virágozzon. A lecsengés hangja szépen süllyed bele a sötét háttérbe. A Rogue RP-7 előerősítőre a Chord Quest digitális konverter pontosan ebben a stílusban játszotta a muzsikát egyetlen kivétellel. Tömör, markáns szilárdságot adott a Maggie hangjához, így enyhítette annak bekezdés ábrázolás hiányosságait. A hangfalaim úgy haraptak bele a zenébe, hogy csak pislogtam. A Blue Maquams hallgatása közben az A35.2 sokkal határozottabban, és erőteljesebben kontrollálta a Magnepans membránjait, mint az A-osztályú Pass Labs XA25 (4900 dollár), vagy mint az AB osztályú Rouge Stereo100 (ultralineáris módban). A vasmarok szorításnak köszönhetően a basszus feszes, ritmusosabb lett. Magamban arra gondoltam, hogy ennek a párosításnak nagy jövője van!

Összehasonlítás a D-osztályú Bel Canto-val:

1959-ben, a televíziózás elterjedése előtt Alan Lomax népdal kutató sztereó mikrofont, és kétsávos Ampex rekordert használt, hogy felvételeket készítsen az afrikai zenei kultúráról. Amerika déli részét járva készítette a felvételeit. A Southern Journey Volume 13: Earliest Times (Rounder CD 1713) 21 dalt tartalmaz olyan előadóktól, mint John Davis, Joe Armstrong, Henry Morrison, és a legendás Bessie Jones, akit Lomax az amerikai fekete hagyományok bátor anyjának nevezett. A Bessie Jones and the Georgia Sea Island Singers felvételeit a Harrington School (Saint Simon sziget) egyik termében rögzítette. Az Union, és az East Coast Line dalokban Bessie életnagyságú ábrázolása mögött jelenik meg az énekkar tagok. A Primare és a Magnepan párosa pontosan mutatta az előadók helyzetét, és Lomax egyszerű felvétel technikájának tisztaságát. Ezt az előadás már több százszor hallgattam, és itt kissé szigorúbbnak tűnt, mintha az énekesek szája ki lenne száradva. Kicsit hiányoltam a csupasz falú szoba levegőjének párnáját.

Hogy kiderítsem, hogy kezeli másik erősítő ezeket a dalokat, bekötöttem a Bel Canto REF600M monoblokkokat. Nem mondom, hogy hiba volt, de csúszást, és komoly tapasztalatot szereztem. A REF600M-nek ugyanis legalább két nap kell egy rendszerbe simuláshoz. Nem volt mit tennem, járattam, és vártam. Persze amíg vártam, többféle zenei műfajjal kipróbáltam, és aztán a harmadik napon eltöprengtem azon, hogy lehetséges az, hogy két végfok egyformán szóljon! Négy nap után arra jutottam, hogy a bemutató ugyanolyan kissé szárazon, és szigorúan szól, pont úgy, mint a Primare tálalásában hallottam. Elképesztő! Ezt követően visszatértem az A35.2 hallgatásához. Aggodalommal töltött el, mert még soha nem tapasztaltam olyat, hogy egy adott hangfalon két erősítő gyakorlatilag egyformán szólt volna.

Harbeth monitorokkal hallgatva:

Saját első számú monitor referenciámat, a Harbeth M30.2 kötöttem rá a Primare kimeneteire, és egy napig előjárattam. A kritikus meghallgatás alatt továbbra is úgy tapasztaltam, hogy szinte megegyezik a hangja a Bel Canto-val. Mindkettőnek erős a basszus ütése, és jó a felbontása. Mindkettő közép és felső mély tartománya tökéletesen tiszta, és enyhén meleg. Az egyetlen apró különbség a magas tartományban volt, ahol a Bel Canto talán természetesebb. Talán.

Primare vs Mytek D-osztályú összehasonlítás:

A Harbeth hangfalakra rákötöttem a Mytek Brookly (2495 dollár) D-osztályú erősítőt. A Mytek a dán Pascal által gyártott módosított erősítő modulokat használja, 250W 8 ohm, és 300 W 4 ohm teljesítménnyel.

Elsőként Debussy Préludes du 1er Livre—Estampes, karmester Javier Perianes (24/96 FLAC Harmonia Mundi/Qobuz) szerzeményét hallgattam meg. Az A35.2-vel összehasonlítva a zongora hangja melegebb a Myteken. Cserébe a Primare fent élesebb és sötét.

David Byrne “I Dance Like This” American Utopia (24/96 FLAC Nonesuch/Qobuz) a szerzeményben Byrne hangja alatt masszív szintetizátor mély és dobgép szól, egész jól. “We dance like this because it feels so damn good . . .” A dal szinte nyers és megrázóan egyszerű pop, ami a legtöbb rendszeren túlságosan feldolgozott módon tud megszólalni, komoly berendezések kellenek ahhoz, hogy a részletek a helyükre kerüljenek. A Primare A35.2 jobb munkát végzett a dobok megjelenítése során, mint a Mytek, emellett Byrne éneke is artikuláltabb, jobban érthető. Emellett a svéd jobban megvilágította a helyszínt. Az M30.2 hangfalon a Mytek a muzikalitás, a Primare pedig a beütések ábrázolása, és a tisztaság díját kapta.

További összehasonlítások:

A saját referencia rendszeremben a Rogue RP-7 előerősítő, a Chord Quest DAC, a Rogue Stereo 100, és a Harbeth 30.2 monitor szerepel. Az én fülemnek ez sem túl meleg, sem túl hideg, és főleg nem kemény. Nagyon jól zenél, minden műfajt szeret. Amikor ebben a rendszerben a csöves végfokot a Primare A35.2-re cseréltem, az alsó hat oktáv tisztasága drámai mértékben javult. A részlet gazdagság, és az ének érthetősége csak kicsit javult, a közép tartományban a színek spektruma viszont csökkent.

Küzdök azzal, hogy fogalmazzam meg, mi történt 3,2 kHz felett, talán az enyhe zavar lehet a jó szó, miközben a felső oktávok tisztán, de csöppet elektronikusan, kissé üresen csendülnek.

Szintén házon belüli referenciám a Line Magnetic LM518IA integrált erősítő. 845-ös single end csövei levegős magas tartományt adnak. A cintányérok hangja és a szoprán énekesek szuper tiszták, tele apró részletekkel. Gazdag és megnyerő. A Primare magas frekvencia tartománya is éles, szuper tiszta, de a csövessel összehasonlítva nem annyira dús, és vonzó.

Összefoglalás:

A Primare A35.2-vel együtt töltött időm arra emlékeztetett, hogy még mindig nem létezik tökéletes, mindent tudó erősítő. Egyes darabok vonzóbbak, vagy erőteljesebbek lehetnek a másiknál. Mások izgalmas lendületet, esetleg finom tartós varázst adnak. A Primare A35.2 kicsit magas tónusú, el tudja járni a legújabb táncokat, de tud ínyencségekkel is szolgálni a hallgatójának. Erről az jut eszembe, hogy még mindig nem ittam meg a Château Margaux bort. Esküszöm, hogy a Primare ugyanolyan kifinomultnak tűnt, és főleg „hangzott”, mint a bontatlan üveg ital mellette.

Írta: Herb Reichert

Forrás és képek: Stereohile és Primare

Műszaki adatok: Primare A35.2

Kedves Vendégeink!

2024.03.30-án, Szombaton, kizárólag előzetes bejelentkezés esetén tartunk nyitva!

Nyitás: 2024.04.02.

 Megértésüket köszönjük!

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk!