Cambridge Audio CXA81 bemutató Soundstagesimplifi

Napjainkban egyre gyakrabban fordul elő, hogy az audió ipar gyártói olyan integrált erősítőket gyártanak, amikben nagy felbontású DAC egységet építenek. Egy ilyen erősítőhöz csak a hangfalat, és a digitális forrást, például egy számítógépet kell csatlakoztatni, és a világ minden zenéje elérhető.

Ám a digitális hangzás folyamatos fejlődését a beépített analóg konvertereknek is követniük kell. Ez a helyzet állt elő a Cambridge Audio CX szériás erősítőkkel is. A korábban éveken át kiváló teljesítményt nyújtó, többszörösen díjnyertes CXA60 és CXA80 sem kerülhette el a sorsát. A gyártó frissítette a népszerű sorozatot, és CXA61, valamint a bemutatóban szereplő CXA81 integrált erősítőkkel rukkolt elő. Mindkét modell nagyobb felbontású DAC-ot kapott, és beépítették a Bluetooth vevőt, ami korábban külön megvásárolható opció volt.

Kívül-belül nézve:

A CXA81 16,9×4,5×14,2 hüvelyk méretű19,1 font súlyú integrált erősítő. Az elődjéhez hasonlóan ugyanúgy AB osztály, amely 80 W 8 ohm, illetve 120 W 4 ohm teljesítményre képes. A toroid trafón külön tekercsek és külön tápegység részek látják el energiával a bal és jobb oldali elektronikákat.

A legnagyobb változások a digitális részben találhatók. A CXA 81 Bluetooth vevője támogatja az aptX HD kodeket is. A CXA80 Wolfson WM8740 DAC egysége 24 bit 192 kHz és DSD64 felbontásra volt képes az USB bemenetről, a CXA81 ESS Sabre ES9016K2M analóg átalakítója már a 32 bit 384 kHz, és a DSD256 formátumokat is támogatja.

A puritán megjelenése nem változott, de a szín, csak a Cambridge Audio Lunar Gray elegáns szürkéje lehet. Teljes funkciós távvezérlője több CX szériás modell kezelésére képes. Külön gombcsoport található rajta a CXN V2 hálózati lejátszó, és a CXC CD futómű vezérlésére.

Az előlap közepén található fekete betét kilenc vezérlő gombot tartalmaz. Négyet az analóg, négyet a digitális bemenetek kiválasztásához, egyet pedig a hangszóró kimenet átkapcsoláshoz. Választható az A, a B, és az A+B hangfal kimenet funkció. 3,5 mm-es fejhallgató kimenet található rajta, ami elnémítja a hangszóró kimeneteket fejhallgató csatlakoztatásakor. A hangerő gomb a jobb oldalon található.

Egy koaxiális, két Toslink digitális bemenete mellett egy USB-B is található. A Bluetooth bemenetet a D4 lenyomva tartásával lehet kiválasztani. A távirányítón direkt bemenetválasztás lehetséges. Analóg bemenet kínálatában egy XLR is szerepel az RCA aljzatok mellett. Szub kimenettel is rendelkezik, de a relatív magas vágási frekvencia miatt magán a szubon is beállításokat kell végezni. A CXA81 RS232 és trigger vezérlést is lehetővé tesz. Minden be és kimenet alulról, de felülről is feliratozott, ami megkönnyíti a csatlakoztatást.

A rendszer:

A meghallgatáshoz Totem Acoustic Sky Tower álló hangfalakhoz csatlakoztattam Audioquest Q2 hangszóró kábelekkel. A Tower 1,3 inches szövet dóm magassal, és 5,75 inches mélyközéppel van építve. Korábban igen kedvező ajánlást kapott a Soundstage magazintól. 7 láb távolságra helyeztem el a hangfalakat egymástól, és a hallgatási pozícióm is 7 lábra volt. a hangfalak a hátsó faltól 16 inch távolságra voltak. A kritikus meghallgatások legnagyobb részében Roon alkalmazást használtam a MacBook Pro gépemen, és az integrált erősítő USB bemenetét használtam. A forrás anyagok Tidal, Qubuz, és a saját zenei könyvtáram voltak.

A meghallgatás:

Minden alkalommal lenyűgözött a CXA81 makro dinamikája, és sebessége. Berlioz Symphonie Fantastique Les Siècles, François-Xavier Roth vezényletével (24-bit/44.1kHz FLAC, Harmonia Mundi/Qobuz) a pianissimo-tól a fortissimo-ig mindig megdobogtatta a szívemet. Az eredetileg 1830-ban bemutatott zeneművet 90 muzsikus adja elő. A történet egy beteljesületlen szerelemről és a túladagolt ópiumról szól. A negyedik felvonás a March to the Scaffold, amelyben a főhős arról álmodik, hogy meggyilkolta a kedvesét, és éppen a kivégzésére vezetik. A tétel ünnepélyes, de könyörtelen felvonulás hangulata, amelyben a rézfúvósok, és az ütős hangszerek interakciói tesznek drámaivá. Hatalmas dobpergés hangzik fel a hangfalakból a végkifejlet hatásának fokozására. A rézfúvósok a fő téma minden ütemére harsogó választ adnak, ami izgalmassá, és rendkívül színessé tette az előadást. Ugyanígy tetszett a CXA81 ábrázolás módja, amelyben jól érzékelhető a nagyzenekar áttekinthető képe, és a textúra. A sebesség, és az artikuláció teljesen megfelelt a francia zenészek közös játékának, ahogy a karmester gyors beintéseit követték.

Ám nem volt minden tökéletes. A vonósok és a rézfúvósok hangja időnként kicsit élesen szólaltak meg. A sűrűbb részeken, a végkifejletben a hang torlódott. De figyelembe véve azt a hatalmas munkát, amit ezzel a két-utas állóval együtt végzett, a CXA81 hangja figyelemre méltó volt.

Madeleine Peyroux Elliott Smith „Between the Bars” című albumáról, Careless Love (16/44.1 ALAC, Rounder). Ennek a szerzeménynek a bemutatásához nincs szükség nagy dinamikára, sokkal inkább finomságra, amit a Cambridge kiválóan adagolt. David Piltch nagybőgős riffjei a bal oldalon, Jay Bellemore pergője középen, Dean Parks akusztikus gitárja a jobb oldalról kísérte Peyroux gyönyörű énekhangját, ideális atmoszférát teremtve a bemutatónak. A dalhoz Larry Goldings régi pumpás orgonával csatlakozik, amire Bellamore karcos, kemény cintányér hangokkal felel. Ezek a zenei kifejezés módok az éterből bukkannak elő. A magas tartomány tranziens hangjai nem kaptak túlzó fényességet, és gyönyörűen csengtek le a térben. Egy hallucinációhoz tudnám hasonlítani, ami cseng egy ideig, mielőtt elsötétül.

1974-es megjelenése óta a Midnight Sugar, a japán Tsuyoshi Yamamoto Trio (DSD64, Three Blind Mice/Impex) audiofil klasszikusává vált. Yamamoto erős billentésekkel játszik különösen a magas oktávokban, ráadásul a felvételeit közelről mikrofonozzák. A kemény stacatto a színpad bal oldaláról, Isoo Fukui nagybőgőjének finom fás rezonanciája középről, Tetsujiro Obara pedig jobbról hallható kiváló artikulációval. A színpad ábrázolás nagy, a művészek fix helyet foglalnak el a képben.

A CXA81 Bluetooth hangzását az LG okos telefonommal próbáltam. A Tidal alkalmazásommal kikerestem nagy kedvencemet a „Riders on the Storm” a Doors’ LA Woman-től (24/96 MQA, Elektra / Tidal ). Morrison hangja rengeteg textúrát kapott. Ez volt a Doors utolsó 1971-es albuma Jim Morrison életében. A kiadása után három hónappal elhunyt. A dalról megjelent bejegyzések szerint Morrison kicsit túlzóra állította a vokált, miközben Ő csak suttogta a dal szövegét, hogy visszhangzó hatást keltsen. Ez enyhe reszelősséget okozott a magánhangzók bevezető élén, amit a normál Bluetooth kapcsolat közben tapasztaltam meg. Amikor a telefonomon engedélyeztem az aptX HD kodeket, jól észrevehető javulást okozott. Morrison hangja testesebbé vált, a suttogása szebben integrálódott, a szándékos visszhang hatás nyilvánvalóbbá vált. A korábban rajzfilmhez hasonlatos ábrázolás mód jelentősen javult, a dalhoz kevert zivatar hang kevésbé tűnt elektronikusnak. John Densmore dobja kielégítő testet öltött, a cintányérok megszűntek zizegni, közelítettek a természeteshez. Ray Manzarek elektronikus zongorája a bal oldalon és Robby Krieger elektromos gitárja jobb oldalon textúrát kapott, több részlettel.

Amikor ugyanezt a számot USB kapcsolaton keresztül a Roon-nal játszottam le számítógépről, a CXA81 más szintre lépett a hangban. A Roon a Tidal MQA első kicsomagolását végrehajtva 24/96 jelcsomagot továbbított az integrált erősítő DAC-ja felé. A tér megnyílt, és három dimenzióssá vált. Az ének rengeteget javult, a dob gyorsabb lett, a pergő ritmusa nyilvánvaló. A gitár és a billentyűs hang természetes lecsengései megjelentek.

Összehasonlítás:

A Hegel H120 hasonló funkciókat kínáló integrált erősítő 75 W teljesítménnyel. Ugyan nincs benne Bluetooth, de Ethernet kapcsolatán keresztül AirPlay lehetséges. A Hegel 3000 dolláros árával, több mint kétszer annyiba kerül, mint a Cambridge. Figyelembe véve a drasztikus árkülönbséget, joggal elvárható, hogy a H120 hangzása jobb lesz. Ez többnyire így is lett, mert a dinamikus beütések és a mikro részlet ábrázolás tényleg jobb, ám a mértéke, és az egyéb hangzás paraméterek miatt azért kérdések merülhetnek fel.

Az összehasonlítás során a MacBook Pro volt a forrás, és az USB bemeneteket használtam. A Symphonie Fantastique March to the Scaffold vonósai és rézfúvósai lágyabbak a H120-on. A zenekar ábrázolás áttekinthetőbb, kicsit több a levegő a hangszerek körül. A dinamikus részeket kevesebb torlódás jellemezte például a végkifejlet során.

A Hegel Madeleine Peyroux hangját hátrébb rendezte, a hangszerek dinamikája jobban integrált. A H120 sem támogatja az MQA-t, de a Roon elvégezte az első kicsomagolást, így 96 kHz lett a mintavételezés. Mindkét erősítő hasonló volt tisztaság és dinamika tekintetében, de a drágább darab kifinomultabb. A mennydörgő hangok kicsit elektronikusan csengenek a CXA81-en, de a csak kevés volt a lendület vesztés.

Mivel a Hegel DAC nem támogatja a DSD formátumot, Yamamoto Midnight Sugar 24/96 PCM lekeveréssel volt csak hallgatható. Annak ellenére, hogy a H120 több testet adott, a CXA81 Fukui nagybőgőjének szebb fás hangot adott. A Hegel hangszín skálája kisebb, kevésbé nyílt a Cambridge Audio-hoz képest. Nincs kizárva, hogy a PCM konverzió során részletek sikkadtak el, de az nyilvánvaló, hogy a CXA81 itt több izgalmat és textúrát adott a zenének.

A fejhallgató kimenet:

A H120 az erősítő kimenetekről osztja le a fejhallgatót, a Cambridge pedig külön fejhallgató erősítővel rendelkezik. HiFiMan Edition X V2 sík mágneses fejhallgatómon keresztül a Hegel hangja lágyabb, de nem olyan dinamikus, mint a CXA81. A zenekari textúrák jobbak a Cambridge kimenetén, alacsonyabb a tömörítés mértéke a nagy hangerejű részeken.

Aztán összehasonlítottam a CXA81 fejhallgató kimenetét egy 600 dolláros iFi iDSD Micro BL fejhallgató-DAC egységgel is. Mindkettőn jól futott a DSD és az MQA is. A Midnight Sugar megszólaltatása közben a CXA erősítője lenyűgöző könnyedséggel ábrázolta Yamamoto erőteljes billentéseit, ám az iFi hosszabb lecsengéseket produkált, finoman behatárolható dinamikával. Azért lássuk be, az iFi ára önmagában a CXA81 fele, és nincs benne drága végfok. Ez az összehasonlítás megerősítette bennem, hogy a Cambridge beépített fejhallgató erősítője több mint elfogadható hangminőséget nyújt.

Következtetés:

Nagyon élveztem a Cambridge Audio CXA81 integrált erősítővel együtt töltött időt. A nagyobb felbontású DAC és a beépített Bluetooth funkció jól sikerült módosítások, és komoly előre lépést jelentenek a népszerű CX sorozat számára. A korábbi széria is sok elismerést és dicséretet szerzett, amit az új sorozat méltó módon folytat. A kritikus meghallgatások során a CXA81 árát meghazudtoló dinamikát mutatott, és olyan részleteket ábrázolt, amik segítettek belemerülni a zenébe. Ez egy vonzó, megfizethető árú integrált erősítő és kiváló DAC kombináció, amit kötelező mindenkinek meghallgatni, aki modern digitális forrásról szeretne muzsikálni egy közepes árkategóriájú rendszerben.

Írta: Gordon Brockhouse

Forrás és képek: Soundstagesimplifi

Műszaki adatok: Cambridge Audio CXA81