Norma REVO IPA-70B integrált erősítő teszt – HFP online

Norma REVO IPA-70B

A zene szeretetét és az életörömöt még az élettelen alkatrészekbe is ügyesen belecsempésző olasz hifinek érthető módon rengeteg rajongója van a világon, így a Sonus Faber, Opera, Unison Research, Audio Analogue vagy Norma Audio nevek bizonyára sokak számára ismerősen csengenek. Közülük a legutóbbi márka nálunk még új jövevénynek számít, a gyártó erősítőket, CD játszókat és DA konvertereket felvonultató választékából elsőként a REVO IPA-70B integrált erősítőt mutatjuk be.

A Norma Audio székhelye Cremonában van, Monteverdi, Stradivari, Amati és Ponchielli otthonában, ahol a zene valósággal benne van a város levegőjében, mindent áthat és bizonyára jókora inspirációt is jelent. Talán nem is véletlen, hogy a cég ott született meg…

Az 1987-ben alapított cég legelső terméke az NS 123 erősítő volt, melyre a közönségen kívül az Opal Electronics is felfigyelt, és 1991-ben meg is vásárolta a Norma Audiót. A kis gyártó ezzel a lépéssel jókora fejlesztési forrásokhoz jutott és rögvest bele is vágott egy közel hét évig tartó tervező munkába, amely során komplett választékot épített fel, amit aztán az 1997-es milánói Top Audio kiállításon mutattak be a szakma és a vásárlók számára.

Zenei koncepciójuk az élő zene természetességének minél hitelesebb visszaadásán alapul, különös tekintettel a dinamikára, a gyorsaságra, a transzparenciára és a frissességre. Véleményük szerint a felvezetős kontra csöves vitának sincs semmi értelme, a lényeg a zene öröme, nem pedig az eszköz, amivel elérjük. Ezen alapvetéseik természetesen a tulajdonosváltás után is változatlanok maradtak, és az első komplett szériájuk is ebben a szellemben született meg. Aktuális választékukban a REVO sorozat termékei találhatók, a terítéken lévő IPA-70B integrált erősítő a kettő integrált típusuk közül a kisebbik.

Az alumínium előlap/krómozott potméter kombinációjú készülék első pillantásra a régebbi Musical Fidelity A3-as erősítőt jutatta az eszembe, csak az valahogyan iparibb kinézetű és darabosabb volt; a formatervezésben (is) jeleskedő olaszok a megfelelő ívekkel és hajlatokkal az alapvetően egyszerű külsőt is sokkal szebbre formálták, mint az angolok. Az alumínium házas karcsú készülék a mérlegen meglepően sokat nyom, a 15 kg-os súly igényes és stabil mechanikai kialakítást, valamint jókora trafót sejtet. A gyártó alapfilozófiájához hűen a készülék extrém alacsony zajszinttel rendelkezik és nagy sebességű jelátvitelt biztosít, az átviteli sávja pedig valószerűtlenül széles, de ha leírják, biztos igaz kell, hogy legyen. Áramkörei csúcsminőségű, szigorúan válogatott alkatrészekből épültek fel, melyeket még a bal és jobb csatornák szerint is párosítottak. Csatornánkénti 70 Wattos teljesítményét 8 nagyáramú (csúcsban 100 A) MOS-FET állítja elő. Rendezett belvilágában a tápegység, a meghajtó illetve kimeneti fokozatok áramköreit gondosan elválasztották egymástól, táplálásukról pedig speciálisan audio felhasználásra tervezett, alacsony mechanikai zajú, alacsony impedanciájú és nagy áteresztőképességű toroid transzformátor gondoskodik. A tápáram hatékony szűrését számos alacsony impedanciájú kondenzátor biztosítja.

A minimalista vonalat képviselő erősítő előlapján mindössze a krómozott hangerőszabályzó és a kombinált ki/bekapcsoló / bemenetválasztó található. Utóbbi úgy működik, hogy hosszabban megnyomva bekapcsolja a készüléket, majd minden egyes rövid nyomásra lép egyet a bemenetek között; az éppen kiválasztott bemenetet a mellette elhelyezett apró piros LED-ek mutatják. A megoldás egyetlen hátránya, hogy bemenetváltáskor mindig végig kell menni az egész soron, s a folyamatot az arany/palládium érintkezős igényes relék finom kattogása kíséri.

A készülék öt bemenettel rendelkezik, melyek között MM/MC phono, direkt végfok bemenet és három line bemenet található, valamint kapunk még egy REC Out kimenetet is. Az egy szett hangsugárzó kimenet igényes aranyozott csavaros-szorítós banánaljzat. A minden szempontból nagyon kedvező összképet mindössze a mellékelt olcsó kinézetű és hatású távol-keleti távvezérlő rontja le, melyen pici helyre összezsúfoltan helyezkedik el a sok gomb, s közöttük sok olyan is található, ami nem is a Norma funkcióihoz való, egyszóval eredetileg még csak nem is hozzá készült.

Aki a készülék fantasztikus frekvencia átviteli adatából kiindulva valami szuper hi-fi hangot várna a Normától, óriásit téved, ugyanis az erősítő megszólalását abszolút a zeneiség uralja, amihez a leírásban szereplő paraméterek csupán a technikai keretet biztosítják. A jazz muzsika tempós ritmusban, transzparensen, nyíltan és számos apró részletet felvonultatva szólal meg, a stílusa pedig kimondottan oldott és laza. A hangszerek közt elegendő tér és levegő van, a színpad széles és mély. A sok jó tulajdonság közt azonban a legfontosabb a valódiság érzete és a természetes könnyedség, amitől a zene igazán élvezetessé válik, de ezt persze nem lehet paraméterekkel leírni, ezt hallani és érezni kell. Folytatás…..

Forrás:[www.hifipiac.hu]