Mire jó a Bluetooth? A Qualcomm válaszol

Mire jó a Bluetooth? A Qualcomm válaszol

Ez a fordítás a Cambridge Audio honlapján megjelent cikkből készült, ezért nem nélkülözi az egyes típusok felsorolását. Ettől függetlenül mindenki számára tanúságos lehet, mert több téves elképzelést helyre tesz. A reklámokkal már mindenki megtanult együtt élni, és ebben az írásban alig van – fordító megjegyzése.

Miként helyettesíti a Bluetooth a vezetéket?

A Cambridge Audio közel egy évtizede gyárt Bluetooth funkcióval felszerelt készülékeket. A korai Bluetooth hangszóróiktól kezdve az Alva TT lemezjátszón át, amely a világon elsőként használta a kategóriájában az aptX HD kapcsolatot, a csúcsminőségű Edge szériáig több termékükben megtalálható.

Napjainkban a Bluetooth mindenütt jelen van. Telefonunkban, okos óránkban, TV készülékünkben, számítógépünkben, de még a hűtőszekrényünkben is természetesnek vesszük. Az audió iparban is helye van, ám még napjainkban is nagy a bizalmatlanság, és sok a tévhit a technológiával kapcsolatosan.

A Cambridge Audio felkérte a Qualcomm kapcsolatát, hogy közérthető módon segítsen elmagyarázni a technológia alapjait, és az aptX, valamint az aptX HD Bluetooth közötti különbséget. Guy Gampell a Qualcomm termék marketing menedzsere a következő módon magyarázza a technológia alapjait: A Bluetooth leginkább a vezeték kapcsolat kiváltásának tekintendő, és két készülék összekötésére szolgál. Nem volt cél a teljes otthoni lefedettség, vagy az, hogy sok készüléket lehessen vele rendszerbe szervezni. Csak annyit akartak elérni, hogy az adatokat az egyik készülékről a másikra átkerüljenek, ahogyan azt egy kábel is tenné. Mindösszesen egy kábel kiváltás volt a fejlesztés célja.

Miként vált alkalmazhatóvá a Bluetooth az elmúlt évtizedben Hi-Fi célokra?

A kezdeti verziók nem voltak alkalmasak Hi-Fi használatra. Elsősorban monó fülhallgatókban lehetett látni, például a taxi, és más sofőrök fülében, amikor törvényt hoztak a vezetés közben való telefonhasználat ellen.

Ami a Hi-Fi világában való elfogadását illeti, a sztereó audió átvitelének bevezetése sokkal problémásabb volt. Nem feltétlenül azért, mert az átvitel minősége rosszabb volt, hanem sokkal inkább azért, mert senki nem volt tisztában a működésével, ezért nem tudták, mit kapnak a pénzükért.

A megítélés lehetett jó, és rossz, vagy bármi a kettő között. Ez pedig a kezdeti verzió kódolási rendszerével magyarázható. Sokféle bitsebességgel volt működtethető az alacsonytól, ami gyenge hangminőségű, a magasig, amely már jó hangzásra képes. Ám vásárolna bárki is olyan terméket, amelyről nem tudja pontosan mire lesz képes? Ezért a prémium gyártók, amelyek a minőségre fektetik a hangsúlyt, a kezdetekben ellenálltak a Bluetooth beépítésének.

Mi változtatott ezen?

Ami a gyártók hozzáállását megváltoztatta, az aptX technológia volt. Az aptX fix bitrátát használ, amely közelítette a CD minőségét az átvitelben. Emellett rengeteg IOP tesztet végeztek, hogy megbizonyosodjanak a széleskörű támogatásról. Hangszórók, fejhallgatók és telefonok sokaságával végezték az ellenőrzéseket széles közönség bevonásával, valósághű körülményeket szimulálva.

Napjainkban ha a fogyasztó látja a logot, már tudja, hogy közel CD minőségű átvitelhez juthat a pénzéért, és garantálható a stabil működés. Így változtatta meg a piacot az aptX. Megnyitotta az utat több csúcskategóriás márkanév felé is, akik vezeték nélküli funkciót is kínálni akartak a berendezéseikben. A Cambridge Audio az elsők között alkalmazta a Bluetooth aptX vezeték nélküli funkciót a készülékeiben.

Mikor követte az aptX HD az aptX-et?

2015-ben világossá vált, hogy magasabb átviteli minőségre van szükség, olyanra, ami a CD-n túlmutat. Egyre több nagy felbontású streaming online szolgáltatás jelent meg a piacon. A nagy felbontású fájlok letölthetők voltak, ezért a nagyközönség is valami jobbat akart.

Az aptX-et mindig is lehetett futtatni 24 bites felbontással, de ezt a technológiát akkoriban csak a műsorszolgáltatók stúdióiban lehetett használni. 2016-ra sikerült ezt a technológiát a Bluetooth aptX HD-vel széles körben elérhetővé tenniük. A Cambridge Audio erre is az elsők között reagált, és beépítette az Edge zászlóshajó kategóriás készülékeibe.

A Salford Egyetemen végzett szakértői értékelés szerint az aptX HD nem különböztethető meg a nagy felbontású hangforrástól a hangminőség tekintetében –legalábbis a legtöbb ember számára. Ez kiváló eredmény, hiszen a kritikus igényű felhasználók igényeinek is megfelel. Természetesen mindig vannak fogyasztók, akik még ennél is többre vágynak, nekik az aptX Adaptive technológiát fejlesztették ki, amely 24 bit 96 kHz felbontás értékre képes Bluetooth kapcsolaton keresztül.

Mik a vezeték nélküli hangjel átvitellel kapcsolatos általános tévhitek?

Ezek közül egyik a veszteség nélküli, és a veszteséges fogalma. Meg kell azt érteni, hogy a „veszteséges” mint definíció, nem eleve rossz.

A Bluetooth bitráta korlátozott, és ennek az a nagy előnye, hogy kisméretű egységekbe, mint például vezeték nélküli fülhallgató is beépíthető, amelyek szuper apró akkumulátorral működnek. Itt nincs lehetőség nagy bitsebességű nagy teljesítményű vevő beépítésére, mert a fogyasztást drasztikusan csökkenteni kell. A Bluetooth technológiát eleve alacsony fogyasztásra tervezték, ezért volt korlátozva a bitráta. Nem mostanában lesz az, amikor a Wi-Fi funkció megjelenik a fülhallgatókban, mivel az pillanatok alatt lemerítené az akkumulátort, nem beszélve az egyéb biztonsági feltételekről.

Az alacsony teljesítmény igény mellett alkalmazott alacsony bitráta komoly kihívás. A legtöbb aptX fejlesztésük arról szólt, hogy megoldják ezeket a kihívásokat.

Az aptX tulajdonságairól szóló előadások során kiderült, hogy az emberek nem pontosan értik a lényeget. Robosztus mennyiségű hanginformációt próbálunk meg Bluetooth kapcsolaton keresztül továbbítani, de ez csak korlátozva lehetséges. Egyrészt a bitráta, másrészt pedig a teljesítmény szab határokat. A Bluetooth és a Wi-Fi ugyanazon a rádiófrekvencián üzemel, ezért zavarják egymást. Mivel a Wi-Fi sokkal nagyobb teljesítményű, a küzdelmük olyan, mint amikor egy nehézsúlyú és egy könnyűsúlyú versenyző harcol egymással. Mindig a könnyűsúlyú húzza a rövidebbet. A Bluetooth rendszereknek sokkal több interferenciával kell megküzdeniük, mint a Wi-Fi hálózatoknak.

A történet tehát nem csak a Bluetooth hangminőségéről szól. Bár még nem kapta meg a kellő figyelmet és megértést, a felmerülő igényeket az új fejlesztésekkel meg lehet oldani. A nagytömegű információ átvitele, a késleltetés minimalizálása, és a Wi-Fi rendszerekkel való együttélés lesznek a történet további fejezetei.

Köszönjük Guy Gampell-nek!

Forrás:[https://www.cambridgeaudio.com/gbr/en/blog/how-bluetooth-takes-away-the-wire]