McIntosh MA12000 bemutató Stereonet

Rafael Todest megrengeti a mamut méretű McIntosh MA12000 integrált erősítő a szeizmikus hangja.

Az 1949-ben alapított McIntosh egyike azoknak az ikonikus High-End márkaneveknek, amelyek könnyedén azonosíthatók a jellegzetes hangjukról, és megjelenésükről. Az illusztris amerikai vállalat neve egyet jelentett a klasszikus elektroncsöves hangzással a kezdetekben, majd később a hatalmas erejű félvezetős erősítőkkel, és mint jelen esetben látható, a legújabb korban a különleges megoldásokkal.

A masszív McIntosh MA12000 integrált erősítő mindenben követi a gyártó hagyományait, igaz visz bele némi csavart. Elektroncsöves előerősítést kombinál 350 wattnyi félvezetős végerősítővel, így alkották meg a cég valaha épített legmélyebb integrált erősítőjét. Hű a klasszikus megjelenés formájához, mert két darab McIntosh kék műszere van, fekete festett üveg előlapos, alumínium forgató gombos, és az előlapján büszkén viseli a zöld színű világító logot.

Az erősítő önmagában 50 kilós, csomagolással együtt közel 64, ezért nem árt, ha van lift, meg két ember, aki rendszeresen konditerembe jár. Mindezek ellenére, ha már kicsomagolta, garantáltan elégedett lesz a munkája gyümölcsével. Bekapcsoláskor fenyegetően felvillan a két nagy kék szeme, és narancs színben világítani kezdenek a 12AX7A csövek alatti LED-ek mint valami boszorkány üstben, és csak akkor váltanak zöldre, mikor az integrált erősítő használatra kész

Az általános építési minőség – ahogy ezen a szinten elvárható – kiváló. Alumínium gombokkal, robosztus fogantyúkkal, és gyönyörű polírozott rozsdamentes alvázzal hangsúlyozza az erőt, és a hagyományokat. A tetején blokkvázlatok mutatják a belső felépítést. Az elején ezt stilisztikai különlegességnek tartottam, de be kell vallanom, hogy praktikusnak bizonyultak a csatlakoztatás során. Végül is nem egy olyan erősítő, amit csak úgy előrébb húz az ember az állványon.

Az Autoformer olyan dolog, ami csak McIntosh erősítőkben lehet. Ez a kicsatoló trafó garantálja, hogy a hangfal impedanciájától függetlenül mindig rendelkezésre álljon a 350 Watt a kimeneteken. A Thermal Trak úgy a torzítást, mint a hőmérsékletet alacsonyan tartja a végfokban. Azzal, hogy az MA12000 félvezetős végerősítést használ, tényleg egészen kevés meleget termel. A Power Guard rendszer figyeli a kimeneti torzítást, és valós időben be tud avatkozni, ha szükséges.

A csatlakozások:

Rengeteg lehetőséget kínál az erősítő. Phono előerősítő MM és MC bemenetekkel, amelyek bemeneti lezárását széles határok között lehet megválasztani úgy kapacitás, mint ellenállás érték tekintetében. Hogy ezek a beállítások távvezérlővel is elérhetők, az igen kényelmessé teszi a használatot. 8-sávos equalizátor, amely 25 Hz-től 10 kHz között biztosít módosítási lehetőséget. Ez kicsit a 70-es éveket idézi rajta, ám a gyártó ragaszkodik hozzá. Én személy szerint nem kedvelem, de kikapcsolható. Amúgy a szoba akusztika korrekcióhoz végül is jól használható.

A McIntosh DA2 digitális audio modul hét digitális eszköz csatlakoztatását biztosítja. Két koaxiális, két optikai, egy USB, egy MCT dedikált McIntosh CD transzportokhoz, és egy HDMI ARC a TV-hez. A DA2 az USB bemeneten keresztül támogatja a DSD512, és a DXD384 kHz formátumokat. A koaxiális és optikai bemenetek 24 bit 192 kHz-ig mennek el. Az erősítő Roon minősítéssel rendelkezik, így gyorsan rendszerbe illeszthető. Hogy mégsem nevezem „svájci bicskának”, az azért van, mert nincs benne streaming lehetőség. Külső egységgel a funkció könnyen megoldható, de ha már minden más benne van, miért pont ezt az egyet hagyták ki? Nyolc analóg bemenete van, ezek közül kettő XLR, a többi RCA. Van neki XLR és RCA kimenete is, ha másik erősítőt akar csatlakoztatni, emellett van fejhallgató kimenete.

Az integrált erősítőt a saját B&W 802D3 referencia hangfalaimhoz csatlakoztattam Townshend F1 Fractal kábelekkel. A hangzás összehasonlításához a VAC Phi 200 csöves monoblokkjaimat és a passzív hangerő szabályzómat használtam. A streaminghez dCS Bartok lejátszóval Qobuz nagy felbontású fájlokat játszottam le. Az XLR bemenetekhez csatlakoztattam a hálózati lejátszót, legalábbis első körben

A meghallgatás:

Ha röviden kellene jellemeznem, a hangja kiegyensúlyozott, nincs benne egy cseppnyi erőlködés sem, és édes, de be kell vallanom azt is, hogy nem szigorúan semleges. Aktuálisan az egyik kedvenc felvételem Regula Mühlemann szoprán, aki a Mozart áriákat csodálatosan énekli. Gyönyör hallgatni, és a felvétel is kiváló. Az Idomineo teljes pompájában megmutatta az erősítőt. A szólista hangja a test és a textúra kiváló kombinációja, az érzelmek nagyszerűen vannak ábrázolva. A zenekar precízen és tisztán van megjelenítve, a torzítás rendkívül alacsony, a dinamika erőlködés mentesen természetes.

Ha nagyon szigorúan nézem a sztereó hangosításának módját, ott bele tudok kötni. A kifogásom az, hogy a térleképezés során az első és hátsó rétegezést nem olyan jól végzi, mint minden mást. A klasszikus zene rajongóinak ez némi hátrányt jelenthet, de csak a jól ismert akusztikus zenei anyagokon figyelhető meg. A Kraftwerk Autobahn 2000-es remaster felvételén mindez feledésbe merül, mert kiterjedt balról jobbra effekttel kápráztat el. A hang hatalmas, mindenhonnan árad, és a tonalitása elég pontos ahhoz, hogy felkeltse nem csak az én, de a kiskutyám figyelmét is. Szürreális, hogy ezt mondom, de a kutyám odaadó rajongója lett egy McIntosh integrált erősítőnek.

A mélytartomány erőteljesebb, és közvetlenebb, mint a VAC Phi 200 végfokkal, így a bemutató új lendületet kapott. Egyébként az MA12000 az Autobahn technikolor színeit kiválóan mutatta be, sőt jó munkát végzett Kenny Burrel modern jazz muzsikáján is. A Chitlins con Carne erőteljes, és ütős. Néha hallottam csak, hogy az ütőhangszerek csillapítása kevésbé organikus, mint a VAC referenciámon. A cintányérok lecsengésében lehetett érzékelni a jelenséget, mintha gyorsabban elhalnának a kelleténél. Ezt azonban elég nehéz érzékelni, mivel a McIntosh összességében igazán meggyőző bemutatót tartott.

Alfred Brendel Philips nyomású LP-je, amelyen Beethoven Második zongoraversenyét játssza a London Philharmonic kíséretével, nagy meglepetést okozott. Egyszerűen nem hittem, hogy az MA12000 Phono bemenete ilyen jól muzsikál. Ezen az 1977-es Philips felvételen már egészen hozzászoktam a zűrzavaros középtartományhoz. Aztán jött a meglepetés, ahogy a McIntosh teljes tisztasággal prezentálta. Inspire Monarch lemezjátszómban SME Series V hangkar van építve, amelybe Lyra Etna MC hangszedő dolgozik. Egy kezemen meg tudom számolni, hány phono előerősítőnek tetszett igazán a hangja, de ez köztük van. Nyilvánvaló, hogy nem az utolsó pillanatban dobták bele mint plusz egy funkciót az előerősítőbe, hanem tudatos fejlesztés eredménye. Beethoven életre kelt általa.

El kell ismernem, hogy a Vienna Blood 1960-as Living Stereo bakelit lemezének hallgatása maga volt a csoda. A zenekar hatalmas, és mindent elsöprő módon szólt, a McIntosh MA12000 mindent kihozott a barázdákból. A ritmus és az időzítés is kifogástalan, a híres, de gyakran félreértelmezett bécsi lendület egyértelműen érzékelhető ezen a múzeumba illő felvételen. A fejhallgató kimenete nyílt, és szép hangú. A Sennheiser HD800S fejhallgatóm üdvözölte, minden zenei stíluson kiválóan szólt.

A beépített DAC nagyon jó, de természetesen nem versenytársa a rendkívül drága dCS Bartok készülékemnek. Ahogy Simon Rattle vezényli a Berlin Philharmonic zenekart a Qobuz kínálatából, az kiegyensúlyozott, és jól áttekinthető. A dCS több levegővel, és a hangszerek között nagyobb térrel ábrázolja ugyanezt, de azért itt is egészen élvezhető. Solti Mozart Magic Flute bemutatás módja az Esoteric K-05 CD lejátszóval szintén igen meggyőző. Lágy gyönyörű meleg hangok áradnak a térből, amelyek gyors és dinamikus hullámokat vetnek. Ha a beépített Phono fokozat nem lett volna annyira jó, talán a DA2 lett volna számomra a sztár a funkció kínálatban.

Az ítélet:

Igen nehéz egy olyan termékről ítéletet megfogalmazni, mint a McIntosh MA12000. Miként mérhető le az értéke? Véleményem szerint elsősorban azt a piaci kategóriát kell figyelembe venni, amit céloznak vele. Biztos, hogy nem azok számára épült, akik sallangmentes, abszolút teljesítményre vágynak, mert ahhoz túl látványos. Ugyanakkor túl jó ahhoz, hogy „Lifestyle” berendezésként kezelje bárki. Úgy fogalmaznám meg, hogy ez egy feltűnő megjelenésű korszerű izompacsirta, nagyszerű hangzással. Úgy tekintsen rá, mint az egyablakos ügyintézőre, aki minden létező hangzásbeli igényét tökéletesen kiszolgálja. Ha a beépített funkciók minőségét nézem, akkor az ár érték aránya teljesen elfogadható. Kiemelem a Phono előerősítőt, a DAC egységet, és a fejhallgató erősítőt. Lehet, hogy néhányan hiányolják belőle a streaming funkciót, de én nem. Ez egy lenyűgöző termék azok számára, akik meg tudják fizetni, és számos nagyszerű dologra ad lehetőséget. Tapsot érdemel!

Írta: Rafael Todest

2021. Július 3.

Forrás: Stereonet.com

Műszaki adatok: McIntosh MA12000 integrált erősítő