Nincsenek termékek a kosárban.
23
aug
aug
Luxman L-509X integrált erősítő teszt
A Luxman integrált erősítő családjának belépő tagja után (L-505uX II) most következzen az L-509X jelű csúcsmodellje, amely a gyártó összes tervezési tapasztalatát magába sűrítve kínál hasonló jellegű, ám sokkal kifinomultabb hangzást.
A közel 30 kilós csúcs-vas a minőségi szintje ellenére igazából minden szempontból emberi léptékű készülék, ami nagyjából csak 7 kilóval nehezebb a belépő modellnél és mindössze néhány centivel magasabb és mélyebb nála. Ugyanez igaz a teljesítményére is, ami 8 Ohmon csak 20 Wattal több, vagyis az L-590X nem szuperlatívusz méretek, tömeg és teljesítmény révén akar komoly erősítő lenni, (mint azok a készülékek, amelyek mással nem tudnak) hanem a minőségi hangzásával. Külsőleg lényegében ugyanúgy néz ki, mint a sorozat kisebb tagjai; Deprez műszerével és a sok kezelőszervével nosztalgikus módon szintén a régi idők erősítőire emlékeztet, és hiába csúcsmodell, rajta sem találunk digitális bemeneteket vagy USB portokat, mert egy vérbeli analóg erősítő. A balansz és hangszínszabályzókat viszont felső kategória ide vagy oda, róla sem hagyták le a tervezők, mert ezek a funkciók az ortodoxok szemöldökráncolása dacára olyan régi Luxman hagyományok, amelyekkel továbbra sem szakítottak és vélhetően nem is fognak.
Az A/B osztályú készülék erősítő egységének egyedi fejlesztésű ODNF (Only Distortion Negative Feedback) 4.0 három fokozatú Darlington áramkörei négy párhuzamos push-pull végfokozatban működnek, amelyek alacsony impedanciás relével és direkt kicsatolással csatlakoznak a hangszóró kimenetekhez többek között kimagasló 370-es damping értéket biztosítva. A Bee Line építési mód alkalmazásával az alkatelemek elrendezése minden szempontból optimalizált a jel-utak pedig a lehető legrövidebbek. A készülék belső kábelezéséhez OFC réz kábelt alkalmaztak (spirális árnyékolással). A jókora és stabil készülékház kiváló rezonanciacsillapítással rendelkezik, az állványtól pedig a különleges acél lábak csatolják el meglehetősen hatékonyan.
A kifinomult bemeneti fokozat és a bemenet választás szintén a márka C-900u jelű zászlóshajó előerősítőjéből származik, míg a különleges Lecua 1000 hangerő szabályzás 88 lépésben, teljesen zajtalanul működik. A korrekt tápellátásról a készülék tömegének közel egynegyedét kitevő 600 VA-es EI vasmagos Nippon Chemi-Con transzformátor gondoskodik, amely nyolc 10.000 mikro Farados kondenzátor blokkal rendelkezik.
Bemenetek terén kapunk MM/MC phono fokozatokat (előlapi választókapcsolóval), valamint kettő szimmetrikus és négy aszimmetrikus line bemenetet, melyek mellé egy fix jelű record kimenet is jár. A Separate Switch funkciónak köszönhetően a készülék önálló elő,- vagy végerősítőként is alkalmazható, utóbbiként akár minőségi AV rendszerekben is. Az A és B jelű hangsugárzó terminálok közül az előlapi kapcsolóval választhatjuk ki, hogy melyiket vagy melyikeket kívánjuk használni. Az egyéb szolgáltatások között a már említett balance és magas illetve mély hangszínszabályzókat találjuk, melyeket, ha nincs rájuk igény, egy „Line Straight” nevű kapcsolóval kiiktathatunk a jelek ez által még optimálisabbá tehető útjából.
Digitális bemenetekhez hasonlóan az erősítőhöz modern appok sem járnak, ezért a távirányítása klasszikus módon, azaz a hozzá mellékelt elegáns és stílusos RA-17A alumínium távvezérlővel oldható meg, amivel egyébként praktikus módon a Luxman CD lejátszók is vezérelhetők.
♫
Ahogy az L-509X minden egyes porcikája precíz, úgy lehet precíz az erősítőválaszték felépítése is, mivel alapvető lényegét tekintve a készülék teljesen úgy muzsikál, mint a belépő típus. Ebből kiindulva el is képzeltem a kivételesen alapos japánokat, amint az azonos technológiákból építkező és nagyjából hasonló teljesítményű integrált erősítőket úgy hangolják, hogy egy egyenes vonalú hangzásvilág mentén lépésenként javuljon a hangminőségük, egészen addig, amíg az L-505uX II-ből kiindulva több fokozaton keresztül végül eljutunk a csúcsmodell L-509X-ig. A/B osztályú mivolta a dacára az erősítő nem annyira a több hasonló működési elvű készüléknél megismert kellemes, kerek és testes irányvonalat követi, hanem inkább a zenét magán átengedő, világos, nyílt és semleges karaktert, amelybe abból a bizonyos kellemességből mindössze egy csipetnyi kerül, pont annyi, hogy a végeredmény nehogy technikai ízű és érzelemmentes, hanem barátságos és kifinomult legyen, de a valóság ne szépüljön vagy idealizálódjon. Ahogy a belépő típusnál is írtam, a hangzása a semlegesség melegség felőli oldalán helyezkedik el, egyszerre transzparens és testes középtartománnyal, ami bizony óriási fegyvertény és csak a nagyon komoly készülékek sajátja szokott lenni. Harsányság, élesség, keménység vagy sarkosság egyáltalán nincs a hangjában, műfajtól függetlenül gyors, tiszta, könnyed és oldott stílusban zenél. A kiegyensúlyozottsága ugyancsak nagyon imponáló, csakúgy, mint a nyílt, világos és természetes színvilága. A különféle 1000-szer hallott zenékben erőteljes koncentrálás nélkül is rengeteg részlet, apró momentum és szépség tűnik fel, főleg, hogy a készülék nem a hibák vagy hiányosságok kíméletlen feltárására törekszik, hanem érezhetően a maximumot próbálja meg kihozni mindenből, ami egy szuper tulajdonság, mert nem elveszi a kedvünket az esetlegesen gyengébb felvételektől, hanem inkább újra felfedezhetjük őket. Így lesz még egy random ’80-as évekbeli elektronikus zenéből is óriási élmény, akár olyan felfedezésekkel, hogy ezek a hangok hol a fenében voltak eddig? Az igazi finomságok, amelyekért tényleg megéri ennyi pénzt kiadni, persze a minőségi akusztikus anyagoknál érkeznek, ahol a megszokott hifis paraméterek kiváló szintjének nyugtázása mellett el lehet kezdeni olyan nüanszokra is figyelni, mint például a halk lecsengések és visszhangok, a különféle gyártmányú hegedűk hangzásának apró különbségei, a felvételi helyszínek akusztikái, vagy akár egy cintányér megütésének finom árnyalatai, amelyek egy átlagos erősítőnél igazából fel sem tűnnek. A készülék egy másik lenyűgöző tulajdonsága a mikro és a makro jellemzők egyformán alapos és hiteles megjelenítése. Egyszerre megmutatja az egyes hangszerek illetve énekesek hangjának legfinomabb rezdüléseit és közben a nagyzenekar monumentalitását, a hangversenyterem nagyságát vagy a közönség kiterjedését, ami megint csak óriási élmény. A megszólalása nemes egyszerűséggel úgy szép, hogy közben igaz és magától értetődő is; valahogyan megoldja, hogy egyiket se kelljen feláldoznia a másikért, és a mérnöki szemmel is tökéletes produkcióban érzelmek, sőt, akár még holisztikus elemek is legyenek. Másik fontos kiemelkedő területe a basszus, ami az erősítő számszerű teljesítményét jócskán meghaladó mértékben erőteljes, testes és dinamikus, viszont mindvégig precíz kontrol alatt tartott. A rock zenék kőkemény basszusától kezdve, a szinti zenék mélyszekvenciáin keresztül, egy timpani erőteljes megütéséig vagy a templomi harangok iszonyatos dinamikájú csengés-bongásáig mindennel jól elboldogul és a hangsugárzó kvalitásainak függvényében igazán hatásosan adja vissza őket. Teljesítményének és erejének köszönhetően a problémásabb hangsugárzók kezelése sem okoz gondot számára, így az alacsonyabb érzékenységű típusokkal sem lehetnek problémák. Analóg fokozata és a fejhallgató erősítője mesze meghaladja a beépített egységek szintjét; kettejük közül talán az utóbbinál éreztem inkább, hogy egy nagyon komoly füleshez érdemes lenne különálló típust vásárolni, de tényleg csak akkor, ha nagyon sokat akar áldozni rá a delikvens.
Ajánlás
A belépő Luxman integrált erősítőhöz hasonlón a vele egyértelműen azonos hangzásvilágot képviselő csúcsmodell szintén levegős, nyílt, dinamikus, transzparens, erőteljes, semleges és eszköztelen karakterű, azonban kis társát mindenben messze felülmúlva a zenei élvezet sokkal magasabb szintjét nyújtja kivételes tonális gazdagsággal, a hangok végtelenül könnyed áramlásával és megejtő hitelességgel.
Műszaki adatok:
Forrás:[www.hifipiac.hu]
