Luxman D-380 bemutató Soundstage Ultra

Luxman D-380 bemutató Soundstage Ultra

Az Oregon állambeli Eugene városában élek, ahol van egy régi elektronikai bolt az óvárosban, nem messze a buszpályaudvartól, és a könyvtártól. Olyan üzletre gondoljon, ahová a régi Advent és Infinity hangfalakért, lemezjátszó hangszedőért, használt CD és DVD lejátszókért, de még egy egyszerű lámpa zsinórért is betérhetett. Minden kapható volt itt egy olcsó, de jó hangú rendszer összeállításához. A bolt neve Thompson Electronics volt, és rendszeresen látogattam. Ide a St. Vincent de Paul utca sarkára jártam régi és új lemezekért, meg hangszedők rögzítéséhez szükséges csavarokért. Thompsonnál két hosszú fal mentén álló polcokon sorakoztak a használt készülékek. Az északi végén elektronikák és lemezjátszók, a déli végén pedig hangfalak. A bolt távoli végében üveg pult állt, amely mögött titokzatos szoba rejtőzött. Valószínűleg itt végezték a javításokat. A mindig kedves kiszolgáló magas karcsú és szőke srác állandóan fehér ingbe, és vékony szárú gabardine nadrágba volt öltözve. Ha például egy apró anyára volt szükségem a hangszedő felszereléséhez, addig turkált a műanyag dobozaiban, amíg nem talált egyet. Mikor megkérdeztem, hogy mivel tartozom, csak annyit válaszolt, hogy – Majd legközelebb! Évekkel ezelőtt, mikor egy alkalommal betértem Thompsonhoz RCA kábelt vásárolni, és hangfalat javíttatni, valami különleges ragadta meg a figyelmemet az északi fal közepén. Egy vintage megjelenésű sztereó integrált erősítő volt az. Világos barna fa doboza, halvány pezsgő színű előlapja, és több eltérő méretű forgató gombja volt. Közelebb léptem, hogy jobban szemügyre vehessem. Sztereó/monó kapcsolót, balansz szabályzót, mély és magas hangszín szabályzót, és egy ötállású bemenet választót láttam. Az előlap alján szinte a teljes szélességben finoman szitázott „lux amplifier” márkanév állt. Ez volt a legendás SQ-38D elektroncsöves erősítő, amellyel a Luxman megvetette a lábát a magas minőségű Hi-Fi osztályban. A ravasz eladó azt mondta nekem, hogy az erősítő Thompson úr személyes tulajdona, nem hiszi, hogy valaha is eladná, mert annyira klasszikus darab.

Akkor ellenálltam a vágynak, hogy megvásároljam az SQ-38D-t, de mindig bánom, hogy akkor nem tettem meg. Aztán a sors második esélyt adott. A Luxman nem régen adta ki a D-380 CD lejátszót (5495 USD), amely ugyanolyan klasszikus megjelenéssel bír. Mintha egy család lennének a klasszikus fa burkolattal. Egyfajta emlékeztető a tradíciókra. Van benne félvezetős és elektroncsöves kimeneti fokozat is, amelyet a felhasználó választhat ki, és persze egy 32-bites DAC.

Háttér információk

Váltottam néhány e-mailt a gyártóval, és a Luxman a következőket írta. A D-380 CD lejátszót az új LX-380 integrált erősítőjük mellé tervezték. Mindkét készülék hasonló fa dobozos megjelenésével állít emléket a Luxman 38-as sorozatának. Ennek tagja volt egyébként az 1960-as években az SQ-38D is, amelyet 1964-ben dobtak piacra. A D-380 is a régmúlt hangzás világát eleveníti fel azzal, hogy a sokkal modernebb CD hangzást egy elektroncsöves kimeneti fokozaton keresztül is ki tudja adni, ha a tulajdonos azt választja. Az elektroncsöves/félvezetős átkapcsolás akár lejátszás közben is lehetséges. Míg a félvezetős kimeneti fokozat direkt módon csatlakozik a DAC chiphez, az ECC82 kettős trióda audio fejlesztésű csatoló kondenzátorokon, és ami még fontosabb kimeneti csatoló trafón keresztül adja a hangjeleket a kimenetre. Sok figyelmet fordítottak a DAC készlet kiválasztására. Rengeteg hallgatási teszt után a Luxman a Texas Instruments 32 bites PCM5102A mellett döntött, amely 192 kHz-ig mindent támogat, emellett nagy felbontású buffer erősítőt is tartalmaz. A beépített digitális szűrés módok menet közben átkapcsolhatók. A Filter 1 beállítás normál impulzus átvitelre optimalizált beállítás, míg a Filter 2 nem alkalmaz olyan szűk szűrést az impulzus átvitelben. A laikusok számára ez csak annyit jelent, hogy mindkét beállításban más a hang.

A D-380 beépített áramkört használ a jitter torzítás csökkentésére. A jitter torzítás jól hallható torzítás típus, amely az analóg konverzió során keletkezik, és a pontatlan időzítésre vezethető vissza. Egyedi tervezésű, kis méretű, audio átvitelre optimalizált kapacitásokat alkalmaztak, amelyek részlet gazdag bemutatás módot tesznek lehetővé. A belső kábelezés oxigénmentes vörösréz, amelyet erenként árnyékoltak, és korbácsba rendeztek. Ez szintén a finom részletek megjelenítését segíti.

Csomagolás, és általános jellemzők:

A Luxman D-380 dupla kartonba csomagolva érkezik. Belül polisztirol hab blokkok óvják a készüléket. Hálózati kábelt, távvezérlőt, és leírást mellékelnek hozzá, amely könnyen érthető módon magyarázza el a használatot ábrákkal és példákkal. Miután kiemeltem a készüléket a dobozból, majd levettem róla a védő szövet és papír csomagolásokat, előtűnt a gyönyörű barna doboza, és a letisztult ezüst színű előlapja. A Box Furniture állványom második rekeszébe csúsztattam be, közvetlenül a Viva Solista erősítőm alá. A D-380 méretei 17,3×6,6×11,25 inch ami teljesen szabványos, a súlya pedig 23,8 font. A fém lábak alsó részére ragasztott anyag könnyedén csúszott a fa polcon, nem karcolta össze azt. Ránézve, a megjelenése luxust, alaposságot, és eleganciát sugall. Az előlap elrendezése funkcionális és vonzó. A felső negyedében egy vízszintes díszítő mélyedés fut végig. Balra fent található a be/kikapcsolás gomb, jobbra lent pedig a gyártó logo. A bekapcsolás vezérlő villog amíg el nem éri az üzemkész állapotot. A kijelző narancs színben világít, és gombnyomásra ki lehet nagyítani a műsor számot, és az idő kijelzést, így messziről is kényelmesen leolvasható. Az ECC82 elektroncső közép tájon az oldalára fektetve látható. Kellemes borostyán fényben tündöklik. A fa keret szép kidolgozással, hibátlan illesztéssel fut a hátlapig. A megjelenés igen letisztult.

A hátlap relatív üres. A bal oldalon fent vannak az RCA analóg kimenetek, alattuk pedig a koaxiális RCA és Toslink optikai digitális kimenetek. XLR szimmetrikus analóg kimenete nincs. Kör alakú műanyag kupakok védik a csatlakozókat szállításkor, illetve ezek meg tudják akadályozni a por bejutását is, ha nem használja az adott kimenetet. A jobb oldalon alul található a hálózati bemenet aljzat. Ebbe én a Zu Cable Mission hálózati kábelemet dugtam, és nem használtam a mellé csomagolt gyárit. A D-380 nehéz távvezérlője alumínium, ami ezüst színű. A nyomógombokkal mindent távvezérelhet a be/kikapcsolás, és a kimenet félvezetős/vákuum csöves átkapcsoláson kívül. Csak a távvezérlővel lehet szűrés módot választani, kijelzést nagyítani, illetve ismétlés és random módot választani.

Az RCA analóg kimeneteit Zu Mission összekötőkkel csatlakoztattam a VAC Standard előerősítőmhöz. Néhány percet azzal töltöttem, hogy az előlap és a távvezérlő funkciókat próbálgattam. Mikor szűrés módot, vagy lejátszás módot, esetleg kimeneti módot változtattam, halk belső kattanások jelezték az átkapcsolásokat. Ha műsorszámot választottam, ahhoz kb. 3 másodpercre volt szüksége. Először ezt hibás működésnek véltem, de aztán kiderült, hogy nem az, és hozzá szoktam.

Meghallgatás:

A Luxman legalább 50 órányi bejáratást javasolt a lejátszóhoz. A félvezetős kimenet viszont már az első pillanattól jól szólt. Az elektroncsöves fokozatnak tényleg szüksége volt mind az 50 órára, csak ezután jött meg igazán a hangja. Minden szűrő és kimenet átkapcsolás verziót kipróbáltam, és végül a Filter 2, és vákuum csöves kombináció mellett maradtam a teszt teljes időtartama alatt, mert természetesebbnek éreztem a hangzást, több mélytartalommal. A Filter 1 beállításban több a részlet, és tisztább a magas átvitel. Zenefüggő, hogy melyik mutat jobbat. Elektroncsöves kimenet módban kevesebb különbség hallatszik a szűrés módok között, mindkettő gazdag, és telt.

Az első felvétel Paquito D’Rivera Song for Natura (CD Paquito SSC4554), amely egy szomorú ballada. D’Rivera klarinét játéka gazdag, telve van a fa hangjával, és tökéletesen mutatja be a hangszer teljes tartományát. Ez néha szomorkásan édes, néha pedig szinte fájón harapós. Különleges élvezetet jelentett Fabio Torres zongora kísérete. Paolo Paulelli nagybőgője feszes, és erőteljes, hatással van az egész muzsika érzelmi mondanivalójára. Finom részletei és textúrája tisztán definiálható. Torres szólója lendületes, és nagyon artikulált. A zongora hangjai, különösen a bal kezének pianissimo játéka tetszett. Mikor az együttes bele lendült, a játékuk szomorú balladából lendületes waltzerre váltott. Úgy hallottam, hogy a Luxman precízen kezelte az időzítést, a tonális sokszínűséget, stabilan ábrázolta a színpadot, és széles dinamika tartománnyal mutatta be a zenét. A tonalitása kivételesen precíz és természetes.

Hilary Hahn szólista közreműködésével J. S. Bach Violin Concerto No. 2 BWV1042 a Jeffrey Kahane vezényelte a Los Angeles Chamber Orchestra (CD, Deutsche Grammophon B 0000986-02) már egy komolyabb kihívás volt a Luxman számára, hogy miként képes kezelni a komplex digitális anyagokat. Az Allegro-ban kicsit puhábbnak ítéltem meg a hegedű szólót, de ennek ellenére bemutatta a művész kiváló húrkezelés technikáját. Jól meg lehetett különböztetni a szóló hegedű húrokat a kísérő vonósoktól, igaz a közép és a magas tartomány kicsit édesebb lett. Úgy éreztem továbbá, hogy Hahn időnként agresszív húrkezelése kicsit néha elvékonyodott, és szelídült. A dinamikus kontrasztok csodálatosak mikor a nagyzenekar elhalkult egy csendesebb szólóhoz, amit a csemballó kísért.

Annie Lennox Diva (CD, Artista 07822-18704-2) lemezéről a Why című számában a dobok kövéren impulzus szerűen dübörögtek amit az alsó testemben és a csontjaimban is éreztem. A tamburin ringatott a bongo dobok pedig megadták az éleket a szintetizátor hangjához. A pergődob seprűzést kicsit vékonynak ítéltem az ír hárfa hangja alatt. Lennox hangja száraz, de még éppen elég az érzelmek erőteljes tolmácsolásához, amelyet a stúdióban elektronikus visszhanggal próbáltak hangsúlyosabbá tenni. Ez számomra egyfajta szimfonikus rock amelyet Lennox hangja, az instrumentális elemek, valamint az elektronikus echo tesz teljessé. A hip-hop dalszövegek stílus jegyeit is mutatja, és a műsorszám végén elsuttogott kinyilatkoztatása pedig igazi érzelmi meglepetés. Furcsa lehet ezt hallania, de a dal nagyon sok audiofil stílusjegyet visel magán.

A CD gyűjteményem hallgatása során teljesen bele szerettem a D-380 hangjába. Vivica Genaux iskolázott mezzo-szoprán hangja az Arias for Farinelli művében amelyben René Jacobs vezényli az Academy for Ancient Music Berlin (CD Harmonia Mundi 901778) zenekarát, Genaux hangja különlegesen gazdag és lágy tónusú. A Luxman könnyedén ábrázolta hangjának legapróbb rezdülését, pulzáló vibrato-it, anélkül, hogy az összemosódott volna a nagyzenekarral.

Összehasonlítás:

A zeneszobám általános CD lejátszója egy Ausztriában tervezett, és Kínában gyártott Ayon CD-1. 11 évvel ezelőtt, amikor utoljára kapni lehetett, 4299 Dollár volt az ára, azaz 1196-tal kevesebb, mint a Luxman mostani ára. Megszerettem az Ayon nagy, tömör hangját, amely bár nem teljesen nyugodt, ám szórakoztató. Az Ayon megjelenése is különleges. Fekete lekerekített sarkú szálcsiszolt háza van, amelynek tetején kézi betöltésű lemeztakaró fedél található. Az Ayon DAC chipkészlete 24 bit 192 kHz, ami megegyezik a Luxmanban használt dekóderrel, de az Ayon a Monarchy Audio DAC mellett Sony KSS-213Q transportot használ a Texas helyett. Az Ayon kimenete nem kapcsolható át, csak elektroncsöves kimeneti erősítés alkalmazható egy pár 6H30 és 6922 Electro-Harmonix csövekkel. Az elektroncsöves módban a kimeneti jel/zaj szint hasonló. A Luxman esetében 105 dB, az Ayonnál 108 dB. Mindkettő Solen és Mundorf csatoló kapacitásokat használ a jel útban. Az első jelentős különbség a kimeneti jelszintben van. Az Ayon az RCA kimenetein 5V 30 ohm, az XLR kimenetein pedig 12V 170 ohm. A Luxmannál jóval alacsonyabb, 2,4 V elektroncsöves, és 2,1V 300 ohm félvezetős fokozat választása esetén. Az Ayon kijelzése csak szabályozható fényerősségű, nincs lehetőség a nagyításra, hogy távolról is leolvasható legyen. Ezen kívül az Ayon be/ki kapcsolója a készülékház alján van elhelyezve, mintha titkolni akarnák.

Annie Lenox Why felvétele az Ayonnal hallgatva több élettel volt feltöltve, levegősebb volt a tér nagyobb hangszer távolságokkal. A színpad ábrázolás gazdag, lüktetett Lennox énekének energiája. Igaz az énekhang kicsit nazálisabb volt az Ayonon, de jobban kijöttek a hip-hop rímek, és a dal végi suttogás. Összességében kicsit jobb munkát végzett a Luxmannál.

A kontraszt megmaradt Hilary Hahn felvételének hallgatása közben is. Míg a Luxmannal hallgatva a hang finom és kidolgozott, tele részletekkel, a bekezdések, és a crescendo-k határozottabban érezhetők az Ayonon. Hahn hegedűjének játéka jobban kimagaslott a zenekari háttérből. A Luxman ábrázolás módja nem ennyire látványos annak ellenére, hogy tele van apró részletekkel, inkább édeskésnek finomnak, és természetesnek nevezném. Úgy tudnám érzékeltetni a különbséget, hogy az Ayon CD-1 inkább egy parti arc, míg a Luxman az egyéni zenehallgatás támogatója. Az Ayon hangja nem ennyire kidolgozott, kicsit érezhető benne az elektronika íze.

Hasonló érzéseim voltak Paquito D1Riviera Song for Natura felvételének hallhatása közben. D’Riviera klarinét játéka igen meggyőző, még a lírikus részletek is teljesen egyértelműek. A hangszer előrébb van tolva a színpadon, míg a zenekar hátrébb, és körülötte helyezkedik el. Ennek hatására viszont a hang a közép tartományban időnként túl hangsúlyossá vált, és a nagy dinamika áttekinthetetlenné tette a képet, túl direkt. A Luxman hangja viszont a teljes tartományban kiegyensúlyozott maradt, árnyaltabb, fáradság nélkül lehet hosszan hallgatni.

A különbségek leginkább a női énekhangon mutatkoztak meg. Vivica Genaux Aria Farinelli számában az Ayon például határozott elektronikus hangszínt adott, mezzo-szopránja vékonynak, néha erőltetettnek hangzott, krétás érzéssel. Ezzel szemben a Luxmannal hallgatva kiváló volt. Itt egyértelmű volt a japán lejátszó kidolgozottabb hangjának előnye. Példával érzékeltetve a különbség olyan volt, mintha egy Tri-Planar hangkar vaskos, nagyon dinamikus hangját kéne egy Graham Engineering finoman texturált, részlet gazdag bemutatóval összehasonlítani.

Összefoglalás:

A Luxman sokat tett a D-380 sikere érdekében. Egyszerűen lehet használni, a hangja jó, a kinézete még jobb. A lejátszó igazi gyöngyszeme lehet bármely zenerajongó rendszerének, aki a lehető legtöbbet kíván kihozni a CD lemez hallgatásból. Mindenhol jól mutat, legyen az alsó, vagy felső polc a HiFi állványon.

A legfontosabb erénye, hogy kifinomult, kiegyensúlyozott hangja sokféle zenei műfajhoz alkalmazható, emellett van néhány praktikus kényelmi funkciója. Az ára bár magas, ezzel egyenértékű a kimagasló szintű bemutatója.

Szeretném megtartani a D-380-at, mert megjelenése és funkcionalitása mellett a hangja egyértelműen jobb annál, mint amit most hallgatok. A Luxman D-380 egyike a legkifinomultabb hangú dedikált CD lejátszóknak amit valaha a rendszeremben meghallgattam.

Műszaki adatok:

• Luxman D-380 Csöves CD Lejátszó

Írta: Garrett Hongo

2019 október 01

Forrás:[www.soundstageultra.com]