Linn Majik LP12 bemutató Stereonet

Sok víz lefolyt a híd alatt azóta, hogy a Linn Products Ltd bemutatta a hetvenes években a Sondek LP12 első generációját. Az eltelt évtizedek alatt a zenehallgatók nagy táborának ez volt a végső álma, mint lemezjátszó. Annak ellenére, hogy rengeteg rivális jelent meg azóta a piacon, még mindig a rajongók kedvence.

Bár a vinyl népszerűsége kicsit alább hagyott, még mindig virul az LP12, nagyon sok Hi-Fi fórumon foglalkoznak vele. Ha szétnéz a használt cikk piacon, a Sondek LP12 minden verziója magasan tartja az árát. És igen, sokfélét beszélnek róla, de a piac mindig sokat beszél. A Linn lemezjátszókat továbbra is szereti mindenki, mert ugyanolyan könnyű a varázsa alá kerülni, mint tovább fejleszteni.

Itt jön be a képbe a Linn Majik LP12. Véleményem szerint kétféle vásárló tábort tud kiszolgálni. Az egyik a Linn Sondek világának újonca, aki plug-and-play megoldásra vágyik, hogy megtapasztalhassa amiről a blogok szólnak. A másik pedig az, akinek Sondek lemezjátszója a kilencvenes évek eleje óta nem esett át frissítésen. Persze a frissítéseket be is lehetne építeni, ám egyszerűbb, sőt esetleg olcsóbb is egy új lemezjátszó megvásárlása.

A Majik csomag:

Ez az a pont, ahol a nagy egészhez kapcsolódik az ötlet. A Linn napjainkban testre szabott csomagokban árulja a lemezjátszóit. A Majik LP12 a kezdő csomag. Jár hozzá Karusel csapágy, Krane hangkar, és Adikt mozgó mágneses hangszedő, mindez kevéssel 5000 dollár alatt. Ha alkotórészenként külön szeretné megvásárolni, úgy az ár magasabb. Aki pedig egyedi színt szeretne, annak további néhány dollárt kell áldoznia.

A Majik LP12 erőssége a mélyén rejtőzik, és olyan finomságot tartalmaz, ami akár a régi Sondek tulajdonosok figyelmét is felkeltheti. Ez a Karusel csapágy. 2020-ban jelent meg, és attól kezdve minden LP12 alapfelszereltségévé vált. A Cirkus csapágy továbbfejlesztése, amit 1993 óta használtak. Megújult a belső tányér, és a csapágyház.

Aztán ott az alumínium segéd alváz mint újdonság, ami kevésbé érzékeny a rezonanciákra, mint a korábbi acél darab, amit oly sok évig használtak. Bár ez is jelentős újítás, mégis eltörpül a fő csapágy mellett, amit az egyik felén tart, és a másik feléhez pedig a kartámasz lap van rögzítve.

A Majik LP12 tápegysége szintén benne van a csomagban. Ha külön szeretné megvásárolni, az 600 fontba kerülne. Tipikus belépő szintű egység, amely bár jó zajszűrést biztosít, rendszerét tekintve véleményem szerint nem éri el a régebbi frekvencia generátoros Valhalla műszaki színvonalát. Fejlesztési lehetőség természetesen itt is van, mert 1890 fontért választható az új Lingo.

A Majik csomag véleményem szerint nagyszerű ár érték arányt képvisel főleg akkor, ha megnézzük a másik két, drágább ajánlatot. A Linn Akurate LP12 felszereltség tízezer dollárt meghaladó áron már más segéd alvázzal, hangkarral, kar tartó lappal, és MC hangszedővel érkezik. Ennek a tápegysége már különálló. Aztán ott van a Linn Klimax LP12 csomag, amely huszonnyolcezer dollárt meghaladó áron már mindenből a legjobbat tartalmazza. Krystal MC hangszedő, Ekos SE hangkar és érdekes módon egy digitális előerősítő, ami az alváz aljába van beépítve.

Az olyan régi vágású LP12 tulajdonosok számára mint amilyen például én is vagyok, a gyártó frissítési rangsora kissé érthetetlen. Emlékszem, amikor még csak egy LP12 létezett, a fejlesztéseket tápegységgel, hangkarral, vagy hangszedővel lehetett elvégezni, nagyjából ebben a sorrendben. A manapság látható kínálat hajlamos arra, hogy a vásárlót azonnal valamelyik szint kiválasztására késztesse. Ez persze nem jelenti azt, hogy a Majik LP12 nem fejleszthető tovább, de azt sugallja, hogy azonnal beülhet akár egy sportautóba egy teljesen friss jogsival, kihagyva a kezdő lépéseket.

A fejlesztésekről szóló kínálat áttekintése egy dolgot világossá tesz. A Majik LP12 csomag az egyik legkedvezőbb módja annak, hogy a friss Sondek egységre váltson. Benne van az új csapágy, az alumínium alváz, és egy csomó nyalánkság. Nem véletlen, hogy sok vásárlót vonz. Az új specifikációjú LP12 mindig jobban szól, és később még mindig ott lesz az előrelépés lehetősége tápegység, hangkar, vagy hangszedő cserével. Az új egység kiválasztásakor ezt gyorsan el lehet dönteni.

A rendszer:

Az LP12 mindig is függesztett alvázzal épülő szíj meghajtású lemezjátszó volt. Mint egy Thorens TD150 a hatvan évvel ezelőtti formájában. Valójában a Linn soha nem állította azt, hogy ők találták fel ezt az akkoriban forradalminak nevezhető rendszert. Ők mindig is azt hangsúlyozták, hogy az egypontos csapágyazás a Sondek kulcs technológiája, amelyet rendkívül pontos specifikációkkal és szűk tűréshatárral gyártottak. A hetvenes évek elején bizony nem sok lemezjátszó mondhatta el ezt magáról.

A hajtás rendszer lapos szíjat alkalmaz, amely egy 24 pólusú váltóáramú szinkron motor speciálisan megmunkált tengelyéhez kapcsolódik. A szíj a Sondek tányérját egy alsó peremen futva, alig látható módon hajtja. Egy idő után szinte minden gyártó átállt a Michell típusú rendszerre, amelyben a szíj a tányér külső peremén fut körbe, de a Linn megmaradt a régi jól bevált megoldásnál.

A Linn nem tesz közzé műszaki specifikációkat, de tudom, hogy a Majik csomag rendkívül jó mérési eredményeket produkált más magazinok mérőpadján. Különösen a fordulatszám ingadozás és a motor dübörgés mértéke kiváló érték. A csomag tehát technikai értelemben kimagasló, és az, hogy ezt a Linn nem publikálja, véleményem szerint stratégiai döntés, mert semmi szégyellni valója nincs, sőt ezzel akár büszkélkedni is lehetne. Jogos dolog lehet azt állítani, hogy lehetetlen méréssel megjósolni azt, hogy milyen jól fog szólni egy lemezjátszó, csak az tippelhető az adatok alapján, hogy mennyire fog rosszul szólni.

A Linn első belépő szintű hangkarja egy japán eredetű S-forma volt Basik LV V néven a nyolcvanas években. 46 fontot fizettem érte 1981-ban, és a Linn Basik MM hangszedővel együtt érkezett. Ez a hangszedő egy módosított Audio Technica AT-93 volt. A napjainkban elérhető Krane kar egyenes formájú rozsdamentes acél cső, amit a Clearaudio gyárt nekik. Polírozott wolfram és zafír függőleges, és kettős kerámia vízszintes csapágyazás van beleépítve. Ez a kar fényévekkel jobb, mint a régi LV V, vagy az LV X karok, amiket a nyolcvanas években adtak a belépő kategóriában. Igényes kivitelezésű, szép kar. És persze ne felejtsük ki a felsorolásból a különleges mágneses anti-skating mechanizmust sem.

A kar végén az Adikt mozgó mágneses hangszedő található, amit az Armour Home Electronics gyárt a Linn specifikációk szerint. A műanyag házas egységben a Gyger II tű cserélhető. Jól használható rendszer, a tűcsere lehetősége pedig ebben az árkategóriában gyakorlatilag kötelező. A kimeneti jelszint elég magas, minden általam kipróbált phono előerősítő boldogan kezelte.

Természetesen minden nem lehet tökéletes. Furcsának találtam például azt, hogy a porvédő nem tud lecsukódni, ha a karlift felfelé áll. Ebben még lenne is némi logika, de az, hogy a 45-ös fordulatszám lejátszásakor a motor tengelyére kell adapter gyűrűt felhelyezni, mint a nyolcvanas években a régi Lingo LP12-nél? Ejnye Linn! Már 2021-et írunk!

A meghallgatás:

Anélkül, hogy túlságosan előre szaladnék, a Linn Majik LP12 úgy szól, mint egy Sondek. A cinikusok gyakran mondogatják, hogy a legújabb egységek elveszítették a korábbi verziók varázslatos romantikáját, de ez nem igaz. Én feltűnően zeneinek találom. Ugyan nem ez a legrészletesebb hang, és a leginkább feltáró jellegű bemutató, de minden esetben járni kezdett a lában a ritmusra, mindegy milyen típusú zenét tettem fel. Pontosan ezért vettem meg az első LP12-met még a nyolcvanas években, és állítom, hogy ez az élmény semmit nem változott. Ugyanúgy érzékelek egyfajta finom melegséget a felső mély és közép tartományban, és selymességet a magasakon például a Technics SL-1200G-hez képest, de ez egyáltalán nem rossz.

Vannak műfajok, amiket kifejezetten jó hallgatni rajta. A jazz, a MOR, az AOR stílusok nagyon jól állnak neki. Ez kifejezetten jó, ha egy üveg bor mellett lazítunk. Számomra ez a lemezek újra felfedezését jelentette. Lefújta a port a gyűjteményem régi darabjairól. A Bread, és a The Eeagles a hetvenes évek bandái voltak, kicsit régiesnek hatnak napjainkban, de az LP12-vel ugyanolyan remek hallgatni őket, mint régen, vagy mint mindig.

Szóval veszített bármit is a Majik LP12 a Sondek régi varázsából? Én ezt nem mondanám! A lemezjátszó ugyan nem olyan szuper precíz, mint a rivális, kissé technokrata Technics, hanem inkább sármos, zenei stílustól függetlenül. Az analitikus jellegű felvételek, amelyek sok lemezjátszónak gondot okoznak, ezzel nem fárasztó hallgatni. Például Badman’s Song a Tears For Fears-től, The Trees a Rush-tól, Little Fluffy Clouds a The Orb-tól és a Dissidents Thomas Dolby-tól nagyszerű élmény.

A jól ismert felvételeken abszolút értelemben érzékelek némi részletvesztést, hozzáadott általános melegséget, és a színpad kicsivel kisebb, de ezzel együtt mindig nagyon szórakoztató. Mi a csomag leggyengébb láncszeme? Negyven évnyi múltra visszatekintve az összes LP12 kiváló motorral volt építve. Tömör, stabil és erőteljes hangzás előállítására volt képes. A Krane hangkart, és a végén a képességeket lehet fokozni, ott talán van csekély dinamika veszteség. Például a Roxy Music Avalon kevésbé ütős nagyobb hangerő beállításban, de mindkettő megszolgálja az árát, és összehangolt rendszert alkotnak.

Amikor a tartozék Adikt hangszedő helyére beszereltem egy Audio Technica AT-33 PTG/II mozgó tekercsest, a hangban több apró részlet jelent meg, és a színpad kiszélesedett. Különösen az elektronikus zenén tűnt olyannak, mintha felkapcsolták volna a villanyt. A Kraftwerk The Robots című száma elbűvölt a drágább hangszedővel. A hang magával ragadott, és szinte hipnotizált. Ebből jogosan következtetek arra, hogy az eredeti csomagban a hangszedő a leggyengébb láncszem. Tökéletesen illik a belépő kategóriához, ám nekem ez lenne az első frissítésem, mielőtt elgondolkodnék a Lingo tápegység megrendelésén.

 Ítélet:

Összességében a Linn Majik LP12 igazán jó választás az árkategóriájában. Nincs ellenvetés vagy kifogás, a féltve őrzött lemezei nagyszerűen fognak szólni. Biztos vagyok abban, hogy a tervező mérnökök is ezt a célt tűzték ki, amikor megálmodták. De egyetlen lemezjátszó sem nevezhető befejezettnek, két tényezőt mindenképpen figyelembe kell vennie.

Az első a riválisok kínálata. A Technics SL-1200G és az Origin Live Calypso Multilayer/Silver is ennyiért kapható. Mindegyik jól szól a maga módján, de eltérők az erősségeik. Az előbbi élesebb, feszesebb, hangszínben vékonyabb, és feltáróbb, mint a Majik LP12, míg a másik terjengősebb, tonalitásában más, de bonyolultabb a használata. Azt mondanám, hogy a Linn valahol a kettő között foglal helyet, lazább, elbűvölő hangzást produkál, ami selymesebb, kifinomultabb, és hosszú távon szórakoztatóbb.

A másik pedig a frissítés kérdése. A Linn modern, többszintű ajánlata kétféle megoldást kínál. Azt a kérdést kell csak eldöntenie, hogy egy lépésben, vagy szakaszosan akarja a fejlesztéseket végezni. Itt álljunk meg egy pillanatra. Személy szerint én azt mondom, hogy a belépő szintű Majik LP12 messze a legjobb ár-érték arányú csomag, és azt tanácsolom, hogy addig ne vágjon bele az Akurate, vagy Klimax szintű lehetőségekbe, amíg készen nem áll a frissítésre. A következő szintre lépve észre fogja venni a kisebb csomag hiányosságait, ez garantált, és mindig is így volt. Autós példával élve a régebbi Porsche Boxster tulajdonosok csalódni fognak a legújabb 911-es tesztvezetése során.

Szóval, ha mindent figyelembe veszünk, a Linn Majik LP12 egy kiváló ár-érték arányú csomag, ami megfizethető áron kínál csúcskategóriás hangot. Méltó versenytársa a piac legjobbjainak, és kifejezetten élvezetes, zenei stílusú a hangja. Hátránya az, hogy ha fejleszteni szeretné a gyártó által javasolt módon a következő szintre, az meglehetősen komoly kiadást jelentő lejtőn indítja el. Néha a kevesebb több lehet!

Írta Michael Evans

Forrás: Stereonet.com

2021. szeptember 22.

Műszaki adatok: Linn Majik LP12