Hogy hallgat nagy felbontásban zenét?

Biztos, hogy a nagy felbontást lejátszani képes audió lánc megmutatja a formátumban rejlő összes potenciált? Érdekes, és nagyon igaz cikk jelent meg a What Hi-Fi oldalán Becky Roberts „tollából” a napokban. A teljesség igénye és az ott felsorolt márkanevek nélkül rövidített kivonatot közlünk belőle, mert mélyen szántó igazságokat tartalmaz, amin érdemes mindenkinek elgondolkodnia. Ha nem csak mi szajkózzuk a Szalonban, talán többen elhiszik.

A Hi-Res nagy felbontású fájlok lejátszhatósága egyre könnyebben elérhető. Nem túl rég még sok probléma volt vele, kezdve a pontatlan meghatározástól a lassú kapcsolatokon át a drága hozzáférhetőségig. Napjainkban viszont már széles körben elfogadott a definíció, miszerint „Jobb, mint a CD minősége”. A CD minőség, mint fogalom egyébként a köztudatban a veszteségmentes meghatározáshoz kötődik. A Hi-Res fájlok legtöbbje 24 bites formátumban érhető el, és a világ gyártói elkezdték használni, sőt minősítő szervezet jött létre, amely engedélyezi a logo használatát a követelményeket teljesítő készülékek esetében. De ne szaladjunk ennyire előre, maradjunk meg egyenlőre a fájlok hozzáférhetőségénél. Többféle streaming szolgáltató kínálja változó felbontással, eltérő havi díj ellenében dalok millióit. Sőt van olyan szolgáltató, amelynél alap a nagy felbontás, és nem külön fizetős lehetőség. Aztán ott vannak a fizetős letöltést biztosító oldalak. (és igen, vannak olyan oldalak is, amelyektől a törvénytisztelő állampolgár iszonyodva fordul el, de akadnak rajtuk nagy felbontású fájlok – fordító megjegyzése – csak a teljesség kedvéért)

A régebbi magas kategóriás berendezésekbe a jövőbe mutatás céljából építették be a nagy felbontásra képes DAC egységeket már akkor, amikor a köztudatban még nem volt ennyire elterjedve a fogalom. Napjainkban viszont egyre több alap készülék támogatja a nagy felbontású fájlok lejátszását. Gondoljon bele, hogy már a telefonja is képes rá!

Lyuk tátong a hardver kompatibilitáson. Manapság sokan hallgatnak Bluetooth fejhallgatón keresztül zenét. Tudnia kell, hogy a vezeték nélküli fülesek nem igazán kompatibilisek a nagy felbontással. Egyszerűen azért, mert a fejhallgatók nagy részének Bluetooth protokollja kizárja a veszteség mentes átvitel lehetőségét, nem beszélve a ténylegesen nagy felbontású hang bemutatásának képességéről. Ha a plafont fel lehetne emelni a valóban veszteség mentes 24 bites vezeték nélküli továbbítás módra, és javítani lehetne a fejhallgatók teljesítményén, a nagy felbontású világ exponenciálisan kitárulhatna.

Még akkor is akadhat probléma, ha a lánc minden eleme képes lenne a nagy felbontásra. Ezekre ügyelni kell, mert számtalan módon juthat el a Hi-Res muzsika a tömegekhez, de a fájlok csomagolás technológiája zavart okozhat. Van szolgáltató, amely a FLAC formátumot használja, van, amelyik a saját ALAC-ját, és van olyan, amelyik az MQA-ra esküszik. Alig van eszköz a piacon, ami mindegyiket támogatja, mese nincs, gyártót kell választania, vagy MQA licensszel rendelkező berendezést kell vásárolnia. Mennyivel egyszerűbb lenne minden, ha a szolgáltatók nem kényszerítenék saját karámjukba a fogyasztókat, és szabad lehetne a választás? Jelen pillanatban ez még csak álom, valamelyiket választania, ezzel együtt fizetnie kell, és valószínűleg lemarad a többiről.

Az, hogy egyre kevesebb berendezés nevezhető meg, ami nem lehet nagy felbontású, jól mutatja, hogy az audió ipar támogatni kezdte a nagy felbontást. De álljunk meg egy pillanatra, mert van egy kis probléma! A rengeteg nagy felbontást támogató hardver egyszerűen nem elég jó ahhoz, hogy valóban ki lehessen vele használni a formátumban rejlő lehetőségeket, hiába viseli a jelvényt, vagy rendelkezik a tanúsítvánnyal.

Ugyanezt a bökkenőt tapasztalhatja napjainkban a Dolby Atmos esetében. A gyártó megfizeti a licensz díjat, a termékre felkerülhet a logo, de a berendezés erősen felhígítva mutatja a technológia által kínált lehetőségeket. Elegendő csak a szerény méretű 5 centis hangszórókkal épített vezeték nélküli egységekre gondolnia. Tényleg ez a legjobb reklám?

Több magazin és teszt oldal dolgozik a fogyasztókért, akik folyamatosan a legjobb hangminőséget keresik egy adott árkategóriában. Ezek nagy segítséget jelentenek a választáshoz, de tartsa szem előtt azt, hogy megfelelő készüléket kell választania ahhoz, hogy tényleg élvezhesse is a minőséget. Ismerős kifejezés lehet az, hogy meghallhatja a különbséget. Egy 15 ezer forintos, a tesztekben legjobbra értékelt vezetékes fejhallgatón, vagy belépő kategóriás szerény képességű, ám” Best Buy” hangfalon hallgatni nagy felbontású zenei anyagot olyan, mintha 4K BluRay filmet nézne 32 inches TV készüléken. Ennél rosszabb már csak az lehet, ha a méregdrága bort bolognai szószba keverve kóstolná meg. Megállja még az a hasonlat is a helyét, hogy az olcsó streamerek bizony nem képesek megverni felbontásban a CD minőséget.

A fent felsorolt szélsőségek csak a mondanivaló könnyebb megértését szolgálják. Szó nincs arról, hogy bárkit el szeretnénk tántorítani a nagy felbontásra, vagy veszteség mentes átvitelre kíváncsiak közül, mindössze arra szeretnénk biztatni mindenkit, hogy olyan készülékbe fektessen pénzt, amely megéri az átállást.

Ha már a megfelelő berendezések szóba kerültek, szerencsére ezek egyre elfogadhatóbb árakon hozzáférhetők. Természetesen árkategóriától függően ezek többet vagy kevesebbet tudnak megmutatni a nagy felbontás minőségéből, ez ne is legyen kérdéses. Csábító lehet a lehetőség a berendezéseken való spórolásra, de gondoljon George Michael szavaira: „Ha már csinálsz valamit, azt csináld jól (If you’re gonna do it, do it right)”.

Köszönet a whathifi.com oldalnak!