Görbe magyarázat hangfal választáshoz

Görbe magyarázat hangfal választáshoz

A zenerajongók pénztárcájához a fülükön keresztül vezet az út. Ez azonban rögös, tudják a gyártók is ezért igyekeznek egyengetni. Elsősorban az átviteli utat. Vagy mégsem? Mi mástól lenne egyedi a hangzás?

És mi a helyzet akkor, ha a hangfal vásárlás még csak a tervezgetés stádiumában van? Egyáltalán miről álmodozzon a tanácstalan vásárló? Jó kiindulás lehet a bemutatók olvasgatása, szem előtt tartva, hogy a tesztelő pilóta hallása több árnyalattal finomabb, ráadásul olyan dolgokra figyel, amelyeket egy halandó csak tudat alatt érzékel, emiatt talán fogalmat sem tud róla alkotni.

Tehát mit vesz figyelembe elsőként az új hangfal keresésekor? Például az átviteli görbét. Úgy véli, hogy ez pontos tájékoztatást ad a hangjáról? A hallott hang ennél sokkal összetettebb dolog. Kivesézzük a cikkben, milyen következtetéseket vonhat le az egyes görbékből. Példáinkban egy Bowers és egy Sonus pártatlan mérési eredményeit fogjuk felhasználni, mivel mindkettő jól ismert lehet az olvasók számára, könnyedén összeköthető a hallott hang az ábra magyarázatokkal. Ha pedig nem, kiváló program ajánlat a demóra való bejelentkezés, ami után igazat fog nekünk adni.

Távol áll tőlünk a vélemény formálás, sokkal távolabb, mint egy átviteli görbe ábrázolás a valós hangélménytől. Csak a hitelesség kedvéért említettünk márkaneveket. Nagy hírű, történelmi múltú cégekről beszélünk, amelyek egyedi hangzásukkal zenehallgatók millióit állították már maguk mellé. Ha még az Ő esetünkben sem hihetünk a gyári adatoknak, valami baj van a világgal. Nos, nem a világgal, hanem a mérés módszerével van baj. Az átviteli görbe ugyanis kiváló tájékoztatást ad, de nem abból a „fülpontból”, ahonnan hallgatja majd. Mikor hallgatta hangfalát utoljára szembe vele egy méteres távolságból, tengelyirányban, a fülét hol ide, hol oda téve? Ezzel a módszerrel egy csomó tervezésbeli trükk nincs figyelembe véve a mérés során. Márpedig a gyári hangász a hallgatási pozícióban ülve próbálja elvarázsolni az ötleteivel, ahol minden egyszerre érvényesül. Hogy forgatja, hová teszi, ez mind benne lesz a hangban. Létezik egyáltalán olyan mérés mód, ami ezekről tájékoztatást ad? Legyen erős igen, csak macerás értelmezni. Most két példán keresztül zavarjuk össze azok elméjét, akik hisznek az átviteli görbe varázsában. Lesz meglepetés, ezt megígérjük.

Szóval ott tartottunk, hogy mi sem természetesebb a várható hang megítélésében, mint az átviteli görbe szemre vételezése. Megmutatja az átvitel alját, tetejét, a gyakorlatlan keresgélő azt hiheti, ettől okosabb lesz. Hát nem! Több magyarázat is létezik a dologra, ezek közül talán a leg szemléletesebb a fent ismertetett, de természetesen van más is. Azt el kell ismerni az ilyen típusú mérés módszerek védelmében, hogy így szól bele legkevésbé a környezet az értékekbe. Ellene meg az szól, hogy egy hangfal minden esetben valamilyen „környezetben” van elhelyezve, amit egy profi gyártó igenis figyelembe vesz. Ezek szerint az lenne az ideális, ha a hallgatási pozíció környékéről mérnénk, és a lehető legtöbb hangfal által kibocsátott hangzás jellegzetességet igyekeznénk egy ábrába sűríteni. Nos, akad ilyen, sőt meg is mutatjuk pusztán azért, hogy elgondolkodtassuk milyen összetett dolog is a hangzás!

Csapjunk a lovak közé, elsőként megnézünk két átviteli görbét, és megpróbálunk véleményt kialakítani róla pusztán a látottak alapján. Áldozataink monitor méretű hangfalak lesznek, amelyek esetében a lehető legtöbb trükköt be kell vetni a gyártóknak a jó hang érdekében.

A Sonus átviteli görbéje:

A közép tartomány csekély esést mutat, a magasak pedig kissé hangsúlyosabbak. Elsőre úgy fest, mintha enyhe loudness átvitelt állítottak volna be. Ennek ellenére a Sonus hangzás karaktere teljesen más a valóságban.

Most pedig jöjjön a Bowers átvitele

Szöges ellentét elhaló magasakkal, enyhén kiemelt közepekkel, semleges mély átvitellel. Pedzi már? Aki hallott valaha Bowers hangfalat, az tudja, hogy erről szó sincs.

Hol van a hiba? Miért áll ennyire távol a valós hallott hangzástól az átviteli ábra? Az átvitel méréséhez használt referencia (általában zöldséggyalu kategóriás) erősítőtől kezdve, amely képtelen volt lekezelni a Bowers közismerten nagyot változó impedanciáját, viszont jobban bírta a Sonus egyenletesebb impedancia görbéjét, a túlságosan közeli mérésig, amely a hullámterelők hatását még képtelen figyelembe venni, minden közre játszott. Ne essen kétségbe, íme egy ábra, ami sokkal több mindent megmutat. Nem kusza, hanem feltárja a hangfal legalább egy fontos jellemzőjét, emellett sokkal több köze van a valósághoz.

Nézzük a Sonust

A valóságban nincs loudness, relatív sík az átvitel, a közép tartományon pedig folyamatos a jelenlét. A Sonus tábor ezt imádja. Még egy dolog leolvasható a jobb szélét látva. A magas sugárzója csillapított, viszonylag pontosan kell vele célozni a hallgatási pozíciót, különben kevés lehet. Nem nevezendő semmi módon tolósnak a felső traktus.

És most a Bowers

Itt viszont enyhe loudness jelenik meg a hangban, a közép csekély mértékű átvitel csökkenése miatt. A Bowers tábor pedig ezt imádja. Az ábra jobb oldalát elnézve az is kiderül, hogy szó nincs elhaló magas tartományról, sőt! Gondos beállítással kell elkerülni azt, nehogy túlsó legyen a csilingelés, mert harminc fokos irányszögben még alig fogy a magasa.

Mi ebből a tanúság? Egy szempontot vagy paramétert figyelembe venni nem elegendő a hangfal kiválasztásakor. Az átvitel és a hangzás stílusa mellett ott van még a tér ábrázolás módja, amire aztán semmiféle mérésmód nem létezik. A gyári ajánlások szűrőn keresztül olvasandók, hiszen ott mindegyik hangfal típus ártól függetlenül kimagasló képességeket mutat, főleg az előd modellhez képest. Létezik olyan mérce, amely képes árulkodni egy hangfal valós hangjáról? Természetesen! A hallgatási teszt.

Házi feladat:

Nézegesse meg a most szerzett tudásával felvértezve a lenti ábrát. Egy népszerű KEF közeli monitorról szól. Próbáljon meg összefüggéseket keresni a fent leírtakkal.

Az ábrákért köszönet John Atkinsonnak és a Stereophile Magazinnak.