Elac Vela FS407 Hifinews bemutató

Elac Vela FS407 Hifinews bemutató

A Debut és az Adante szériák sikere ellenére, az Elac most visszatért a hagyományaihoz, és JET magas sugárzóval épített új hangfal sorozatot.

A folyamatos változás legyen az egyetlen állandó dolog, ez az életben maradás törvénye. Ez különösen igaz az Elac márkanévre, ami Németország egyik legrégebbi Hi-Fi gyártója. Elmondható róluk, hogy az utóbbi néhány évben komolyan kitárták a szárnyaikat. A cég 1926 óta folyamatosan dolgozik Kiel kikötő városában. A kezdetekben szonár fejlesztéseket végeztek, ám később a második világháború után lemezjátszó és hangszedő gyártással is foglalkoztak. Wolfgang John 1981-től kezdte felépíteni a márkanevet a ma ismert formájára, őt fia, Oliver követte a vezetői poszton. 2017-ben aztán három jelentős változás következett be az Elac életében. Vezérigazgató váltás történt, megérkezett Andrew Jones tervező mérnök, és Rolf Janke vette kézbe az értékesítést. A széles kínálathoz most csatlakozó új széria fejlesztésének egy részét Amerikában végezték, a német gyártású ikonikus JET magas felhasználásával.

Janke így fogalmazott: Globális márkanévként fontos, hogy a különböző piacokra az ottani igényeket kielégítő termékeket tervezzünk és építsünk. Ebbe beleértendő a hang, a design, és az árképzés is. A 3670 fontba kerülő Vela FS407 formatervét Amerikában, a hangzás fejlesztéseit pedig Németországban végeztük.

 

A JET 5, a hangfal ékköve, a korábbi 400-as sorozatban is használt planár. Könnyű hajtogatott membránja és erős neodymium mágnese az átvitel felső határát 50 kHz-ig tolja ki. Ezt házasították két 150 mm-es alumínium kosaras mélyközéppel.  Két és fél-utas design, amelyben a magas sugárzó törésponti frekvenciája 2,4 kHz, és az alsó wooferé pedig 450 Hz. A mélyközepek alumínium szendvics membránja kristály mintás. A gyártó tájékoztatása szerint ez a forma kis membrán tömeg mellett rendkívül merev felépítést eredményez, emellett a csillapítása is kiváló.A kabinet konvex formáját ötvözet bázisra állították, ebben kapott helyet a lefelé mutató kicsatoló nyílás. Ez a szerelési mód amellett, hogy kiváló stabilitást ad, nagyon mutatós. Az Elac szerint a lekerekített élek, a trapéz forma, és a JET hullámterelője javítja a sztereó képalkotást. A döntött fedőlap fokozza a megjelenés különleges hatását. Fa keretre feszített porvédői mágnesekkel rögzíthetők a front panelhez. A tetszetős megjelenésű hangfal három színben rendelhető. Fekete, fehér, vagy dió szín választható. Az optimális elhelyezése rendkívül egyszerű volt, amit valószínűleg a lefelé mutató kicsatoló nyílásnak lehet köszönni. A hallgató szobámban kb. 30 centire voltak elhelyezve az oldal falaktól. Az optimális sztereó ábrázolás érdekében néhány fokkal érdemes őket befelé forgatni.

Selymes és sima:

A Vela FS407 legfontosabb hangzásbeli jellemzője a lágyság, és a simaság, ami talán nem meglepő. Ez nagyrészt a JET magasnak köszönhető, amely a legjobbak között van, amit valaha alkalmam volt hallgatni. A két woofer integrációja nagyon jól sikerült. A közép tartomány tiszta, de nem steril, a mély feszes és kiterjedt. A végeredmény egy gyönyörű hangfal, amely bár nem hibátlan, a hangja kifejezetten tetszik. Jó példája annak, hogy milyen irányba haladt az Elac az elmúlt években.

Részletes leírás:

Lehetetlen figyelmen kívül hagyni a hangfal kivételes magas sugárzóját, amely minden zenei stíluson egyformán kiváló. Például a London Town Wings (London Town, Parlophone TOCP-65510) című szerzeményének hangzása George Martint, az Abbey Road stúdió munkatársát dicséri. Csodálatos minőségű felvételeket tartalmaz a hegedűről, és más hangszerekről. Az FS407 kiváló munkát végzett, nyílt levegős hanggal ábrázolta. A Hi-Hat cintányérok hangja olyan ropogós és fényes volt, amit még nem hallottam négyezer Font alatti hangfalból. Emellett az elektromos orgona gazdag hangja szinte áradt a szobában. A régi felvétel mesterszalagjának sziszegése egyértelműen hallható volt, de nem olyan mértékben, hogy zavarta volna az összhatást.A magas sugárzó selymes hangja csak egyik része a dolognak, a másik lényeges szempont a mód, ahogy a középtartománnyal össze van integrálva. Egyáltalán nem érzékelhető átmenet, hiába próbálkoztam azzal, hogy kiderítsem, mikor melyik szól. A Wing felvétel erre egyértelmű bizonyíték. Váltottam egy kevésbé jó minőségű felvételre, hátha ott találok benne hibát. Az ELO Thunder and Lightning (Out of Blue, Epic 88697053232) számát indítottam el.

A felvétel erősen tömörített, emellett van benne egy furcsa EQ, amely a középtartományt megtolja. Valószínűleg a kor AM rádió sugárzásán volt hivatott a hangminőség javítására. A Vela egészen fellelkesült velem együtt, mert keménység érzete nélkül hallgattam végig a zenét viszonylag nagy hangerővel. Szintén ki szeretném emelni a hangjával kapcsolatosan a kiváló részlet ábrázolást. Még olyan forrás anyagokkal is, mint az UB40 King (Singing Off, Dep International CDOVD493) felvételén, amely állítólag a producer konyhájában lett rögzítve, is érezhető a zene vibrálása, és lélegzése. A jó bemutatóhoz természetesen kell a többi hangsugárzó is, de a magas sugárzó tranziens átvitele teszi ezt a zenét különlegessé. Kifejezetten élveztem, hogy minden elemet jól hallok a mixben az elektromos orgonától kezdve a szaxofonon át a klarinétig. Ez a hangfal bizony a kategóriájának egyik legjobbja.

Tisztán hallható:

Az ütős hangszerek valósághű módon szólalnak meg. Olyan, mintha a driver membránján keresztül szemlélném az együttest. Még azt is meg tudom ítélni, hogy milyen beavatkozás történt a keverő asztalon. Messze áttekinthetőbb a hangja majd’ minden riválisánál, ami úgy a felépítésének, mint a hangolás módjának dicséretére válik. A kabinet miatt például a Vela mélytartománya szép semleges és kiegyenlített. A fizikai korlátai miatt persze nem veheti fel a versenyt a nagyobb méretű álló hangfalakkal, de akkor is nagyon jó és pontos a mély reprodukció.

A King-ben pazar a basszusgitár, amit a hangfal meglepően jól szólaltatott meg, nem fújta fel, és nem próbált rajta duzzasztani. A játék legnagyobb részét ügyesen megtartotta anélkül, hogy a ritmus lelassult volna. Jól érzékelhető, ahogy a basszusgitár lefelé megy a skálán, és ezt a hangfal egész jól követi. A végeredmény egy dallamos, szerethető hang. Igazán ez a jellemzője a jazz zenéken jön ki. Lou Donaldson One Cylinder (Aligator Bogaloo, Bluenote TOCJ-9103) felvételén a nagybőgőé a főszerep, de az nem megengedhető, hogy teljesen átvegye az uralmat.

Eddig minden nagyon jó, de vannak olyan szelek, amit a Vela FS407 nem tud a vitorlájába fogni. Azzal együtt, hogy egy olyan kisebb méretű álló hangfalról beszélünk, amely komolyan megizzasztja a vetélytársait, csak egy hasonló méretű másikhoz mérve tud jobb lenni. A hangerősség növelésével kismértékű dinamika kompresszió tapasztalható.

Kerestem egy felvételt, ami jól példázza a korlátait. Mahler Symphony No. 4, amelyen Fischer Iván vezényli a Budapest Festival Orchestra (Channel Classics CCS SA 26109) zenekarát. A nyitány közben megtapasztalható némi kompresszió, és árnyék. Az erőteljes crescendo, és a nagyon mélyen játszó csellók veszítenek kicsit az erejükből.

Színpad mélység:

Azon túl, hogy a Vela FS407 nagyon jól ábrázolja egy műsorszámon belül a dinamikus kontrasztokat, méretéhez képest egész jó a színpad mélysége. A Mahler darabon igazi panorámát mutatott a zenekarról, sőt a hangszer csoportokat övező térről is. Kis odafigyeléssel még az egyes hangszerek is kivehetők a képből. Emellett nagyon valósághű módon adja vissza a felvétel hangulatát. Az mindenképpen pluszt jelent mellette, hogy az érzelmeket is képes megmutatni.

Hi-Fi News értékelés:

Az új Vela FS407 egy igazán elfogadható árú kompakt álló hangfal, amellyel az Elac bizonyította, hogy minden osztályban képes jó hangot építeni. Szokatlan trükköket alkalmaz, amit kellemes hallgatni, sőt nézni is. Gyors, lágy, megvan a sebessége, sima, nyitott, hosszan hallgatható. Sokféle zenén jót mutat, emiatt biztosan nagy népszerűségnek fog örvendeni.

Egy kis műszaki háttér információ:

A hagyományos felépítésű hangszóró membrán anyagtól függetlenül úgy működik, hogy a kónusz tengely irányba való előre-hátra mozgása állítja elő a hangot. Dr Oscar Heil a német mérnök által 1973-ban szabadalmaztatott Air Motion Transformer sugárzója viszont teljesen másként működik. A harmonikaként összehajtogatott membrán a rés szélességét változtatja, és mintegy sajtoló mozgással állítja elő a hangot. A jel áram magán a fólián folyik, és ez lép közvetlen kölcsönhatásba a statikus mágneses térrel. Oscar Heil egyébként más frekvenciákon működő Air Motion Transformer típusokat is tervezett. A találmányát a Tympany (már megszűnt márkanév) kompakt LAT mélysugárzójában is felhasználták.

Napjainkban az Air Motion Transformer rendszerű driverek elsősorban magas sugárzók, mint például a Mundorf által kínált dipól modellek. Mivel a sugárzófelülete többször nagyobb, mint egy hagyományos dóm sugárzó, emellett jóval kisebb a torzítása és az impedancia görbéje is egyenletesebb, egyszerűbb keresztváltóval működtethető, ami a hangzást jelentősen javítja.

Keith Howard

Mérési eredmények:

Az Elac Vela FS407 egy kompakt álló hangfal, amely 4 ohm névleges impedanciájához a 88 dB érzékenység a gyárilag megadott adat. Az általam mért valós 87dB, és az egyszerűsített FFT mérés által mutatott 86,1 dB 2,83 V-on adata alapján inkább a 86 dB lenne a javasolt, amit érdemes figyelembe vennie. Ezt úgy kell érteni, hogy az ipari méréshez használt rózsazajjal kicsit magasabb, míg a normál zenei spektrummal kicsit alacsonyabb a valós érzékenység. Nem jelentős a különbség. A hangfal névleges impedanciája 4 ohm, és a minimum 3,5 ohm a gyári adat szerint 200 Hz-en van. A méréseim szerint a 3,5 ohm minimum 184 Hz-en van egészen pontosan. Ez sem jelentős különbség. Az impedancia-fázis görbe – EPDR ekvivalens csúcs disszipációs ellenállás – kontrollált, kicsivel magasabb mint 2,1 ohm/210 Hz, 2,1 ohm/20 kHz, és 2,6 ohm/353 Hz.

A frekvencia átvitel válasz görbét 1 méteres távolságban, a hangfal tengely irányában rögzítettem. A közkedvelt BBC DIP azt sugallja, hogy a jelenlét tartomány enyhén csökkenő, amit sokan fognak szeretni a Vela bemutatójában. A legnagyobb eltérés +/- 3,3 dB és 3,6 dB, amely teljesen elfogadható. A párba válogatás átlagolt eltérés 200 Hz – 20 kHz között +/- 1,8 dB, ami azért lehetne jobb.

A diffrakció korrigált közeli mérés igazi kihívás volt a nyitott kicsatoló nyílás miatt. Azt mutatja, hogy a negyed rendű (24 dB/oktáv) szűrő miatt az átvitel alja valahol 40 Hz körül van, és az átvitel kb. 70 Hz-ig lineáris.

Az alsó ábrán látható Cumulative spectral decay – vagy vízesés diagram két helyen mutat némi rezonanciát, 2,2 kHz-en, és 4 kHz-en.

Műszaki adatok a mérések alapján:

  • Érzékenység (SPL/1m/2,83V Mean/IEC/Zenei): 86,8/86,1/85,5 dB
  • Impedancia modulus: minimum és maximum 20 Hz-20 kHz: 3,5 ohm@184 Hz, 12,7 ohm @25 Hz
  • Párba válogatás 300 Hz-20 kHz: +/- 1,8/3,6/3,3 dB
  • Impedancia fázis minimum és maximum 20 Hz – 20 kHz: -40 fok @92 Hz, 37 fok @25 Hz
  • THD 100Hz/1kHz/10kHz: 0,5%/0,1%/0,1%
  • Méretek: 1000x229x266 mm 19 kg

Műszaki adatok:

Forrás:[https://www.hifinews.com]

Írta: David Price

Mérés: Keith Howard

2020. május 28