Elac Miracord 50 lemezjátszó

Elac Miracord 50 lemezjátszó

Cikkünket Rudyard Kipling mondásával kezdjük: …”Vicces, hogy az új dolgok, régi dolgok”… Miért így kezdjük? Mert az Elac Miracord 50 lemezjátszó a már meglévő hanglemezeink kivételesen élvezetes újrahallgatását kínálja. A sztereó aranykorának ikonikus gyártója az Elac – sok évtized kihagyása után, de rengeteg tapasztalat alapján – most egy „könnyebben árazott” modellt mutatott be. A Miracord márkanév ihlette 50-es modellszám egy gondosan megmunkált, szíjhajtású készüléket eredményezett. A mai követelményként nagy becsben tartott kényelmet szem előtt tartva, a Miracord 50 beépített (de kikapcsolható) phono-előerősítővel rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy ezt a lemezjátszót gyakorlatilag bármilyen erősítőhöz csatlakoztassuk. Az új Miracord 50 lemezjátszó nézegetése közben az első benyomás két gondolatot szül. Figyelemre méltó az anyaghasználat és a régi koncepció új köntösbe öltöztetése.

Mint a többi Elac lemezjátszó a Miracord 50 modell esetében is, a robusztus, rezonancia-mentesített alumínium alvázkeret kifogásolhatatlan stabilitást sugall. Kiváló elszigeteltséget biztosít a vibráció és az akusztikai visszacsatolás hatásainak minimalizálására. Az építés minősége beleértve a sasszit, a hangkart, a motort, egészen a gumi lábakig, mindent a lényegre törő kivitelezést és az igényes megmunkálást mutatja. A csuklós mechanikával rendelkező, színezett porvédő fedél tartozék.

Az alacsony zajszintű, egyenáramú DC-motor egy vékony, kis tehetetlenségű, öntött alumínium lemez-tányért, gumiszíj közvetítésével forgat. Ezért a stabil sebességtartást és minimális ingadozást szervo elektronika biztosítja. A tányércsapágy szigorú tűréshatárral megmunkált rozsdamentes acél tengelyt és bronzperselyt foglal magába. A lemez-tányér átmérője 300 mm, teljes felfekvést biztosít a lemezeknek.

A hangkar 223.6 mm hosszúságú egyenes cső, statikusan kiegyensúlyozott precíziós csapágyakkal, beépített, folyamatosan szabályozható anti-skating kiegyenlítővel rendelkezik. A hangkar tömege 27,4 gramm. A cserélhető, egyenes karhoz specializálódott shell és benne egy Audio-Technica AT-91 mozgó mágneses hangszedő alapfelszereltség. Mivel a lemezjátszók „érzékeny lények”, gondosan kell beállítani, hogy megfelelően működjenek, erről a gyártó előre gondoskodott, beállította a megfelelő függőleges nyomkövetési szöget és a túlnyúlás (18,6 mm) értékét.

A legtöbb lemezjátszóval ellentétben a Miracord 50 beépített phono előerősítővel rendelkezik a helyes RIAA kiegyenlítéshez és erősítő berendezések illesztéséhez. Ez azt jelenti, hogy a lemezjátszó csatlakoztatható a mai erősítők nagy-szintű (AUX) bemenetéhez anélkül, hogy külső egységként phono-előerősítőt kellene vásárolni. A beépített phono-előerősítő kimenete 140 mV (1 kHz, 3.54 cm/sec) feszültséget biztosít, így használható akár egy, már meglévő, házimozi erősítővel is. Az audiofilek rendelkezésére áll a „normál” kimenet, amely 2,5 mV (1 kHz, 3.54 cm/sec) feszültséget szolgáltat, ez esetben szükség van egy phono-előerősítő használatára, annak szabadabb megválasztására.

Érdemes szót ejteni a nagy elődről, az ELAC/Miracord 50H II (50H2) (1975/76) modellről. A „H” modell akkoriban a legkiválóbb lemezváltós(!) – van aki emlékszik erre a fogalomra – készülék volt, amit valaha is kínáltak. A hatvanas évek stílusában gyönyörű kivitelűre, nagyon elegánsra tervezték és évtizedekig megbízhatóra és strapabíróra építették.

Meghallgatás

Az analóg technika, a lemezjátszózás, a kellemes hangzásról, a részletességről, a textúráról és a naturalizmusról szól. Azért, hogy mindez meglegyen – megint a hozzáadott hangszedőt kritizáljuk – lehetőleg cseréljük le a gyárilag hozzá adott hangszedőt. Egy alaphangszedőnek hiányzik az a képessége, hogy feltárja a muzsika hangszerek által közvetített rétegeit és betöltse a teret látványos mértékű mély és magas hangszínekkel. Egy hanglemez-felvétel esetében olyan előadókkal és hangszerekkel találkozhatunk, amelyek esetében érzékelhető a jelenlét. Ezért, és hogy megállapításainkban biztosra menjünk egy másik, jól bevált hangszedőt (AT440MLB) használtunk az Audio-Technica japán cég választékából, ezt még a beépített phono-előerősítő is jó néven vette.

Mindjárt a közepébe vágva feltettük Emerson, Lake and Palmer ikonikus munkáját a Brain Salad Surgery című, „a koponyás” borítójú albumát. (Manticore 87302) Keith Emerson temérdek gombot, billentyűt és tolattyút tartalmazó, Moog gyártmányú, moduláris feszültség vezérelt analóg szintetizátorának hanghatásai még ma is, a „digitális csoda korszakban”, ámulatba ejtenek. A hangszer látványa egy különösen kaotikus és antik telefonközpontra hasonlított. Megszólaltatása Keith Emerson klasszikus zenéből hozott bravúrral kevert zsenialitásán múlott, bár tőle is évekig tartó gyakorlást igényelt. A meghallgatás közben nyilvánvalóvá vált, hogy ez a lemezjátszó megfizethető áron kínálja a tiszta és intenzív hangminőséget. A lelkünkbe lábdobogtatóan behatoló hangzás átütő erővel párosul. Nem kell a bizonyításba belemagyarázni a basszusmenetek rengető hangját, a dobok pergetését és a cinnek terülését, mennek anélkül is.

A „kevésbé hiteles” licenc kiadások meghallgatása esetén – amelyeknek kisebb a részletessége és a dinamikai átfogása – a zenét egy kissé kisimultan mutatja. A dinamika vesztés nem a játszó hanem a lemez hibája, viszont a készülék javára írandó, hogy még a kevésbé jó nyomólemezekkel készült préseléseket is élvezhetően próbálja tálalni. Talán a legjobb példa a Hair musical indiai préselésű változata (RCA Victor LSO 1150). Ezen a lemezen magas hangokat találunk, csak a mélyeket keresni kell, mindenesetre, ami a hangzási balanszot illeti meg van, csak éppen a mai fülnek ettől több kellene.

Igazi élvezetet a nagy múltú kiadók nagyszerű hangmérnöki munkái nyújtanak. Ilyenek a Decca Records, His Master’s Voice, Columbia Records, RCA, Philips és még sok más, a hanglemez kiadásért rengeteg energiát és tudást mozgósító vállalatok felvételei, lemezei. Innen is jellemző példát véve a 70-es évek Decca klasszikusai közül meghallgattuk Liszt Ferenc Les Preludes Symphonic Poem című művét a London Philharmonic Orchestra tolmácsolásában, Sir Georg Solti vezényletével (Decca SXL 6863). A szimfonikus költemény a programzene újszerű kifejezési formája, melyben a szerző fokozza a zene leíró, expresszív, asszociatív és szimbolikus jelentését és lehetőségeit. Az egyszerű dallam, pár hangból álló motívum újra és újra történő felhasználása, megváltoztatva a tempót, pár hangjegyet vagy a játékmódot és minden témát ebből az alapmotívumból épített fel. Tisztán kivehető, lágy pizzicato majd a fafúvók válasza elragadja a képzeletet. A téma a csellókon és bőgőkön heves futamokkal folytatódik, végül kürtökön és a brácsákon teljesedik ki. Mindez szignifikáns térábrázolással jelenik meg a szimfonikus zenekar klasszikus felállása szerint.

Crosby, Stills, Nash and Young – Deja Vu című lemezéről (Atlantic 50 001) lágy hangzású, ritmikus gitárok szóltak és amit kifejezetten jó hallani, az egy poplegenda Neil Young, amint éppen az egyik mesterművét intonálja. Kifogástalan időzítés, a tömör zeneiséggel megrajzolt hangszínpadon sok minden világos, egyértelmű, semmi nincs elkenve vagy háttérbe szorítva. Egy kissé közvetlenebb megszólalás, ami a jól ismert zeneszámok alatt kifejezetten jól hat, akár a hallgatóság táncra csábításával kedvez. Előny az, hogy a felbontás az egész hallható tartományon belül érzékelhető, a részletezés észrevehetően jó, az élénkség feltűnő és van kellő mennyiségű dinamika. Időnként újra kellett ellenőrizni az árcédulát, mivel a hanghatások kételkedést generáltak. A tisztasághoz, az átláthatósághoz és a színpadtér telítettségéhez nem fért kétség, minden egyes alkalommal valós és igazi eredményeket mutattak fel.
Ha, nem akarunk többet egy lemezjátszótól, mint a tisztaság, a kifinomultság, a jó ütemérzék és az az érzés, hogy a lemezt amit vettünk, érdemes többször meghallgatni(!) – akkor(?) Az Elac Miracord 50 az egyik legjobb megoldás arra, hogy átadjuk magunkat a zene áramlásának, audiofil szinten élvezzük a zene érzelmi töltését és ne rontsa meg az élményt, hogy mai világunkban mindennél van egy jobb, egy nagyobb, egy újabb, egy drágább.

Konklúzió

Az ELAC Miracord 50 lemezjátszót a régmúlt ikonikus márkaneve ihlette. Egy mai modell ami 1948-as évre emlékezik. Ez az Elac számára fontos dátum, mert ez az év volt, amikor ez a tiszteletre méltó márka kiadta első lemezjátszóját. Ekkor még az analóg elektro-technika és a lemezjátszózás uralkodott. Némelyik lemezjátszó olcsó és nagyon „gyermeteg” volt, de sokat úgy építettek, hogy örökké tartsák a vinyl-frontot.
Amikor 1982-ben, az új kor új találmánya a CD-játszás bejelentésre került, ki gondolta volna, hogy a hanglemez felülmúlná a CD-t? A jelenkori vinyl értékesítés folyamatos emelkedésével az eredmény meglehetősen jól látható. Az erős nosztalgiától elvonatkoztatva a hanglemez lejátszása örömet okoz. A lemez kézbevétele, a lejátszás gyakorlata, megfigyelve ahogyan a gyémánt tű követi a barázdát és a kinyerhető hangminőség a „Gutenberg Galaxis” kultúrájának kedvez. Könnyen meglehet, hogy ezzel a géppel hanglemez-gyűjteményünk jobban hangzik, mint a korábban használt „tojáshéj” kivitelű gépekkel. Az Elac még mindig jól használja a német mérnöki örökségét, a Miracord 50 lemezjátszó a következő fejezet a cég történetében, amely még nem High-End szintű, de minőségi kvalitású.
Ez a készülék irányadó, mondhatni „keresztvíz” azoknak, akik új LP-gyűjteményt szeretnének. Figyelembe véve, hogy ez, a már nem alap kaliberű lemezjátszó évtizedekig velünk maradhat, egy ilyen jól felépített készülék birtoklásával gyorsan eldől, mennyire komolyan szeretnénk foglalkozni a lemez gyűjtéssel.

Pro
+ robusztus mechanika, precíz szerkezet
+ gyárilag beállítva, kicsomagolás után üzemképes
+ beépített phono-elektronika, igényes hangminőség
+ jobb hangszedők választásának lehetősége

Specifikáció:

• Elac Miracord 50 Analóg Lemezjátszó

Forrás:[hangzasvilag.hu]