Elac FS 509 VX-JET – HFP Teszt

Egy hangsugárzó minden esetre

Nem voltunk ugyan ott az Elac aktuális második csúcsmodelljének, az 509 VX-JET hangsugárzónak a kicsomagolásakor, viszont nagy örömünkre hazánkban mi hallgathattuk meg és mutathatjuk be elsőként a számtalan technikai érdekesség mellett a vélhetően legizgalmasabb JET tweeterekkel felszerelt jókora dobozokat.

A 137 cm magas, cirka 50 kg-ot nyomó 509-esekben elődjükhöz képest a legfontosabb változás a JET III-as VX-JET fantázianevű tweeterek megjelenése, ám a kétségkívül nagy horderejű újdonság miatt a doboz nem kapott semmilyen Mark II. vagy egyéb jelölést, mindössze az új csipogó nevét tüntették fel a típusszáma mögött.
Pedig a 4-utas hangsugárzó szokásos sárga színben pompázó tweetere egy igazi különlegesség. Ha a típus evolúcióját végignézzük, először is volt a JET tweeter, amiről a korábban bemutatott Elac hangsugárzók kapcsán már többször is szót ejtettünk, majd elkészült az X-JET változat, ami egy a csipogót koaxiálisan körülvevő AS-XR méhsejt szerkezetű ring radiátor középsugárzót jelent, végezetül jött a VX-JET verzió, aminél az egység egy hátoldali tekerőgombbal immár 8 mm-rel előre és hátra mozgatható. A különleges megoldás révén a hangsugárzó ideális pozíciójának megtalálása után még a helyiség akusztikai sajátosságainak függvényében állíthatjuk be a tweeter ideális pozícióját.

Nem véletlenül állítja hát a gyártó, hogy az 509-es „egy hangsugárzó mindenféle szobához”, és ez immár nem misztikum vagy homályos ígéret, hanem maga a valóság.
A magas/közép egység pozíciójának változtatása természetesen nem a hangkaraktert, hanem a direkt és visszavert hangok arányát változtatja meg egy adott hallgatási pozícióban, ami nagyon fontos paraméter, hiszen ha túl sok a visszavert hang, akkor a hangzás túlságosan élénk, míg ha kevés, akkor túlcsillapított, esetleg lapos lehet. A szoba mérete valamint a berendezési tárgyak mennyisége és milyensége minden esetben adott paraméter, (maximum kidobhatunk ezt-azt) viszont ezzel a megoldással látványosan tudjuk korrigálni az esetleges anomáliákat és újabb lépést tehetünk az ideális hangzás felé.

Lefelé haladva az előlapon a 180 mm-es kristály AS-XR membrános LLD technológiájú mély/középsugárzó következik alumínium kosárral, míg a testes és erőteljes basszusról kettő 220 mm-es AS-XR membrános, szintén alumínium kosaras woofer gondoskodik. A jeleket precízen a hangszórókhoz irányító kiváló minőségű keresztváltó légmagos tekercsekből és film kondenzátorokból épül fel, a váltási frekvenciák 120, 600 és 2800 Hz-en vannak. A magas fényű feketére fényezett vaskos MDF lapokból összeállított hangsugárzó test belsejében számos külön kamrát találunk; gyakorlatilag minden hangszóró és elem egymástól elkülönítve helyezkedik el, így állóhullámokkal és össze-vissza terjedő rezonanciákkal nem igazán kell számolnunk. A lefelé tüzelő bassz-reflex hangsugárzó külső rezonanciák elleni védelmét szolgálja a speciális talp is, ami szintén nem egy szokványos szerkezet.

Először is adott a fényes fémlábakkal a doboz aljához kapcsolódó különálló talp, ami egyrészt az alul elhelyezett lefelé néző reflexnyílás kialakításához szükséges, másrészt még tökéletesebbé teszi a doboz talajtól való elcsatolását, így csökkentve tovább a rezonanciák amúgy is halovány esélyeit. Erre a talpra kell felszerelni a kettő fémidomot, melyekbe ízléstől és a padló illetve feleség/barátnő tűrőképességétől függően igényesen kivitelezett tüskéket vagy szintezhető rezgéscsökkentő lábakat lehet becsavarni, amikkel így teljessé válik a konstrukció.

A Norma CD játszóval és az Audio Research VSi60 erősítővel összekötött magas fekete oszlopok úgy magasodnak fölénk a fotelben ülve, mint két torony, a közöttük lévő jókora tér pedig igazán méretes színpadot sejtet. Megszokásból a Limehose Blues az első szám, ami megszólal, és kifinomult, nagyon kellemes formában egyből fel is idézi az FS 407-essel kapcsolatos legkellemesebb emlékeimet.
Nagyon sok a részlet, mind a közönségzsivajban, mind a zenében, a kimagasló analitika ellenére mégsem a precízségen érzem az igazi hangsúlyt, hanem a könnyed és oldott hangvételen, amit hallgatva az ember lazán elnyújtózik a fotelben, vagy tetszés szerint különféle léghangszereken „játszva” kapcsolódik be virtuálisan a produkcióba, egyszóval fesztelenül élvezi a zenét. A német hangsugárzókkal kapcsolatban emlegetett sztereotípiáknak, mint például a szigorú, katonás hangvételnek a leghalványabb nyoma sincs, amiben, gondolom azért a Researchnak is van némi szerepe, egy vérbeli félvezetőssel talán egy kicsit más lenne a helyzet. A méretes dobozok temérdek energiájuk dacára a mélyekkel nagyon kifinomultan bánnak és egyáltalán nem fitogtatják ez erejüket. Amikor megszólalnak a dobok vagy a bőgő, testes, szőnyeg hullámoztató basszus érkezik, nyomulásról azonban szó sincs, a kontrolláltság pedig egyenesen példaértékűnek mondható. Mondjuk basszus terén az 509-eshez képest csak egy virslinek tűnő 407-es is nagyon szép eredményt produkált, akár még a szub-tartományokba merészkedő frekvenciák lesugárzása területén is, úgyhogy ennek fényében az 509-es kvalitásain már igazából meg sem lepődök.

A közepek és a magasak monitorsugárzókat idézően könnyedek és levegősek, a JET tweeterek hangzását pedig ismét nem lehet eleget dicsérni, hiszen úgy hozzák a kiváló technikai paramétereket, hogy közben végtelenül zeneiek is és a sztatikusok sokak által vágyott világára hajaznak. A klarinét felszabadultan, levegősen és abszolút valóság-ízű tónusban szólal meg, a hangjában számos árnyalat és szín fedezhető fel, míg a vibrafon szólója könnyed, játékos és oldott hangulatú. Ahogy az előbb is már említettem, ez a szép nagydoboz szimultán produkálja a monitorok könnyedségét és lazaságát valamint a nagydobozok testességét, aminek az eredménye egészen lenyűgöző.

Klasszikus műfajokon izgalmas hangszerekkel népesül be a dobozok közti jókora tér, a megszólalását tekintve pedig a szokott formáját hozza, levegős, kellemes és barátságos hangszínekkel, valamint gazdag színvilággal. Testességének és emberes basszusának köszönhetően a nagyzenekarok tömegének ábrázolása sem okoz gondot számára, a nagy hangszertömeg azonban nem nehezíti el a hangzását és minket sem akar összenyomni, a könnyedségét mindig minden körülmények között megőrzi. A legnagyobb tuttikat és a kiemelkedő dinamikai csúcsokat ettől persze erőlködésmentesen prezentálja, Verdi Macbethjének csúcsjelenetei például egyenesen romboló erejűek, erőszakosságnak vagy sarkosságnak azonban nyoma sincs bennük. 180 fokos hangulati fordulatot véve a Mozart opera részlet énekesnője finoman árnyalt, egészen enyhén édeskés hangon dalol és minden megnyilvánulásából a természetesség árad, a vonósok hangja szinte simogató a fuvolák pedig légiesen könnyedén „repkednek” a térben.

Apropó, fuvola!
Ezt a hangszert valósággal imádják ezek a JET csipogók, mert a Négy Évszak szóló fuvolával „felturbózott” változatában az egyenletesen nagyon magas színvonalú produkcióból szintén ezt a hangszert emelném ki, ha már feltétlenül meg kellene neveznem valakit, mondjuk, az elsőt az egyenlők közül.
A klasszikusok sorából természetesen nem maradhat ki a Magyar Táncok No. 5 és 6 sem, melyeknél a fülbemászó dallamok ízléses és valóságos hangulatú prezentálása mellett ennél a méret és minőség kategóriánál van meg az a dinamika és tömegábrázolás, amitől a zene igazán hihetővé válik. Végig hallgatnám a többit is, de az időnk sajnos véges…

A „Men you were” óriási mélységekbe hatoló basszusának ábrázolása természetesen meg sem kottyan neki, én viszont még a fotelben is érzem a rezonanciákat. A mély áradat mellett a többi frekvencia megszólaltatása abszolút zavartalan, a fenti régiókban az előbbiekben megismert és megkedvelt könnyedség uralkodik, a monitoros precízséggel ábrázolt és pozícionált énekesnő a jókora dobozoktól lazán elszakadva, a színpad közepén hátul dalol. Hangjában a szépség szomorú bágyadtsággal vegyül, így a sok finomság ellenére a hangzás egyáltalán nem idealizált, hanem valóban realista színezetű. A latinosan gazdag és izgalmas ritmusszekció megint csak csemege a doboz számára, a két oszlop szinte lubickol a számtalan részletben, és természetesen mélyben is derekasan odateszi magát, amikor kell.

A következőkben egymásután sorjáznak a különféle felvételek jazztől és ismeretlen nevű svéd énekesnőn kezdve latin gitárzenén át Rachmaninov drámai hatású művéig, az 509-es pedig rendületlenül pumpálja a testesség és a könnyedség utolérhetetlen kombinációját megvalósító dallamokat. Zavarba gyakorlatilag semmivel sem lehet hozni és a karakteréből sem lehet kizökkenteni semmilyen zenével sem, mert amit tud, azt úgy tűnik, minden körülmények között és hangerőszinteken tudja.

A csúcstól úgymond csak egy ugrásra elhelyezkedő 509-es egyértelműen a kisebb Elac modelleknél megtapasztalt pozitívumokat fejleszti tovább és varázsolja még tökéletesebbé. Tekintélyessége és ereje mellett levegősség, finomságok, analitika és térleképzés szempontjából szinte úgy viselkedik, mint egy vérbeli monitor, és többek között ez a többször is említett tulajdonsága az, ami miatt a hangjába igazán bele lehet szeretni. All-round mivolta révén nagyobb terekben is bátran lehet vele zenélni, mert sem a helyiség mérettől, sem a hangerőtől nem ijed meg, főleg, hogy előbbihez való alkalmazkodás tekintetében még a különleges csipogójának a szabályozhatósága is a rendelkezésére áll.

Forrás:[www.hifipiac.hu]

Specifikáció