Cambridge Edge NQ előfok/streamer és Edge W végerősítő

Cambridge Edge NQ előfok/streamer és Edge W végerősítő

Az Edge sorozat készülékeinek megjelenése után, ha tetszik, ha nem, már mindenkinek más szemmel kell néznie a Cambridge Audio céget, amely a fél évszázadnyi (ezek szerint önként vállalt) büdzsé-gyártó szerepkör után teljes jogú high-end céggé (is) vált.

Az elegáns, nagy és nehéz Edge A integrált erősítő néhány hónappal ezelőtt jött, megszólalt és győzött nálunk, azon kevés audio berendezés exkluzív táborát gyarapítva, amelyek akár a sokkal drágább ezoterikák után is jó érzéssel hallgathatók, megalkotásuk során pedig egyértelműen a zeneiség és a különféle muzsikákban rejlő érzelmek közvetítése, nem pedig a paraméterek öncélú „kihegyezése” volt a fő szempont. A teljesen azonos fejlesztési irányvonal és koncepció okán vélhetően az Edge NQ/W duótól is valami hasonlóra számíthatunk, ráadásként a szeparáció előnyeként minden bizonnyal még kifinomultabb formában, úgyhogy a technikai részletek áttekintése után kíváncsian várom a pillanatot, amikor végre meg is szólalnak a „kicsikék”.

Amint az már az Edge A kapcsán kiderült, a Cambridge Audio a készülékek külsejére ugyanolyan kiemelt figyelmet fordított, mint a belvilágukra, így az Edge NQ alumínium előlapja és készülékháza is hibátlan munka, az elegancia és a robosztusság kombinációja pedig ugyanúgy lenyűgöz, mint amikor anno először megpillantottam az első Edge modellt.
Az NQ előlapját központi elemként egy méretes színes kijelző uralja, amely lejátszás közben az összes fontos paramétert, valamint az albumok borítóit is mutatja. A külső megjelenéshez hasonlóan a készülék kezelésénél szintén az egyszerű és logikus megoldásokra törekedtek, melynek legszebb példája talán az integrált erősítőéhez hasonló kiváló minőségű koncentrikus hangerő-szabályzó potméter/forrásválasztó egység, ami egyszerre teszi lehetővé a bemenetváltást, a menükben való navigálást és a hangerő vezérlését.

Az Edge NQ elektronikáinak kifejlesztése során a Cambridge szakemberei arra fektették az egyik legfőbb hangsúlyt, hogy lehetőleg minél kevesebb jelfeldolgozó elem kerüljön a hasznos jelek nagyon rövidre méretezett útjaiba, ezért egyedileg kialakított nyomtatott áramköri lapokat alkalmaztak, a hagyományos kondenzátorokat pedig DC-csatolt topológiával helyettesítették. A végeredmény rövid és tiszta jel-út lett, amely bármekkora hangerőn tökéletes egyensúlyban van és a gyártó szerint kivételesen tiszta hangzást biztosít. Digitális tartalmak tekintetében az Edge NQ maximálisan a 32 bit/384 kHz PCM és a DSD256 formátumokat kezeli az USB Audio Class 2.0 bemenetén keresztül, vagy az akár 24 bit/192 kHz-es jeleket az S/PDIF csatlakozásokat használva. A DSD256 kezelésének képessége a Cambridge díjnyertes StreamMagic streaming platformjának köszönhető, amelynek a „Black Marlin” nevű legújabb változata már egy új, az előzőnél is gyorsabb lapkakészlettel rendelkezik. A platform ráadásként most már a Chromecast kompatibilitást is kínálja olyan streaming szolgáltatásokhoz, mint a Tidal, Deezer és Qobuz, kiegészítve az eddigi Spotify Connect és AirPlay kompatibilitással és az internetes rádiók elérésével. A ROON funkció mellett a várhatóan a második negyedévben megjelenő frissítéssel már az MQA formátumok feldolgozása is lehetővé válik.

Az előlapon lévő fejhallgató csatlakozó mellett a hátlapi terminál készletben kapunk RCA és szimmetrikus XLR analóg be, illetve kimeneteket, optikai, koaxiális, HDMI és USB digitális bemeneteket, Bluetooth antenna és USB Wifi egység csatlakoztatási lehetőséget és Ethernet aljzatot. A készülékhez mellékelt távvezérlő szintén egy ízléses darab, a nagy tudású és jól átlátható Cambridge Edge Remote alkalmazás azonban jórészt feleslegessé teszi, mivel napjainkban a fő „távvezérlők” már inkább az okos telefonok vagy a tabletek.

Edge W végerősítő

A külsőleg abszolút letisztult és minimalista megjelenésű végfok belvilágában az előfokhoz hasonlóan a lehető legkevesebbre redukálták a jel-utak alkatelemeit, amelyek száma ennek a törekvésnek köszönhetően mindössze 14 darab. A kevés és természetesen kiváló minőségű alkatrész nagyon alacsony torzítást és zajt, valamint olyan kifinomult és természetes hangzást eredményez, amely révén az Edge W a gyártó eddigi csúcs végerősítőjének számít. A készülék tervezése során a műszaki elképzelések gyakorlati eredményét folyamatos elmélyült zenehallgatásokkal tesztelték, és így próbáltak minél közelebb kerülni a felvételek lehető leginkább valósághű megjelenítéséhez, vagyis minden audio berendezés legfontosabb céljához.

Az ugyancsak stratégiai fontosságú tápellátás területén a Cambridge Audio szintén egy új megoldással, mégpedig kettő szimmetrikus toroid transzformátor egymással szemben való elhelyezésével állt elő, aminek eredményeképpen tökéletesen kioltódik a szórt mágneses tér, kiküszöbölődnek az elektromágneses interferenciák, és így hangerőtől függetlenül állandó energiaszint és zajmentes környezet áll rendelkezésre az erősítő áramkörök számára.
Az A-osztályú erősítő technológiát a Cambridge mérnökei nem találták elég hatékonynak a Cambridge Audio Edge W számára, ezért inkább nagyobb előfeszültséget adtak a hagyományos AB osztályú kialakításhoz, ezzel csökkentve a torzítást a lényegében hallhatatlan szintre. Az általuk megálmodott egyedi konfiguráció emellett kevesebb (veszteség)hőt termel, és ezért sokkal hatékonyabban működik.
A szimmetrikus felépítésű Edge W hátlapján a bal és jobb oldalra rendezve találjuk a single hangsugárzó terminálokat, míg az RCA és szimmetrikus XLR bemenetek középütt helyezkednek el.

♫

Nem túlzottan nagy meglepetésre minden szempontból az Edge A hangzásvilága köszön vissza, és az Edge NQ/W kettős is mindenféle kritikai érzéket rögtön kiiktatva „csak” zenél; a csak-ot persze nem tudom, hány idézőjelbe téve, mert számos tervező vélhetően a fél karját odaadná azért, hogy ilyen muzikális készüléket tudjon alkotni. A hang „nagy”, tiszta, kellemes és szelíd, a testes és erőteljes basszus pedig a maga természetességében hömpölyög a hangszórókból. Noha alapvető jellegükből adódóan ezek a készülékek nem a technikai paraméterek kimaxolására helyezik a fő hangsúlyt, azért értelemszerűen mindegyik kimagasló szintű, csak éppen afféle szürke eminenciásként dolgozik a zeneiség mögött, ezért soha nem ezeket érezzük elsősorban, hanem a zenehallgatás örömét. Jó példa erre a transzparencia, amit a szett egyébként a telt és plasztikus hangással ügyesen házasítva prezentál (ami szintén nem egyszerű feladat), a hallgató azonban mégsem csap a térdére, hogy, micsoda áttetszőség, mivel még a paraméter kiválósága sem töri meg a „minden a helyén van” egyensúlyt. Az integrált típushoz hasonlóan a mostani közvetlen és kitárulkozó megszólalásban sem lehet találni egyetlen árva sarkos, harsány vagy éles hangocskát sem. Feljebb tekerve a hangerőt az összes pozitív jellemző változatlan maradnak, az energia pedig csak nő és nő mindenféle megtorpanás nélkül egészen addig, amikor már én mondom, hogy elég. A hang a jóval nagyobb dinamika és erő ellenére sem válik túlzóvá vagy nyomulóssá, hanem ugyanolyan kellemes és arányos marad. Kivezérléstől függetlenül gazdag és kidolgozott textúrák, kellemes, natúr hangszínek, tisztaság és egységesség jellemzik a szett hangzását, amely bátran belemerül a dús mély frekvenciákba is, hogy a maga testes és kifinomult módján jelenítse meg őket. A Linn-féle basszusjátszó képesség szintén nagyon jó, így a jazz muzsikák nagybőgőinek játéka ugyanolyan lenyűgöző, mint a Ballet Dancer mélyszekvenciái. A mindenféle zenén kritikus középtartomány kidolgozott, ízes és zamatos, az alapvetően lágy és kellemes hangvétel pedig nem akadályozza meg az intenzívebb és szélsőségesebb hangok korrekt megszólaltatását, egyértelműen jelezve, hogy a finomság ez esetben nem finomkodást jelent. Más szóval a duó bizony odacsap, ha kell, csak mindezt a maga magas szintű kulturáltságával teszi. A zenei streaming egyik nagyon fontos jellemzőjének számító időzítés különösen pontos, ugyanúgy, ahogy a ritmika is. Minden instrumentum harmóniában van egymással és a komplex hangzást is kivételes egységesség és jól „összerakottság”hatja át. A dinamika és hangerőváltások precízek és gyorsak, ha egy komoly attak a semmiből érkezik, akkor úgy is szólal meg, majd úgy is tűnik el, mindenféle utózönge nélkül. Mindeközben ez az erőteljesen finom és csipetnyi édességgel fűszerezett semleges tónusú hangzás olyan kellemes és magával ragadó, hogy az ember az idő elteltével egyre jobban és jobban értékeli és ismeri fel az előnyeit, ahogyan a zenék valósággal a hangszórók elé ragasztják.
Az integrált típus jellemzőit még magasabb színvonalon prezentáló analóg szekcióhoz egy hozzá tökéletesen illeszkedő minőségű DAC párosul, aminek köszönhetően a szett valóban komplett és teljes értékű, és forrástól függetlenül ugyanazt a lenyűgöző hangzást nyújtja. Az óriási erőnek és a hangulati gazdagságnak köszönhetően az intim hangulatú, bensőséges és érzelmes felvételek tálalásában ugyanúgy otthon van, mint a dinamikusokban, akár a stadion hangulatú rock koncertekig bezárólag, amelyeknél a helyiség adottságainak függvényében az óriási akusztikai tér érzékeltetése is nagyon jól megy neki.

Ajánlás

Az Edge A integrált erősítő hatásos bemutatkozása egyből felhelyezte a Cambridge Audio nevet a high-end térképre, a nála is komolyabb Edge NQ/W duó pedig megmutatta, hogy még nála is van jobb a sorozatban, amely nálam már most az abszolút kedvencek közé tartozik. Aki hasonló árkategóriájú készülékeket keres, és nem márka sznob, ennek a szettnek a meghallgatását véletlenül se hagyja ki!

Műszaki adatok:

• Cambridge Audio Edge NQ Sztereó Előerősítő és Hálózati Lejátszó
• Cambridge Audio Edge W Sztereó Végerősítő

Forrás:[www.hifipiac.hu]