Cambridge CXN – HFP Online teszt

A hálózati lejátszók lassan, de biztosan haladnak a „legnépszerűbb műsorforrás” címért folyó versenyben a győzelem felé. Nem gondolom, hogy az LP népszerűsége veszélyeztetve lenne, de a kompakt lemezek kedvelői bizony nagy számban térnek át a fájl-alapú zene lejátszásra, tárolásra. Nem is csoda ez, amikor jobbnál-jobb készülékek lepik el az üzletek polcait, mint pl. a Cambridge CXN.

Jó hálózati lejátszót gyártani nem egyszerű dolog, a tengernyi tudást és szolgáltatást felhasználóbarát egységgé gyúrni a kezdetekben nem nagyon sikerült senkinek. Voltak jobb és gyengébb próbálkozások, de hibátlanul működő példányt csak elvétve találtunk a piacon. Sokan talán nem is hittek igazán abban, hogy egyszer még fő műsorforrásként aposztrofálhatjuk a médialejátszókat, ők saját fejlesztés híján OEM gyártók produktumait dobozolták be, majd látták el cégük logójával, ami szükségmegoldásnak jó volt, de sok sikert pont emiatt nem hozott nekik.
A Cambridge lépésről lépésre építette fel „digitális választékát”, kezdve a nagy sikerű DAC sorozatával, majd az arra épülő NP30 lejátszóval. Az NP30 sem volt tökéletes, ugyanakkor a koncepció tetszett és hangban is hozta az elvárt szintet. A StreamMagic 6, mint második generáció óriási sikert ért el, ami nem csoda, hiszen hangban, funkciókban és kezelhetőségben is nagyot lépett előre, kinőtte gyermekbetegségeit, és nem utolsósorban széles körben megfizethető áron volt elérhető. V2-es („facelift”) verziója nem sokkal a CXN bemutatása előtt jelent meg, s bár továbbra is elérhető a Cambridge Audio kínálatában, a modell szerepe a jelenlegi felállásban már nem teljesen világos számomra.

A Cambridge streamerei közül tehát a legkomolyabb modell az Azur 851N, melyet nemrégiben alaposan próbára tettünk, kellemes tapasztalatokat szerezve. Őt követi a CXN a sorban, az új széria egyetlen hálózati lejátszójaként. A CX-ek külső megjelenését már többször bemutattuk, a gyártó szándékát – egy nívósabb, high-end irányultságú sorozat megalkotását – ebben is érvényre juttatta. A kivitel elegánsabb, letisztultabb, tetszetősebb lett, talán a közízléshez közelebb áll, mint az Azurok formavilága. Az előlap középső részét a nagy (11cm), és színes kijelző uralja, melyet egy nagyobb akril lap mögé bújtattak. Felbontása nagyon jó, színei szépek, remekül leolvasható róla minden lényeges információ, természetesen az aktuális album borítóját is megjeleníti. Mellette jobbról, balról 4-4 gomb segíti a kezelést, ezek még az akril felület részét képezik, nem megbontva a szálhúzott előlap felületét. Bal oldalra mindössze a bekapcsoló gomb és egy USB aljzat, jobbra pedig egy többfunkciós forgatógomb került, így szép letisztult előlapot kapunk. Hátul a digitális bemenetek széles választéka fogad: koax, optikai, USB A, USB B, és persze a hálózati csatlakozáshoz szükséges LAN aljzat. Aki a vezeték nélküli jelátvitelt preferálja, az egyik USB aljzatba csatlakoztathatja a mellékelt wifi antennát. A kimeneti jelet XLR vagy RCA kábelen egyaránt eljuttathatjuk a következő erősítő fokozatig.

Belül a StreamMagic-re épülő áramköri kialakítás fogad. A streamer megtartása logikus lépés, hiszen az évek alatt tökéletesített áramkör már gyermekbetegségektől mentesen, stabilan dolgozik. A digitális jelfolyamot ezután egy iker Wolfson WM8740 DAC-ra bízzák, ez szintén megegyezik az elődben is alkalmazott megoldással. Digitális szűrője második generációs ATF2, 24bit/384 kHz-ig képes kezelni a beérkező jeleket. A DSD anyagok lejátszása csak számítógépről, a CXN DAC-ját használva lehetséges, ami mondjuk nem megoldhatatlan, de mennyivel kényelmesebb lenne direktben… A következő fájltípusokkal boldogul: ALAC, WAV, FLAC, AIFF, WMA, MP3, AAC, HE AAC, AAC+, OGG Vorbis, vagyis tulajdonképpen mindennel, ami szóba jöhet. A vezeték nélkül elérhető csatlakozások, vagy ha úgy tetszik „források” skálája is széles, ide tartozik az internet rádio, a Spotify Connect, Airplay-en keresztül IOS eszközökről, wifivel NAS drájvról és UPnP szerverről streamelhetünk, és mindezek mellett aptX Bluetooth kapcsolat is rendelkezésünkre áll az opionális BT100 vevő használatával (nem tartozék). A Spotify használata prémium előfizetőként lehetséges, ilyenkor a telefonról/tabletről az ott telepített alkalmazás küldi a CXN-re a zenét, tehát a streameren nincs Spotify kliens, a mobil eszközre kell azt telepíteni.

Ahhoz, hogy mindez átlátható és kezelhető legyen, a Cambridge saját applikációt készített Android és IOS plattformra egyaránt, ezeket ingyenesen letölthetjük a Play Áruházból vagy az Apple Store-ból. Bár a szép színes kijelző, és az előlapi gombok használatával is irányíthatjuk, az applikációk nyújtotta komfort és kényelem, de különösen a nagy mennyiségű tárolt zeneanyag közötti gyors és látványos navigáció visszautasíthatatlan alternatíva. Az Android app értékelése elég gyatra, ennek ellenére nekem villámgyorsan települt, és a legkisebb akadás nélkül futott. A készülék működése gyors, használatának – a kezelés tekintetében – minden perce élmény. Persze igazi élményt csak akkor remélhetünk, ha a hang is rendben van. Valahogy a StreaMagic után, és különösen a CXA-80 integrált erősítőt alaposabban megismerve szemernyi kételyem sem volt, hogy az új sorozat médialejátszójának hangját „össze tudták rakni”, s nem is kellett csalódnom.

A CXN friss, ropogós és izgalmas hangzásvilággal rendelkezik. Mélytartománya bőséges, erőteljes és kontrollált, pont annyira, hogy ne kerüljön túlsúlyba, illetve ne nyomja el a középtartományt. Kár lenne, ha így tenne, mert az akusztikus gitár hangjának visszaadása nagyon életszerűen sikerül, szinte hátborzongató, ahogy megszólal Pat Metheny Beatles feldolgozása. Persze az akusztikus gitár hangja gyengébb rendszereket is táltossá tehet, és biztos, hogy ezt a zenét is hallottam már jobbnak, de itt és most nem tudok fogást találni rajta. Dido talán legnagyobb slágere a „Thank You” könnyed és levegős, a gitáros most nem akar főszerepet játszani, hát elmerülhetünk a szép énekhangban.
Amy Winehouse – You Know I'm No Good, egyik kedvencem a tragikus sorsú énekesnőtől. Sodró lendülettel és masszív ritmusalappal pont azt a hangulatot hozza, amit Amy annak idején megálmodhatott…
Akkor jöjjön egy kis jazz, ahol igazán kibontakozhat a CXN fiatalos, izgalmas karaktere. A lendület és a ritmus most is elragad, szinte lehetetlen mozdulatlanul hallgatni a zenét, akaratlanul is beindul a láb és a fej. A rezek, csörgők és csilingelések vonják el kissé a figyelmemet, egészen addig, míg a szaxofon be nem lép. Nincs karcosság, érdesség a magas hangokon, a közepek transzparenciája pedig felteszi az i-re a pontot. Szeretnék valami hibát találni, de a produkció színvonala rendkívül egyenletes, nincs olyan jellemző, melyben alul teljesítene. Klasszikus zenén az egységességet fenntartja, szimfonikus zenei felvételeken a hangszerek „tömegével” is elboldogul, arányos „tapintható” teret rajzol.

Az unalomig hallgatott tesztzenéken minden megszokott részlet, erény és hiba hallható, de aztán hamar a kedvencek felé orientálódok inkább, és hallgattam szorgalmasan heteken keresztül, sokszor a kánikula elől a besötétített nappali hűvösébe menekülve. Nem is sürgettem a forgalmazónak visszaadni, jó helyen volt nálam J. A CXN sokoldalúsága mellett nagyon eltalált, szórakoztató hangkarakterrel bír, nem komolykodik, és nem akar bizonyítani semmit. Nem is kell neki, az elődök már megtették, az ő dolga „csak” a szórakoztatás maradt, abból pedig jelesre vizsgázott. 299 ezer – kicsit gyengélkedő – magyar Forintért jelenleg nem tudnék jobbat ajánlani.

Forrás:[www.hifipiac.hu]

Specifikáció