Cambridge Audio One – HFP Teszt

Minden egyben

Elérte a modellfrissítés a Cambridge Audio „One” nevezetű kompakt, „lifestyle” készülékét is, de most nem egy szimpla ráncfelvarrásról van szó, a One kívül-belül alaposan megváltozott. Műszakilag komolyabb, megjelenésre kicsit modernebb, fiatalosabb, ugyanakkor egyedibb lett. Míg az előd jobbára az Azur sorozat design elemeit birtokolta, az új modell a Minx XI-vel mutat rokonságot.

A forma váltás egyértelműen mutatja, hogy a One nem az audiofil osztályba tartozó darab, és itt most inkább a felhasználás jellegére, ne a hangra gondoljunk. A One-t tényleg „megkenték minden hájjal”, csupán két hangsugárzót kell akasztani a kimenetekre, és kész a – szinte – mindent tudó rendszer. All in One.

Kezdjük a kinézettel. A Minx XI dizájnelemeit már annak megjelenésekor is méltattuk, modern, harmonikus, tökéletesen passzol ahhoz képhez, ami az ember fejében egy lifestyle berendezésről kialakul. A fekete akril előlapot szintén fekete, vagy fehér fém burkolat egészítheti ki, mindkettő magas fényű festéssel. Az akril szép, s hogy sokáig az is maradjon, a tisztítással óvatosan kell bánni, mert ha nem, hamar megjelennek a karcok. Amúgy minden kerek rajta, még a keskeny CD betöltő nyílás két vége sem szögletes. Kijelzője középen, az akril lap mögül diszkréten világítva, rengeteg információt közöl pontmátrixos karakterei által.
Hátul, bal oldalon a digitális csatlakozások, jobb oldalon pedig a három analóg RCA hüvely (egy sztereo bemenet és egy subwoofer kimenet, mellyel 2.1 rendszert alakíthatunk ki) sorakozik. A két pár banán hüvely fogadja a hangsugárzók kábeleit, aki pedig a csupaszolt vezetékvégre, vagy a sarus csatlakozásra esküszik, ne ijedjen meg, a mellékelt adaptert használhatja.

A One a digitális kor gyermeke. Egy Wolfson WM8728 DAC chip köré építették a bemeneteket, ami egyrészt kitűnő minőséget, másrészt flexibilitást ad a készüléknek. A slot-in CD meghajtó „házon belüli” forrásként aknázza ki a DAC képességeit, de a készülék használható notebookhoz USB DAC-ként, vagy csatlakozhatunk hozzá koax ill. optikai kábellel. Nem lenne teljes a szolgáltatási skála vezeték nélküli kapcsolódási lehetőség nélkül, ezek közül a Bluetooth támogatott a CA készülékében. A sort zárjuk a DAB+ szolgáltatással, ami ugye szintén digitális forrásnak számít, és a beérkező jelfolyamot ugyanúgy a Wolfson chip alakítja analóggá, mint az összes többi nullából és egyesből álló jelet.
Aki hiányol még néhány lehetőséget, pont úgy érez, mint én. Talán kisebb költséggel beépíthető lett volna egy pendrive, ill. külső HDD fogadására alkalmas USB aljzat (a jelenlegi csak töltési funkcióval bír), és/vagy a hálózatos funkciókat (DLNA) biztosító LAN aljzat, így nincs internet rádió, a fájl alapú digitális lejátszás pedig csak Bluetooth-on keresztül lehetséges, vagy laptopról közvetlenül, kábellel. Előbbi azért minőségileg hagy kívánnivalót maga után, utóbbi pedig nem komfortos minden helyzetben. Ezek a modulok pedig adottak a Cambridge Audio más készülékeihez… De lehet, hogy ez jól átgondolt koncepció, mert a Minx XI-ben ott vannak a hiányolt lehetőségek, viszont nem rendelkezik CD futóművel. Így aki inkább a fájl alapú lejátszást favorizálja, az vegyen Minx-et, akinek pedig a CD fontosabb, ott a One.

Analóg vonalon is több forrásból „táplálhatjuk”. Az FM tunerre sok karaktert nem vesztegetnék, fejlesztések e területen már jó ideje nem történnek. Két nagyszintű analóg bemenetünk van, egy RCA pár hátul, és egy „háromésfeles” jack elöl. A hátsó RCA hüvely tulajdonképpen bármilyen analóg jellel boldogul, ha valaki „bakelitet” hallgatna, azt is megteheti egy phono előerősítő közbeiktatásával, amit a CA kínálatában is megtalál. A standard jack bemenet telefonok, mp3 lejátszók fejhallgató erősítő fokozatainak kimeneti paramétereihez illesztett, ide gyorsan, könnyedén csatlakozhatunk a „kütyükkel”.

Talán kis, kompakt háza miatt gondoltam, hogy digitális végfokozattal rendelkezik, de nem. Analóg, „AB” osztályú, szép nagy toroid trafóval táplálva. Bár a lifestyle kategóriába sorolták, azért a Cambridge Audio számára itt is fontos a hangminőség, talán ezért választották ezt a megoldást. (No, nem mintha a digitális erősítő modulok rossz hangúak lennének) Standard méretű távvezérlőt csomagolnak hozzá, mellyel teljes körű hozzáférést kapunk az összes funkcióhoz.

♫

Alapos bejáratás után, kíváncsian ültem le a meghallgatáshoz. Drukkoltam neki, szép és ügyes kis készülék, ráadásul látszik, hogy fontos tervezői szempont volt a hangminőség. A korrekt banánaljzatok szintén ezt sugallták, amikor a System Audio 1550-es állódobozokat csatlakoztattam hozzá. Többre nem is volt szükség, csak néhány CD lemezre, és megszólalhattak az első dallamok.
Barátságos, sima, lágy hangszerhangok és jó tonális egyensúly jellemzi, kisebb hangerőn kellemesen muzsikál Sting és zenekara. Órákig elhallgatnám így, de muszáj hangerőt adnom, hogy „életszerűbb” viszonyok között is megmutathassa magát.
A 2×30W-os végfok munkához lát, megdolgoztatja a 1550-es sok kis hangszóróját, megjönnek az öblösebb mélyhangok is. Van ereje már fél hangerőnél, tulajdonképpen ez bőségesen elég a zenehallgatáshoz. A felsőbb tartományok szemérmesen, kissé visszafogottan vannak jelen, de ez még belefér az „ízlés kérdése” kategóriába. A tér viszont nem igazán áll össze, zavarosság uralkodik. Talán a bonyolult keresztváltót nem szereti? Akkor nézzük, mit szól egy AE monitorhoz?
Van mikor a kevesebb több, ez most éppen az a helyzet, mert a NEO 1-et csatlakoztatva változik az összkép. Felszabadultabban, lendületesebben zenél, frissebb, csillogóbb, levegősebb a megszólalás. Furcsa módon a mélytartomány is hihetőbb, természetesebb, noha mennyiségében nem tud több lenni mint az előbb, de határozottabb, kottázhatóbb is. A térérzet most már sokkal jobb, kirajzolódik a zenekar képe előttem, megszűnik a zűrzavar. Ugyan nem vesz le a lábamról, de már megüti a belépő hifi rendszerek e vonatkozásban nyújtott színvonalát. A felbontás átlagos szintű, a zene apró részletei megjelennek, de nincs semmi sem túldimenzionálva.
Tipikus másod-. ill. hálószobarendszer. Amíg nem állítom nagy kihívás elé, kifejezetten színes, könnyed és élvezetes az előadása. A mai, és régebbi popslágerek, könnyebb rockzenék tolmácsolásában otthon van, ezt élvezhetően teszi elénk. Ha „mélyebb vízbe dobjuk”, és jazz, vagy nagyzenekari klasszikus felvételekkel próbálkozunk, előjönnek a hibái is; kissé pontatlan ábrázolás, a nagyobb hangtömegek pedig már zavarba hozhatják, ilyenkor – ha legalább közepes hangerővel hallgatjuk – kevésbé összeszedett, és érezhetően pontatlanabb a produkció.

Bár a 30W csatornánként nem kevés, és hajtottam már 5-10W-tal is nagyobb hangsugárzókat, a One-t inkább a polc/állványos dobozokkal célszerű párosítani, s mivel nincs mesterségesen „felpumpált” közép/felsőbasszus, még a könyvespolcon elhelyezett hangfalakkal sem lesz probléma. 180 ezer sajnálatosan gyengülő magyar forintért ennyi minden, és főleg ebben a minőségben igazán jó ajánlat. Irodába, hálóba vagy a gyereknek, hogy ne csak a telefonból kilógó, fülbegyömöszölős vackokon hallgasson zenét, kiváló ajánlat.

Kimeneti teljesítmény: 2×30 W (8 Ohmon)
Támogatott formátumok: ALAC, WAV, FLAC, AIFF, WMA, MP3, AAC, HE AAC, AAC+, OGG
Méretek: 230×112×295 mm
Tömeg: 4.6 kg

Forrás:[www.hifipiac.hu]

Specifikáció