Kis doboz, nagy ötletek.
Általános bemutatás
A Cambridge Audio MXN10 egy kompakt hálózati audió lejátszó. Ez a kategória néhány embert (közöttük engem) soha nem szólítottak meg nagyon mélyen. Ennek két oka is van. az egyik az, hogy a streaming minősége nem ugyanaz, mint a CD vagy a vinyl. A gyártók persze sok mindent megtesznek. Néha külön házba szerelik őket, jobb tápot adnak nekik, meg minden, de az akkor sem olyan érzés, mintha a fizikai formátumot birtokolná. Aztán ott vannak a streaming erősítők, amelyek szinte felfalták a hálózati lejátszók piacát, és tetszetős megjelenésük mellett némelyiknek egész jó hangja van.
Egy hálózati lejátszót építeni meglehetősen összetett feladat. Egy CD lejátszó esetében a kisebb gyártók választanak egy futóművet, egy szervót, és egy DAC-ot, amelyhez hozzáadják a saját know-how megoldásaikat a tápegységben, és a kimeneti fokozatokban, hogy elérjék a kívánt minőséget. Ezek egy része jelen van a hálózati lejátszókban is, de itt kötelező gyakorlat a kezelő felületben felhasználói élményt nyújtani. Igazság az, hogy lényegtelen milyen jó hangú egy streamer, ha csapnivaló a kezelő felülete. A piacon bizony jelen van néhány kategória gyilkos szoftver, ami jelentős mértékben rombolja a megítélést.
A Cambridge Audio viszont azon kevés fejlesztő cég közé sorolható, aki nagy hangsúlyt fektet a felhasználói élményre. Régóta gyártanak már hálózati lejátszókat, nagy gyakorlattal végzik a tervezést. Mintegy 13 évvel ezelőtti példa az NP30 streamer, ami a megjelenésekor népszerű lett, mert kényelmesen lehetett kezelni. Azóta természetesen folyamatosan csiszolták a kezelő felületet, és mára kimondható, hogy a bemutatóban szereplő MXN10 messze túlhaladta a kezdeti próbálkozásokat. A pedigree tehát rendelkezésre áll, és most lássuk, hogy az MXN10 beváltja-e a ígéretét?
Mint minden Cambridge Audio termékről szóló bemutatómban megjegyzem, itt is leírom, hogy 2003-2008 között teljes állásban a cégnél dolgoztam. 2008 viszont régen volt, és semmi rálátásom nincs az MXN10 tervezésére, ezért az AVForums szerkesztő gárda alkalmasnak talált a bemutató megírására.
Az MXN10 annyiban hasonlít a 2003-as tervezési elvekre, hogy a megjelenésében nem akarja tükrözni a benne rejlő technológiákat. Pedig a legújabb negyedik generációs Cambridge Audio Stream Magic platformra épül, ami 768 kHz és DSD512 mintavételezést is támogat. Összehasonlítva a régi NP30 készülékkel, az megállt 96 kHz mintavételezésnél, és a DSD-t egyáltalán nem tudta. A platform már tartalmazza a később megjelenő MQA funkciót, de ehhez a DacMagic 200M-et kell hozzá csatlakoztatni.
Sokféle választási lehetőséget biztosít. Támogatja a Qobuz, a Tidal és a Deezer funkciókat. Roon végpontként is használható, annak ellenére, hogy nem látom a direkt kapcsolatot egy 500 font alatti streamer és a Roon előfizetők tábora között. Minden esetre ez egy kis extra, ami hasznos löketet adhat neki.
A beépített dekódere ESS Sabre ES9033Q, ami ebben az árkategóriában kicsit meglepő, igaz a DAC felépítése csak az u.n single end RCA kimenet felé dolgozik. Optikai és koaxiális kimenetei is vannak. Esetleg ráolvashatnám az USB kimenet hiányosságát, ami ha benne lenne garantáltan a legrugalmasabb eszközzé tehetné, ám belátom, hogy ebben az árkategóriában úgy is kevesen használnák a funkciót. A fejhallgató kimenet hiánya néhány vásárló számára fontos lehetne, de figyelembe véve, hogy úgy is integrált erősítővel párosítva fogják használni, amiben valószínűleg van beépített fejhallgató erősítő, ez nem jelent valódi hátrányt.
A Cambridge Audio MXN10 már a negyedik generációs Stream Magic. ARM Cortex A53 processzort tartalmaz, és Android, valamint iOS alkalmazással vezérelhető. Megjegyzem, hogy a StreamMagic app nem olyan jó, mint a BluOS, ami az ezer font alatti kategóriában a legjobbnak nevezhető. A Cambridge alkalmazás nem használható multiroom elrendezésben, és kevésbé gyors a hatalmas zenei könyvtár kezelésben, amiben a BluOS jeleskedik, de dicséretére válik, hogy közel jár hozzá. A Bluesound Node-dal vívott közvetlen harcban nehéz eldönteni, hogy melyik a jobb.
Ám ez még nem a történet vége. A StreamMagic ha mással nem hasonlítom, önmagában egészen jó. Ha pedig egyes területeit nézem, különösen az internetes rádió keresés funkciót figyelembe véve jobb, mint a BluOS. A hozzám küldött minta tökéletesen stabilan működött a nálam töltött idő alatt, és mindent azonnal megtett, amire utasítottam. Kimondható tehát, hogy a Cambridge Audio alkalmazás fejlesztési tapasztalatait semmi nem pótolhatja. Manapság az időm legnagyobb részében Roon platformot használok, és üdítő változatosság volt a StreamMagic böngészési élménye.
A megjelenését tekintve semmi drámai nincs benne, és jól működik. A hálózati lejátszók esetében sokat panaszkodunk a kijelző hiányosságain, ám jelen esetben itt erről szó nincs. Kijelző sincs, csak egy kompakt kis doboz, rajta öt gombbal. Egy be és kikapcsoló gomb mellett négy memória gomb, amelyekhez internet rádió vagy lejátszási lista gyors elérése rendelhető. A színe a Cambridge ezüstös szürkéje, a kidolgozása megfelelő szintű, egyáltalán nem feltűnő. Szerintem jó döntés a fél szélességű ház, ami a Cambridge AXA35 erősítőhöz, vagy akár egy AXR85-höz is jól illeszkedik.
A tesztelés módja:
A nálam töltött idő legnagyobb részében egy Cambridge Audio Edge A integrált erősítőhöz, és egy pár Fyne Audio Classic VIII hangfalhoz volt párosítva. Az Edge A lehetővé tette, hogy az analóg és a digitális kimeneteit össze tudjam hasonlítani. Használtam még mellette Rega Brio és Spendor A1 hangfalakat is. A Roon vezérelte, a tesztanyagok pedig FLAC, AIFF, DSD, Qobuz, Tidal és Spotify voltak néhány internetes rádió adás mellett.
A hangzás:
Kerülni fogom a túlzásokat a bírálatban, és igyekezni fogok a lényegre koncentrálni. Annak ellenére, hogy nem egyenrangú versenytársa a Bluesound Node-nak a vezérlés módjában, a hangzás tekintetében az MXN10 jobb. Emlékszik még azokra az időkre, amikor a készülékeket a hangzás élmény alapján választottuk? Régi szép idők! Egy részem sajnálja, hogy a Cambridge Audio feladta a hosszú szerelmes időszakát a Wolfson DAC iránt (az egyetlen a CXN V2, amiben még ez található) ám be kell látnom, hogy az ESS korszerűbb, és az integrációja fantasztikusan jól sikerült.
Az MXN10 hatékonyan szállítja a részlet gazdagságot, és a tisztaságot, ugyanakkor elkerüli az ezzel járó kissé kemény széleket, és az üveges hangzást. Thom Yorke The Eraser című vékony prezentációja a legtöbb hardveren kellemetlen lehet. A keverés szándékosan rideg volta itt is jelen van, de Yorke énekhangja nem nélkülözi a jelenlét érzetet, és az alapvető melegséget, amelyre szükség van a hihető hangzáshoz. Az MXN10 ilyen szempontból hasonlít a Rose RS250A-ra, amely szintén ESS chipet használ, de szintén nem hangsúlyozza a Sabre jellegzetes hangzás világát. Ahol az RS250A direktnek hangzik, ott az MXN10 vékonyabb, megbocsátóbb.
Ezek a tulajdonságai vonzóvá teszik amellett, hogy tud úgy ütni mint a Bluesoud. Unkle If We Don’t Make It szerzeménye nem a leggyorsabb zenemű, de a fejem bólogat, és a kezem a ritmust veri amikor az MXN10-en hallgatom. Gyors, de ez nem megy a basszus ábrázolás rovására. Hogy megbizonyosodjak a dologról, kiveszem a Fyne hangfalakat, amik mélyre tudnak menni, és beteszem a Spendort, ami igen zenei és minden tempót képes lekövetni.
Még valami, amit a tesztelés során észrevettem, és viszonylag ritka a közelmúltban értékelt berendezéseikben, hogy az MXN10 tarsolyában van egy kis extra a Hi-Res tartalmak hallgatásakor. Peter Gabriel Peter Gabriel [3] (Melt) albuma jó példa erre. Az eredeti CD rippelt verziója csendesebb lágyabb az újrakevert 44,1 kHz verzióhoz képest. A 96 kHz-es verzióban ugyan ez a rip viszont csendesebb és lágyabb, mint az eredeti remasterelt 44,1 kHz változata. Kevesebb a zaj, szélesebb a tér a bemutatóban. Az SACD-ről rippelt DSD még jobb, mert a közép tartományban szebben szól. Sok hálózati lejátszó képes ezeket a változásokat megmutatni, de nem a 450 font árkategóriában. Ez azt jelenti számomra, hogy a Cambridge Audio meg tudja mutatni a nagy felbontás előnyeit a 16/44,1 szabványhoz képest.
Amikor pedig visszatértem a 16/44,1 kHz-re Spotify és internet rádiók hallgatásával, a hang még mindig kiváló maradt. Az előlap négy memória gombja jobban alkalmazható dolog, mint azt elsőre gondoltam. Mikor reggel bejövök a szobámba, néhány gombnyomással már el tudom indítani a kedvenc internet rádiómat. Ez végül is előnyt jelent a fizikai gomb nélküli verziókhoz képest a mindennapokban, hiszen praktikus, ha nem akarok zenét böngészni.
Értékelés:
A Cambridge Audio MXN10 egy olyan hálózati zene lejátszó, amely a felhasználhatóság és a hangminőség tekintetében kicsit kiemelkedik a megfizethető berendezések tömegéből. Ahogy azt korábban is említettem, nem éri el a BluOS csillogóra csiszolt vezérlő alkalmazását, de egészen közel van hozzá. Ennyi kompromisszum mellett ez a kis trükkös dobozka jobban szól annál, mint gondolná. Ez alá hangzásban nem szívesen mennék, ha ebben az árkategóriában keresnék készüléket. A Cambridge Audio a korai idők megfizethető streaming kategóriájának élére ugrott az NP30 készülékével, és még mindig ott maradt az MXN10 megépítésével. Olyan tehetséges kis kompakt, hogy Best Buy díjat érdemelt.
Rövid értékelés az eredeti nyelven:
Pontozás:
Írta Ed Selley
- április 7
Forrás és képek: AVForums és Cambridge Audio
Műszaki adatok: Cambridge Audio MXN10