Cambridge Audio Azur 851A integrált sztereó erősítő teszt – Av-Online

A Cambrigde Audio ajánlata.

Mit adhat egy olyan gyártó csúcsmodellje, ami legszívesebben a remek ár/érték arányával dicsekszik? Avagy milyen lesz az az erősítő, ami a minimalizmust szolgáltatással, az ezoterikus dumát pedig vaskos alkatrészkészlettel helyettesíti?

Az Azur 851A egy a sok közül. Rengeteg hasonló árú sztereó erősítő van a piacon, így ma már nehéz is extra szolgáltatások vagy különleges műszaki megoldások nélkül érvényesülni. A londoni székhelyű gyártó is fel tud mutatni két érdekes jellemzőt, ám ha csak a kereskedők honlapját böngésszük, könnyen lehet, hogy ez kevés lesz. A Cambridge Audio minden létező felületet kihasznál, hogy népszerűsítse XD nevű erősítő felépítését. A rendszer műszaki értelemben zseniális, marketing szempontból viszont kétes értékű. A másik érdekes tulajdonság, a nagy kijelzővel ellátott előlap, ami szintén igazán praktikus, de talán nehezebben eladható, mint az, ha az erősítőbe beépítjük a DAC-ot is. Bizony, ennek a készüléknek egy olyan piacon kell helytállnia, ahol a beépített digitális/analóg átalakítók rohamosan terjednek és ahol ma is sokan szolgáltatást vásárolnak, és azt feltételezik, hogy az ár garancia a minőségre is.

Az XD problémás. Egyrészt, mert a mai kommunikációban az "XD" sokaknak már egyet jelent a sírva nevető szmájlival. Másrészt a technika célja, hogy az "A" osztály hangzását ötvözzék egy hatékonyabb működéssel, az "XD"-ről azonban a hifi világában járatos tömegeknek inkább valamilyen "D" osztály jut eszükbe, ami többnyire a szerényebb minőségű, vagy éppen ellenkezőleg, a roppant összetett és drága elektronikák sajátossága. Olyan ez, mint egy elegáns éttermet RomKocsmának keresztelni, csak azért mert az a Vár és a Kőhalom utca sarkán áll.

A Cambrigde Audio ajánlata egyszerű. Az erősítő felvesz legalább 70, de legfeljebb 800 wattot, amiből magabiztosan tud 2 x 120 wattot biztosítani 8 Ohm impedanciájú hangfalak számára is. Mindehhez XD technológiás erősítést, hatalmas hűtőbordákat és toroid trafókat használ. Ha kézbe vesszük, hamar megállapíthatjuk, hogy az erősítő "sűrű darab". Belseje rendesen tele van pakolva, amiről megbizonyosodhatunk akkor is, ha megemeljük, vagy a szellőző rácson keresztül kandikálunk befelé. Ráadásul az összeszerelés is igényes. Teszteltünk már olyan, drága elektronikát, aminek a teteje megkocogtatásra zengett, mint valami cintányér, de ez nem ilyen. Persze csodálkozni nincs okunk, elvégre a szuper-olcsó Topaz AM5 burkolata is filces rezgéselnyelőt kapott az illesztéseknél. A vaskos készülékhez emberes súlyú távirányító is jár, ennek ergonómiája jó.Mivel a Cambridge Audio mindenhol leírja, hogy az XD típusú erősítés nagyon jó és fontos dolog, ezért álljon itt a rendszer magyar nyelvű leírása, egyenesen a hazai képviselet honlapjáról.

"A Class XD tökéletes A osztályú munkapont beállítást alkalmazza kis hangerősségen. A teljesítmény növelésekor nem a hagyományos módon mozdítja B osztály felé a tranzisztorok munkapontját, mert az a null átmeneteknél torzítást okozna. A Class XD szabályzott visszacsatolást alkalmaz a teljesítmény növelésekor, és a tranzisztorokat folyamatosan az optimális munkapont beállításban üzemeltetve elkerüli a null átmenet által okozott torzítást. A visszacsatoló áramkör nem része a végfokozatnak, hanem különálló dinamikusan szabályzott egység. Ilyen módon képes megőrizni úgy az A, mint a B osztályú munkapont beállítás által biztosított előnyöket."

Csatlakozások terén azt kapjuk, amit elvárunk. Vagyis A-B hangfalkimenetet, 8 bemenetet, amiből kettő XLR, 1 felvételi és 1 előerősített kimenetet, illetve a rendszerbe integráláshoz RS232C, infra jeladó és Control Bus csatlakozókat. A tápcsatlakozó földelt és felette találunk egy kapcsolót is. Az előlap egyszerű, hivalkodástól mentes. A készülék érdekessége, hogy azt egy méretes kijelző uralja, aminek két oldalán 4-4 gomb sorakozik. Ezek a forrásválasztáshoz és a beállításokhoz is kellenek, ami elsőre kicsit ijesztő, hiszen ezzel a gyártó kiiktatta a programozáshoz leggyakrabban használt négyirányú gombcsoportot. A menürendszer tényleges használata szerencsére nagyon egyszerű. Megszokni sem kell, mert pár másodperc után minden teljesen magától értetődő. Mivel a hagyományos erősítők egyik klasszikus, díszes elemét, a forrásválasztó kapcsolót korszerűbb megoldásra cserélték, a hangszín-szabályzóknak is észrevétlenné kellett válniuk. Ezek apró, benyomásra az előlap síkjába süllyedő potméterek lettek, amik mellett ott is találjuk a Direct gombot, amivel az egész hangszín részt mellőzhetjük. Az igazat megvallva, az ilyen értékű erősítők, többnyire vidáman meglennének ezek nélkül a potik nélkül is.A tesztek több helyszínen zajlottak, több napon át. A meghallgatások előtt az elektronikának 4-6 órája volt bemelegedni.

A bekapcsolás és a forrásválasztás nem tartogat meglepetéseket, a hangerő szabályozáson viszont őszintén elámultunk. Egészen halkan is álomszerű finomsággal lehet adagolni, 1 dB-es lépésekben. Vagyis ez az erősítő, akár egy hálószobában is teljesen jól használható, ellentétben a gyár kínálatának legkisebb darabjával, ami nagyon hamar hangosodik. No, nem mintha korrekt dolog lenne egymáshoz méregetni őket. Sok vetélytárs, ha modernizálja a kezelést, akkor azt vagy túlkomplikálja, vagy az egyszerűség oltárán áldozva, nyakatekertté teszi a mélyebb szintű beállítást. A Cambridge Audio egyszerű és logikus megoldása példa értékű, és követendő.

A meghallgatások egyebek között ELAC BS 314 CE és FS 147, quadral FERRUM 700, Sonus faber Venere 2.0 és 2.5, Mission 792SE és Cambridge Audio S70 hangfalakkal történtek. Forrásként a Cambridge Audio DacMagic Plus, Stream Magic 6 szerepeltek legtöbbet. Folytatás…..

Forrás:[www.av-online.hu]