Cambridge Audio AXA35 és AXC35 bemutató Hifichoice

Cambridge Audio AXA35 integrált erősítő és AXC35 CD lejátszó

Az autós világban elterjedt nézet, hogy ha tudni szeretné milyen technológiák és funkciók lesznek majd 5 év múlva egy átlagos családi autóban, csak vessen egy pillantást a mai Mercedes S-osztály modellekre. Ugyanez igaz a Hi-Fi ipar csepegtetett technológia koncepciójára. Az ötlet egyszerű. A gyártó a csúcskategória fejlesztésére rengeteget költ a költségvetéséből, hogy megmutassa mire képes, majd idővel ezek a fejlesztések fokozatosan bele kerülnek a megfizethető ajánlataikba.

Kiváló példa erre a Cambridge Audio. A megalakulása éveiben a cég vitathatatlanul a prémium termékeiről volt híresebb. Gondoljon az úttörőnek számító CD-1 CD lejátszójukra 1985-ből. Napjainkban már inkább a megfizethető, és kiváló ár/érték arányt képviselő kínálatukról ismertek.

Az ötven éves fennállásuk alkalmából sokakat komolyan meglepték azzal, hogy újra csúcskategóriás készülék szériát építettek. Az Edge sorozat High-End streaming előerősítője az Edge NQ, a hozzá illeszkedő sztereó végfok az Edge W, de akad a kínálatban integrált erősítő Edge A néven, és nem utolsó sorban monoblokk Edge M néven. Mindegyik kifogástalan tervezés és kivitel. A bemutatóban szereplő AX szériás belépő kategóriás egységek nem sokat tartalmaznak az előkelő testvéreik technológiájából, de a kidolgozás és a tervezés mód egyértelműen a gyártó filozófiáját sugallja.

Az AX sorozat a népszerű Topaz modelleket váltja fel, és hat darab kétcsatornás opciót kínál. Sztereó erősítők az AXA25 és a bemutatóban szereplő AXA35. A hozzájuk illeszkedő CD lejátszók az AXC25 és az itt tesztelt AXC35. Végül két receiver, az AXR85 és az AXR100 zárja a sort.

A Cambridge Audio AXA35 általános bemutatása:

Az erősítő/CD lejátszó kombó erőműve 2x35W (8 ohm) kimeneti teljesítménye 10 wattal több, mint az AXA25. Az előlap közepét uraló kijelzőn a választott forrás, a hangerő beállítás, és a menü jelenik meg. Négy darab analóg vonal bemenete van, közöttük egy az előlapon található aljzattal osztozik. Ha az előlap aljzatba forrást csatlakoztat, az integrált erősítő automatikusan átkapcsol az A1 bemenetre, de ekkor más nem választható ki, ami kicsit furcsa.

Másik furcsasága a hátlap USB port, ami csak töltésre használható, ám itt hangjeleket nem tud fogadni az erősítő. Lehet ez egy logikus összefüggés a hordozható lejátszók töltése és azok front panel aljzathoz való csatlakoztatása között, de szokatlan. A hangszóró kimenet csatlakozások jó minőségű egyértelműen jelölt verziók. Ügyes ötlet, hogy a csatlakozók feliratai felülről is olvashatók, ami könnyebbé teszi az installációt.

Az AXA35-ben beépített MM lemezjátszó előerősítő van. ez igazi bónusz ebben az árkategóriában. A front panel fejhallgató kimenete 3,5 mm-es jack aljzatot kapott. Az AXA25 nem kínál fejhallgató kimenet, phono előerősítő bemenet, és kijelzés opciókat, és nem távvezérelhető.

A Cambridge Audio AXC35 általános bemutatása:

Az AXC35 CD lejátszó megjelenésben tökéletes partnere az erősítőnek. Nem csak gyári lemezeket, de CD-R/RW lemezekre írt MP3 és WMA fájlok lejátszására is képes. A dekódere az elismert Wolfson WM8524 állítja elő az analóg hangot. A funkció kínálata megfelelő a műsorszám választás és programozhatóság terén, de a távvezérlő koránt sem olyan stílusos, mint a magasabb kategóriás testvérek fém előlapos kivitele. A sztereó analóg kimenetei mellett itt már található koaxiális digitális is, ami a kisebb AXC25-ön nincs.

A hangminőség:

Az AXA35/AXC35 kombinációt Usher S-520 állványos hangfalakhoz csatlakoztattam, és egy Atacama SL-600 állványra helyeztem el őket. Már az első pillanatokban kiderült számomra, hogy a Cambridge Audio miért olyan erős a belépő kategóriás piacon. A két egység tiszta, részletező és természetes hangzású bemutatója meggyőző. Súlya van a zene mondanivalójának, ami ritka ebben az árkategóriában, emellett egészen elfogadható a frekvencia átvitel koherenciája. A magas tartományt figyelve egészen meggyőző annak tisztasága, igaz van benne egy pici harsányság. Tudni kell, hogy az Usher csipogója koránt sem nevezhető megbocsátónak, ezért az AXA35 bemutatója általánosságban kicsit fényesebbnek nevezhető. Természetesen tisztaságban nem versenyezhet a drágább összeállításokkal, de a kombó elegendő mennyiségű részlettel szolgált az élvezetes zenehallgatáshoz.

Az ábrázolás mód szépen elrendezett. A színpad ugyan nem szélesebb, mint a hangfalak határai, de a hátsó részen egész jól érzékelhető a mélység perspektíva. A költségvetésből kihozták a lehető legtöbbet. Az Afterglow című debütáló lemezen Harriet énekhangja pontosan középen szólal meg. Ezt a felvételt szoktam az énekhang ábrázolás megítéléséhez használni, hogy mennyire válik külön a háttér muzsikától.

Meg kell mondjam, hogy a tonális ábrázolás módja igen meggyőző. A The Power of Cool album Shadowbrook című számában Donald Harrison szoprán szaxofonjának hangja megkapta a megfelelő mennyiségű rezes hangot, ráadásul igen hihető módon. Részlet gazdag és tiszta a hangja, és ez igaz a cintányérok hangjának ábrázolás módjára is. Megőrzi a stílusát akkor is, amikor a banda felpörög, nem vesznek el a hangszerek a nagy kavalkádban sem.

A mélytartomány átvitel tekintetében tipikus Cambridge jellemvonásokat vélek felfedezni. Nem csak az erő, de a részletek és az időzítés is kiváló. The Divine Comedy I’ve Been To a Marvellous Party című számának bemutatója során a duó remekül mutatja Neil Hannon mormogó hangját a techno dübörgése mellett. Nagyon jól áll neki az ütős dallam, sőt imádja. Magabiztosan, és lendületesen nyomja ezt a stílust.

A Secret History The Certanity Of Chance című számában az AX páros olyan jól szerepel a szám felvezető részén a vokál és a hangszer ábrázolás terén, ami az árkategóriát bőven meghaladja. Aztán amikor a dob is belép, Hannon éneke akkor is szépen megőrzi az érzelmi töltetét. Akkor érzek egy kis hiányosságot, amikor a kórus belép ebben a grandiózus előadásba. Mikor a zenemű szárnyalni kezdene, az már kissé összezavarja a kombót, és fellép némi tömörítettség érzet a közép tartományban. Szárnyalás helyett inkább befelé zsugorodik. Hogy utána járjak a dolognak, az erősítőt egy másik büdzsé kategóriás, ám drágább Yamaha A-S500-ra cseréltem. Kiderült, hogy a fenti jelenséget az erősítő okozta. A Yamaha javított a dinamikán, jobban szétválasztotta a hangszereket. Ezzel szemben a Cambridge AXA35 tisztább, és kitartóbb. Egyéni választás, hogy kinek mi tetszik jobban.

Az AXA35 beépített lemezjátszó erősítője túl csábító ahhoz, hogy kihagyjam a bemutatóból. Csatlakoztattam egy Pro-Ject Debut III S audiofil kategóriás lemezjátszót, amibe a cég Pick-IT 25A MM hangszedője volt beszerelve. Örömmel tapasztaltam, hogy a Cambridge Phono előerősítője egészen jó, és pontos. Az erősítő magabiztossága megmaradt, és a mélység érzet sokkal jobb, mint a vonalszintű bemenetek esetében. Ez határozottan nem egy utólagos toldás-foldás, sokkal inkább tudatos választás a gyártó részéről, ami az AXA35-öt még csábítóbbá teszi bármely belépő kategóriás lemezjátszó mellé.

Ítélet:

A Cambridge Audio AXA35 integrált erősítő és az AXC35 CD lejátszó remek megfizethető kombinációt alkotnak. Külön nézve őket, az integrált erősítő átlagos jó választás, de a CD lejátszó költségvetési csoda számba megy, ami sokat dobott a páros teljesítményén. Jól működnek együtt, ideális kiinduló pont lehet bárkinek, aki élvezetes hangú, de kedvező árú rendszert keres.

2020. Július 7.

Forrás és képek: Hi-Fi Choice

Műszaki adatok:

Cambridge Audio AXA35 sztereó integrált erősítő

Cambridge Audio AXC35 CD lejátszó