Az SP-3 előerősítő pályafutása alatt átírta a high-end audio történelmét!
Az SP-3 előerősítő egyike azoknak a termékeknek, amelyek hosszú pályafutásuk alatt átírták a high-end audio történelmét. Annak ellenére, hogy nem az Audio Research első terméke volt, a piacon a céget ennek megjelenése óta tartják számon
Ezrével értékesítették az SP-3 készülékeket az 1970-es években. Harry Person hihetetlenül drágának tartotta, de mint mondta – egyszerűen ez volt a legjobb lehetséges választás. Mi tesz annyira népszerűvé egy régi készüléket annyira, hogy napjainkig töretlen a sikere?
Az SP-3 előerősítőt 1972.-ben mutatták be, és 1977-ig gyártották. Ezalatt négyféle verziót készítettek, valamint egy felújított modellt, amelyet 1999.-ben mutattak be.
Elsőként 1974.-ben fejlesztették a modell tápegység részét, amely SP-3A néven jelent meg, majd ezt követte 1975.-ben az SP-3A1. Szonikusan nem volt jelentős eltérés a két első modell között, de a javított tápegység rész jobb hangzás paraméterekkel ruházta fel az SP-3A1-et. Az SP-6-ot 1978.-ban mutatták be, amelynek a tápegységét ismét továbbfejlesztették SP-3B néven. Az SP-6 számottevően nagyobb méretű volt az eredeti SP-3-nál, mivel több tároló kapacitást tartalmazott minden elődmodellnél. Az új modell elsődleges tervezési célja az volt, hogy a lehető legalacsonyabb szinten tartsa az egyenfeszültség ellátás lánc saját zaját. Emellett megszűntette azt a maga korában tendenciózus jelenséget, hogy a bemelegedés, és stabilizálás ideje alatt zaj jelenjen meg a hangfalakon. Ezt egy csendesítés funkció beiktatása jelentette. Csendesítés gomb hiányában a bemelegedés zajai kimentek a hangfalakra, ha az erősítő félvezetős volt, vagy egyszerre kapcsolták be az előerősítővel. Nem hiába van az audiofil íratlan szabálya, hogy a végerősítőt kell utoljára bekapcsolni, és elsőként kikapcsolni egy rendszerben. Akkoriban nagy divat volt, hogy elektroncsöves előerősítőt kombináltak félvezetős végfokokkal, ezért viszonylag gyakori volt a jelenség. Az SP-3B esetében ez csak 14 másodperc volt.
Előre ugrunk 1999-re. A Cég ekkor már közel harminc éves volt, és Bill Johnson újra maga elé vette az SP-3 kérdését, mivel még mindig rengetegen használták. Úgy érezte, eljött az ideje egy ismételt fejlesztésnek, amely már a szonikus bemutatót célozza.
A tápegységet áttervezte, a kritikus pozícióban lévő kondenzátorokat kicserélte, magas minőségű aranyozott csatlakozásokat alkalmazott. Ezek a fejlesztések, és a befektetett munka sokkal jobb előerősítőt eredményezett. Az SP-3C egy tiszteletnyilvánítás a vásárlók előtt, mivel minden elődmodellt szívesen megjavítanak, ha azt a tulajdonos kéri.
1972.-ben az Audio Research még csak egy induló cég volt, és csak éppen elkezdte építeni a dealer hálózatát. Bill Johnson is még csak egy friss jogosítvánnyal rendelkező repülőgép pilóta volt, és meg kellett osztania a figyelmét a repülés, a készülék tervezés, és a dealer hálózat építése között. A sok utazás, és tapasztalatszerzés eredménye volt az, ami hozzásegítette az SP-3 megtervezéséhez
Két teszt jelent meg az SP-3 bemutatása után. Akkoriban a leg elismertebb magazinok az Absolute Sound, és a Stereophile voltak, amelyeket Harry Pearson, és J. Gordon Holt vezetett. Pearson, és Holt is a legjobb előerősítőnek nevezte ki az SP-3-at, annak ellenére, hogy relatív magas árkategóriát képviselt. 1973.-ban az SP-3 ára 595 Dollár, 1975.-ben az SP-3A1 795 Dollár áron volt vásárolható, míg az átlagfizetés 7600 Dollár volt akkoriban. Az akkori nyomtatott sajtónak, és a jó teszteredményeknek köszönhetően az SP-3 komoly lendületet kapott az értékesítéshez.
Több mint negyven évvel a bemutatója után az SP-3 igazi ikon lett az audio iparban. A gyönyörű középtartománya, és a meggyőző térleképezése volt az, amely az Audio Research örök szabályává lépett elő minden termékkel kapcsolatosan. Annak ellenére, hogy a modell 40 évesnél régebbi, a szonikus bemutatója még mindig nem talált sok legyőzőre.