Audio Research REF160S bemutató HiFi+
Könnyű dolgom van, ez a legegyszerűbb bemutató, amit valaha írtam. Az Audio Research Reference 160S az általam korábban tesztelt Reference 160M monoblokk sztereó verziója. A 160S egy kedvezőbb árú megoldás, amely kisebb helyigénnyel installálható, és a 160M majdnem minden előnyét kínálja. Természetesen az áthallás csillapításban lehetetlen versenyezni a monó erősítőkkel, ám mint a példa is jól mutatja, gyakorlatilag észrevehetetlenné lehet tenni. Imádtuk a 160M-et, és nagyon vártuk a 160S piaci megjelenését. Annyit azért előre elárulhatok, hogy ebbe is beleszerettünk. Kiváló darab, nagyon jó munkát végzett a gyártó. Ha a végletekig le akarnánk egyszerűsíteni, a bemutatónak itt vége is lehetne, a munka letudva.
OK, a dolog ennyire azért nem egyszerű, akármennyire is igyekezett az Audio Research két kiváló monoblokkot építeni egy közös házba, óvatosan kellett eljárniuk, nehogy a gyermeket is kiöntsék a fürdővízzel. Az egyesítés során alkalmazott megoldások ugyanis befolyásolhatják a bemutatás módját. Sebaj, mi azért vagyunk, hogy felfedjük ezeket a különbségeket. Az előzetes vélemények nagyon jók, igaz azt is el kell ismerni, hogy nem annyira mindent elsöprők, mint amiket a monoblokkról írtak. Abban viszont mindenki egyetért, hogy a 160S és a 160M hangja rendkívül hasonló karakter. Lássuk elsőként a közös ismertető jegyeket a felépítésben.
A REF160S majdnem mindenben a 160M duplázása. Természetesen vannak apró eltérések, de az auto bias, a trióda és ultralineár átkapcsolás, az XLR és RCA bemenetek, a hangszóró kimenetek, és a cső üzemóra számláló közös funkciók. Két párba válogatott KT150 állítja elő a csatornánkénti 140 W teljesítményt. Két 6H30 dupla trióda gondoskodik a meghajtásról csatornánként. Az előerősítő és végfok kapcsolás technika tökéletesen megegyezik a monó erősítővel. A REF160M mivel külön házba van építve, dedikált tápegységeket tartalmaz oldalanként. Ezt a sztereó verzió egy hatalmas tápegységgel oldja meg, amely az energiát a hálózatról a C19 IEC bemeneti csatlakozáson keresztül kapja.
A front panelt uraló dupla GhostMeter betekintést enged az elektroncsövek közé. A műszerek igazi retro megjelenést kölcsönöznek, amely a hallgatót arra ingerli, hogy John Barry felvételek hallgatásával alaposan megtornáztassa őket.
De vissza a készülékházhoz. A sztereó és monó kivitelű erősítők között az a legnagyobb különbség, hogy a sztereóba sokkal több mindent kell beépíteni, ami több hőt termel. Saját magam által alkotott Sircom törvényem szerint, az erősítőnek melegebbnek kell lennie a szobám hőmérsékleténél. Jelen esetben ezzel nem is volt semmi probléma. Ha télen írtam volna a bemutatót, még jól is jött volna, de az angliai nyár, bár nem nevezhető forrónak, opcionális légkondi használatot igényelt. Véleményem szerint egyébként a sztereó verzió több hőt termel, mint a monoblokk a hallgatási hangerőn. Nem sokkal, csak egy kicsit. Az erősítőben a hűtő ventilátor a monoblokk esetében kikapcsolható, de a 160S-en folyamatosan üzemel, ha a fedelet ráteszi. Ez a mindennapos használat során halk surrogó hangot jelent, amit el kell tűrnie. Olyasmit képzeljen el, mint amikor a MacBook hűtése bekapcsol, mert sokáig használta a Roon alkalmazást. Nem zavaró, de ott van.
A kimenetekre többféle hangfalat is csatlakoztattam. Wilson Duette Series 2, Audiovector R1 Arreté, Melco 100-as széria. A rendszerbe a kiváló APL DSD-SR MKII DAC-ot, és egy Audio Research LS28 előerősítőt kötöttem be Cardas Clear kábelekkel.
Az Audio Research Reference 160S egy nagyszerű erősítő. Tényleg az! Nem hasonlítgatom másokkal, önmagában kiváló. A dinamikája szinte bármin túltesz, amit eddig hallottam. Alacsony hangerőtől a hallgatási hangerőig folyamatosan határtalan dinamika érzetet kelt. Talán azt szerettem a legjobban benne, ahogy az analitikát a zeneiséggel kombinálja. (pont ugyanezt imádtam a REF160M-ben is) Rengeteg részlettel halmoz el, de soha nem hallottam ki belőle az elektronikát. Csak tette a dolgát, a zene értelmezését rám hagyta. Ami a legjobban tetszett a bemutatóban, hogy nagyszerűen átjött az érzelem. Ehhez természetesen szükség volt az apró részletek bemutatására, a holografikus színpad ábrázolásra, és a vokál tonális pontosságára. Ám ezeken a dolgokon az élmény túlmutat, tökéletesen bele tudtam merülni általa a zenébe.
Sokféle zenei stíluson kipróbáltam, amelyeket rendszeresen használok a bemutatóim során, ezért jól ismerem őket. Aztán a kritikus meghallgatás végeztével már csak a muzsika élvezetéért zenéltem vele tovább. Hallgattam én Joyce DiDonato [Stella Di Napoli, Erato] felvételét, amely elbűvölt a koherenciával és az artikulált stílusával, de nem maradt ki ‘Scope’ by Morten Granau a Tidal-ról sem. Ez utóbbi egy trance stílus. A Black Sabbath War Pigs című felvételét meg egyenesen imádom. Eddig még nagyon kevésszer tapasztaltam ekkora szabadságot, semelyik stíluson nem korlátozott semmi a zene élvezetben.
Érdekes játékot jelentett az, hogy időnként átkapcsoltam trióda és ultralineár mód között. Hangfaltól függött, hogy mikor melyik tetszett jobban. A Wilsonokon a trióda módban a hangzás levegős bemutatót eredményezett, míg a technokrata Audiovectoron inkább az ultralineár jött be. Az eltérések nem olyan nagyok, hogy hosszan lehetne róluk mesélni, sőt egyes felvételeken éppen fordítva volt az igazi. Van persze olyan zenei stílus, ahol számomra nem volt kérdés a beállítás módok között, és akadt olyan eset, amikor mindkettő tetszett. A ZZ Top felvételek lejátszása közben mindkét esetben maximális volt a boogie.
A REF160S-nek nem volt könnyű dolga, olyan erősítőkkel kell állnia az összehasonlítást, mint a REF 75 SE, meg a REF160M amelyek a gyártó valaha épített legnépszerűbb, és legjobb végfokai. Úgy érzem, hogy a 160S megfelelt a kihívásnak, mert tényleg sokat nyújt a REF160M kvalitásaiból, és emellett rendelkezik a REF 75 SE tisztaságával is. Mindegyik önállóan jó döntés lehet, ám véleményem szerint a REF 160S megvetette a lábát a piacon, sőt a saját piacát teremtette meg. Ezt a kategóriát általában a nagyon jótól a kiválóig szokás jellemezni. Az Audio Research Reference 160S pedig tényleg nagyszerű darab.
Műszaki adatok:
Írta: Alan Sircom