Nincsenek termékek a kosárban.
27
Sze
Sze
Audio Research Ref 160M bemutató Stereophile
A közelmúltban egy kereskedelmi bemutatón Seattle-ben lenyűgözött az Audio Research zeneisége. A bemutatón az LS28 előerősítő és a VT80SE végfok hajtott egy Sonus faber Guarneri hangfalat. Itt beszéltem Dave Gordonnal arról, hogy szeretném letesztelni a cég újdonság erősítőjét. Nem telt bele egy hónap, és két Reference 160M elektroncsöves monoblokk érkezett hozzám.Mikor megérkeztek, mégis három doboz ért az államig a palettán. Azért három doboz, mert velük jött egy Reference 6 (14.000 dollár) előerősítő is. Erről a modellről Michael Fremer 2016-ban már írt bemutatót. Lábujjhegyre állva elkezdtem lebontani a tornyot, és áthordtam a zeneszobámba. Kezdődjön hát a móka!
A súly nem minden, szó van itt másról is…
Mikor Dave Gordon meglátogatott, segített nekem összeszerelni a Reference 160M erősítőket. Miután lecsavarozta a fedelüket, óvatosan a helyére illesztette a négy KT150 végfok, és a két 6H30 előerősítő csöveket. Nem volt nehéz dolga, a csövek sorszámozása megegyezik az aljzattal, amibe bele kell dugni. Ezt követően csatlakoztatta a hűtő ventilátort a fedél alatti 12V-os aljzathoz.. A végfokok kicsomagolása egyébként viszonylag könnyen ment, mivel a súly csak kb. 25 kiló darabonként, ami nem jelent túl nehezet ebben a kategóriában. Szélessége 438 mm, magassága 254 mm, és a mélysége 470 mm fogantyúkkal együtt. Gond nélkül keresztül cipeltem őket a szobán annak ellenére, hogy a súly legnagyobb része hátul a trafóknál van. A nagy tömeghez szokva vagyok, mert jómagam a Pass Laboratories XA200.8 72 kilós monoblokkjait (42.000 dollár párban), és a Dan D’Agostino Master 60 kilós monoblokkjait (38.000 dollár párban) használom. Nem csoda hát, hogy meglepett úgy a könnyű súlyuk, mint a könnyed üzembe helyezésük. Gordon a látogatása után telefonban elmondta nekem, hogy a 160-as tervezés módja segíti a csövek hődisszipációját, ezért nincs szükség hatalmas hűtőbordákra, ami jelentősen csökkentette az erősítő súlyát. Megjegyezte, hogy az Audio Research az E-magos trafók hangjára esküszik, toroidokat csak az előerősítőikben használnak. Minden transzformátort ők terveznek, és saját maguk gyártanak Észak-Amerikában.
A kritikus helyekre beépített kondenzátorokból is csak saját fejlesztést használnak, amit speciálisan nekik gyártanak. A 160M az első termékük, amelyben négy rétegű áramkört alkalmaztak. Ezeket ugyan nehezebb kézzel szerelni, de Gordon azt mondta, hogy a hangzás így jobb. Úgy fogalmazott, hogy a manapság alkalmazott áramkör felépítésnél az összekötő kábelek antennaként is funkcionálnak, ezért amennyire csak lehetséges, kerülni fogják a kábelek használatát. A négyrétegű tervezés móddal a zajszint jelentősen csökkent. A 160M a sorozat első darabja, amelyet egy nagyobb teljesítményű monoblokk és két sztereó testvér követ majd. Emellett ez az első Referencia szériás erősítő, amely csövenként külön biztosítékot tartalmaz, illetve ebben alkalmazták elsőként a teljesen automatizált bias beállítás rendszerüket. Az áramkör külső beavatkozást nem igényel, követi a cső öregedését, és folyamatosan optimális értéken tartja a KT150 bias áramát.
A KT150-es csöveket az Audio Research többféle erősítőjében is használja. Gordon úgy fogalmazta meg a véleményét, hogy a hangzásában minden tetszik neki. Dinamikusak, finom felbontásra képesek, nagy levegős színpadot rajzolnak. Minden paraméterük kiváló, ez alól csak a magas beszerzési áruk kivétel. Viszont az élettartamuk hosszabb, összehasonlítva más típusokkal. Míg a korábban használt 6550 szerviz élettartama 2000 óra volt, a KT150 3000 üzemórára képes. Figyelembe véve azt, hogy az Audio Research 400-600 órás bejáratás időtartamot javasol, hogy a 160M elérje a teljes potenciálját, ez a különbség bizony jelentős.
A gyártó a készülékeinek finom hangzás beállítását Wilson, Sonus faber, és néha Magnepan hangfalakon végzi. A Wilson Grand Slamm hangfalat a ’90-es évek vége óta használjuk, amióta Dave Wilson hozott egyet nekünk – jegyezte meg Gordon. Azóta már alkalmaztuk a Maxx, Maxx 2, Maxx 3, Watt/Supply 5, 6, 8, Sasha 1, 2, és mostanában az Alexia 2 típust is. A kábelezés általában Transparent Reference XL, de a hallgatás során használunk Nordost, Kimber, Cardas és AudioQuest típusokat is, hogy ne kivételezzünk senkivel.
Gordon szigorúan ragaszkodik az Audio Research William Zane Johnson által 1970-ben megfogalmazott alapelvekhez. Ekkor még az Egyesült államokban alig volt otthoni audió gyártás. Bill pedig azt vallotta, hogy a félvezető nem képes a zenei hangzásra. – mondta Gordon. A félvezető hatékony, kevésbé költséges, és nem olyan forró mint az elektroncső, de Bill mélyen hitt abban, hogy hallunk olyan dolgokat is, amiket képtelenség megmérni. Nagyra tartotta azokat a tulajdonságokat, amelyek miatt sok ember elutasítja az elektroncsöveket. Nem érdekelte az édesség, a lágyság, vagy az, hogy olyan hangokat szólaltasson meg, amik nincsenek a zenében, őt leginkább a rendszer zeneisége és hallgathatósága vonzotta a határok keresése közben. Az Audio Research minden legkorábbi modelljét Bill Johnson tervezte, csak később alkalmazott tervező mérnököket. Aztán 2008-ban, 81 éves korában eladta a céget az olasz Fine Sounds Groupnak, akik Gordon szerint megértették kik ők, és nem akartak a hangzásvilágukon változtatni. Azóta a Fine Sounds Group megváltoztatta a nevét McIntosh Group-ra. Ez a csoport birtokolja a McIntosh Laboratory, Sonus faber, Sumiko és a Wadia márkaneveket is. Az utolsó mérnök, aki együtt dolgozott Bill Johnsonnal, Ward Fiebiger volt. Ő is segített a Reference 160M fejlesztésében, ám sajnos a tavalyi évben elhunyt.
„Bízunk benne, hogy az elektroncsövek hangja fel fogja kelteni a figyelmét – mondta Gordon. Végül is ez indokolja azt, hogy csöves berendezést vásárolnak az emberek. A készülékeinket úgy tervezzük, hogy a lehető legkevesebb törődést igényelve elég legyen csak bekapcsolni azokat, és minden figyelmét zene élvezetére fordíthassa.”
Általános bemutatás
A Reference 160M előlapján négy gomb található. A Power megnyomásával be és kikapcsolhatja. Bekapcsoláskor ez két perces bemelegedést aktivál, amelyet villogó LED kijelzés mutat. Amikor a feszültségek stabilizálódtak, a kijelzés folyamatosan világít, és az erősítő munkára kész. (én minden esetben további egy órát adok a teljes bemelegedéshez) Az akril ablak két rétegű, ebbe van beépítve a műszer. A Meter Light gomb megnyomásával három megvilágítás mód és a világítás kikapcsolása választható. Én például szerettem látni, ahogy a műszer világít. A Monitor gomb lenyomva tartásával csövenként ellenőrizhető, hogy minden rendben van-e. Zölden világít, ha a cső megfelelően működik. A negyedik gombbal átkapcsolhat az Ultralinear (150W), és a Triode (75 W) kimeneti teljesítmény között. Trioda módban a zöld LED világítás kékes fehérre változik, de ezt, ha nem megfelelő szögből nézi, nehéz észrevenni.
Mivel a 160M kezelési útmutatója elég részletes, és a paramétereket akár online is ellenőrizheti, itt csak a legfontosabbakat ismertetem. Első ezek közül az, hogy a hálózati bemenet aljzat 20 Amperes csatlakozást igényel. A gyártó vaskos hálózati kábelt ad hozzá, de az audiofil zenehallgatók számára ez kedvezőtlen hír, főleg akkor, ha már beruházott 16 Amperos dugóval szerelt tuning kábelbe. 12 csavart kell eltávolítani a fedő lemezből, ha a csöveket bele szeretnénk szerelni. Az Audio Research ad hozzá tartozék csavarhúzót. A művelet egyáltalán nem nehéz, főleg ha például egy Jadis Defy-7-tel hasonlítom össze, amelynek az oldalából is csavarokat (összesen 16-ot) kell kitekerni úgy a cső csere, mint a bias beállítása során.
A hűtőventilátor sebességét a hátlapon található kis kapcsolóval lehet kiválasztani. High állásban engem zavart a hangja zenehallgatás közben, ezért a Low beállítást választottam, így a halk részletek közben sem volt zavaró. Egyetlen problémám az volt, hogy a ventilátor csatlakozását sikerült elgörbítenem. Kis egyengetés után már minden rendben volt. A Defeat/Auto shut off kapcsolóval automatikus kikapcsolást aktiválhat. Ha a bemenetre 2 órán át nem kap jelet az erősítő, kikapcsol készenlétre. Én a Defeat állást választva kikapcsoltam a funkciót. A harmadik hátlap kapcsolóval az XLR, és az RCA bemenetek közül lehet választani. Gyorsan megtanultam, hogy az XLR bemeneteket használva a 160M sokkal csendesebb, így könnyű szívvel lemondtam az RCA kábelek használatáról. Ugyanez volt igaz a REF6 előerősítő használata során, legalábbis az általam alkalmazott hangerősségen.
Az egyik szuper funkció az elektroncső üzemóra számláló, ami a hátlapon a három kapcsolója alatt látható. Rendszeresen ellenőriztem, hogy mikor érem már el az ARC által ajánlott 400-600 órás bejáratást. A legtöbb gyártó azt javasolja, hogy hangfalakkal járassa be az erősítőt. Dave Gordon később küldött nekem két hatalmas méretű ellenállást, amelyeket a 160M hangfal kimeneteihez csatlakoztattam a bejáratás időtartama alatt a hangfalak helyett.
A setup
Az Audio Research 160M erősítőket Grand Prix Audio Monaco állványra helyeztem fel. Ezekben a Grand Prix legújabb fejlesztésű fánk alakú csillapító elemei találhatók meg. A speciális anyagot provizórikusan Visco Voids-nak neveztem el. Hatásában olyan, mint amikor az Enterprise űrhajó a fekete lyuk közelében a nagy semmiben tartózkodik. Véleményem szerint ez a gyártó legjobb csillapító anyaga. A rezonanciákat kiválóan távol tartja és a mély hangokat feszessé teszi. A Nordost Odin 2 szimmetrikus kábeleivel kötöttem össze a dCS Vivaldi DAC-ot és az ARC REF6-előerősítőt. Az RCA csatlakozás módot is az Odin 2 kábelekkel teszteltem.
A 160M külön hangszóró kimenetet kínál 4, 8, és 16 ohmra. Mivel a Wilson Audio Alexa 2 nominális 4 ohm, ezért az erősítőn is ezt a kimenetet alkalmaztam. Mikor Gordon meglátogatott, javasolja, hogy kössem át a 8 ohmos kimenetekre a Wilsonokat, mert tapasztalataik szerint sokkal jobban szólnak onnan minden Audio Research erősítőn. Ezt Peter McGrath is megerősítette a Wilsontól. Szerinte is minden általuk gyártott hangfal szebben szólal meg, ha bármelyik Audio Research csöves erősítő 8 ohmos kimenetéhez van csatlakoztatva. A 4 ohmos kimeneteken a basszus vastagabbá válhat, gyapjas, és kevésbé kontrolált lesz. Erre magamtól soha nem gondoltam volna, de ha a Wilson, és az ARC is azt mondja, és bizony kipróbálom a hangfalat mindegyik impedanciához rendelt kimeneten – persze csak a saját okulásom céljából.
Meghallgatás
Amikor megszólalt a zene, kitört belőlem az elképedés hangja. Röviden szólva az ARC hangja minden várakozásomat felülmúlta.
Az első műsorszám amit hallgattam az örök lázadó Antonio Bertali Ciaconna hegedűre, billentyűkre és szitárra című zeneszáma Rachel Podger zongoraművész előadásában a Perla Barocca: Early Italian Masterpieces (SACD/CD/DSD64, Channel Classics 36014) lemezéről. A zajmentes háttérben jól kivehetők Podger futamai. Az aláfestés és a téma ábrázolás módját szépen kiegészítette Marcin Swiatkiewicz pedálos orgonája és Daniele Caminiti játéka. A feljegyzésembe annyit írtam, hogy „egyszerűen finom”. Külön meg kell jegyeznem a zenemű negyedik perce körül tapasztalható élményt, amikor a hegedű, és a gitár átlép az orgona hangján. Ha ez a hatás elmarad, a bemutató nyúlós, ragacsos lesz. Amikor minden hangszer felbukkan, egy gyengébb képességű rendszeren nehezen különböztethetők meg egymástól. Itt minden rendben volt.
Ezután Brahms Violin Concerto művét hallgattam Vadim Gluzman közreműködésével a Luzerne Symphony Orchestra zenekarral James Gaffigan vezényletével (SACD/CD, BIS 2172). Élveztem Gluzman hangszerének gyönyörű színeit, a szárnyaló játékának szabadságát, és az előadás élethűségét. Egy hosszú hallgatással töltött munkanap után Gluzman hegedűje olyan csodálatosan szólalt meg, hogy képtelen voltam abbahagyni. Igazi mennyország!
Brahms Violin Sonata 1. Ebben Gluzman a feleségével, a zongorista Angela Yoffe-vel játszik együtt. A hölgy zongora játéka csodálatos perspektívába helyezi a hegedű hangját.
Mahler Symphony 2, Fischer Iván és a Budapest Festival Orchestra (SACD/CD, Channel Classics CCS SA 23506). A mű elején, mikor a csellók és a nagybőgők játszanak, a hang teljesen természetes. Aztán mikor a cintányérok harsány hangja belépett, a szemem tágra nyílt. Mahler a sötétségből a fénybe borulást így ábrázolta, legalábbis nekem teljesen ez az érzésem volt. (igen, Mahler már csak ilyen)
Az következő 24 órában a kedvenc teszt felvételeimet hallgattam. Sarah Vaughan és a Count Basie Orchestra: Send in the Clowns, amely Sondheim dalának 1981-es stúdiófelvétele (Pablo / JVC-XRCD VICJ-60246). Elly Ameling énekes Schubert “Die Sterne”, Dalton Baldwin zongoristával The Artistry of Elly Ameling (CD, Philips 473-4512). Murray Perahia előadásában zongorán Handel Harpsichord Suite in E, HWV 430 (CD, Sony Classical 62785). Carolyn Sampson szoprán énekes és Joseph Middleton zongorista kiváló párosának Purcell’s song “Sweeter than Roses,” számát a Fleurs (SACD/CD, BIS 2102) közös lemezükről. Mindegyik kivételes élményt nyújtott.
Aztán USB memóriát csatlakoztattam a dCS Network Bridge egységhez, és elindítottam Semyon Bychkov és a Bécsi Filharmonikusok előadásában Schmidt Symphony 2 (24-bit/48kHz WAV, Sony Classical 88985355522/Primephonic) nagy felbontású felvételét. Ezt Emmanuel Pahud, Gérard Caussé, és Marie-Pierre Langlamet előadásában Debussy Sonata (24/96 WAV, Erato 565142) csodálatos fináléja követte, amely tele van az előadóterem természetes rezonanciájával. Mahler nem maradhatott el, a 3. Szimfóniát Fischer Iván vezényelte a Budapest Fesztivál zenekarral (DSD128, Channel Classics CCS SA 38817/NativeDSD). Hogy valami könnyebb is legyen, “Electrified II,” a Yello Toy lemezről (24/48 WAV, Polydor 4782160/HDtracks). Ahogy a műsorszámok egymás után következtek, folyamatosan ugyanazt a természetességet, széles átvitelt és csodálatos tonalitást tapasztaltam.
Térjünk rá az Audio Research REF6 előerősítőre
Hogy segítsen átpakolni az erősítőket Gary Forbes barátom jött át hozzám. Szerencsére nem üres kézzel érkezett, két klasszikusnak egyáltalán nem mondható CD lemezt hozott magával. A Reference 160M erősítőt a Dan D’Agostion Master System Progression mono blokkokkal kellett cserélgetni, ezért elkelt a segítség. Az egyik lemeze a régi stílusú amerikai zene specialistájának Catherine Russelnek a Bring It Back (Jazz Village 579001) alkotása, majd Gregory Porter Be Good (Motema 75) Real Good Hands szólalt meg. Végül DSD128 formátumról egy Mahler Symphony 3 művet tettem be, hogy meglegyen a kontraszt.
Míg a Mahler művel a Progressions nagyobb természetes mélyhang tömeget szállított, a 160M is kiválót alkotott. Aztán mikor betettem a rendszerbe a REF6 előerősítőt, és a hangerő szabályzást is ezzel végeztettem, nem pedig a Vivaldi DAC-cal a 160M hangja még jobb lett.
Porter Real Good Hands felvétele váltotta ki belőlem az első csodálatot. Gary barátom, és én is elképedtünk a középtartomány levegősségétől. A barátomat különösen a szaxofon hangja varázsolta el. Russel éneke valóságosabb lett. A bekezdések jól definiáltak, a basszus mélyebb, jobban kontrolált. A hangzás nagyon egyben volt, sehol nem éreztünk túlzást, vagy frekvencia kiemelést.
Gary úgy fogalmazott, hogy számára teljesen természetesnek hangzott. A kürtök jobban integrálódtak, a szóló hegedű teste pedig érezhetően fából készült. Extra érzelmi megnyilvánulást váltott ki Mahler bemutatás módja, mikor a sötétségből a fényre lépést hallgattuk. Valahogy minden érzelmesebbnek tűnt.
Ugyan a Progressions nagyobb színpad mélységet ábrázolt, a kép súlyosabb volt, és még az előadó terem határait is éreztem. Nem csoda, hogy korábban bele szerettem ebbe az erősítőbe. A REF6 a Pass Labs XA200.8 végfokkal is kiválóan teljesített. Végül is azt kell mondanom, hogy az Audio Research ajánlását érdemes elfogadni, és a REF6 előerősítő mellé a 160M végfokokat célszerű párosítani. Felejtse el a mindenben jól szerepelnek együtt kifejezést, ez annál sokkal jobb szinergia.
Együtt hagytam tehát a REF6 és a REF 160M párost, és tovább léptem az Ultralinear, majd a Triode mód összehasonlítására. Meghökkentett, hogy milyen muzikálissá vált az Alexa 2 trióda módban (75W). Igaz, hogy alacsonyabb teljesítményen a hang a természetesnél melegebbé vált, és a bekezdések gömbölyödtek, de ennek ellenére szerethető maradt a hangzás. A dobok robaja szelídül, a cintányér kevésbé élesen csendülő. Kisebb méretű dobozokhoz a trióda mód kiváló lehet, ám én megmaradok Ultralineár pártinak.
Rengeteget hallgattam a 160M-et nagyon sokféle zenén. Mindegy mit játszottam, a Referencia 160M megtartotta a kiváló bemutatás stílusát.
Összefoglalás
A Referencia 6 előerősítő, és a Referencia 160M párosa magasan kiemelkedik az összes eddig tesztelésen nálam járt készülék közül. Zeneileg semlegesek, természetesek. Vannak komponensek, amik több melegséget, ragyogást, szélesebb színtartományt, esetleg nagyobb dinamikát adnak, de ez a kettős zeneiségben verhetetlen a kategóriájában. Mióta együtt hallottam a 160M-et a REF6-tal, az elektroncsöves eszközökről alkotott minden saját elméletem dugába dőlt. Ha olyan erősítőt keres, ami a saját ízlésének, és az energiatakarékossági elveinek is megfelel, akár egy nap-, vagy szélenergiára támaszkodó házba is bátran ajánlom magán szigetre, vagy a sivatag közepére. Mindenhol meg fogja állni a helyét.
Mérési adatok:
Ez az erősítő igazi mérési kihívást jelentett. Van neki RCA és XLR bemenete, kétféle erősítő üzemmódja, emellett három különböző impedanciájú kimenete. Ez mindösszesen 12 különböző erősítő vizsgálat sort jelentett. Miután végigmértem a 4, 8, és 16 ohmos kimeneteket trióda és Ultralinear módban is, a mérések között leellenőriztem a bias beállításokat. Ismét megjegyzem, amit már korábban is jeleztek, hogy ha nem jó szögből nézi, nehéz megkülönböztetni a kétféle üzemmód kijelzését. Javasoltam az ARC felé, hogy jobban megkülönböztethető színeket válasszanak. A csodálatos műszer egyébként pontatlanul van kalibrálva, mert 30W 8 ohm esetén mindössze 0,75 W-ot mutatott trióda módban 1 kHz-en
A mérést az Audio Precision SYS2722 rendszerrel végeztem. A feszültség erősítést 1 kHz-en 8 ohmon trióda módban 26,3 dB-nek, a 16 ohmos kimeneten 23,7 dB-nek, és a 4 ohmos kimeneten 20,95 dB-nek mértem. Ultralineár módban ezek az értékek 0,4 dB-vel emelkedtek. Az RCA és XLR bemenetek között 6 dB különbség van az XLR javára. Az erősítő nem invertáló, abszolút polaritással dolgozik. A szimmetrikus bemeneten 186 kiloohm impedanciát mértem 20 Hz-en és 1 kHz-en, és ez csak 153 kiloohmra csökkent 20 kHz-en. Ezek mindegyike kiváló, magas érték. Az RCA bemenetek ennek hozzávetőleg a felét tudják.
A kimeneti impedancia attól függ, hogy melyik kimeneten mértem. Trióda módban a 8 ohmos kapcsokon 0,7 ohm 20 Hz, 0,8 ohm 1 kHz, és 1,35 ohm 20 kHz értékeket mértem. A 16 ohmos kimeneten 1,1-2 ohm között voltak az értékek. A legalacsonyabb a 4 ohmos kivezetéseken vannak, itt 0,4 – 1,15 ohm. Ultralineár módban az értékek kicsit magasabbak, de ezzel együtt azt kell mondanom, hogy a Ref 160M kimeneti impedancia értékei a legjobbak minden általam eddig mért erősítő közül. Talán ennek tudható be, hogy a lenti ábrán a fekete vonal mindössze +/-0,7 dB ingadozást mutatott a szimulált hangszóró mérés során.
A fenti ábrán a REF160M trióda módban, a 8 ohmos kimenetén 2,83V jellel. Fekete: szimulált hangfal, 8 ohm kék, 4 ohm magenta, 2 ohm piros. Függőleges osztás 1 dB
Ultralineár módban gyakorlatilag megegyezik az átvitel. A 8 ohmos kimeneten 10 kHz-ig tökéletesen sík, majd 20 kHz-ig mindössze 0,6 dB tetőesés mérhető.
A lenti ábrán a 10 kHz-es négyszögjel átvitel látható a 8 ohmos kimeneteken. Belengés mentes, ami tiszteletre méltó
A lenti ábrán látható, hogy a 4 ohmos kimeneten a felső oktávon szélesebb az átvitel. A 2 ohmos kimeneten 2,8 dB-lel csökken 20 kHz-en. Ezért javasolta mindenki a 8 ohmos kimenet használatát a Wilson Alexa 2 hangfalakon.
A REF160M nagyon csendes erősítő. Súlyozatlan szélessávú 1W 8 ohm rövidre zárt bemenet mellett elképesztő 113 dB a mért jel/zaj viszony A-súlyozással. Az ábrán láthatók a tápegység 60 Hz-es harmonikusai, de még ezek is 100 dB alatti értékek (gyakorlatilag jóval a hallásküszöb alatt van – fordító megjegyzése)
Ultralineár módban a REF160M 140 Watt teljesítményre van specifikálva – 21,5 dBW 8 ohm. A torzítás küszöb – mikor a THD eléri az 1% értéket – 1 kHz-en 150 Watton következik be, tehát a gyári adatokat még egy kicsit túl is teljesíti
A clipping 8 ohmon a 8 ohmos kimeneten trióda módban 76 W (18,8 dB. Ez kis mértékben csökken, ha másik kimeneten mérem, de még mindig jobb, mint a gyári adat
Trióda módban a REF160M 30 watton mutatja a clipping értéket. Ez is csak megerősíti, hogy miért javasolták az Alexa 2-höz a 8 ohmos kimenetet. 16 és 4 ohmon a clipping 14W (8,45 dBW) van.
A lenti néhány mérés azt igazolja, hogy a 160M esetében az ARC csak nagyon csekély negatív visszacsatolást alkalmazott. A méréseim szerint a THD+zaj 12,65V bemeneti jelig kiváló, ami 10W 16 ohm, 20 W 8 ohm, vagy 40 W 4 ohm teljesítményt jelent. A 8 ohmos kimeneten trióda módban a THD+zaj rendkívül alacsony (magenta) a mélytartományban, illetve 16 ohmon (kék) a közép tartományban. 4 ohmon a legmagasabb az érték (piros), ám ezek még mindig kiválónak számítanak.
A 8 ohmos kimeneten Ultralineáris módban a torzítás érték generális módon alacsonyabb. A 4 ohmos kimenet mindkét módban alacsonyabb torzítást mutat
Szubjektív érzéseim szerint a REF160M intermodulációs torzítása észrevehetetlen volt a második és harmadik harmonikuson
A magasabb harmonikus tartalom jelentéktelen hatású
19 és 20 kHz-es kevert jellel, 20 W 8 ohmos terheléssel a 8 ohmos kimeneteken -60 dB (0,1%) alatti a torzítás, és ez még kisebb a magasabb harmónikusokon
Az Audio Research REF 160M mérési adatai azt mutatják, hogy a gyártó nagyon kismértékű negatív visszacsatolást alkalmazott. Ez viszont relatív torzítás növekedést eredményez akkor, ha nem a megfelelő terhelő impedanciát kötik a dedikált hangfal kimenetre. Valószínűleg azért javasolta a gyártó, és a Wilson is a 8 ohmos kimenet használatát a 4 ohmos Alexa 2 esetében, mert soha nem kergették el az erősítőt 20 wattig. Korábbi méréseim szerint a hangfal érzékenysége 91,2 dB/2,83V, ezért az erősítő nem járt a clipping határ közelében, különösen nem az Ultralineár módban.
Specifikáció:
Forrás:[www.stereophile.com]
Írta: Jason Victor Serius
- szeptember 20
