Audio Research I50 LBtechreviews bemutató

Fél lábbal a múltban, a másikkal pedig a jövőben. Ki mondta, hogy az elektroncsöves erősítő hangja puha és vérszegény? Hallgassa csak meg az Audio Research I/50 integrált erősítőjét!

Ez az általam valaha hallott legcsendesebb elektroncsöves erősítő. A csövek gyönyörű izzása tükröződik a fényes fekete felületen. A két LexieTube azt mutatja, hogy a hangerő 38. Ám tökéletes a csend. Ellenőrzöm a csatlakozásokat, de minden rendben van. A kezelési útmutatót nem vettem elő, mert mindenki máshoz hasonlóan én sem szoktam elolvasni. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve módosítok a hangerőn, mire megszólal. Nem halkan. A kis Klipsch Heresy IV hangfal ugyanúgy elképedt, mint én. Aztán gyorsan levettem a hangerőt a mute megnyomásával, és a kijelző csövek elhalványultak. Ez a huncut apróság mindig némított üzemmódra kapcsol be. Ki hitte volna? (nos, ezért célszerű legalább egyszer elolvasni a kezelési útmutatót – fordító megjegyzése)

Miután a rejtély megoldódott, boldogan lubickoltam az Audio Research I/50 integrált erősítő hangjában. Ez a gyártó legolcsóbb erősítője. Mindenben különbözik attól, amit az Audio Research eddig készített, az egyetlen közös vonás az elektroncső. Ahogy ez ennél a gyártónál lenni szokott, immár több mint ötven éve.

Az I/50 nem az egyetlen elektroncsöves integrált erősítő a piacon. Az Audio Research mellett számos más gyártó, például a Cayin, a Jadis, az Octave, a McIntosh, az LM Audio, a Luxman, és még sokan mások kínálatában is szerepel. Ennek számos oka van. A legfontosabb talán a hang természetesen. Ez a dolog az, amiben az elektroncső olyan nagyon különbözik a tranzisztortól. Gyakran nevezik melegnek, mások természetesnek, megint mások teltebbnek.

És vannak felhasználók, akik azért választják ezeket, mert szeretnek kísérletezni különböző gyártók csőtípusaival. Ez utóbbi csoport nevezhető a kemény rajongó magnak, de ez az integrált erősítő nem nekik készült. Inkább azok számára építették, akik régóta vágynak csöves erősítőre, de eddig nem mertek belevágni ebbe az ismeretlen világba, mivel digitális forrásaik vannak. Ez az, amit a legtöbb csöves integrált nem támogat.

A modulok:

Az Audio Research I/50 más. Két nyílás van a hátlapon, ahová plug-in modulok építhetők be. Az egyik a DAC számára van fenntartva, ami a bemutató megírásakor még nem állt rendelkezésre. Nem tudjuk pontosan milyen lehetőségeket fog biztosítani, de a gyártó ígérete szerint minden digitális formátumot nagyon jól fog kezelni.

A másik a Phono előerősítő. Az MM verzió már kész, 42 dB az erősítése, és 990 Euro az ára. Így néz ki beépítve.

Az SE1 jelzésű bemenetet alakítja át úgy, hogy hangszedőt lehessen direkt módon csatlakoztatni. Az MC verzióról még nem álltak rendelkezésre adatok a bemutató megírásakor.

Ezekkel a választható fejlesztésekkel több lábon álló lesz az eszköz, ami szokatlan az elektroncsöves integrált erősítők világában. Legutóbb a GSi75 tesztelésekor láttunk ilyet tőlük. Abban is volt lemezjátszó bemenet és DAC is, igaz fixen beépítve.

Színválaszték:

A kompakt méretű vonzó árú I/50 az első Audio Research erősítő, ami nem csak fekete vagy ezüst színben kapható. Piros, világoskék, arany, és fehér keret színek kombinálásával hatféle verzióban rendelhető. Ez lehetővé teszi, hogy mindenki a szobája színéhez illeszkedőt válasszon, bár szerintem a legtöbben úgy is a fekete és az ezüst színeket preferálják majd.

Az integrált erősítőt az Egyesült Államokban, Minnesotában építik, ahol még a trafókat is kézzel tekercselik hozzá. A gyártási folyamat végén minden darab áthalad Warren Gehl vezető tervező szobáján, aki meghallgatja, és ha rendben lévőnek találja, mehet a csomagoló részlegbe, majd a vásárlóhoz.

Csináld magad:

Amikor megérkezik majd otthonába, csak az utasításokat kell követnie (nem úgy, mint én), hogy miként lehet az integrált erősítőt szét, majd összeszerelni első használat előtt. A védőrács a dobozban felejthető, ha nincs kisgyermek, aki kíváncsiskodhat. Négy darab 6550WE Sovtek és három 6922 csövet kell beszerelnie. Ha megfordítja, a hátlapon négy analóg bemenet, és a modulok nyílása látható. Van neki egy szimmetrikus XLR analóg bemenete is. Ha Phono modullal rendelte, az egyik vonalszintű RCA bemenet alakul át. A legtöbb csöves erősítőhöz hasonlóan ez is külön kivezetést tartalmaz a 8 és a 4 ohmos hangfalak csatlakoztatására. Itt érdemes lehet kísérletezni, mert hangfaltól függően sokszor a 8 ohmos névleges impedanciával rendelkezők jobban szólnak a 4 ohmos kimenethez csatlakoztatva.

A fenti ábrán a BL kijelzés azt jelenti, hogy az XLR bemenet van kiválasztva.

A hangzás:

Miután kényelmesen elhelyezkedtem, kezemben az alumínium távvezérlővel csodálatos, több hetes utazás vette kezdetét, kellemes, meleg, határozott és nyílt a hangzással. Nem számít, hogy melyik hangfalamat kötöttem rá, a kis Heresy IV-et, vagy a nagyobb Forte IV-et. A nagyobb természetesen többet hozott ki a mélytartomány ábrázolás módjából, és tökéletesen passzolt az I/50 50 wattjához.

Az integrált erősítőnek egész jó fejhallgató kimenete is van a hangerő szabályzó mellett, ami a csatlakozó bedugásakor csendesíti a hangfal kimeneteket. Bal oldalon található a bekapcsoló gomb a bemenet választó mellett. A LexieTubes kijelző visszaszámlál a bemelegedés időtartama alatt, majd ennek végén a bemenet kijelzés jelenik meg. Ne feledje a csendesítést, mert úgy jár, mint én. A kis méretű erősítő egyébként nagy hangra képes.

Jó példa erre a húrosok ábrázolás módja. Puccini La Boheme nyitánya gyönyörűen árad a térben, és amikor a nagyobb húrosok kezdenek játszani, érezni lehet a vibrálást a kanapén. Az ábrázolás mód határozott, és nyílt.

Elképzelhető, hogy a Naim Uniti Starhoz képest kicsit vékonyabb az énekhang színezete, de itt jobban kijönnek a részletek, és többet hallok a felvételi környezetből. Határozottan vékonynak nem mondanám a teljes tartományban, mert Keith Jarrett Trio If I Were a Bell című számán a nagybőgő és a dobok elemi erővel bírnak, a pergő dob pedig a rekeszizmomat masszírozza. Komolyan meglepett, hogy milyen jól megtartja a dinamikát még nagyobb hangerőn is. Az 50 watt nem tűnik soknak, de az Audio Research olyan tápegységet épített be, ami nem könnyen fogy ki az áramból.

Al Jarreau Cold Duck című száma mennydörög a hangfalakból, és belenyom a kanapémba. Először azt hittem, hogy ez a kis erősítő majd darabjaira hullik főleg a mélytartományon, mikor feltekerem a hangerőt, de szó nincs ilyenről. Még a Forte IV-en hallgatva sem rendült meg soha.

Az Audio Research I/50 nem nevezhető klasszikus elektroncsöves hangnak. Annyira talán nem semleges, mint mondjuk az Octave V70 SE, és nem is akkora teljesítményű, de éppen elég teltséget ad a gitárok, zongorák, nagybőgők, és a bariton fúvósok hangjának ahhoz, hogy igazán meggyőzők lehessenek.

Ítélet:

Azok számára, akik elektroncsöves integrált erősítő vásárlásán gondolkodnak, nem kell megijedniük nagyon az árcédulától, és nyugodtan fontolóra vehetik az Audio Research I/50-et. Fejleszthető Phono modullal, és később DAC modullal, és modern funkciókat kínáló egység válhat belőle. Jellegzetes hangzással rendelkezik, a szó pozitív értelmében. Megfelelő hangfalakkal párosítva, az I/50 az egyik legsikeresebb csöves integrált erősítő lehet ebben az árkategóriában

Az értékelés idegen nyelven:

Dyrt ekstraudstyr (dán) jelentése: Drága kiegészítők

Írta: Lasse Svendsen

2022. 07. 02

Forrás: LBtechreviews

Fotók: Audio Research és Lasse Svendsen

Műszaki adatok: Audio Research I/50 integrált erősítő