Sonus faber Minima Amator II bemutató Tonepublications
Kis méret, nagy potenciál
Lélegzetelállító a megjelenésük, főleg azok számára, akik nem engedhetik meg maguknak az Aidát.
Aki szereti, ha egy hangfal gyönyörű és igényes, az fontolja meg a Minima Amator II megvásárlását. Kisméretű két-utas monitor, amely a Sonus faber Minima szériájának hagyományait folytatja, ráadásul a magas sugárzója megegyezik a zászlóshajó modellel. Buja széles hangzása a gyártó nagyobb hangfalait idézi fel.
Ne tartson attól, hogy a hang lapos és unalmas lesz. Sokan félnek attól, hogy a kis méretben nincs elég basszus, a magas tartomány pedig szűk. A dobozból kiemelve járassa őket néhány napig olyan anyagokkal, amelyek rendesen megdolgoztatják a mélyközepet is. A bejáratás ciklus végén aztán már képesek lesznek az igazi hangjuk kieresztésére.
Az apróságok kis méretű mélyközepei éppen elegendő levegőt mozgatnak meg a 12×18 láb méretű szobámban. A referenciaként használt VAC Sigma i170 elektroncsöves integrált erősítőmmel (85 W csatornánként) hajtva a Minima gyönyörűen muzsikál. Megfelelő súlyt ad az átvitel alsó részének is. Ugyanúgy, mint a többi történelmi Sonus monitor, ezek is dacolnak a tudománnyal, el nem tudom képzelni, hogy lehet képes ekkora hangra egy ilyen kis doboz.
A varázslat része az is, hogy a magas sugárzó széles szonikus látképet rajzol. A sugárzási karakterisztika azt is lehetővé teszi, hogy a szobában mindenki élvezhesse a bemutatóját. Természetesen a legjobb ülőhely itt is elől, középen van, és a jó elhelyezésük lényeges dolog.
A többi Sonus hangfalhoz hasonlóan ez is meghálálja a pontos beállítást. A kis monitorok előnye a rendkívüli gyorsaság, és a pontos időzítés. A beforgatásra nem annyira érzékenyek, mint például az álló Sonus modellek, ám a hallgatási pozícióhoz a csipogó magasságát igen pontosan be kell lőni. Néhány centiméter a különbség a középszerű hangzás és a varázslat között.
Találni kell egy szabad délutánt a Minima finomhangolására, és meg fog hökkenni, mire képes ez a csöppség. A dinamika megdöbbentett, és ez még nem volt a vége. Rengeteg levegőt képesek megmozgatni. Érdemes időt áldozni a pontos pozicionálásra. Addig kísérletezzen, amíg a hangfalak eltűnnek, és csak a színpad ábrázolás marad. Amíg a legcsekélyebb mértékben is a hangfalakból hallja a hangot, folytassa a beállítások módosítását. Jutalma egy hihetetlen hangzás lesz.
Nekem is eltartott egy ideig, ám mikor végeztem, és feltettem Lee Morgan Cornbread című felvételét, a hangszer ábrázolás csodálatos lett. A cintányér csillogott, a zongora kiváló. Az énekhangokkal ugyanez volt a helyzet. Szép rétegezett hangzás, amelynek zenei részleteibe bele lehet merülni. Ez ennek a fantasztikus monitornak a legnagyobb varázslata.
Képtelenség szó nélkül elmenni a megjelenésük mellett. Sokkal jobban tetszettek, mint a referenciaként használt JBL L100 Classics hangfalaim. A JBL ezek mellett túlságosan ipari stílusú kivitel. Talán még a másik, álló referenciaként használt Sonus faber Stradivarimat is túlszárnyalja eleganciában. Ahogy a kezemmel végigsimítok a tömör fa oldalán, vagy a bőr hátulján, a luxus érzése tölt el. Egyáltalán nem véletlen, hogy a Sonus faber hangfalak feleség elfogadási faktora a legmagasabb érték a piacon.
Mi az, amit nem lehet szeretni egy ilyen kiválóan szóló, gyönyörű megjelenésű hangfalban? Talán annyi, hogy ha a spektrum legmélyebb bugyraira kíváncsi, ki kell egészíteni egy gyors mélysugárzóval. A legmagasabb szintű ajánlásomat adom hozzá.
Műszaki adatok:
Írta: Jeff Dorgay
Forrás:[https://www.tonepublications.com]