Sonus faber Duetto bemutató Audioholics hangzás értékelés

A meghallgatás:

Az előző részben felsorolt operatív problémák ellenére rengeteg órányi élvezetes zenehallgatásban volt részem a Duettoval. Minden meghallgatás során használok hasonló árú versenytársat, ám jelen esetben erre nem volt lehetőségem, így a kritikus meghallgatásba fektettem jelentős energiát és időt.

A Sonus faber kapcsolattartóm elmondta, hogy dolgoznak a Qobuz streaming funkción, de ez várhatóan a végleges verzióban sem lesz jelen a piaci megjelenéskor. A streaming szolgáltatónak még nincs Qobuz Connect funkciója, ezért az AirPlay 2 használatával hallgattam meg. Ám az AirPlay veszteséges tömörítést használ, így erről lemondtam. A Chromecast ugyan elvileg veszteség mentes, de nem hézagmentes. Ezt úgy értem, hogy szünetet szúr be váltáskor. Ha szimfóniát hallgat, vagy olyan albumot mint például az Sgt. Pepper, vagy az Abbey Road, ez hamar idegesítővé válik. Az én megoldásom az volt, hogy a korábban említett kis Wiim egységgel játszottam le a Qobuz tartalmat, és optikai kábelen küldtem át a jelfolyamot a Duetto dekóderébe. Hacsak külön nem jelzem, ezzel a hallgatási metódussal kapcsolatos tapasztalatomat írom le.

Dolly Parton Jolene című számát rengetegen feldolgozták. Az én kedvenc verzióm Mindy Smith 2004-es One Moment More (16 bit/44,1 kHz) albumán található. Dolly a harmóniáról énekel. A Duetto Mindy énekhangjával is harmóniában volt, a jelenlét érzet megvan, a tonalitás természetes. Elképedtem a basszus mennyiségén és azon, hogy a kis driverek milyen könnyedséggel reprodukálja azt. Természetesen a mennyiség nem összemérhető egy nagyobb állóval, de minden esetre meghökkentő. A magas és mély tartomány szépen együtt fut, a közepekből többet is el tudtam volna képzelni. Nem volt túlzó a basszus és a magas, és nagyra értékeltem a dob telt hangját.

Mindy Smith -t 2004-ben fedeztem fel. A New Favorite című lemezét az a kilencszeres Grammy díjas Gary Paczosa keverte, aki sokat dolgozott együtt Dolly-val is. A szívszorító érzelmes címadó dal, amit David Rawlings és Gillian Welch írt, csodálatosan szól SACD-ről, elsősorban így szoktam hallgatni. A Qobuzon csak a CD felbontás érhető el, de a Duetton így is csodálatosan szólt. A szívverés ritmusú dobok és a basszus tapintható szilárdságú, az énekhang pedig úgy lebeg a szobában, mint egy angyal, Jerry Douglas steel gitárjának tonalitása hibátlan. Egyetlen kritikám, hogy az ének bemutatás módja nem eléggé gazdag. Azért az elmond valamit a bemutatás minőségéről, hogy többször is meghallgattam ezt a számot, mert tetszett.

Ben Folds 2008-as Way to Normal (16 bit/44,1 kHz) albumáról a Cologne című dallal folytattam a melankolikus dalok hallgatását. A cintányér hangja kifejezetten élethű, ami azt mutatja, hogy a Duetto csipogói jók. Jómagam is dobolok, ezért számomra a cintányér megfelelő megszólaltatása nagy fontossággal bír. Egyensúlyban volt a tonalitás, és tetten érhető, hogy felül áteresztő szűrővel dolgoztak az énekhangon.

A Qobuzon nem elérhető Hayley Westenra Pure című 2003-as albuma, amit 15 éves korában készített. Helyette a 2008-as River of Dreams: The Very Best of Hayley Westenra (16-bit/44.1kHz) hallgatható. Ez tartalmaz néhány dalt a Pure lemezről. A Beatles rajongók számára jegyzem meg, hogy Giles Martin is játszik rajta, valamint Sir George írta a Beat of Your Heart dalszövegét. Néhányan úgy vélekednek, hogy Westerna zenéje feldolgozások gyűjteménye, ám én nem így gondolom. Egyszerűen nem tudok betelni a csengő hangjának tisztaságával és gyengéd árnyalataival. A Benedictus című felvételen a Duetto megmutatta, hogy 15 éves korában az énekesnő hangja még vékonyabb, és kevésbé kontrollált mint most. Azért választottam ezt a számot, mert 1:37-nél amikor a cintányérok összecsapnak, a basszus dob feldübörög, és a zenekar felpörög a vokállal, az nem könnyű egy hangfal számára. Amelyik nem elég dinamikus, azon elvész a csúcs hatása. A Duetto kielégítő teljesítményt nyújtott. Bár nincs akkora dinamika, mint egy Tannoy vagy Klipsch kürtös hangfalon, ezt a pillanatot normál hangerő beállításban jól tálalta. Nagyobb hangerősségen érzékeltem némi tömörítést, és mintha a hang is felkeményedett volna.

The King’s Singers 1993-as Good Vibrations című albuma kiváló az énekhang tesztelésére. Az acapella stílusú csapat összetétele időnként változik, de a 90-es évek összeállításában velem megszerettette a műfajt. A That Lonesome Road című számukat James Taylor írta. A felvétel módja kicsit szárazabb a csapat templomi és koncert termekben készített felvételeihez képest. A Duetto minden énekest látni engedett, és nem feledkezett el az összhatásról sem. A felvétel szégyenlős mélytartománya pont olyan, amilyennek lennie kell. Szó sem volt túlkapásokról lent és fent. Az MLK című U2 dalt (Martin Luther King Jr. elégiája) Bono egy porszívó hangos zúgása közben írta állítólag. A King Singers verziót Bob Chilcott hangszerelte, aki drón akkordokat és rocksteady hangzást épített bele. Szó sincs semmiféle utómunkáról. A Duetto a visszhangos mix bemutatása közben beborított a hangjával. OK, nem mérhető a Dolby Atmos hatásához, de határozott térélményt adott. Teljesen belefeledkeztem a hangba, még a szoftveres hibáit is elfeledtette velem, csak a zene maradt.

Egyik este tiszta véletlenségből sikerült megtapasztalnom a Duetto amúgy meggyőző mély átvitel határát. Hanna barátnőm mikor hazaért, kérte, hogy indítsam el Taylor Swift, You’re Losing Me (From The Vault) című számát. Összehasonlítottuk a Spotify és a Qobuz verziót. Az utóbbi sokkal nyíltabb, és több a részlet. Jack Antonoff producer hihetetlen mély szintetizátor alapot kevert alá. A hangerő a szokásosnál magasabb volt, és a hosszan kitartott basszus enyhe torzítást okozott a jobb csatornában. A hangerő csökkentése megoldotta a problémát.

Ezt követően kíváncsi voltam a mélyátvitel módjára, hogy vajon más muzsikán is előjön-e a jelenség. 2 Skinnee J’s Volumizer (16-bit/44.1kHz) rap albumát indítottam el. A nyitó szám a Horns of Destruction ütős, de a Duetto jól állta a sarat és az alacsony frekvenciás rohamokat. A basszusgitár sem okozott neki gondot, biztos vagyok abban, hogy lement 40 Hz-ig a szám közben.

Monica Martin kedvenc előadóim egyike. A 2021-es Go Easy Kid (24-bit /44,1kHz) elolvasztja a szívemet (a Qobuz két verziót kínál, a vonósokkal kezdődőre gondolok). Igazi földalatti mélytartalom is van benne, amit a talpam alatt éreztem, amikor a hangerő normál beállításban van. A basszus határozott zenei célt szolgál, és nem vonja el a figyelmet Martin hangjáról, amit leginkább egy enyhén füstös ízű whisky-hez hasonlítható. Ez a zene kiváló teszt a basszus mélységeinek és finomságainak ellenőrzésére. A Duetto jól vette az akadályt. Valójában máskor nem találkoztam a basszus átvitellel kapcsolatos korláttal.

Sok kedvenc művészemhez hasonlóan Monica Martint is a kedvenc Los Angeles Largo at the Coronetben tartott havi Watkins Family Hour előadásokon ismertem meg. A Watkins Family Hour, amely Sean és Sara Watkins testvérekből áll (Nickel Creek), alig néhány albumot adott ki. A kedvencem a Vol. II (24-bit/44,1 kHz) 2022-ből. Miközben a Duetton hallgattam az akusztikus gitár, a zongora, és a basszusgitár úgy szólt, mintha a szobában lennének. Általános tapasztalatom, hogy a Duetto jól teljesít az ehhez hasonló kisebb léptékű akusztikus zenei anyagokon. Az átvitel széles, a képalkotás jó. A textúra és a tonalitás pontos. A gitár rezonátor megfelelően fémes. Sara Watkins hangja természetes, nem érzékeltem színezést. Az albumon számos tehetséges előadó hallható, mindegyik említést érdemel: Fiona Apple, Lucius, Madison Cunningham, Jon Brion, Gaby Moreno, Benmont Tench és Willie Watson.

A 80-as évek gyermekeként szeretem a The Cars együttest. The Elektra Years (24-bit/192 kHz) album tartalmazza az 1984-es Drive című szám 2016-os remaster verzióját. A Duetton a Hi-Hat és a tambura fényesebben szólt, mint szerettem volna, de ettől a háromdimenziós hatás javult. A The Complete Greatest Hits változat jobban szól. Egyrészt azt kívántam, bárcsak elnézőbbek lennének a Duetto magasai, másrészt nagyra értékeltem, hogy képes megmutatni a két mastering közötti különbséget.

A Sonus faber Duetto hangfalakkal töltött időm vége felé úgy döntöttem, hogy leveszem a veszteségmentes audiofil sznob kalapomat, és kipróbálom a Spotify Connect funkciót, mivel a valós életben sokan fogják használni. Elindítottam az Americana Our Band duó Bright As You című számát. Justin Poindexter és Sasha Papernik férj és feleség csapata elképesztően jól zenélnek annak ellenére, hogy nem híresek. Elérhetők a Spotify (és az Apple Music) kínálatában, de nincsenek fent a Qobuz-on. A Hazel az egyik legjobb szám, tele fiatalos energiával és old-school hangzással, ami azt mutatja, hogy nem féltek a régi mikrofonok és a csöves erősítők használatától. Érzésem szerint a Duetto valamivel vékonyabban adta elő, mint ahogy azt a veszteség mentes verzióban megszoktam. A dal hangzása a kétsávos ének miatt álomszerű hangulatot teremt. A steel gitár mintha egy folyó felett lebegne, csak az enyhén nyomott magas tartomány utalt a Spotify veszteségére. Az Out With a Girl az album legjobban szóló száma, meglepően tiszta az alacsony bitráta ellenére is. Ez azt mutatja, hogy a Duetto dekódere jó munkát végez.

A Covid járvány miatt kevesebb koncerten voltam, mint általában, de a Trousdale előadásait háromszor is meglátogattam (2024 márciusában is elmegyek a koncertjükre). Nehéz kategorizálni a country-pop-folk zenéjüket, de fergeteges élmény őket hallgatni. A csapat három 20 év körüli hölgy tagjának muzsikája ha jól tudom csak streaming formában, vagy élőben érhető el. Érdekes, hogy fizikai hordozót nem jelentettek meg. A 2023-as Out Of My Mind albumról az If I’m Honest és a Point Your Finger című számokon Hannával táncoltunk. Mindig is azt kívánnám, hogy bárcsak vásárolhatnék tőlük CD lemezt, hogy jobb minőségben hallgathassam őket. Egyébként a Duetto részletesebben és tisztábban szólaltatta meg a zenéjüket az elvártnál, annak ellenére, hogy az audiofil tábor (velük együtt én is) kerüli a veszteséges tömörítést. Mikor visszaszállításra összepakoltam a Duetto hangfalakat, ugyanezt a zenét elindítottuk Hanna olcsó Audioengine hangfalaival és Schiit Audio DAC-jával. Ezek együttes értéke nem éri el a Duetto árának egy tizedét. Az emelt fővel állítom, hogy ez az olcsó rendszer jobban szólt, mint az egy tized ár, de az általános különbségek hatalmasak voltak. Hogy érthetőbben fogalmazzak, annak, aki többet fizet a rendszeréért, joga van sokkal több zenei élvezetet kapni. Úgy vélem, hogy a Duetto állta volna a sarat egy árban hasonló versenytárssal való összehasonlítás során is, bár ahogy azt a cikk elején már leírtam, erre nem volt lehetőségem.

Értékelés:

A zene hallgatásán kívül a Duetto TV kihangosítás során is többnyire jó eredményt mutatott. Nagyobb léptékű, és tonalitásban sokkal jobb a hang, mint amit soundbar-tól valaha is hallottam. A párbeszéd tiszta, amit főleg a barátnőm értékelt nagyra, mivel én nem vagyok hajlandó TV-t nézni. A párbeszédek hangja kicsit tompul amikor nem az ideális hallgatási pozícióban tartózkodik a néző. Aki hajlamos egyedül tévézni, annak ideális, nekik azt javaslom, hogy a zenehallgatás pozíciónál közelebb helyezze el őket egymáshoz. Véleményem szerint aki megvásárolja, elsősorban zenét fog hallgatni rajtuk, amihez kiválók.

Zenehallgatáskor a hangminőség nagyon is jó. Néhány évvel ezelőtt hosszabb időt töltöttem el együtt egy Sonus faber hangfallal. Annak lágysága és levegős magas tartománya volt. A Duetto nem ilyen. Ennek inkább a közép és mély tartománya az erőssége. Nem éreztem szükségét, hogy aktív mélysugárzót kössek rájuk, de aki nagyobb szobában használja majd, annak hasznos lehetőség a szub kimenet. A magas hang prezentációja ugyan nem pont az én ízlésem, de több audiofil barátom tökéletesnek találná. A Duetto ipari dizájnja gyönyörű, az építési minőség és a kivitel pedig nagyon jó, ha nem is egészen világszínvonalú. Hardver szempontjából ötcsillagos, fantasztikusan zenél, és szép. Néhány évvel ezelőtt többet nem is lehetett volna kívánni. Ám napjaink minden-az-egyben hangfalai a szoftverről is szólnak. Ahogy azt a cikk elején is leírtam, a tesztelés ideje alatt még nem állt rendelkezésemre a mobil alkalmazás. A Sonus fabernek ki kell javítania minden működési hibát, mert ezek a hangfalak megérdemlik. Ismerve a gyártó hírnevét, biztos vagyok abban, hogy meg is fogják csinálni, ekkor majd megkapja a Duetto a legmagasabb ajánlásomat.

A pontozás módja:

A részletes pontozás súlyozottan veszi figyelembe az ár függvényében az egyes funkciók alkalmazhatóságát és a teljesítményt. A pontozás minden esetben szubjektív meghallgatáson és objektív tesztelésen alapul. Annak ellenére, hogy egyes területeken alacsonyabb az elért pontszám, a súlyozás miatt az nem feltétlenül módosít a végső eredményen. Minden tesztelő pilóta saját értékelés rendszert alkalmaz.

Pontozó lap:

Írta: Jacob Green

2024 Február 20

Forrás és képek: Audioholics és Sonus faber

Műszaki adatok: Sonus faber Duetto

Vissza az általános bemutatáshoz