Primare BD32 mkII – HFP- Online teszt

Még 2013-at írtunk, mikor a Primare univerzális lejátszójával – a BD32-vel – megismerkedhettünk, majd rá egy évvel megjelent az „mkII” változat is, amit a 2015-ös év végére, pontosan a karácsonyi szünetre kaptam meg, no nem ajándékként, csak ismerkedés, tapasztalatgyűjtés céljából, amit a folytatásban ezennel át is adnék Önöknek/Nektek.

Nem kellett „visszalapoznom” a cikkeink között ahhoz, hogy a BD32-vel kapcsolatos emlékeimet felidézzem, mert a kivételesen jó készülékekkel szerzett élmények, hangzásuk karaktere évek múltán is felidézhető, és a Primare lejátszója ilyen. A BD32 ráadásul még nem elavult készülék, továbbra is a cég kínálatának egy fontos darabja. Akkor miért is volt szükség az „mkII” vezióra? Igen, a 4K miatt.
Az időközben elterjedtté vált négyszeres HD felbontású készülékek kiszolgálása ugyan szimplán HD jellel is lehetséges, de a felkonvertálás egyáltalán nem mindegy milyen minőségben megy végbe, ezért jobb azt „házon belül” elvégezni. Ha már bele kellett nyúlni a lejátszóba, még néhány kisebb-nagyobb módosítást eszközöltek (pl. áttervezett tápegység), ezzel tovább emelve a már amúgy is magas műszaki színvonalat.

A BD32 mkII. tehát egy 4K képes, Blu – ray, DVD, CD, SACD és DVD-A lejátszó, minőségi médialejátszóval kombinálva. Tesztpéldányunk mindezen felül „custom firmware-rel” rendelkezik, ezzel tényleg mindent fájlformátumot lejátszik, korlátozások nélkül. Ezt nem ragoznám tovább, akinek fontos, az bizonyára érti, miről van szó. A DSD formátumú fájlok lejátszására szintén alkalmas gépünk, hálózaton keresztül nem, de USB-s külső merevlemezről vagy pendrive-ról gond nélkül, a támogatott formátum a DSD64 (2.8224 MHz). Az alapot továbbra is az Oppo adja, amit a bekapcsoláskor megjelenő logo is megerősít, de minden lényegi elem (hang és kép áramkörök, tápegység) a Primare mérnökeinek munkáját dicséri, kezdve az összetéveszthetetlen készülékházzal. Vastag szálcsiszolt alu előlapja a mart Primare logóval és lekerekített sarkaival nagyon barátságos látványt nyújt. A lemezfiók, a gombok és a kijelzőt is takaró akril középrész szintén lekerekített/kerek formákkal illeszkedik a képbe. A pontot az i-re az oled kijelző szépen metszett karakterei teszik fel, melyek alapból a Primare zöld színében pompáznak, de ezt szabadon változtathatjuk tetszés/környezet szerint. Burkolata nem pusztán szép, funkcióját is tökéletesen ellátja, nevezetesen az áramkörök és a lemezmeghajtó mechanikai, ill. por elleni védelmén túl a rezonanciák távol tartásában is szerepet vállal, ezt kívülről a három pontos alátámasztás szimbolizálja.

Audio áramkörök
A lényeg. High-end lejátszónak tervezték, ehhez méltó „audio board” került a készülékbe, elég csak a szimmetrikus (XLR) sztereo kimenetre pillantani, mindjárt látszik, hogy a Primare komolyan vette a CD játszóként (és sztereo médialejátszóként) való alkalmazást. Multicsatornás üzemmódban a Crystal CS4398 DSD DAC dolgozza fel a digitális jeleket, ezután a Burr-Brown OPA2134 műveleti erősítőkből felépített, teljesen szimmetrikus analóg fokozat következik, a szűrő áramkörökben WIMA és EPCOS polipropilén kondenzátorokkal és MELF ellenállásokkal. Kimeneti erősítőjéhez csatornánként egy MOSFET tranzisztort (single-ended) használnak, tápellátásában mellőzve az aktív alkatrészeket, ellenállásos (nem aktív áramgenerátoros) áramkorlátozással. Az SACD (DSD) lejátszáskor relék használatával dedikált szűrőáramkörök felé irányítják a jelfolyamot.
A multi-csatornás üzemmódban Crystal CS4382A DSD DAC veszi át a jelfeldolgozás feladatát, amit a sztereo fokozatban is alkalmazott Burr Brown OPA2134 műveleti erősítők követnek, WIMA és NPO (SMD) kondenzátorok, valamint MELF ellenállások kíséretében. A 7.1 csatornás analóg kimenet aszimmetrikus kialakítású, aranyozott RCA hüvelyekben végződik.
Extrém alacsony induktanciájú Sanyo OS kondenzátorokkal szűrt helyi feszültség stabilizátorok biztosítják a DAC-ok tápellátását, és a FET-es, vagy bipoláris tranzisztorokkal megvalósított némító áramkörök helyett az audiofil szemléletnek sokkal inkább megfelelő relés megoldást alkalmazzák. Bármilyen lejátszást indítunk, a készülék felől érkező diszkrét kattogások ezen alkatrészek felől érkeznek.

Video board
A BD32 mkII. változata, amint azt fentebb is említettem, bármilyen bejövő video jelet képes 3840 x 2160-as felbontásra felkonvertálni. A jelfeldolgozást a kiváló Marvell Qdeo Kyoto G2 video processzor végzi, ami ugyan már nem a legfrissebb konstrukció, de vitathatatlanul az egyik legjobb a piacon még ma is. Két HDMI kimenettel gazdálkodhatunk, így míg a megjelenítő (vetítő, TV) az 1-es, egy külső processzor a 2-es kimenetre csatlakozhat egyszerre, amennyiben a hangot digitális formában szeretnénk továbbítani (tipikusan akkor, ha a nem tudjuk a 3D ill. 4K képjelet a processzoron keresztül futtatni).

Tápegység
Minden audio és video eszköz lelke a tápegység, ezt a Primare mérnökei is így gondolják, ezért az mkII. verzióba kerülő egységet tovább finomították. Az alapkészülék egy kapcsolóüzemű egységet használt, áramkörönkénti stabilizálással és szűréssel, a Primare ezt kiegészítette egy „C” magos transzformátorra épülő analóg táppal, amely külön az audio áramkörök számára állítja elő a zavaroktól mentes egyenfeszültséget. A digitális panelek, a kijelző és a lemezmeghajtó egység továbbra is PWM tápról kapja az áramot. Az analóg tápot bőséges 82.000uF pufferkapacitással látták el, sok kis 2200 ill 4700 uF-os elektrolit kondenzátorból összepakolva, hogy alacsony ESR-t (ekvivalens soros ellenállást) érjenek el, ami a töltés/kisütés gyorsaságát, ezáltal a hang tisztaságát, zavarmentességét biztosítja. A tápfeszültség szintet először LM317/337 integrált feszültségszabályozók állítják be, aztán szupergyors működésű, diszkrét elemekből felépített szabályzó áramkörök következnek, amelyek a DAC panel analóg oldalához – amennyire csak lehet – közel helyezkednek el.

Vezérlés, működtetés
Az előlapon csillogó fém gombokkal az alap funkciók és a menü is elérhető, de használat közben elég ritkán fordul elő, hogy a lejátszó előtt hasaljunk, inkább a távműködtetés gyakoribb. Ehhez természetesen kapunk egy csinos és egyedi gyári távvezérlőt, fekete színben, ezüst gombokkal. Mérete, kialakítása, a gombok csoportosítása rendben van, használni így kényelmes, eltekintve mondjuk a Youtube-on történő böngészéstől, mert az éppen akkora élmény, mint egykoron a billentyűs telefonokon történő sms írás, vagy még annál is rosszabb. Szerencsére az Oppo controller applikáció a Primare-hoz is használható, ami sokat könnyít a karakterek bevitelén, de általánosságban is komfortosabbá, könnyebbé teszi a lejátszó kezelését.
A menürendszer a népszerű Mediatek chip miatt már ismerős, a klasszikus felállás szerint el kell döntenünk mit szeretnénk megjeleníteni/lejátszani (kép, zene, video, BD), és meg kell keresnünk a fájlt a csatlakoztatott drájvokon. A hálózatban (Ethernet vagy wifi kapcsolattal) böngészve ezzel nem kell foglalkozni, csak kiválasztjuk a fájlt, és a típusnak megfelelő szolgáltatás elindul.
Az online streaming lehetőségekből a Youtube és a Netflix (előfizetéses) szolgáltatása vehető igénybe, utóbbi épp a mai naptól elérhető Magyarországon.

Hang

A márka hangzásvilágának és számos korábbi készülékének ismeretében nem ér óriási meglepetésként a tiszta, kifinomult és részletező megszólalás, ami azonnal semmivé foszlathatja azok kételyeit, akik esetleg bizonytalanok a minőségi Blu-ray és egyéb multi-játszók zenei képességeivel kapcsolatban. A BD32 e téren gyakorlatilag egy teljes értékű felsőkategóriás audio lejátszónak számít, amelynél a CD-k megszólaltatása nem egy sokadik melléküzemágnak, hanem önállóan is értékelhető, nagyon magas minőségi szinten űzött képességnek mondható. Hangjában a (cseppet sem klinikai ízű) tisztaság és a magas fokú transzparencia mellett a „nagy” készülékekre jellemző magabiztos nyugalom is egyértelműen jelen van, amitől minden pillanatban azt érezni, hogy a gyeplő biztos kezekben van. Érdekes keveréke ez a megfogottságnak és a játékosságnak, melyek közül mindig az adott témához illő tulajdonság kerül jobban előtérbe. A készülék sok kiemelkedő tulajdonsága közül a részletező képessége is megér egy misét, hiszen anélkül jönnek át a hangszerek és a zenészek legapróbb rezdülései is, hogy a végeredmény fárasztóan precíz és túlságosan technikai ízű lenne. Alapvetően nyílt és világos karakteréhez megfelelő kvalitású játszótársak esetében bőven szub-tartományokba hatoló, testes és kontrollált basszus párosul, egyértelműen bebizonyítva, hogy a transzparens megszólalás nem feltétlenül eredményez vékonyka mélyeket. Ugyanilyen módon a dinamikai képességei is kiemelkedőek, miközben egyetlen pillanatra sem támad olyan érzésem, hogy a készülék nyomulós, vagy a házba ajtóstul rontó fajta lenne. A testes és erőteljes, újra és újra rácsodálkozásra késztető basszus tökéletes ellenpontjaként finom és számtalan ízzel rendelkező, sokszor kifejezetten játékosnak mondható közepek és magasak szakadnak le könnyedén a hangszórókról, és építenek fel a dobozokon minden irányban jócskán túlnyúló teret és a hátsó falig nyújtózkodó mélységű színpadot, melyen a zenészek kellő térközökkel és levegősen ábrázolva helyezkednek el. A legnagyobb meglepetés régebbi kedvenc, de kevésbé jól sikerült felvételek lejátszásakor ért, a BD32 mkII. levegőssége könnyedsége folytán ezeket is hallgathatóvá, sőt élvezhetővé varázsolja.

Az egyértelműen a készülék kvalitásait jelző hosszúra nyúló zenehallgatás alatt a sok megszokott és gyakran hallgatott felvétel mellett előkerül egy régi kedvenc, Ignacio Alderete paraguayi hárfaművész korongja is, amelyről a Primare tolmácsolásában valósággal életre kelnek a virtuóz ujjak által megszólaltatott színes és izgalmas hangok. Hatásos ízelítőt kapok a lejátszó gazdag felharmonikusaiból, a színvilágából, a plasztikusságából, valamint az általa keltett jelenlétérzetből, miközben egyvégtében azon töprengek, hogy vajon hány keze van az öregnek, hogy mindezt így el tudja játszani?   
Mindezekből mozizás közben is profitálunk bőségesen, szó szerint eltűnnek a szoba falai, a kivételes felbontóképesség révén a filmbéli apró történések, zajok, neszek a megszokottnál élénkebben jelentkeznek, a párbeszédek pedig tisztábbak, érthetőbbek. Ha ehhez még az effektek pontosságát, intenzitását is hozzátesszük, nem nehéz elképzelni a házimozi hangélményt.

Kép
Az ünnepek alatt, bő két hétre vette át az AV lejátszó szerepet a Primare a házi rendszeremben, ez idő alatt néhány BD-t és sok-sok tárolt anyagot néztem meg TV-n és projektoron, vegyesen. Előkerültek a kedvencek – mint a „Life Cycles” – és egy új film, az Everest, melyek kemény próbatételt jelentenek a lejátszó és megjelenítő számára egyaránt. A gyors mozgások leképzése, erős kontrasztú, részlet gazdag kép, vagy éppen a havas hegycsúcsok valósághű megjelenítése, ez mind hibátlanul sikerül a BD32-nek, de remekül sikerül a Sherlock Holmes filmek zömmel sötétben játszódó, komor képkockáinak megjelenítése is. Az tömörített SD állományok, és a Youtube-ról lejátszott videók TV-n nézve élvezhetők, a vásznon azért – bármennyire is jó a felkonvertálás – a kontúrok elmosódása és a színek kissé kopottabb jellege már eléggé szembetűnő, ami nem róható fel a Primare lejátszójának.

Ajánlás
A Primare BD32 mkII a válasz a kérdésre: lehet-e egy univerzális eszköz minden funkciójában egyszerre kiváló. Lehet bizony. És bár az Oppo 105D, vagy a Cambridge legfrissebb lejátszója a CXU egyaránt kiváló készülékek, aki – hangban és küllemben – még azoknál is jobbat szeretne, nyugodtan kóstoljon bele a „skandináv konyha ízeibe”, lehet, hogy ez lesz a megoldás.

Forrás:[www.hifipiac.hu]

Specifikáció