Mastersound DueTrenta – Van aki forrón szereti – HFP Online

Van aki forrón szereti

Az itáliai high-end manufaktúrák sok kitűnő készülékkel gazdagították már az audiofil rendszereket. A Creazzo-i székhelyű, idén 20 éves, kizárólag csöves erősítőket készítő Mastersound bár relatíve kis cég, termékeit mégis érdemes komolyan venni. A HFP ismerkedése a Mastersounddal a 230SE, vagyis DueTrenta tesztjével kezdődött…

 

Nekem jutott a feladat, hogy a frissen érkezett, még bontatlan erősítőt kicsomagoljam, bejárassam, és véleményt mondjak róla, ezt „csőbarátként” örömmel vállaltam.Ugyan Attila (a hazai forgalmazó) eredetileg egy 300B-s erősítőt szeretett volna adni, de én, mint „zenei mindenevő” inkább a KT88-al szerelt változatot kértem, ugyanis e népszerű sugártetródából szinte kivétel nélkül izmos ’push-pull’ végfokozatokat építenek. Szinte. Arról tehát fogalmam sem volt, hogy a Mastersound csak single-ended végfokozatot gyárt. Talán illett volna utánanéznem J

trenteresz
De miért is lényeges ez? A single-ended kapcsolástechnika nagyon egyszerű, rendkívül jó hangminőséget biztosító megoldás, de jellegéből adódóan így csak viszonylag kis kimenő teljesítményre képes erősítőt építhetünk. A kimenő fokozatban általában triódát használnak (300B, 2A3) mert karakterisztikájuk rendkívül lineáris, így tartható a torzítás alacsony szinten. A relatíve kis teljesítmény persze megbocsátható, mert cserébe nagyon szép hangzást kapunk, de aki a nyersebb erőt igénylő műfajokat is kedveli, inkább az ’izmosabb’ push-pull erősítők felé orientálódik, ha csövest szeretne.
A Mastersound kitart az ’SE’ kapcsolás mellett, de úgy tűnik a teljesítmény növelését is fontosnak tartja, ezért a DueTrenta kimenő fokozatába csatornánként 2 csövet szereltek, párhuzamosan kötve. Ezzel a megoldással a hangzás finomsága megőrizhető, miközben a kimenő teljesítmény a duplájára nő. Problémát csak az elektroncsövek nagy szórása jelenthet, a válogatás bizony időigényes feladat, főleg, hogy nem 2, inkább 4 egyforma példányt kell találni egy erősítőhöz, mert ugye az sem árt, ha a két csatorna egyforma jellemzőkkel rendelkezik. A triódák helyett e modellben sugártetródákat, ill pentódákat alkalmaznak (esetünkben KT88 vagy EL34), melyeket meredekebb karakterisztikájuk miatt könnyebb meghajtani, ráadásul az árnyékoló rácsot az anódhoz kötve ’triódaként’ is működtethetőek. Ebben a konfigurációban az erősítőnk teljesítménye csatornánként 30W, ami már kevésbé érzékeny dobozokkal is elegendő kell, hogy legyen. (A DueTrenta kistestvére a 2×20W-os DueVenti a példaként említett EL34-es csövekkel készül.) A meghajtó fokozatban a népszerű JJ gyártmányú ECC82 kettős triódát találjuk, a KT88-asok pedig az Elektro Harmonix orosz gyárából származnak. A modernebb csövesekben előszeretettel alkalmazott auto-bias áramkörök itt is fellelhetőek, feladatuk a cső munkapontjának stabil értéken tartása, az öregedés okozta változások korrekciója, de csőkészlet csere esetén sem kell az előfeszültségek beállításával bajlódni.
trentaback
A félvezetőket nem száműzték teljesen, a tápegységben egyenirányítóként és a távvezérlő áramkörökben is alkalmaztak a ’modernebb’ alkatrészekből. S ha már a tápnál tartunk, a jókora burkolat alatt szép nagy trafó, fojtó és szűrőkondik lapulnak, egy óra üzem után a komoly terheléstől már ezek is rendesen melegednek.
A henger alakú fedelek a toroid kimenőtrafókat takarják, melyekről csak annyit tudni, hogy szintén a Mastersoundnál készülnek. Mint köztudott, a csöves erősítő lelke a kimenő, melynek kialakítása, méretezése és anyagfelhasználása alapvetően meghatározza az erőlködő hangminőségét, megszólalásának jellegét, ezért a gyártók szigorú titokként kezelik eme kulcs alkatrészek paramétereit, így van ezzel a Mastersound is. Anélkül, hogy szétfűrészelnénk, nem sok konkrétumot lehet megtudni róla. Folytatás…..

Forrás:[www.hifipiac.hu]