Linn Majik LP12 bemutató Hifinews

Linn Majik LP12 bemutató Hifinews

A Linn aktuálisan legkedvezőbb árú belépője a Sondek LP12 világába, a Majik LP12 csomag. A Krane kart a Clearaudio gyártja néhány módosítással.

A bemutató a legújabb belépő kategóriás Linn Sondek LP12-ről szól. Jól látható, hogy a dolgok alig változtak 1973 óta, amikor az első modell elhagyta a Glasgow székhelyű gyárat. Igaz, az még Afrormosia keményfa alvázzal, és színezett Perspex porvédő fedéllel volt építve. Vagy mégis? Ahogy legújabb Porsche 911-es sportkocsi is hasonlít az 1970-es évek ikonjára, a Majik LP12 is hajaz az első Sondek megjelenésére, de ugyanúgy szinte minden megváltozott a bőr bevonat alatt, és jobbra cserélődött.

Ahogy manapság a Linn a csomagot értékesíti, kicsit eltér a régi stílustól. Aki sokkal korábban vásárolt Sondek lemezjátszót, ahhoz a helyi Linn kereskedő kiment, és háznál építette be a Grace G707 kart, meg a Supex SD900 MC hangszedőt. Napjainkban a Linn előszerelt csomagban árulja a Sondek-et, és különböző opciókat kínál mellé. A belépő szintű Majik LP12 ára 3450 font, és a tesztelt példány különleges türkizkék színe további 300 felárat jelent.

A csapágyazás:

A Majik LP12 Krane hangkarral, és Adikt MM hangszedővel érkezik. Maga a hangszedő, ha külön szeretné megvásárolni, 430 fontba kerül, de ennek nézzen utána, mert változhatott a cikk megírása óta. A Majik csomag egyébként olyan finomságokat is tartalmaz, amit a régebbi Sondek tulajdonosok is szívesen látnának a készülékükben. A legfontosabb talán a Karusel csapágy, amit két éve 750 fontért dobtak piacra, ám az új modellekben alap felszereltség. Kivitelében kissé húsosabb, mint a régebben általuk használt Cirkus. Megjegyzem, az is egész jó volt, de ez jobb.

A csomag a Majik segéd alvázat tartalmazza, ami már nem a megszokott préselt acél, hanem alumínium. Egyik felére a tányér csapágy, a másik felére pedig a kartartó szerelvény van rögzítve, és ezek alkotják a felépítmény kulcsfontosságú egységeit. Ha külön szeretné megvásárolni, az 330 fontjába kerülne. A Majik LP12 tápegysége be van építve az alvázba. Ugyan nem frekvencia szintézeres típus, mint a Valhalla, vagy a Linn többi típusa, ez is tartalmaz zajszűrőt. Pontossága ennek is több mint elegendő, ahogy azt a labor mérések mutatják.

Ahogy arra a fenti felsorolás utal, ez a csomag igen elfogadható áron nagyon ütős fejlesztéseket tartalmaz. Összehasonlítva a 30 évvel korábbival, a csapágyazás és a függesztett alváz tekintetében sokkal jobb, mint az eredeti. Ám van még változás. A régi olcsó rétegelt lemez házat merevebb, kompozit anyag váltotta fel, ami jobb rezonancia csillapítással rendelkezik. Aztán itt van a 45-ös adapter. Emlékszik még? Ki használ ma ilyet? Utalás lenne arra, hogy érdemes hozzá tápegység fejlesztést választani?

Választható fejlesztések:

Az új Lingo tápegység 1450 font költséggel frekvencia szintézerrel működik, ami azt jelenti, hogy a fordulatszám váltás egy kapcsolással megoldható. Ám ha már ezen gondolkodik, miért nem választja inkább a Linn Akurate LP12 felszereltségű csomagot, ami 7010 fontért már Kore segéd alvázat, különleges tömör kartartót, Trampolin segéd alvázat, Lingo tápegységet, és a Krystal MC hangszedőt tartalmazza. A csúcs egyébként a 18870 fontba kerülő Klimax LP12 csomag, amely mindezt az Ekos SE hangkarral, és a Kandid mozgó tekercses hangszedővel fejeli meg.

Visszatérve a Majik LP12-höz, ennek hangkarja a statikus Clearaudio formaterven alapul, amely felületkezelt alumínium ötvözet cső. Wolfram és zafír függőleges csapágyazás, kettős kerámia vízszintes csapágyazás. Ezek kiváló minőségű, és alacsony súrlódású anyagok. A VTA kar magasság mellett természetesen állítható az azimuth és a tracking. A headshell-be a hangszedőt egyszerű beépíteni. Az Adikt MM hangszedőt az Armor Home Electronics gyártja a Linn előírások szerint, és a Gyger II tű cserélhető benne.

Az LP12 vásárlói számára hagyományosan a márkakereskedő installálja az új lemezjátszót a felhasználás helyén. Manapság viszont, ha nem akar senkit otthonába beengedni, jó hír, hogy a kar és a hangszedő már gyárilag be van építve, és állítva. A dobozból kiemelve egyszerűen rá kell helyezni a belső tányért, arra felakasztani a szíjat, rátenni a külső tányért, majd beállítani a tűnyomást. Percek múlva indulhat is a lejátszás, ha van egy kis gyakorlata, mert nem bonyolult.

Természetesen a hangkar cseréjét már érdemes a Linn márkakereskedőre bíznia, mivel a művelet speciális szerelő keretet igényel, és el kell végezni a felfüggesztés újra kalibrálását. Ha minden be van állítva, a lemezjátszó már egy kávézó asztalon is egész jól fog szólni, és ez csak javulni fog, ha rendes állványra helyezi.

Modern románc:

Szinte minden analóg rajongó hallott már a Linn LP12-ről. A 80-as években meg szinte másról sem lehetett hallani, hiszen akkor ez volt a divat csúcspontja. Hangzás szempontból rengeteg minden változott azóta, bár az alapok most is felismerhetők. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a Linn megtartotta a tervezés csúcspontjait, és történelemmé tette a régi hibáit.

Mindent figyelembe véve a Majik LP12 nem univerzális csoda, mert a belépő kategóriás hangkar, és a hangszedő is korlátozza a benne rejlő teljes potenciál kiaknázását. Például azzal, hogy beszereltem egy Audio Technica AT-33PTG/II mozgó tekercses hangszedőt a benne lévő karba, már jelentősen javított háromdimenziós ábrázolás lett a jutalmam. A Krane kar egy leheletnyit homályosít a hangon, a dinamikus crescendo ábrázolás módja nem tökéletes vele. Jó példa a jelenségre a Supertramp ‘Bloody Well Right’ [Crime Of The Century; A&M Records YAM 68258] című száma, ahol a súly és a támadás mértéke lehetne jobb.

A Sondek hangzásvilága egyébként rendkívül zenei és magával ragadó. A láb a muzsika ritmusára automatikusan járni kezd. A csomagnak szinte romantikus a hangulata, és ez nagyrészt a ritmikájának, meg a dinamikájának köszönhető, nem a tonalitás színezésének. Ez utóbbit egyébként joggal olvasták rá a korai LP12 egységekre, főleg a 80-as években. Mára ezt teljesen száműzték a hangjából. A Majik LP12 finom, meleg egyensúlyt mutat, közel sem annyira szépia árnyalatú, mint amilyen régen volt.

Váltsunk pörgősebbre:

The Pet Shop Boys ‘Being Boring’ [Behaviour; Parlophone PCSD 113] basszus aláfestés ábrázolás módja feszesebb, rugalmasabb, és hangosabb volt annál, mint amire a 80-as évek végén használt LP12 lemezjátszómnál emlékszem. Az egész lemez valahogy pörgősebbé vált, mintha valaki letörölte volna a szemüvegemet. Több lett a látnivaló, kevésbé homályosak a részletek. A korábbi Sondek modellek alacsony frekvenciás túllövése idővel lecsökkent, sokkal áttekinthetőbb lett az egész bemutató. Szóval az új lemezjátszó energikusabb, lendületesebb hangzás világra váltott, ami kerüli például az elektronikus mélyeken a túlkapásokat.

Amellett, hogy meghökkentő mennyiségű részletet mutat, ezeket nem tolja úgy a hallgató arcába, mint néhány új típusú direkt meghajtású lemezjátszó. Jól tetten érhető ez abban, ahogy Steve Hackett szólózik a ‘Star Of Sirius’ [Voyage Of The Acolyte; Charisma CAS 1111] számban. A Majik LP12 bemutatás módja nagyon passzolt ehhez a kiváló klasszikus rock darabhoz. Élmény volt, ahogy Hacket jellegzetes gitárjátékával kíséri Phil Collins énekét.

Az évtizedekkel ezelőtti LP12 lemezjátszóm hangjával összehasonlítva az új verzió kevésbé zavaros, a részletekre jobban rávilágít, és a felbontása pedig minden tekintetben jobb. A zene élénk, eleven, a lemezjátszó–hangkar kombináció hangzása sima, de nem annyira laza, mint amilyen lehetne fejlesztésekkel.

Mágikus gondolatok:

Aztán ott van a színpad ábrázolás. Az a legelvakultabb LP12 rajongónak is el kell ismernie, hogy ez nem volt a Linn erősségének nevezhető dolog, nyugodtan lehetett kritizálni. Ám a Majik LP12 túllépett ezen a problémán, és egész jól összerakja a színpadot.

Isaac Hayes ‘Cafe Regio’s’ [Shaft: Original Soundtrack; Stax 2659-007] klasszikus felvételét hatalmas színpadon ábrázolja. Mintha az új verzió minden a felvételben lévő hangszert a nyakánál megragadva pontosan egy helyre állítana, és azt onnan el nem engedné semmi áron. A zene újszerű határozottságot és magabiztos ábrázolás módot kapott. A tonalitás pontos, a részletek törvényszéki pontosságúak, a térábrázolás hatalmas. Igen, ehhez kellett az, hogy a felvételt kiváló minőségben rögzítsék, de akkor is pazar a hatás.

A régi LP12 varázslat hatása az új Majikban is folytatódik. Ez még az új felvételen, Sade „When Am I Going to Make A Living” [Diamond Life; Epic EPC 26044] lemezen is hallható. A jó minőségű felvétel ugyan nem túl bonyolult zenét tartalmaz, de a finomság, az árnyalatok és a textúra elbűvölt. Úgy tűnik ez a csomag, még mindig jobban össze tudja kötni a hangokat, mint a legtöbb általam mostanában hallgatott lemezjátszó. A sebesség stabilitását ügyességgel tartja fenn, amitől a finom zenei akcentusok érzékelhetővé válnak – vagy ahogy a szakzsargon mondja kiváló a mikro dinamikája.

Imádtam Sade hangjának bemutatás módja mellett a basszusgitár pendülését, és az elektromos orgona nyers erejét. A zene természetes, erőt sugárzó, mégis kifejező és érzelmes maradt. Erre nem sok versenytársa képes. A Majik egy nagyszerű csomag, de ahogy a Linn is nyilvánvalóvá teszi, csak ízelítőt mutat abból, amire az LP12 deck képes lehetne. Ám alap állapotában is egy elképesztően ízletes háromfogásos főételt kap.

Hi-Fi News ítélet:

Mielőtt az LP12 elkezdett volna túlárazottá, és elavulttá válni, a Linn jó érzékkel piacra dobta az új Majik LP12 csomagot, megfizethető áron. A hozzá tartozó hangkar és hangszedő ugyan nem világverő, de ahhoz tökéletesen elegendő kezdő lépések, hogy hagyják a Sondeket tovább ragyogni. Az alváz jobb felépítésű mint valaha, és még mindig gyönyörűen énekel, de most egy kicsit talán hangosabban.

Írta: Nick Tate

Mérés: Paul Miller

2021 szeptember 9.

Forrás: www.hifinews.com

Az LP12 tartozékainak történelme:

A Linn Sondek LP12 lemezjátszót folyamatosan frissítette a gyártó addig, amíg annak már minden alkatrésze megváltozott. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy a különböző évjáratú csomagok eltérő hangzással bírnak. Az 1970-es évek Sondek hangja meleg és eufónikus volt egészen addig, amíg a Nirvana rugó és motortartó készlet 1981-től meg nem javította a basszus átvitelét. Aztán jött a Valhalla kvarcvezérelt tápegység, amely a dolgokat áttekinthetővé tette 1982-ben. A lábazat frissítése, és új rugók következtek 1984-ben. Új tányér csapágy érkezett 1988-ban. Ezt követte az új kartartó lap 1989-ben. A 90-es évek fontosak voltak a fejlesztések szempontjából. Ekkor jelent meg a Lingo opcionális különálló tápegység (1990), a Trampolin (1991), a Cirkus tányér csapágy és alváz csomag (1993). Ezek hatalmas lökést adtak, jobb lett a sztereó képalkotás, és markánsabb a basszus. Az új évezredet egy negyedik csavar felső lemezbe való beépítésével ünnepelték, valamint azzal, hogy 1973 óta először korszerűsítették a motort (2001). Az alumínium Keel alváz opció szintén nagy előre lépést hozott 2008-ban, ugyanúgy, mint a Radikal tápegység és DC motor (2009). A legnagyobb előre lépést minden korábbit meghaladó módon, a jelenleg is használt Karusel egypontos lemeztányér csapágy 2020-as bevezetése jelentette.

Mérési eredmények:

Az egypontos Karusel csapágy -68,5 dB dübörgését (DIN-B súlyozás 5cm/sec) -70,1 dB-re csökkentette a Linn által alkalmazott kétrészes tányér szerkezet, és a filc. A 110V-os szinkron motor 0,2%-kal lassabb forgási sebessége kiváló stabilitást jelent, mivel a tányér sebességben ez csak 0,02% értékkel, azaz +/-2 Hz tonalitás változással volt mérhető

A hálózati 50 Hz-es zavarjel mindössze -55 dB zajt okozott. Ez az érték kiválónak mondható. A fenti ábrán a 3150 Hz-es mérőlemez sebesség ingadozása látható, illetve alig látható, pedig a lépték 5 Hz.

A Krane hangkar a Clearaudio gyártmánya, amit a Linn specifikációk szerint építenek. A nagyon sikeres 9,5 inches Satisfy Kardan kar olyan verziója, amit mágneses anti skating, ötvözet cső kar és teljesen állítható headshell egészít ki. A 10 gramm effektív tömeghez nagyon jól illik a Linn Adikt MM hangszedő, mivel a rezonancia viselkedés módja igencsak jóindulatú. A kar cső rezonancia értéke 95 Hz, ami alacsonyabb, mint a szénszálas verzión mért adat. Aztán minden kb. 200 Hz felett szépen lecsillapodik. A zafír és kerámia csapágyazás kiválóan illesztett, a súrlódási tényező 10 mg alatt van, érzékelhető holtjáték nélkül.