Cambridge CXA-80 – határok nélkül

A CA a kevésbé tehetős emberek audiofil márkájaként vonult be a köztudatba, és maradt is ott évtizedeken át, miközben a tapasztalatok, az igények és a lehetőségek adottak voltak ahhoz, hogy a „skatulyából” kilépve komolyabb márkaként folytassák tovább. Az ehhez szükséges kisebb arculatváltás a CX sorozattal meg is valósult…

Nehéz a saját árnyékunkból kilépni, és kíváncsian várom, a Cambridge megítélése miként fog változni ezután. A CX sorozat egyértelmű jelzése annak, amit a hozzáértő rajongók már régóta tudnak, s tulajdonképpen az Azur sorozat komolyabb példányai már érzékeltettek, a cég bizony nem csak olcsó „alap audiofil” berendezések előállítására képes, helye van a nívósabb mezőnyben is.
Az új sorozat megtartotta a már megszokott CA-s megjelenést, de minden részletében egy kicsit finomabb, igényesebb, drágább érzetet kelt. A logó egyszerűbb és egyben szebb lett, a festett ’Cambridge Audio’ helyett már csak egyszerűen ’Cambridge’, de – diszkréten – csillogó króm felülettel. Az előlapok felülete az Azur sorozattól a fotókon is jól megkülönböztethető, maradt szálhúzott, de kicsit ez is fényesebbnek hat. A beharangozó reklámfotók alapján egy új, középszürke szín megjelenésére számítottam, sajnos később kiderült, hogy ez csak az ezüst változat gyengébb megvilágításban készült felvételei okozta optikai csalódás. Maradt tehát az ezüst és fekete szín, mint választható opció.

Erősítőnk a hat tagot (hálózati lejátszó, CD transzport, 2 sztereo integrált erősítő, 2 A/V receiver) számláló sorozatból a komolyabbik kétcsatornás integrált, a maga 80W névleges teljesítményével már szinte bármit meghajt, talán még az érzéketlenebb sztatikus hangsugárzók elé is be merném kötni. Jól látszik a fejlesztés irányvonala, ha a szerkezet kialakítását szemügyre vesszük. A ház rezonanciamentes kialakítása az alátámasztás újfajta megvalósításával kezdődik. Elmaradtak a szokásos „nagy kerek tappancsok”, helyette egy kvázi hárompontos megoldást választottak. Azért csak kvázi, mert elől egy szélesebb gumi csíkon támaszkodik, míg hátul két kisebb kerek lábat kapott. A hálózati trafó pont középre került, a fedőlap perforációján bekukkantva nem is látszanak az áramköri lapok, olyan távol sikerült elhelyezni őket a toroid transzformátor amúgy sem jelentős szórt mágneses terétől. Kialakítása dual mono, és itt most tényleg minimális az áthallás esélye, annyira távol került egymástól a bal és a jobb csatorna panelja. Hangerő potméterét az ALPS-tól vásárolják, így biztosak lehetünk abban, hogy a kialakítás révén nyert csatorna elválasztás eredményét egy aszimmetrikus szintszabályozással a halkabb tartományokban sem ássák alá. Végfokozata „AB” osztályú, ami magasabb nyugalmi áram mellett alacsony hangerőn jobb hangminőséget nyújt, mint a tisztán B osztályú beállításban működő áramkörök, egy kicsit magasabb üzemi hőfok és fogyasztás azt hiszem, mindenkinek megéri, aki a jobb hangzásra gyúr.

Fontos új jellemzője a CX sorozat integrált erősítőinek a beépített DAC, ami jelentősen növeli a készülék használati értékét. A Wolfson WM8740 chipet már a DacMagic Plusban is felhasználta a Cambridge, elnyerve a szaksajtó jeles képviselőinek – és persze a közönség – elismerését. Tekinthetjük tehát úgy, hogy a CX-80 (CX-60) megvásárlásával együtt egy DacMagic-ra is szert teszünk. Erősítőnk tehát USB DAC-ként is működik, a notebookot csatlakoztatva plug&play módon, de régi CD játszónk upgrade-jeként is felfogható, amennyiben azt csak futóműként használjuk. A sorozat CD forrásának megalkotásakor ugyanezen okból csak egy futóművet készítettek, mentesítve a felhasználót a D/A átalakító kétszeri megvásárlásától.
Bemenetekből van bőven választék, tulajdonképpen csak analóg lemezjátszót nem fogad közvetlenül, ahhoz még egy külső phono fokozatot be kell szereznünk. Van szimmetrikus bejáratunk is, pre-out további végfokok vezérlésére, és dedikált subwoofeer kimenet (L+R) azoknak, akik nem érik be kevesebbel. Hangsugárzóból két párat fogad, az előlapról kapcsolható konfigurációban. A bemenetválasztót az előlap közepén elnyúló plexi felületen alakították ki, szám szerint 8 nyomógombbal, ledes állapot jelzéssel. A digitális forrásoknál az USB és Bluetooth (külső adapterrel) források kiválasztására egy gomb szolgál, de ezt a piktogramok is jól szemléltetik. A hangerőszabályzó mellett diszkréten megbújik három kisebb, előlapba süllyeszthető forgatógomb, a balansz / mély / magas hangszínszabályzóhoz tartozó kezelőszervek. Igen, hangszínszabályzó, de szigorúan audiofil szellemben, minimális beavatkozással, ha feltétlenül szükséges.

Természetesen távvezérlő is tartozik hozzá, ezzel kapcsolatban maradtak a régi, bevált konstrukciónál, ami jól kézre áll, könnyen áttekinthető és stabilan működik már sok éve az Azur sorozat modelljeihez mellékelve.

Már csak az a kérdés, hogy mindez a hangban miként mutatkozik meg. Egy órás bemelegítés után sort ejtettem a meghallgatásra is.
A jazz trackek értékelésében a jegyzeteim leggyakoribb jelzői: nyugodt, higgadt, laza, könnyed. A CX 80 tényleg egy osztállyal feljebb játszik elődeinél, dől belőle a zene, nem érzem nyomát sem az erőlködésnek, nyomulásnak. A nagy teljesítmény ellenére kis hangerőn ugyanaz a sima előadásmód jellemzi, de még véletlenül sem unalmas. Sok a részlet, nagyon jó a felbontás, mindemellett egységes, jól összerakott az előadás. Mélytartománya itt különösen erőteljesnek mutatkozik.
A Take Five-ot hallgatva még több részlet jelenik meg, és a térérzet is erőteljesebb, a lábdob ritmusát a mellkasomban érzem, a legmélyebb hangok viszont lehetnének kicsit súlyosabbak. Szaxofonosunk most nagy átéléssel játszik, a jelenlétérzet és a hangszerhang felbontása óriási.
Könnyebb műfajon is remekül teljesít, színes – de nem színezett – és analógosan sima a hang, de a digitális forrásokra jellemző csenddel a szünetekben. Érdekes, izgalmas, gazdag zenei világot rak elém, a természetesség és magabiztosság még a legösszetettebb felvételeken is megvan.
Klasszikus zene következik, és ez sem áll távol a CXA-80 világától. Rengeteg érzelemmel, hangulattal teli az előadás, van „lelke, húsa és íze” a zenének. A felső tartomány tiszta és analógosan sima, a karcosság legkisebb jele nélkül, az biztos, hogy olcsóbb rendszerek után már-már furcsának, sőt néha magashiányosnak tűnhet, pedig efféle betegségtől nem szenved. Sőt. Összetettebb, nagyobb hangtömegeket megmozgató felvételekkel sem lehet zavarba hozni, a színpadkép stabil marad, a térbeli pozíciók még fél hangerő-állás mellet is változatlanok, ilyenkor már óriási hangerővel zenél, többre egyszerűen nincs is szükség. A tartalékok viszont kifejezetten hasznosak, ha érzéketlen hangsugárzókat hajtunk vele, de a dinamikai csúcsok hibátlan leképzéséhez sem árt, a kis többlet.

Konklúziók

Nagyon meggyőző az új CA integrált, amely nem csak komolyabb külsőt, de érettebb, kimunkáltabb hangzásvilágot is hozott. A CXA-80 az az erősítő, amit nagyon könnyű megszeretni, színes és izgalmas hangzásvilága relatíve nagy teljesítménnyel párosul, a csövesekre jellemző meleg, analógos, ugyanakkor precíz megszólalása olyan erény, amit ebben az árkategóriában csak nagyritkán tapasztalhatunk. A beépített kiváló DAC pedig régi CD játszónkba lehel új életet, vagy éppen laptopunkból varázsol új műsorforrást.

Forrás:[wwww.hifipiac.hu]

Specifikáció