Cambridge Audio Azur 851E, Azur 851W – HFP Online

A 851E-851W elő-végerősítő az ütős páros!

Mintegy hat, sikerekben gazdag év áll a Cambridge Audio legfelső, Azur 8-as sorozatának előző generációja mögött, elérkezettnek látta hát az időt a gyártó a vérfrissítésre, és 2013-ban elindította a modellváltást. Máris kijelenthetjük, hogy nem dolgoztak hiába, a család elsőként megjelenő két tagját azonnali elismerés fogadta, 2008 és 2012 után tavaly a 851C-851A kettős révén újabb EISA díjjal gazdagodott az angolok trófeagyűjteménye. A 851E-851W elő-végerősítő páros bemutatkozását az idei CES-re tartogatták, de biztosan akadnak olvasóink, akik elmulasztották a Las Vegas-i látogatást, elsősorban nekik ajánljuk az alábbi beszámolót.

Azur 851E

Előfok létére a 851E kimondottan terjedelmes házat kapott (méretei megegyeznek integrált testvéréjével), a masszív, strukturálisan merevített, akusztikus rezonanciákat csillapító és kontrolláló ház pedig olyan impozáns lemezmunkát, hogy máris meg kell állni nála egy kitérőre. Már elődje, a 840E is gusztusos darab volt, a tovább finomított részletek mégis sokat dobnak az összhatáson. A finoman szemcsézett felületet a mostanában menőbb szálcsiszolt felszínre cserélték (mindenhol, még a fenéklemezen is), a kezelőszerv-fészkek, a kijelzőszegély gyönyörűen forgácsolt pereme szinte világít a fekete háttér kontrasztjában, a masszív tetőlapon egyszerű bemetszések helyett formás és méretes perforáltlemez-berakás a szellőzőnyílás, valahogy így néz ki egy finommechanikai remekmű. A szabályozható fényerejű matt kijelzőt a invertálták (most sötét háttérben világosak a jelek), de maradt a grafikus motívumokat pontmátrixos és hétszegmenses karakterekkel kombináló, csinos és informatív felület, úgy tippelek, a következő generációnál bevezetik az érintőkijelzőt. Pedig már így is pazar a kiszolgálás, a szabadon átnevezhető bemenet mellett pl. villog a pötty, ha a vezérlés nem érzékel bejövő jelet, és a ki-bekapcsoláskor köszöntő üzenet kíséretében látványosan lenémuló-visszaúszó hangerőszint is a törődés csalhatatlan jele. Az egyetlen kósza botlás a high-endbe furakodó CA-tól a kirakatba tolt, benyomásra szépen kiemelkedő hangszínszabályzó gombok, talán érdemes lett volna megkérdezni a nemrégiben hazánkban járt Dan Poulton kereskedelmi vezetőtől, miféle közönségigény mozdította ki a funkciót a menürendszer rejtekéből.

De hogy lényegibb dolgokról is szót ejtsünk, a korábbi, reléhálózattal kapcsolt ellenálláslépcsőből felépített hangerőszabályzást nagy pontosságú, tökéletesen lineáris, félvezetős, digitálisan vezérelt analóg szabályzás váltotta fel, ám szerencsére maradt a legtöbb (analóg potméteres) erősítőhöz képest szokatlan viselkedés: ha nagy hangerőt akarunk, simán bele kell tekerni a skála felső harmadába a termetes forgatógombbal. A beavatkozás nem befolyásolja az audio jel minőségét, nagyban hozzájárulva az egészen a mérhetőség határáig kitolt torzításértékhez, nem csoda, hogy a gyártó a valaha készített legjobb, valódi analóg előerősítőjeként mutatja be a 851E-t. Nagy dolgokra hivatott eszközként rugalmasnak is kell lennie, ezt segítik elő a tokozásuk okán Terrapin (teknős) nevezetű modulok, a közreműködésükkel alkalmazkodnak a bemenetek a különböző hangforrások meglehetősen változatos kimenő impedanciájához, minimálisra csökkentve az illesztés hangminőségre gyakorolt káros hatását.

Ha akad, akit nem győz meg a külcsín és a műszaki tartalom, az majd hátlap láttán kapitulál, van itt minden, mi szem-szájnak ingere: a 7 db vonali bemenetből már 3-hoz tartoznak szimmetrikus aljzatok (az RCA/XLR váltás sem a hátlapon történik már, hanem egy mozdulattal a bemenetválasztón), mindegyikük relatív hangereje szabályozható, bármelyiket átállíthatjuk rögzített erősítésre (tetszőleges hangerőszinttel). Kapunk konfigurálható mélysugárzó-kimenetet, nem hiányoznak a vezetékes távvezérlés, külső IR vevő, kioldójel ki-be csatlakozók, megszűnt viszont az Incognito/A-Bus multiroom támogatás, így marad az RS232C interfész, ha integrált installációban gondolkodunk.

Azur 851W

Ha a 851E első számú előfok a CA örök ranglistáján, a végfok sem adhatja alább, a 851W a végerősítők között viseli ugyanezt a címet. Rangjához illően termetes, de azért nem túlméretes a kasztni, nagyon elkapta nála a fonalat a formatervező, jólesik végignézni rajta. Az oldalain húzódó tekintélyes hűtőbordázatot látványos, rombusz mintázatú perforált lemez burkolja, és a ház alsó-felső lapjának jelentős részét is szellőzőrács teszi ki. Az alapos hűtés-szellőztetés oka a kissé szerencsétlenül XD-ként rövidített erősítőkapcsolás, túl könnyű róla a nem éppen a hangminőség szinonimájaként elhíresült D-osztályú kapcsolás holmi eXtra változatára asszociálni. Pedig szó sincs ilyesmiről, a bő hat éve a 840A-val bevezetett technológia teljes neve crossover displacement, lényege pedig az A és AB osztályú erősítés előnyeinek egyesítése, hátrányaik kiküszöbölésével: „alacsony terhelés mellett valódi A osztályban működik, a jelszint emelkedésével pedig úgy vált át B osztályba, hogy a kimenő fokozatot szabályozott árammal terhelve a kritikus váltási pontot (amikor a B osztály még viszonylag nagy torzítással, nemlineárisan dolgozna) némi hatékonyságvesztés árán feljebb tolja, így az átmenet egyenletesen, a lineáris viselkedést megtartva zajlik le" – szól az idézet hajdani tesztünkből. Az említett hatékonyságvesztés velejárója a viszonylag magas veszteséghő (a teljesítményfelvétel akár 2.400 W is lehet), a 851W alumíniumteste már alapjáraton is alaposan átmelegszik, így a rend kedvéért biztonsági rendszer előzi meg az esetleges túlmelegedést, és védi túlterheléstől, túlvezérléstől, rövidzártól, a hangsugárzókat pedig egyenáramtól. Benne is Terrapin impedanciaillesztő modulok váltják ki a műveleti erősítőket, a magas üresjárati fogyasztás miatt pedig különösen hasznos a tartósan hiányzó bejövő audio jel esetén készenlétbe kapcsoló automatika. A tervezők ezúttal jobbnak látták két db toroid trafó között megosztani a tápellátás kulcsfontosságú feladatát, egyikük kizárólag a teljesítményerősítést szolgálja ki. Hátul szokatlan zsúfoltság, maga a bőség zavara fogadja az érdeklődőt, minden a sokoldalú felhasználást szolgálja, a kritikusabb pontokon figyelmeztető és magyarázó feliratok segítenek az összeköttetések helyes kialakításában.

Az audio jel érkezhet szimmetrikus vagy aszimmetrikus csatornán, és ugyanígy mehet kifelé is, így ösztönözve további 851W(-k) beszerzésével a bi-amp mono üzemmód használatára, ne adj´ isten hídba kötésre (hogy 4 ohmos terhelést feltételezve 800 W-tal lehelhessünk lelket hatékonysági gondokkal küzdő hangsugárzónkba). De érheti kellemetlen meglepetés is a saját, spéci tápkábelét preferáló felhasználót: a szokásos C14-es helyett az ilyen környezetben meglehetősen ritka, de ezúttal szükséges, 16 A-re hitelesített C20-as tápaljzat foglal helyet középen. Folytatás…..

Forrás:[www.hifipiac.hu]