A digitális eszközök képességeinek határát számokkal jelzik a gyártók, és ez így van jól, más leíró értéket használni értelmetlen lenne. Sokat úgy vélik, hogy részesülnek is ezekből. Nos, csak ideális körülmények esetén! Lássunk néhány esetet, amikor nem az ég a határ.
Kezdjük az elején
Általában decibel értékek röpködnek, amelyről sokan úgy vélik, hogy tudják mit jelentenek. Mi azt nem mondjuk, hogy ez nem igaz, inkább azt mondjuk, hogy kevesen gondolnak bele a valódi jelentésébe. Viszonyszámról beszélünk, ami két értéket hasonlít össze. Ha a két érték megegyezik, 0 dB a különbség. A Wikipédia táblázata segít megérteni az arányokat. 100 dB szinte nevetségesen alacsony értéknek tekinthető manapság, a gyártók régóta tudnak ennél jobbat is. Nézzen rá a táblázatra, álljon meg egy pillanatra, és hagyja eljutni a tudatáig, hányszoros viszonyt jelent ez valójában?
Most, hogy már jobban érti, talán más szemmel fogja nézni, ha egy gyártó, 2-3 dB javulást ért el mondjuk 100 dB érték környékén (házi feladat: csak úgy önmaga szórakoztatására próbálja meg kiszámítani, hogy ez tényleges változásban mit is jelent!)
Szóval tisztáztunk egy alap dolgot, ami szükséges a cikk további részének megértéséhez, most pedig következzen némi gyakorlat, és az első adag fekete leves. Az alábbi két táblázatban egy csúcskategóriás T+A készülék, és egy népszerű Auralic masina digitális jelszint (fekete) és torzítás (kék) értékeit hasonlítjuk össze. (a márkanevek csak a hitelesség kedvéért kerültek említésre, nem szégyen az utóbbinak kikapnia! Nem egy árkategóriáról beszélünk)
Jól látható dolog az, hogy a szerényebb képességű elektronika mennyivel nagyobb torzítással dolgozik a gyakorlatban. A kék színű grafikon részt figyelve rengetegszer torzabb – amit most már kacagva ki is tud számolni az első bekezdés alapján. Ám nem ez a lényeg, az csak a grafikonok alatti szövegből, és a végén derül ki!
Az is egyértelműen látható, hogy még egy High-End cucc digitális elektronikája is veszít a képességéből, ha a körülmények nem ideálisak számára. Mi ez a körülmény? A digitális jel szintje! A szerényebb eszköz esetében a határ -50 dB körül van, az alatt magas a torzítás, míg a csúcsra járatott elektronika egyenletesen keveset rombol.
Miért kellett ez a hosszú felvezetés?
Mert most jön a lényeg, amihez nélkülözhetetlennek tartottuk! Hiába a szuper jellemzőkkel megáldott elektronika, ha a digitális jelszint nem éri el az optimális értéket, hát csorbulni fog a hangminőség! Csak így egyszerűen, és nem csekély mértékben. Mitől lehet alacsonyabb a digitális jelszint? A hangerő szabályzástól! A legtöbb DAC úgy csempészi bele a hangerő módosítás funkciót a kínálatába, hogy szoftveres hangerő szabályzást alkalmaz a digitális jelfolyamban. Ez sok esetben kényelmes a gazdinak, de kényelmetlen a hangminőség szempontjából. Ha teheti, hangerősséget az előerősítőjén szabályozzon, úgy ténylegesen részesül a hőn szeretett elektronikája kiváló képességeiből. Akár már itt is befejezhetnénk a cikket, de korábban megígértük, hogy lesz még fekete leves. Ez következik most.
Jót tesz a kiváló paraméter felhozatal a hangnak?
Nem is kérdés, mindenképpen, de nem úgy, mint gondolja! Mert van itt még egy dolog, amit figyelembe kell vennie. Rettenetes számítási kapacitásra képes eszközének számítási kapacitása mennyire van kihasználva? Komolyan kérdezzük, mert a mélységesen lebecsült CD-DA PCM formátum 16 bit 44,1 kHz-es kiolvasási sebessége enyhén szólva sem langyosítja meg a processzorokat, azok manapság ennek többszörösére képesek. Ám a legtöbb forrásanyag márpedig csak így férhető hozzá! (zárójelben jegyezzük meg, hogy fényes korong hallgatásakor nem csak ennyiben részesül, de erről már korábban már írtunk) Meg kéne őket dolgoztatni, hogy indokolt legyen a magasabb ár.
Itt jön be a képbe a felkeverés szolgáltatói, vagy helyi szinten. Igen, az R2R is felkever, ha valamire való, sőt zajt kevernek hozzá, hogy ne legyen olyan csapnivaló a torzítás értéke. Nem hiszi? Járjon utána! A felkeverés módja, és az alkalmazott algoritmus pedig amellett, hogy megtornáztatja kicsit a processzort, javítani próbál a hangminőségen. Sikerül, vagy nem, ez egyszerűen kipróbálható az original mintavételezés beállítás választásával. Ha egyáltalán rendelkezésre áll ez a lehetőség, mert nem minden gyártó teszi lehetővé.
És végül a legfontosabb, hogy a hű digitális leképezés nem feltétlenül garantálja majd a zeneiséget! Sietünk megjegyezni, hogy erről a digitális elektronika nem tehet. Az csak a linearitásról, a csatorna fázis együtt futásról, jel/zaj viszonyról, alacsony jitterről és hasonlókról képes gondoskodni, nem feladata az alapvetően fertelmes, gyakran rosszul kevert minőségű felvételbe életet lehelni. A régi kedvencek még gyengébben is szólhatnak egyszerűen azért, mert pontosabb a jelfeldolgozás, és feltáró jellegű lesz a bemutató!
Alapvetően kétféle analógra alakítás mód létezik, a PCM akárhány bites és a DSD 1-bites, különböző mintavételezés frekvenciákkal. A megtapasztalt hangminőséget pedig az őket követő kimeneti elektronika fogja alapvetően meghatározni. Ne a szemének, hanem a fülének higgyen, azt nem lehet az elbűvölően nagy számokkal becsapni!
A képekért köszönet a Hi-Fi News méréseket fáradhatatlanul végző Paul Miller Úrnak, a Pexels-nek és a Wikipédiának