Az N50 kicsomagolása és beállítása igazi élmény volt – és egyben egy kis testmozgás is. Három nagy, nehéz doboz érkezett, amelyekben a három egység volt. A súlyt leszámítva a beállítás gyerekjáték: a három összekötő kábel – két tápkábel és egy adatkábel – csak egy irányban illeszkedett a helyére, eltéveszteni nem lehet. Összekötöttem az egészet, csatlakoztattam a tápegységet a fali aljzathoz, rákötöttem az Ethernet-kábelt, és ezzel a hardver beállítása el is készült. A következő lépés az N50 konfigurálása a zenehallgatáshoz.
Az Aurender Conductor alkalmazás iOS-re és Androidra is elérhető. Miután letöltöttem az iPad-emre, az alkalmazás azonnal felismerte az N50-et, és gyorsan csatlakozott hozzá.
Az Aurender N50 támogatja a Tidal, a Qobuz, a Spotify és az internetes rádió szolgáltatásokból történő streamelést. Természetesen helyi fájlokat is lejátszik. Szinte bármilyen fájlformátumot továbbít, amit csak ad neki, bármilyen jelenleg használt mintavételi frekvencián.
A Conductor alkalmazás jól megtervezett, kiforrott és megbízható támogatással rendelkezik. A tesztelésem során végig hibátlanul működött. Az első beállítási lépés a zenei streaming-szolgáltatóhoz való csatlakozás; a Tidal és a Qobuz natívan támogatott. A Spotify is megjelenik az alkalmazásban; ha ezt választja, megnyílik a Spotify alkalmazás.
Miután csatlakozott a streaming szolgáltatáshoz, a kedvencek megjelennek a főablakban. Bármelyikre rákattintva lejátszhatja az adott albumot, zeneszámot vagy lejátszási listát. A navigáció intuitív. A keresés egységes: egy kereséssel a helyi fájlokat és a telepített streaming szolgáltatásokat (Tidal és/vagy Qobuz) is átfogja, de az eredmények külön jelennek meg – csak kattintson a keresési eredmények tetején található ikonra, hogy megjelenítse a helyi fájlokból vagy egy streaming szolgáltatásból származó eredményeket.
Ha rendelkezik zenefájlokkal, azokat feltöltheti a szerverre – beépített tárhely nincs, de a két SSD-meghajtóhely segítségével saját megoldást alakíthat ki –, csatlakoztathat USB-meghajtót a szerver egyik bemenetéhez, vagy beállíthatja, hogy a szerver a hálózati tárolóeszközét (NAS) használja. Én azzal kezdtem, hogy fájlokat töltöttem fel a beépített tárhelyre; az Aurender jóvoltából a teszteléshez rendelkezésre állt egy SSD. A fájlok másolásának felgyorsítása érdekében csatlakoztattam a fájljaimat tartalmazó USB-meghajtót a szerverhez, és a Conductor segítségével másoltam át őket a belső SSD-re. A fájlok fokozatos hozzáadása gyorsan és kényelmesen elvégezhető a hálózaton keresztül. Alternatív megoldásként, ha a fájlok egy NAS-on találhatók, a Conductor alkalmazás segítségével csatlakoztathat NAS-t, és ugyanúgy használhatja, mintha a belső meghajtókról lenne szó. A Conductor átvizsgálja a könyvtárat, hogy beolvassa a fájlokhoz tárolt metaadatokat.
Egyre jobban megszerettem a különféle digitális zenelejátszók zenekereső funkcióit. Maga a Conductor nem támogatja a zenekeresést helyi fájlok lejátszása közben, de támogatja a Tidal és a Qobuz Autoplay funkciókat – ezek azok a zenekereső rendszerek, amelyek akkor lépnek működésbe, amikor a várólistán szereplő utolsó szám lejátszása befejeződik az adott streaming-szolgáltatáson.
Manapság a zeneszámok metaadatai kulcsfontosságúak, különösen akkor, ha a helyi könyvtára nagy méretű. Ebben a tekintetben az Aurender sem jobb, sem rosszabb, mint más szervergyártók (a Roon kivételével, amely az információkban gazdag zene lejátszása terén egyedi kategóriát képvisel). A helyi tartalmak esetében a Conductor a fájlokban tárolt helyi metaadatokra támaszkodik. Az alkalmazás segítségével lehetőség van a metaadatok szerkesztésére, és a szerkesztett metaadatok magukban a fájlokban kerülnek mentésre. Így a szerkesztései akkor is megmaradnak, ha más lejátszók vagy platformok férnek hozzá az adott fájlokhoz. A Conductor emellett korlátozott hozzáférést biztosít a Wikipédiához az album- és előadói információkhoz. Az alkalmazás a streaming szolgáltatásokból származó összes metaadatot megjeleníti, beleértve a PDF-formátumú kísérőjegyzeteket is, amennyiben a szolgáltatás azokat biztosítja. A Conductor alkalmazás egyik jelenlegi korlátja: ha digitális kísérőjegyzeteket tárolt a helyi zenefájlok mellett, azokhoz kizárólag a Conductor mappanavigációs funkcióján keresztül férhet hozzá.
Összességében a Conductor alkalmazás használata igazi élmény: kifinomult, teljes körű és könnyen kezelhető. Szűrési lehetőségeket kínál a legutóbb hozzáadott, a formátum, a mintavételi frekvencia, a bitmélység és a kedvenc számok szerint. Támogatja a szünetmentes lejátszást, egy olykor elhanyagolt, de a klasszikus zene és egyes más műfajok rajongói számára kulcsfontosságú funkciót. Nem támogatja a számok művek szerinti csoportosítását; de tudomásom szerint a Roon az egyetlen platform, amely erre képes.
Az N50 támogatja az Apple AirPlay 2 és az UPnP fájl-streamelést, bár az UPnP-streameléshez szükség van egy harmadik féltől származó vezérlőalkalmazásra, például az MConnect-re. A Qobuz Connect és a Spotify Connect egyaránt támogatott – az N50-et ezekkel az alkalmazásokkal is használhatja a lejátszás vezérlésére –, a Tidal Connect viszont nem.
Inkább a Roont használná? Az N50 egy „Roon Ready” tanúsítvánnyal rendelkező végpont, és hibátlanul működik együtt a Roonnal. Több mint 10 éve napi szinten használom a Roont, így jól ismerem a rendszert. A Roon egy letisztult, kiforrott, rengeteg információt nyújtó lejátszási platform, mélyreható metaadatokkal és kiváló zenefelfedező motorral. A helyi és a streamelt zene integrációja kiváló, és támogatja a többszobás lejátszást is. A zenehallgatási élmény információs gazdagságát tekintve nincs olyan alkalmazás, amely felvehetné vele a versenyt. Ugyanakkor a Conductort méltó alternatívának találtam, különösen a hangminőséget tekintve.
A digitális zene nagy része a Pulse Code Modulation (PCM) hangszabvány szerint van kódolva. A PCM két „családra” oszlik a mintavételi frekvenciák tekintetében: a 44,1 kHz-es és annak többszörösei, valamint a 48 kHz-es és annak többszörösei. A 44,1 kHz-es család az eredeti CD-szabványnak felel meg. Az N50 támogatja a PCM adatok felbontásának növelését ezen családokon belül 2-, 4-, 8- vagy 16-szorosára, de csak az audioegység kimenetein keresztül. A szerver USB-audio kimenete nem támogatja a felbontás növelését.
Az N50 háromféle módon képes lejátszani a DSD formátumokat. DSD-over-PCM (DoP) formátumban, natív módon (de csak az USB- és I2S-kimenetein keresztül), valamint PCM-re átkódolva (azoknál a DAC-oknál, amelyek sem a DoP-t, sem a natív DSD-t nem támogatják). Azok, akik jelentős MQA-könyvtárral rendelkeznek, 49,99 dolláros egyszeri fizetéssel engedélyezhetik az MQA core dekódolást (first unfold), amely fedezi a licencdíjakat. Ellenkező esetben az MQA-kódolt adatokat egyszerűen továbbítja a készülék, hogy azokat egy MQA-kompatibilis DAC dekódolja.
Ha USB-DAC-ot csatlakoztat a szerver USB-audio kimenetéhez, az N50 felismeri a támogatott mintavételi frekvenciákat. Ha a DAC nem támogatja a bejövő frekvenciát, az N50 átkódolja azt egy megfelelő frekvenciára. Ez nem történik meg az audioegység kimeneteinél: ha egy 384 kHz-es fájlt játszik le egy koaxiális S/PDIF kimenethez csatlakoztatott DAC-ra, amelynek maximális mintavételi frekvenciája 192 kHz, az adatok nem kerülnek átkódolásra az alacsonyabb frekvenciára. A hang torzulni fog. Az Aurender fontolgatja olyan beállítások hozzáadását, amelyekkel az N50-et úgy lehet konfigurálni, hogy az audioegység kimenetein a DAC által támogatott frekvenciákra kódolja át az adatokat.
Astor Piazzolla, Tango: Zero Hour
Lehet egy digitális lejátszó futóműnek egyáltalán hangja? Számomra a válasz egyértelműen igen. Ha már kipróbált különböző CD-lejátszókat, amelyek ugyanazt a DAC-ot táplálják, akkor ez ismerős terület.
Az egyik kedvenc számommal kezdem, Astor Piazzolla „Contrabajísimo” című dalával, amely a Tango: Zero Hour című albumáról származik, a The American Clavé Recordings című lemezről (DSD64-es rip SACD-ről, Nonesuch; streaming szolgáltatásokon 24/88,2 FLAC formátumban elérhető). A kezdeti férfias basszussal és az édes, nőies hegedűszólamokkal ez a szám a tangótáncban élesen elkülönülő nemi szerepek zenei megfelelője. A kompozíciónak hatalmas ereje van: az ütőhangszerek élessége, a basszus és a bandoneon textúrája, valamint a zene előadásának bravúros stílusa együttesen egy erőteljes előadást eredményeznek.
A szám hangzása – amelyet az N50-en, a dCS Rossini APEX DAC-hez vezető kétvezetékes AES3-csatlakozáson keresztül hallgattam – tágas és természetes volt, élesen kirajzolódó hangszínárnyalatokkal. Egyszerűen jól szólt: magával ragadó és emlékezetes, nem pedig mechanikus vagy élettelen.
Valószínűleg nem fogja meglepni, de a következő számra esett választásom: Piazzolla „Libertango” című művének feldolgozása a Berlini Filharmonikusok 12 csellistája előadásában, a Hora Cero című albumukról (24/96 FLAC, Sony Classical/Qobuz). Ez egy lenyűgöző felvétel, nemcsak zenei szépsége miatt, hanem a felvétel jellege miatt is: a 12 cselló együttes játéka sűrű hangteret hoz létre, rengeteg belső részletességgel és árnyalattal, amelynek visszaadása bármely rendszer számára kihívást jelent. Az S/PDIF-csatlakozás kiválóan adja vissza az egyes hangszerek térbeli elhelyezkedését és hangszínét, a csellóhang természetes textúráját megőrizve. Ehhez képest a Roon-lejátszás – mind az N50-en, mind közvetlenül a Rossini DAC-on – kevésbé volt kifinomult és kevésbé élvezetes.
Chopin Nocturnes, Maria João Pires
1996-ban hallottam egy új, teljes Chopin Nocturnes sorozatról, amelyet Maria João Pires játszott. Imádtam Pires Chopin-zongoraverseny-előadásait, ezért azt gondoltam, ez is egy fantasztikus sorozat lesz. Igazam volt: az elmúlt 30 év során ez a két ezüstlemez (16/44,1 CD, Deutsche Grammophon 447 096-2) messze többet forgott a lejátszóimban, mint bármelyik másik. Ez lett a kedvenc felvételem a Nocturnék közül. A zongora hangszíne és lecsengése messze meghaladja azt, amit a CD-től elvárnék. Az N50 hangvisszaadása kiemelkedő volt a hangszer és az előadó ábrázolásában. A hatás, a hangszín és a lecsengés mesteri volt, a kétvezetékes AES3-on keresztül.
Egy másik jó szám a „The Smell of the Sea” Alan Mayer Mirage című albumáról (16/44,1 FLAC, Records DK/Tidal). Ez a szám érdekes hangszereléssel rendelkezik, amelynek alacsony hangerejű hangszerei gyönyörűen szólaltak meg az S/PDIF-kapcsolaton keresztül.
Hogyan teljesített az N50 Roon-végpontként? Tökéletesen működött, de az Aurender N50 SSD-meghajtóján tárolt fájlok lejátszásához képest a Roon-on történő lejátszás hangzása kissé homályosnak tűnt. A Roon-on történő lejátszás hangzása következetesen kevésbé volt kellemes, kevésbé színes.
Az egyvégű S/PDIF-kimenetről történő lejátszás az én fülemnek megkülönböztethetetlen volt a kétvezetékes AES3-csatlakozástól.
Hogyan viszonyult az N50 szerver egységén található, galvanikusan leválasztott USB-audio kimenet a kétvezetékes AES3-hoz és az S/PDIF-hez? A Rossini USB-bemenetére történő lejátszáskor az USB-kapcsolat hangzása hasonló volt a Roon-éhoz: enyhe homályosság és érdes hangzás jellemezte, ellentétben az S/PDIF könnyedségével és térérzetével.
Megemlítem még, hogy az N50-en a felskálázás opcionális. Az upsampling egy kis „levegőt” adott a magas hangtartományhoz, de úgy éreztem, mintha ez a levegő egy másik szobából származna, nem abból, amelyik a felvételen hallható. Upsampling alkalmazásával Pires zongorahangjainak hangszíne kevésbé volt meggyőző, vékonyabbnak tűnt, és hiányzott belőle az a harmonikus gazdagság, azzal összehasonlítva, amit a feldolgozatlan S/PDIF-en keresztül hallottam.
Ha egy teljesen digitális szerver képes befolyásolni a zene hangzását – és képes rá –, akkor mi a helyzet a streameléssel? Másképp hangzik-e a streamelt zene – jobb vagy rosszabb – ugyanazon zene helyi lejátszásához képest? Hogy ez egy egyenlő feltételeken történő összehasonlítás legyen, összehasonlítottam a Qobuzról streamelt számokat ugyanazokkal a számokkal, amelyeket a Qobuzról vásároltam és töltöttem le. Nem észleltem különbséget a kettő között.
Régebben, jóval a téli olimpia kezdete előtt, a YouTube felajánlott nekem egy videót, amelyen az amerikai műkorcsolyázó, Ilia Malinin a 2025-ös Grand Prix döntőn adta elő szabadprogramját. Általában nem ilyen típusú tartalmakat szoktam nézni, de a zene érdekesnek tűnt, ezért nem kattintottam el. Egy magával ragadó előadást láttam, amely lenyűgöző volt pontosságával, könnyedségével és folyékonyságával. Ez több volt, mint egy sor ugrás és forgás: a technikai mesterség és a művészi kifejezés tökéletesen ötvöződött, és az egész nagyobb és szebb volt, mint az egyes részek összessége.
Az Aurender N50-nel kapcsolatos tapasztalataim hasonlóak voltak. Ez egy kiválóan kivitelezett készülék, amelynek jól meghatározott rendeltetése van, és ebben kiemelkedő teljesítményt nyújt. A zene könnyedsége, hangszíne és terjedelme, amelyet a dCS Rossini APEX DAC-omnak szolgáltat, messze felülmúlja mindazt, amit korábban hallottam.
Kinek ajánlható az Aurender N50 szerver? Bárki, aki csúcsteljesítményt vár el egy kiváló minőségű DAC-tól, fontolóra veheti ezt a készüléket, feltéve, hogy a DAC támogatja az audioegység bármelyik kimenetét.
Az általam kipróbált eszközök közül ez a szerver nyújtja a legmagasabb élményt, ami egyedülálló a maga nemében. Nagyon ajánlom.
Írta: Miguel Barrio
2026 Április 30
Forrás és képek: Stereophile és Aurender
Műszaki adatok: Aurender N50
Tipp:
Ha a bemutatót eredeti nyelven szeretné olvasni, kattintson ide.
Ma már hazánkban is egyre többen adnak arra, hogy szépség és kifinomult elegancia tegye teljessé életüket. Kevesen tudják azonban, hogy ez a tökéletesség az otthoni zenehallgatás világában is elérhető. Az Audiophyl Kft. küldetése, hogy változtasson ezen és megnyissa az utat a valódi minőség irányába.
Több száz terméket felölelő audio-vizuális portfóliónkat úgy állítottuk össze, hogy az maradéktalanul kiszolgálja a csúcsminőségű, prémium termékek vásárlóit.
