Argentínában születtem és nőttem fel. Gyerekkorom óta lenyűgöznek a gépek. Anyám „Botones”-nak (spanyolul „gombok”) hívott, mert minden gombot megnyomtam és minden gombot elfordítottam, amivel csak találkoztam. Különösen azok a gépek érdekeltek, amelyek zenét játszottak, főleg apám Grundig konzolja, amelynek hangja olyan volt, mint egy meleg szellő egy gyönyörű naplementében. Talán nem meglepő, hogy a természettudományokat tanultam.
Az 1990-es évek végén a Chicago Egyetem fizika szakos hallgatója voltam, egy csóró, kíváncsi audiofil. Minden lehetséges módon próbáltam fejleszteni a közepes minőségű hangtechnikai berendezéseimet, ami leginkább azt jelentette, hogy szétszedtem a készülékeket és bütyköltem rajtuk. Minden nap, amikor a fizika kutatóépületbe tartottam, elsétáltam a kutatólabor konténere mellett. Varázslatos hely volt, ahol gyakran találtam érdekes, kidobott berendezéseket. Egyszer találtam egy 500 W-os Variac-ot – nagyon nehéz volt. Betettem egy kartondobozba, és elvittem a lakásomba, ami 20 perc sétára volt. Az a Variac még mindig megvan. Az évek során nagyon hasznosnak bizonyult.
Másik alkalommal egy alacsony zajú, duál tápegységet találtam a szemetes konténerben. Pontosan tudtam, mire használhatom: tiszta áramellátás biztosítására a Sony ES CD-lejátszóm analóg kimeneti fokozatához. A módosítás során el kellett vágnom az analóg kimeneti részhez vezető nyomtatott áramköri fóliát, majd az egységet az új tápegységhez kellett csatlakoztatnom. Az új tápegységet még a CD-lejátszó házába is be tudtam szerelni.
Az eredmény forradalmi volt, sokkal drámaibb változást hozott, mint a korábban általam kipróbált fejlesztések, például a kimeneti műveleti erősítők jobb alkatrészekre való cseréje vagy az elektrolit kondenzátorok fóliakondenzátorokra való kicserélése. Az új tápegységgel a hangzás nyugodtabbá, tágasabbá és tonálisan gazdagabbá vált.
Ez volt az első olyan tapasztalatom, amelyből később általánosan elfogadott igazság lett. A tápfeszültség zajának csökkentése jobb hangzást eredményez. Ám akkor a továbbfejlesztett tápegység egy analóg fokozatot táplált. Nem meglepő, hogy bevált.
Az Aurender az N50-et (38 500 dollár) „digitális transportnak” nevezi. Ez pontos leírás, mivel nagyjából ugyanazt a feladatot látja el, mint egy CD-transport, csakhogy streamelt zene és helyi fájlok esetében. A streaming szolgáltatótol streamelt, illetve a beépített SSD-ken vagy USB-n keresztül csatlakoztatott adathordozókon tárolt zenei adatokat veszi át, és tiszta digitális jelként továbbítja azokat egy külső digitális-analóg átalakító (DAC) számára dekódolásra.
Az N50 három dobozból áll – az Aurender ezeket „egységeknek” nevezi –, amelyeket kábelek kötnek össze. A szerver egységben találhatók a számítógépes alkatrészek, a belső tároló és egy USB-audio kimeneti modul. Az audio egység átveszi az audio adatokat a szervertől, és összeállítja a digitális adatokat a DAC-nak történő továbbításhoz. Kialakításának legfőbb célja az, hogy a lehető legpontosabb időzítéssel és a legkevesebb elektromos zajjal maximalizálja a DAC-ba érkező digitális jel minőségét. A tápegység mindkét másik egység számára külön tápegységeket tartalmaz, így elszigeteli őket a külső elektromos és mechanikus zajoktól, valamint egymástól is.
A szerver egység a rendszer agya, ahol az összes adatkezelés zajlik. 8,8″ széles kijelzővel rendelkezik, amelyen az albumborítók és a lejátszási információk jelennek meg. A kijelző éles, tiszta, és a szoba másik végéből is jól látható. A bal oldalon található a be-/kikapcsoló gomb, a jobb oldalon pedig négy négyzet alakú gomb: Kijelző menü, Lejátszás/Szünet, Előző szám és Következő szám. Egy szép, alumíniumból készült távirányító ugyanazokat a funkciókat, valamint továbbiakat is ellát.
A szerver egység egy új fejlesztésű USB-audio kimenettel rendelkezik, amely teljes galvanikus elválasztással – a szerver és az audio kimeneti fokozatok közötti elektromos kapcsolatok szétválasztásával – és közös módusú zajszűréssel van ellátva, amely kiszűri a számítógép alkatrészeiből származó magas frekvenciájú zajokat.
Az audioegység kifejezetten S/PDIF és hasonló digitális audiojelek feldolgozására szolgál. A kimenetek között megtalálható a szokásos koaxiális S/PDIF, az optikai S/PDIF (TosLink), az AES3 (az S/PDIF „pro”, szimmetrikus változata) és a kétvezetékes AES3 (dCS és Esoteric DAC-okkal való használatra). Egy modulrekeszbe behelyezhető az I2S-HDMI kimeneti modul (alapfelszereltség), egy MSB ProISL kimeneti modul (opcionális, MSB DAC-okkal való használatra) vagy egy CH Link HD kimeneti modul (opcionális, CH Precision DAC-okkal való használatra).
Az Aurender szerint az audioegység egy gondosan megtervezett órajel generátort tartalmaz, amely rendkívül alacsony frekvenciaeltérésű (jitter), pontos időzítésű jelet állít elő. Ezenkívül az elektromos zaj minimalizálásával tovább optimalizálja a digitális jelfolyamot.
Érdekes, hogy az USB-audio kimenet a szerver egységen található, míg a többi kimenet a különálló audioegységen van. Miért? Az Aurendertől erre nem kaptam választ, de a következő magyarázat tűnik valószínűnek. Az USB-audio protokoll tartalmaz adatáram-szabályozást: a DAC visszajelzést küld a szervernek az adatáram szabályozása érdekében, hogy a DAC-oldali adatpuffer se ürüljön ki, se ne teljen túl. Az ilyen interakciók oda-vissza kommunikációt igényelnek a szerverben található számítógépes alkatrészekkel, ami elektronikus zajt jelent. Eközben az audioegységet úgy tervezték, hogy szinkron digitális hangjel adatokat állítson elő, ahol a pontos időzítés és az alacsony elektromos zaj kritikus fontosságú. Az Aurender úgy döntött, hogy az audioegységet kizárólag a szinkron kimenetekre szenteli, elválasztva azokat az USB-kimenet által okozott zavaró hatásoktól.
Ha a DAC által fogadott adat megegyezik a forrással, akkor az analóg jelre történő átalakításnak tökéletesnek kellene lennie – nem igaz? A helyzet azonban nem ennyire egyszerű: amikor a digitális mintákat visszaalakítjuk analóg jellé, mert pontosan be kell állítanunk az időzítést. Gondoljunk csak bele: ha veszünk egy 1 kHz-es hangnak megfelelő digitális felvételt, és a mintákat fél sebességgel játsszuk le, akkor 500 Hz-es hangot hallunk helyette. Tehát nem, a bitek nem csupán bitek: a megfelelő dekódolásuk az időzítéstől függ. Az időzítés kritikus fontosságú minden DAC-ban.
Manapság a digitális rendszerekben használt órajelek már rendkívül pontosak. A standard órajel-frekvenciától való gyors eltérések általában észrevehetetlenek. Ha azonban egy órajel lassan eltér a névleges frekvenciájától, az eredmény hallható lehet. Ezt az alacsony frekvenciájú eltérést fáziszajnak nevezik. Az időtartományban ez „fáziszaj-jitterré” válik. Az ilyen típusú jitter minimalizálása rendkívül fontos, amint azt az évek során számos cikkben kifejtették.
De – várjunk csak – nem száműztük már évekkel ezelőtt a jittert? Benjamin és Gannon (1998) mérföldkőnek számító tanulmánya megállapította, hogy a jitter csak a modern digitális hangrendszerekben előforduló szinteknél jóval magasabb értékeknél volt észlelhető. De akkoriban még a hallható torzításra figyelték a figyelmet. Ezt követően számos okos ember – olyan okos ember, aki tényleg zenét hallgat – azzal érvelt, hogy bizonyos típusú jitterek jóval alacsonyabb szinteken is észlelhetők, ha figyelmesen hallgatjuk a hangot. Különösen a fáziszajból eredő jitter – amely több száz hertz nagyságrendű órajel-eltérést okoz – bizonyult a hangminőséget leginkább befolyásoló tényezőnek.
Egy másik szem elől nem tévesztendő zavaró tényező az elektromos zaj: ez is jittert okozhat azzal, hogy a digitális szintek átmenetének időbeli észlelését kevésbé pontossá teszi. Ezen felül a zaj átterjedhet a DAC analóg kimeneti áramköreibe is.
Mindez azt jelenti, hogy a kiváló minőségű szinkron digitális adatkimenethez a lehető legnagyobb időzítési pontosságra, a legkisebb lassú frekvenciájú eltérésre, valamint a legkisebb elektromos és mechanikus zajra van szükség.
Vissza az N50-hez
Az N50-et úgy tervezték, hogy megoldja a fent felsorolt problémákat. Kiváló minőségű órajellel, alacsony zajszintű tápegységgel és merev vázzal rendelkezik, hogy a rezgés okozta jittert a lehető legkisebbre csökkentsék.
A szerver, az N50 „agyának” számító egység, ventilátor nélküli – így csendes –, és úgy lett kialakítva, hogy optimális teljesítményt nyújtson, valamint alacsony (elektromos) zajszint mellett működjön.
Az audioegység olyan órajel-architektúrával rendelkezik, amely a lassú és gyors frekvenciaeltéréseket egyaránt minimalizálja, így a jitter okozta hangproblémákat is a lehető legkisebbre csökkenti.
A tápegység külön transzformátorokkal és teljesítményszabályozással rendelkezik a szerver és az audioegységek számára, így maximalizálja az egyes egységekhez juttatott áram minőségét, és minimalizálja a szerverben keletkező elektromos zaj átterjedését az audioegységre.
Miért érdemes odafigyelni a szinkron S/PDIF kimenetre, amikor az aszinkron USB is olyan jól működik? Tapasztalataim és sok más szerint is, az S/PDIF-kapcsolatok természetesebb – könnyedebb – hangzást nyújtanak, mint az USB-kapcsolatok. A második ok az, hogy néhány DAC csak az S/PDIF-et támogatja – valószínűleg azért, mert a tervezők más digitális interfészekkel kapcsolatban is hasonló tapasztalatokat szereztek.
Tovább a második részre, a hangzás értékelésre
Írta: Miguel Barrio
2026 Április 30
Forrás és képek: Stereophile és Aurender
Műszaki adatok: Aurender N50
Tipp:
Ha a bemutatót eredeti nyelven szeretné olvasni, kattintson ide.
Ma már hazánkban is egyre többen adnak arra, hogy szépség és kifinomult elegancia tegye teljessé életüket. Kevesen tudják azonban, hogy ez a tökéletesség az otthoni zenehallgatás világában is elérhető. Az Audiophyl Kft. küldetése, hogy változtasson ezen és megnyissa az utat a valódi minőség irányába.
Több száz terméket felölelő audio-vizuális portfóliónkat úgy állítottuk össze, hogy az maradéktalanul kiszolgálja a csúcsminőségű, prémium termékek vásárlóit.
