A Primare hang:
Tisztázzunk valamit már a legelején. Bárkinek ha van előítélete a D-osztállyal kapcsolatban, az itt nyugodtan feledkezzen meg erről. Ahogy az AB vagy A osztályú erősítők hangja sem egyforma, úgy nem minden D-osztályú vehető egy kalap alá. Igen, vannak olcsó modulok, amelyek hangja vékony és élettelen, de a Primare D-osztálya más liga.
Ha például szabadjára engedem a Rolling Stones Miss You című remaster verzióját (Qobuz 24 bit 88 kHz) a ritmus szekció olyan feszes lesz, amilyennek ritkán hallottam még, mellette Jagger lírai hencegése ütős és meggyőző. Röviden szólva életszerű és realisztikus.
Beszéljünk kicsit a színpadkép méretéről. A szélesség nagy a mélység barlanghoz hasonló. Sade No Ordenary Love című száma szerény16 bit 44,1 kHz FLAC formátum, de amint a szemem lecsukom a 30 négyzetméteres szobám zsúfolásig megtelt arénává változik.
Ez a teljesítmény nagyon jó, talán jobb is, mint amilyennek lennie kéne egy 7000 fontos erősítővel, ami egy 30.000 fontos hangfalat hajt. Semmiféle nyilvánvaló hiányosság nincs, de mi van akkor, ha még egy erősítő bekerül a rendszerbe, és híd üzemmódra váltok? Röviden, a magas változatlan marad, nincs elszínezés, sem feltűnő kiemelés. A változás három paraméterben tetten érhető: basszus tartomány, tapinthatóság, és csatorna szétválasztás.
Vegyük csak sorba a fenti felsorolást, teszem ezt azért, mert amikor egy végfokot hallgattam, akkor sem hiányzott egyik sem, de a második rendszerbe iktatása jobbá tette a dolgokat. David Gray időtlen klasszikusa a Sail Away (24 bit 44,1 kHz) olyan muzsika, amit nem a basszus teljesítményéről ismernek el. Ennek ellenére megjelent egy mély kiterjesztés, amit mélyen eltemettek a dalban, és csak arra várt, hogy végre megjelenhessen.
Ám a Perlisten több basszus sugárzója rengeteg levegőt képes mozgatni, de ha nem szorítják vas marokkal, pépessé válik. Igen ehhez teljesítmény kell, nem kevés. A Primare a hallottak szerint ebből sem szenved hiányt. Ha egy végfokkal afféle Bruce Banner érzetem volt, kettővel pedig egyszerűen széttépte az ingét és Hulknak rontott. Hallottam már néhány végfokot, amivel lehet akár hegeszteni is, ám ezek nem olyan hatékonyak mint a Primare A35.2, ami ráadásul tud finomkodni is, nem csak izmos.
A dicséretet egyedül a végfok nem arathatja le, hiszen meg is kellett őket hajtani. A Primare hangja talán az egyik legkevésbé fárasztó az audio iparban. Személy szerint én azért tartottam meg a Primare NP30-at jóval a gyártás megszűnése után, mert hallottam részletekben gazdagabbat, gyorsabbat, vagy nagyobb teljesítményű új riválisokat, de egyiket sem tudom ilyen hosszan hallgatni. A PRE35 pontosan ilyen karakter. Előerősítő, amit soha nem akar majd kikapcsolni. A saját végfokkal hallgatva pedig nagyon erős csábító rendszer, amire úgy érzem, megérte várnom.
A hangzás értékelése:
A zászlóshajó előerősítő-végerősítő kombó túlmutat a nem csekély árán. A Primare-nak mindig is megvolt az a képessége, hogy a hangot üdítően egyszerűnek tüntesse fel. A megközelítés módja jól átgondolt, és a PRE35 valamint az A35.2 ezt a filozófiát tökéletesen testesítették meg.
Tömve vannak jól használható funkciókkal és fejleszthetők. Könnyű őket használni, de mindenek előtt high-end hangminőséget nyújtanak dinamikus tiszta muzikalitással. Könnyű velük együtt élni, ez a rendszer Önnek is megér egy komoly meghallgatást.
Azok, akik egy gyártótól keresnek elő és végfok rendszert, és nagy teljesítményre vágynak, melegen javaslom a duót. A moduláris fejlesztési lehetőség pedig időtálló választássá teszi.
Egy darab A35.2 sztereómódban is képes az igényes hangfalak meghajtására, biztosan nem fogja cserben hagyni. Második egység hozzáadása a rendszerhez többet hoz, mint mosolyt fakasztó jutalom, de erre csak akkor szükséges, ha csúcskategóriás hangfalai vannak nagy teljesítmény igénnyel.
Írta: Andrew Simpson
- Június 20
Forrás és képek: Audiograde és Primare
Termék oldal: Primare PRE35 Prisma, Primare A35.8
További Primare bemutatókat olvashat az eredeti nyelven az Audiograde honlapján