Általános stratégia úgy az autóiparban, mint a szórakoztató iparban, hogy egy meglévő terméket módosított verzióban is kínálnak speciális kiadás formában. Ez a módszer jól működik, mert némi felárért választási lehetőséget kínál a vásárlónak, hogy az alap, vagy kicsit drágábban a továbbfejlesztett verziót veheti meg.
Az audió világában ezek a fejlesztések megnyilvánulhatnak a megjelenés– esetleg eltérő színpaletta – vagy a teljes megújítás formájában. Az Elac a Debut Reference DBR62 állványos hangfal esetében mindkettőt megvalósította. Egy rakás technológiai és kozmetikai fejlesztést kap a Reference választásakor, az alap Debut 2.0 B6.2-höz képest hozzávetőleg 170 Euro árkülönbség megfizetésével.
Az alap verzió is igen jól teljesít – nekem is van belőle egy pár – de mindenki számára az a legfontosabb kérdés, hogy megéri-e a Reference verzió az extra költséget? A bemutatóból az is kiderül, hogy miként áll helyt a Debut Reference egy jelentősen drágább állványossal szemben.
A megjelenés:
A Reference megjelenése pompás látvány. A tervező állítása szerint az alap modellnél a tervezés került sokba, és a kozmetikára jutott kevesebb. Elképzelhető, hogy a DBR62 esetében ez fordítva van? Vagy már az alapok rendelkezésre álltak, így több jutott a kozmetikára? Minden esetre a változás szembeötlő. A tesztre érkezett példány fehér előlappal, és tölgy oldal borítással messze túlmutat az előd modell fekete vinyl bevonatánál. Nincsenek lyukat az előlapon, a porvédő mágnessel kapcsolódik. Minden esetre a különbség megdöbbentő. A Reference rendelhető fekete előlap és sötét fa oldal panel minta verzióban is.
A porvédő levétele után is jól mutat a DBR62 front panel. A magas sugárzó rácsa eltérő, és a gyártó tájékoztatása szerint ez a 8 kHz feletti csillapítást jelentősen csökkenti. Az új hullámterelő segít a szélesebb sugárzási szög elérésében. A basszus kicsatoló nyílás ennek is az előlapján található, de jobban néz ki a kettős ívével, ami az Elac szerint csökkenti a csőzajt, és javítja a dinamikát. A DBR 62 doboza vastagabb anyagból készült, és a merevítés jobb. Amúgy mindössze másfél centivel alacsonyabb, és ugyanennyivel szélesebb az elődnél.
A hangszóró készlet megegyezik. 6,5 inches aramid szálas mélyközép és 1 inches szövet magas van mindkettőben. Javítottak a keresztváltón, ami ennek köszönhetően egyenletesebb frekvencia átvitelt nyújt még a tengelyen kívüli hallgatás esetében is. A hangzás stílusát az eredetihez közel tartották.
A beállítás és a kiszolgáló elektronika:
Úgy a DB62, mint a DBR-62 esetében nyitott állványt használtam. A hangfalak kicsit keskenyek voltak hozzá, de ez nem változtatta meg a hangzás teljesítményüket. A régebbi verzió a Target csillapított állványon kevésbé mutatott jól, mert keskenyebb.
Az előre mutató kicsatoló nyílásuknak köszönhetően egyiknek sem okozott gondot a falhoz közeli elhelyezés. Kiválóan működtek abban a pozícióban, ahol a Graham LS6 Chartwell állványosokat is használni szoktam. 2 méter a közöttük lévő távolság, 40 centire a hátsó faltól, enyhén befelé forgatva helyeztem el őket.
Kétféle elektronikát használtam. Egy Marantz PM6006 erősítőt RoPieee RPi4 streamerrel iFi tápegységgel és iFi ZEN DAC támogatással, és egy jóval magasabb kategóriás Gold Note PA-10 végfokot Allo DigiOne Signature streamerrel, Shanti táppal, Mytek Liberty DAC egységgel SBooster táppal.
Mindkét Elac-ot és a Grahamot is Tellurium Q Black 2 hangszóró kábellel kötöttem rá az erősítőre.
A meghallgatás:
Elsőként az általános benyomásokat gyűjtöttem össze. Az Elac előd modell a legtöbb dolgot jól csinálva 44 Hz-en 6 dB eséssel tolmácsolta a mélytartományt, és nem facsarja ki belőle az életet. Néha még soknak is tűnhet. A magas kellően kiterjesztett, sok részlettel. A közép bár nem gazdag, de igen kommunikatív. A hangzásvilág hiteles, a tér a hangfalaknál szélesebbre nyílik, a tonalitás kiegyensúlyozott, az aspektus arányos, a zenészek pozíciója egész jól körülhatárolható. Nem nevezhető basszus generátornak, sem pedig részlet őrültnek. Aztán amikor a hangnyomás emelkedik, a hang is keményedik különösen a Marantz alapú rendszerrel. A GoldNote megszelídíti ezeket az önfejű tendenciákat. Ugyan el teljesen nem tűnteti azokat, de kicsit hiányzik belőle a kifinomultság, annak ellenére, hogy sokkal több a részlet a drágább elektronikával. Erőlködés nélkül játszik, a basszus is alacsonyabbra megy.
És mit mutat a Referencia? Annak ellenére, hogy ugyanazt a hangszóró készletet alkalmazza, másként van hangolva, hiszen a driver csak egy része a tervezési arzenálnak. Az Elac DBR62 mindent biztosít, amit az alap modell, de a hangja kifinomultabb, a dinamika nagyobb, erőteljesebb, és jobb a térábrázolás. A közép tartományon több a test és a szín, a részletek nyilvánvalóvá válnak. Egyszerűen többet mutat abból, hogy mi történik a színpadon. Az a legjobb benne, hogy a hang nem keményedik és nem színeződik el a hangerő növekedésekor.
Shawn Mullins Twin Rocks Oregon (Soul’s Core) című számán a Reference gazdagabb középtartománnyal kápráztatott. Grace Jones This Is Hurricane pumpáló basszusa jobb a DBR62 esetében. A dinamika egy szinttel feljebb lépett, és a hangszereket jobban szétválasztotta. Derrick Hodge The Cost (Colour of Noize) úgy száll át a szobán, mint a Harry Potter filmben a Dementor. A térben úszó hangok közül sokkal többet lehet azonosítani.
A Gold Note rendszer tovább fokozza a különbségeket. Koln Concert Barrueco gitár verzióján a textúrák csodálatosak, a zenébe sokkal nagyobb betekintést ad a Reference. A rézfúvósok nagyobb lendületet kapnak Bersarin Quartett Garage door explosion (“Prolog”, Method und Maschinen) szerzeményében.
És miként teljesít a DBR62 egy sokkal drágább állványos mellett? A Graham 2300 fontba kerül, ami közel ötszörös árelőny, ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy állva hagyja. Az Elac tervezés szempontjai nyilvánvalóan hasonlók a tonalitás terén, de az LS6 mélyebbre megy terjedelemben. A részletek megjelenítés módja árnyaltabb, emellett a Graham hangosabban is hallgatható anélkül, hogy fémessé válna. A Reference a mélyek ábrázolásában visszafogottabb, az LS6 pedig annyival könnyedebb, hogy azt az Elac már nem tudja követni. Abszolút értékkel nézve az Elac meggyőzően hiteles teljesítményt nyújt a jelentős árkülönbséget is figyelembe véve.
Az alap DB62-val összehasonlítva a lényegük ugyan az – mindkettőben megvan az Elac hang – de a DBR62 kifinomultabb, elegánsabb, és kifejezőbb.
Következtetés:
A Reference verzió egyértelmű előrelépés a szabványos DB62-höz képest. A rút kiskacsából hattyú lett. Aki a hangfalait audió bútornak tekinti, azok számára nem lehet kérdés a többletköltség kifizetése. A hangzás javulása teszi fel a pontot az I-re, a Reference sokkal kifinomultabb, mint az elődje. Ha tetszett a BD62, akkor a DBR62-t egyenesen imádni fogja. Hallgassa meg őket egymás mellett, és egyszer költsön – ha belefér, inkább többet.
Igazi meglepetésként ért, hogy melyen jól teljesített egy ötször drágább hangfal mellett. Az Elac Debut Reference DBR62 nem óriásölő, mert az LS6 mindent jobban csinált, de állva azért nem maradt, ha tudják mire gondolok.
A Debut Reference bemutatásával az Elac megint megcsinálta! Ez egy olyan hangfal, amit mindenkinek meg kell hallgatni, aki ebben az árkategóriában keresgél. Ha az ára túlmutat a lehetőségein, akkor inkább a lejátszási lánc más részein kössön kompromisszumot, később hálás lesz magának.
Írta: Phil
Forrás és képek: Darkoaudio
Műszaki adatok: Elac Debut Reference DBR62