Simon Lucas egy stílusos álló hangfalat tesztel, ami olaszos hangulatot áraszt
Bevezetés
A Sonus faber bemutatóban szereplő állója a megújult Sonetto sorozat tagja, ami megfizethető módon teszi lehetővé, hogy büszke birtokosan lehessen egy a híres gyártó által épített hangfalnak. Persze fél pénzért válogathat a belépő kategóriás Lumina sorozatból, vagy ha lehetősége van rá, huszonötszörös áron vásároljon Aidát, amihez képest például egy Stradivari G2 alkalmi vételnek tűnhet.
A Sonetto III második generáció sok apró változtatáson esett át. A gyártó nagy figyelmet fordított mindenre, a külső megjelenéstől a hangszóró kosáron át a bázis egységig. Ha figyelembe veszi a többszörös marginális nyereséget, a design biztos, hogy felkelti majd a figyelmét.
A megjelenés
Ránézésre, és tapintásra a Sonetto III G2 összetéveszthetetlenül Sonus faber munka. Magasfényű fekete, wenge, és a vizsgálati mintámmal megegyező dió színben választható. Mindegy hogy dönt, egy elegánsan arányos, hibátlanul megépített, gyönyörűen kivitelezett hangfala lesz. A márkára jellemző lant formában. Az árkategória miatt a kabinet MDF-ből épül, amelyre valódi fa furnér bevonat került hibátlan minőségben. Vizuálisan feltűnő, tapintásra pedig kellemes.
Az 1068x287x350 mm-es mérete miatt kellemes egyensúlyban van a diszkrét és impozáns között. A beton bázis kontrasztot alkot van a kabinettel. Ahogy az a Sonus fabernél már hagyomány, a front panel bőr berakást tartalmaz, ami különleges vizuális effekt. Ebben foglal helyet a 28 mm-es selyem csillapított dóm, és a felső 165 mm-es mélyközép. Az alsó mély hangszóró ugyanekkora. Megfigyelhető rajtuk a jellegzetes virág minta, ami elsőként a Suprema rendszerükben mutatkozott be. További jellemzők az alumínium demodulátor gyűrű, és a 2700 Hz-es törésponti frekvencia. A hangfal 2,5-utas rendszerű.
A magas, és a felső mélyközép külön kamrában foglal helyet, amelynek kicsatoló nyílása hátrafelé mutat. Az előd modellben ez a rész zárt volt. A Sonus faber napjainkban újra hasznosított parafát használ a kedvező akusztikus tulajdonságai miatt, és a közép tartomány átvitelét ez jelentősen javítja. A mélysugárzó külön üreget kapott, aminek kicsatoló nyílása a beton bázisba van integrálva úgy, hogy előre nézzen. A mély és mélyközép driverek egyedi tervezésű organikus kosarat kaptak.
Az eredmény legalábbis a gyártó szerint, hogy az átvitel 38 Hz – 40 kHz, 88 dB érzékenységgel, és névleges 4 ohm impedanciával. Az adatok alapján feltételezhető, hogy egy modern 50 W-os félvezetős erősítő elegendő lehet a meghajtására. Ehhez természetesen feltétel az is, hogy az erősítő képes legyen az impedancia változásokat jól kezelni, ám ez napjainkban általában már nem probléma.
A meghallgatás:
Ha ismeri a Sonus faber hangfalak hangzás világát, a Sonetto III G2 semmi meglepetést nem fog okozni. A szonikus aláírás olyan mint egy karikatúra, a szó legjobb értelmében. Én Cambridge Audio Edge W sztereó végfokokkal hajtottam többféle forrásról, és minden esetben élvezet volt a bemutatóját hallgatni.
Neil Young Tonight’s The Night bakelit nyomata textúrált, részlet gazdag mély tartományt mutatott. Annyi az információ a felvételben, hogy még az is kiderült, hogy Billy Talbot nem cseréli olyan gyakran a húrokat a basszus gitárján, mint kéne.
A közép tartomány legalább ennyire feltáró tisztasággal bír, ám ez jelen esetben kétélű fegyver. A felvétel tele van duplázott bekezdésekkel, mikrofon pop zaj tartalmakkal. Neil énekhangjának keverés módja kifejezetten hanyag, és a Sonetto ezt nem próbálja leplezni. Az FKA Twigs LP1-re váltáskor a III G2 végre megmutathatja, hogy milyen amikor a felvétel érzelmeket, és technikákat szólaltat meg úgy, ahogy a riválisok arra már nem képesek.
Az átvitel felső része nem erőteljes, ám azt sem állítom, hogy bármilyen módon nézve kevés. A magas hangok kiváló részleteket mutatnak, ha a felvétel megkívánja. Például Patti Smith Group Easter című szerzeménye tisztán szól, minden keménység és élesség nélkül. Ez igaz marad még akkor is, ha a hangerőt az antiszociális szintre fokozom.
A hangfal kiváló tonalitása, és a pontos kohéziója azt eredményezi, hogy a felvételek egy összefüggő eseményként jelennek meg, nem pedig különálló dolgok keverékei. A dinamika ábrázolás módja jó. A kíséret nélküli énekhang, vagy a szóló hangszer apró dinamikus változásai megfelelő súlyt kapnak. A Talk Talk Spirit of Eden című számában nagy hangerő és dinamika változások teljes mértékben jelen vannak. A ritmus és a tempo magabiztos, a Sonetto ugyanolyan hitelességgel képes muzikális vagy feltáró lenni.
Az egyetlen terület, ahol kevésbé kiemelkedő, az a sztereó színpad ábrázolás. Képes az akusztikus hatások koherens elrendezésére, és az elemek egymáshoz képest relatív ábrázolására. A Talk Talk megfelelően tágas, akárcsak a Neil Young énekét kísérő zenekar, mégsem lépi túl az elhelyezés mechanikus határait, még akkor sem, ha a felvétel ezt lehetővé tenné. Ügyelni kell a jó beállítására, de ezzel együtt a Sonetto III G2 inkább a finom és udvarias, és soha nem a kemény vagy fényes prezentáció felé hajlik. A Sonus faber híres a klasszikus zene kiváló reprezentációjáról, nincs ez másként itt sem, ezért erre külön feleslegesnek tartom kitérni.
Ítélet:
A Sonus faber Sonetto III G2 árkategóriájában nézelődő vásárlók sok mindent találhatnak. Van olyan, aminek a hangja nagyobb, intenzívebb, de ha azokat nagyobb hangerővel hallgatja, elmúlik a muzikalitás, és a kiegyensúlyozott hangzás. És még egy dolog. Sok kitartást kívánok azok számára, akik ebben az árkategóriában jobb kidolgozású, vagy szebb megjelenésű hangfalat keresnek! Az új Sonetto III G2 minden tekintetben meggyőző, ezért Érdemes meghallgatnia.
Ajánlás:
Írta: Simon Lucas
2024 December 4.
Forrás és képek: Stereonet és Sonus faber
Műszaki adatok: Sonus faber Sonetto III G2
Kattintson ide a bemutató eredeti nyelven való olvasásához.
Az oldalon az Applause ikonra kattintással megtekintheti, hogy mi a díj oda ítélésének feltétel rendszere.
